A német kormány durva szakítópróbája messze túlmutat önmagán
2023. december 10. – 15:46
Szakítópróba előtt áll a német szövetségi kormány, amelynek új megoldást kell találnia arra a 60 milliárd eurós költségvetési lyukra, amit nagyrészt az alkotmánybíróság döntése szerint a szigorú korlátot jelentő adósságfék megkerülésével akartak volna fedezni. A tárgyalások elhúzódnak, költségvetés híján az előrehozott választás sem lehetetlen, ám az nem áll a népszerűségét erodáló kormánykoalíció érdekében. Közben az ellenzéki CDU/CSU tartományi szinten nem érdekelt abban, hogy a költségvetési törvényben tervezett iparfejlesztési projektek kútba essenek, így kényszerűen akár ki is segíthetik a költségvetés elfogadását a szövetségi parlamentben. A vita pedig az Európai Unió egészére is kihat.
Ketyeg az óra: Németországnak továbbra sincsen 2024-re elfogadott költségvetése, az Olaf Scholz kancellár vezette Szociáldemokrata Párt (SPD) szerdán sem jutott megállapodásra koalíciós partnereivel, a liberális szabaddemokratákkal (FDP) és a Zöldekkel arról, hogyan tömjenek be egy 60 milliárd eurós költségvetési lyukat. Ezt az alkotmánybíróság november 15-i döntése szerint a kormány részben az alkotmánnyal ellentétesen, az adósságfék figyelembe vétele nélkül akarta fedezni.
A testület kimondta, hogy a 2009-ben bevezetett, alkotmányba foglalt adósságfék nemcsak azt jelenti, hogy a hiányt nem lehet hitelfelvétellel áthidalni, de azt is, hogy a korábbi években más céllal létrehozott alapok fennmaradt részeit nem lehet egyszerűen átcsoportosítani más feladatokra a következő költségvetésben – mivel azok is hitelből jöttek létre.
Pirosat kapott a jelzőlámpa-koalíció
Márpedig a kormánypártok vörös-sárga-zöld színeiről elnevezett „jelzőlámpa-koalíció” éppen ezt tette, amikor a 2021-ben létrehozott, a Covid-világjárvány okozta gazdasági károk enyhítésére előirányzott alap 60 milliárd eurójának nagy részét a klímavédelmi alapba sorolták át (KTF) – eszerint alkotmányellenesen. Scholz épp pénzügyminiszter volt Angela Merkel nagykoalíciós kormányában, amikor az eredeti alap létrehozása is hitelből történt, erre azért volt lehetőség, mert a világjárvány rendkívüli helyzetet teremtett, amelynek gazdasági és társadalmi következményeit nem lehetett a szokásos menetrendben kezelni. Így felhatalmazást kaptak arra, hogy eltérjenek a költségvetési törvény adósságféket érintő előírásától.
Ebből az alapból maradtak források, ám mivel továbbra is hitelről van szó, átcímkézve ez már nem használható fel. Akkor sem, ha látszólag rendelkezésre áll, hiszen azt kizárólag a különleges helyzetre való tekintettel engedélyezték, eltérve a költségvetési törvény adósságféket érintő előírásától. Ez negyedik éve ad hivatkozási alapot arra, hogy Németország hitellel pótolja ki a költségvetési hiányt. Igaz, Berlin költségvetési fegyelme így is nagyobb az Európai Unió többi tagjánál, a német államadósság pedig 25 százalékkal alacsonyabb az EU-tagok átlagánál.
Mi az az adósságfék?
Németország a világ gazdaságai közül egyedülálló módon szigorú szabályozást vezetett be a pénzügyi világválság közepén, 2009-ben. Az alkotmány 109. cikkelyének 3. bekezdése kimondja, hogy a szövetségi és a tartományi költségvetéseknek a bevétel és a kiadás közötti egyensúlyt hitelből származó források nélkül kell elérniük. Szövetségi szinten 2016-tól, tartományin 2020-tól lépett életbe a szabályozás, de már 2014-ben sikerült hitellel nem kalkuláló költségvetést megalkotnia Németországnak – 45 év után az elsőt.
A költségvetési fék bevezetése a CDU/CSU-SPD nagykoalíciója idejére esik, és Angela Merkel kancellár akkori pénzügyminiszteréhez, az SPD-s Peer Steinbrück nevéhez fűződik. Sokáig az állami gazdálkodás biztonságának garanciájaként tekintettek erre, ami megóvja a későbbi generációkat attól, hogy elődeik hitelekkel nagy terheket rójanak rájuk, forrásokat elvonva a jólétet biztosító gazdaság fejlesztéséhez.
A korlát egy nagyon kicsi mozgásteret azért mégiscsak enged a hitelhez: eszerint az ország GDP-jének 0,35 százaléka vehető fel hitelként, ez nagyjából 4200 milliárd eurós bruttó hazai termékkel számolva 13 milliárd eurót jelent, ami alig az ötöde a 60 milliárd eurós alapnak – összegzett a Deutsche Welle.
Az államadósság alacsony szinten tartásában pedig komoly szerepe lehetett az adósságféknek is, írja a Neue Zürcher Zeitung: míg 2010-ben még az ország GDP-jének 82 százalékára rúgott az adósság, addig ez 2019-ben 60 százalékra csökkent – és még a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság miatt felvett hitelek hatására is csak 66 százalékon állt tavaly. Ezzel szemben Franciaország GDP-arányos államadóssága a 2010-es 85 százalékról kilenc év alatt 97 százalékra nőtt, a Covid-válság után pedig 110 százalékig emelkedett.
Persze az NZZ hozzáteszi, hogy a német államadósság csökkenéséhez hozzájárult az előző évtized gazdasági növekedése, ahogy az alacsony kamatlábak is. Éppen ezért vitatják egyes közgazdászok az adósságfék valódi hatását – ami tovább élesíti a berlini koalíció belső feszültségeit is, hiszen az FDP-hez közel álló neoliberális közgazdászok éles vitában állnak erről az SPD és a Zöldek környékén mozgó balos társaikkal.
Drága megcsinálni, még drágább lehet kihagyni
A probléma ráadásul egy még nagyobb tételt, a 200 milliárd eurós gazdaságstabilizálási alap felhasználását is érintheti, végleg felborítva a költségvetést. Ez az alap a gazdaság modernizálását és a cégek rezsiköltségeinek részbeni átvállalását is célozná, és kiemelten támogatná az Egyesült Államok és a Távol-Kelet mögött elmaradó európai csipgyártás felfuttatását. 10 milliárd eurót szánnának ebből az Intelnek, ami Magdeburgban két termelőüzemet hozna létre 30 milliárd euróért – ez lenne az elmúlt 70 év legnagyobb külföldi beruházása Németországban, írta a Financial Times. Megjegyezték viszont, hogy a félvezetőgyártásnak szánt támogatás áldozatul eshet a költségvetési törvény kényszere alatt, ami
nemcsak az ágazatot vetné vissza Európa legnagyobb gazdaságában, de általában is befektetői bizalmatlanságot szülne egy megígért támogatás visszavonása.
A Covid-világjárvány okozta gazdasági károk enyhítésére előirányzott alap 60 milliárd eurójának nagy részét felszívó klímavédelmi alapot augusztusban hozta létre Scholz kormánya. 2024 és 2027 között 212 milliárd eurónyi forrást terveztek kiadni olyan projektekre, amelyek az energiatakarékosságot segítenék (például a fűtésrendszerek korszerűsítésével, vagy a geotermikus hőszivattyúk felhasználásának szélesítésével), előmozdítanák a zöld energia termelését és csökkentenék a közvetlen szén-dioxid-kibocsátást. Utóbbi esetben például támogatást adnának a hidrogén üzemanyagként való felhasználására épülő technológia kifejlesztésére, és szélesítenék az akkumulátorgyártáshoz szükséges kapacitást. 2024-ben minderre tehát 60 milliárdot költöttek volna a központi költségvetésből.
Azonban az alkotmánybíróság döntését nem lehet figyelmen kívül hagyni, így megoldást kell találni a hiány alkotmánnyal összhangban lévő fedezésére. A koalíción belül pedig súlyos nézeteltérések vannak a költségvetést érintő megoldási javaslatokat illetően. Komoly jelzésértéke volt, hogy a vita miatt Scholz kérésére a gazdaság- és klímaügyi miniszter, a zöldpárti Robert Habeck kihagyta a dubaji klímakonferenciát és a tervezett térségbeli útját is, de a kormány által megadott időpontig, szerdáig nem sikerült a három pártnak egyezségre jutnia.
A 60 milliárd eurót a költségvetés már betervezte, és a Zöldek fenn is akarják tartani a programot. „Ha ez veszélybe kerül, úgy munkahelyek kerülnek veszélybe” – mondta Habeck, megjegyezve, hogy a klímavédelmi szempontokra ügyelő technológiáért már megindult a globális verseny, amely nélkül Németország lemarad. Az SPD hajlana újabb hitelt felvenni a program biztosításához, a hétfőn benyújtott pótköltségvetés is ezt fogalmazta meg, 15 milliárd euró kiadáscsökkentés mellett.
Az ellenzéknek érdeke is segíteni, meg nem is
Az újabb hitel felvétele jogilag nem lehetetlen, amennyiben a veszélyhelyzet indokolt – mint a pandémia esetén, vagy az energiahordozók ugrásszerű drágulása idején, amire ráerősített az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború is. Ebben az esetben a szövetségi parlament két házának kétharmados támogatására is szükség lenne, azaz a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) nélkül ez nem megy át a törvényhozáson.
„Súlyos és megbocsáthatatlan hiba lenne elmulasztani országunk modernizációját a jelenlegi kihívások tükrében” – idézte az Euronews Olaf Scholzot. A kancellárral ellentétben azonban a szintén koalíciós partner FDP ellenzi az újabb hitelek felvételét, és ezt jelen állás szerint a CDU sem támogatná, tekintve, hogy épp ők fordultak az alkotmánybírósághoz.
A pénzügyminiszter – az FDP-t vezető Christian Lindner – ehelyett a szociális kiadások visszavágását javasolta. Ez azonban a többi partner szerint politikai öngyilkosság lenne. A következő szövetségi választások ugyan csak 2025-ben lennének, de a koalíció együttesen már most csupán 34 százalékos támogatással bír, szemben a győzelmet hozó 2021-ben elért 53 százalékos eredménnyel.
Költségvetés hiányában viszont az előrehozott választás sem lenne kizárt, ami a fenti adatok alapján nem lenne érdeke a koalíciónak,
különösen nem az ötszázalékos parlamenti küszöbön táncoló FDP-nek, amely 2013 és 2017 között ki is szorult a szövetségi parlamentből. A 15 százalékon álló SPD támogatottsága csak fele a 30 százalékon álló CDU/CSU-énak, ráadásul a második legnépszerűbb párt a felmérések szerint 22 százalékkal már az EU-szkeptikus Alternatíva Németországért (AfD), amely a bevándorlásellenességre építi támogatottságát.
Az ellenzéki kereszténydemokraták és testvérpártjuk, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) látszólag kényelmes helyzetben van. A CDU kezdeményezésére hozott alkotmánybírósági döntéssel a kormánypártokat állították szakítópróba elé, ami nyomán az előrehozott választásokat sem lehet kizárni, amennyiben nem sikerül tető alá hozni az új költségvetést.
A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Németország szövetségi köztársaság. A szövetségi kormány ugyan az SPD-Zöldek-FDP koalíciójából áll, tartományi szinten azonban vannak olyan, a CDU/CSU vezette kormányok is, amelyek érdekeltek lennének abban, hogy a kormány által betervezett alapokból célzott programok megvalósuljanak. Ők tehát rákényszeríthetik az anyapártot, hogy a szövetségi parlament mindkét házában azon legyenek, hogy ezeket a forrásokat mégis biztosítsák a költségvetésből.
Ez tehát az adósságfék újrafogalmazását is jelenthetné, ami lehetővé tenné, hogy korszerűsítésekre, gazdaságosabb működést elősegítő beruházásokra mégis vehessen fel az állam hitelt a szigorú, GDP-arányosan 0,35 százalékos korláton túl is. Ezzel pedig az adósságfék a továbbiakban kizárólag azt jelentené, hogy az állam – szövetségi és tartományi szinten – a folyó kiadásaira ne vehessen fel hitelt. Amennyiben egy ilyen döntés egyáltalán ebben a formában felmerül, szintén csak a CDU támogatása mellett lehetséges.
Nem csak Berlin ügye
Az egyelőre megoldatlan költségvetési vita hatása ráadásul messze túlmutat Németországon. „Remélem, Berlinben tisztában vannak azzal a felelősséggel, amely az EU legnagyobb gazdaságára hárul, és azzal, hogy az ő részvételük nélkül nem jutunk egyezségre” – idézte a Reuters az EU költségvetési biztosa, Johannes Hahn múlt heti nyilatkozatát.
Az EU-ban a december 14-én kezdődő csúcs előtt bizonytalan, hogy Ukrajna hozzájuthat-e ahhoz az 50 milliárd euróhoz, amelyet az EU költségvetéséből finanszíroznának. A magyar kormány ellenzi ezt, ahogyan azt is, hogy Ukrajna a nyáron megszerzett tagjelölti státusz után időpontot kaphasson a csatlakozási tárgyalások – várhatóan évtizedes folyamatának – megkezdésére.
Ezeknek a konfliktusoknak a kimenetelére is hatással van, mennyire foglalja le Németországot saját belső vitája.
A politikán túl pedig a német gazdasági élet minden szereplőjére negatív hatással van a válság elhúzódása, írja a Zeit. A Tagesspiegel berlini napilap kommentárja is kiemeli, hogy bár a „jelzőlámpa-koalíció” magát a haladás szövetségének is próbálja beállítani, egyáltalán nem utal erre az, hogy egyelőre egyik szereplő sem engedett az álláspontjából: sem az SPD és a Zöldek a hitelfelvételből, sem az FDP az adósságfék alkalmazásából.
Az SPD a hét elején még abban reménykedett, hogy az év végéig megszülethet a megállapodás a másik két koalíciós párttal – a párt frakciója csütörtökön viszont arról tájékoztatta a képviselőit egy kör-SMS-ben, hogy már a szocdemek sem tartják reálisnak, hogy december végéig átmegy a német parlamenten a jövő évi költségvetés. A Handelsblatt cikke szerint a legnagyobb nyomás most Christian Lindneren lehet. A liberálisok vezére már a költségvetési krízis előtt is konfliktusban állt pártja egyes tagjaival, a mostani válságban pedig az FDP nem csak a szocdem-zöld tandemmel küszködik, hanem saját magával is, és egy belső szakadás is veszélyt jelent.
