Az EU felveszi a kesztyűt az USA-val, itthon 920 milliárdos állami támogatást oszthatnak ki

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szeptember közepén Hongkongban járt a kínai „Egy út, egy övezet” kezdeményezés éves seregszemléjén, ahol büszkén azt mondta, hogy Magyarország már ma is negyedik a világ akkumulátorgyártási piacán, sőt, sikerült odáig mennie, hogy szerinte hamarosan második lesz. Arról is beszélt, hogy sokan az EU és Kína kapcsolatainak visszaszorításán dolgoznak, de ő híve a viszony mélyítésének.

Ezen a piacon közben valóban elképesztő erők feszülnek egymásnak Ázsia, az EU és az Egyesült Államok részéről is. Kocsis Zsolt és Puzder Filip, az EY (a korábbi Ernst&Young) adótanácsadási és állami támogatási üzletágának munkatársai segítségével ennek a kereskedelmi háborúnak egy érdekes részletét, a támogatási versenyt igyekszünk bemutatni.

A legtrendibb ágazatok

A világ iparának kifejezetten fontos irányai a megújuló energia, az elektromos közlekedés, illetve a mikroelektronika. Minden nagy gazdasági övezet abban érdekelt, hogy ne legyen teljesen kiszolgáltatott a jövő iparágaiban egy másik országnak vagy egy másik földrésznek.

• Ehhez képest a világ tíz legnagyobb akkumulátorgyártója kivétel nélkül ázsiai (kínai, dél-koreai és japán cégek).
• Nappanelből csak azért nem ugyanez a helyzet, mert létezik pár viszonylag nagy észak-amerikai (amerikai, kanadai) gyártó is, de ezen a piacon is nyomasztó Kína részesedése.
• A félvezetőgyártásban pedig Tajvan dominálja a világot.

Arról viszonylag sokat hallunk, hogy az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborút vív egymással. Csakhogy öt kiemelt iparágban, az akkumulátorok, a napelemek, a szélturbinák, az elektrolizátorok (hidrogéngyártás), illetve a hőszivattyúk és ezek részegységei, alapanyagai esetében az Egyesült Államok és az Európai Unió is kereskedelmi háborúba fogott, elsősorban az államok által nyújtható támogatások terén.

Az Egyesült Államok kongresszusa tavaly nyáron elfogadott egy, a zöldenergia-termelést és a hazai ipart támogató csomagot, amelyet az „inflációcsökkentő törvény” (Inflation Reduction Act – IRA) néven hirdetett meg a kormány, amelyről itt írtunk részletesebben. Pár hónapra rá pedig a hazai félvezetőgyártás- és fejlesztés támogatásához egy 50 milliárd dolláros programot is indított CHIPS-törvény néven. Az IRA nagyon komoly adókedvezményt és támogatást ígér a zöld átállás finanszírozására.

A nem titkolt cél az, hogy a zöld átálláshoz szükséges technológiák és termékek fejlesztésének és gyártási folyamatának minél nagyobb része az Egyesült Államokban valósuljon meg

Ez elég nagy pofon volt az EU-nak is, hiszen csúnyán csökkentette volna az unió amúgy sem acélos versenyképességét. Ahogy azt részletesen is bemutattuk, tavaly év végén Brüsszelben, Berlinben és Párizsban egyre többen attól tartottak, hogy a hazai ipar bőkezű washingtoni támogatása „egzisztenciális fenyegetést jelent” az energiaárak elszaladása miatt eleve lépéshátrányba került európai ipar számára. Ráadásul ide van közelebb az orosz–ukrán háború is, ami jelentős geopolitikai kockázat.

Az EU is lépett, de a tagállamok lassabbak

Az EU válaszlépése idén márciusban érkezett meg, amikor az Európai Bizottság gyakorlatilag jelentősen újraírta az állami támogatási szabályokat (gyakorlatilag hozzányúlt a 2008-tól kezdve viszonylag stabil jogszabályi rendszerhez). Csakhogy a gyakran bürokráciával, lassúsággal vádolt „Brüsszel” hiába lépett tényleg, aztán az átfogó keretszabályokon belül sokkal lassabban változtattak maguk a tagállamok, vagyis nem alakultak ki a nemzeti programok.

Fél év elteltével, 2023 szeptemberében csak Spanyolország, Németország és Magyarország alakította ki a maga programját.

A lista nem meglepő, hiszen az összes felsorolt országnál kulcsfontosságú iparág a járműipar. Viszont például Szlovákia érdekes módon még nem lépett, noha arányaiban ott a legfontosabb ez a szektor.

Ha egy pillanatra, megállunk a fő sztorinkban, feltehetünk egy furcsa kérdést: német és spanyol programok? Vagyis támogatás a bivalyerős régióknak? Az unióban nem csupán a felzárkóztatás lehet a cégek állami támogatásának indoka?

Míg az EU-források hagyományosan elsősorban a lemaradó régiók felzárkóztatását szolgálták, a mostani helyzet irányváltást hozott Brüsszelben: miután a félelmek szerint az energiaátmenet hangsúlyos iparágaiban való leszakadás a teljes uniós gazdaság számára veszélyt jelent, most még

a leggazdagabb német, olasz, francia ipari régiók cégei is támogathatók, csak csábítsák Európába a beruházásokat.

Tehát itt egy gazdaságbiztonsági lépésről van szó.

Az USA támogatásban bőven veri Európát

A kérdés persze az, hogy az EU-s válaszlépés révén a földrészünk ténylegesen fel tudja-e venni a versenyt az USA támogatásaival. És egyáltalán a tagállamoknak lesz-e annyi anyagi forrásuk, hogy az engedélyezett támogatásokat valóban oda is ítéljék a beruházók számára?

Mindenesetre az előny még mindig az Egyesült Államoknál van, ahol az IRA egyébként is egy nyílt végű adókedvezménynek felel meg. Az USA eddig 40 milliárd dollárt (kb. 14,8 ezer milliárd forintot), az EU tagállamai, az a három, aminek van programja, csak 6,8 milliárd eurót (kb. 2600 milliárd forintot) jelöltek meg a célra – de az összeg később ennek majd sokszorosa lehet.

Ráadásul egy konkrét példával azt is be tudjuk mutatni, hogy a támogatási intenzitás között is nagy a különbség. Az egyik vitatott hazai akkumulátorgyár, a koreai SK iváncsai beruházása 1,6 milliárd euróból valósul meg, amihez Magyarország 209 millió eurós támogatást adott. Ez akkora összeg volt, hogy az Európai Bizottságnak egyedileg is jóvá kellett hagynia.

Ha ezt a 30 GWh-s kapacitást az USA-ban valósították volna meg a koreaiak, akár 2,3 milliárd eurónak megfelelő támogatást is kaphattak volna dollárban. Igen, a beruházás teljes összegénél is nagyobbat, mert az amerikai támogatási rendszert nem érdekli, hogy a beruházó valójában mennyit költ, ott a kialakított kapacitás nagysága alapján lehet támogatást kérni.

Magyarország közel 920 milliárd forinttal száll be

Mindenesetre most Magyarország is a magyar költségvetéshez képest nagy összeget, 2025-ig 2,36 milliárd eurót (kb. 920 milliárd forintot) jelölt meg, a kormány ennyivel szeretné támogatni az öt kiemelt célt. De ne legyenek kétségeink, az eddig látottak alapján, ez itthon feltételezhetően elektromos autókba gyártott akkumulátorkapacitást jelent majd nagyobb részt, a többi, felsorolt iparágban nem vagyunk erősek.

Ha egy kicsit visszalépünk, és a filozófiai megközelítést keressük, az EU-ról szóló szerződés alapján tilos állami támogatást adni a cégeknek. Igen ám, de ezután a kijelentő mondat után jön ezeroldalnyi „de”, vagyis mindenféle kivétel. Ha az unió valamit fontosnak tart, legyen az K+F, élethosszig tartó tanulás, innováció, esélyegyenlőség, zöld átmenet, felzárkóztatás, hátrányos helyzetűek foglalkoztatása, akkor az Európai Bizottság engedélyeket ad támogatásokra.

A tagállamoknak ezen belül van mozgásterük, mindenféle pályázatot írhatnak ki. Aki a kereten felül is szeretne támogatást adni, annak egyedi jóváhagyást kell kérnie (Magyarországon ilyen volt például az Audi járműgyárbővítése vagy a gödi Samsung SDI). Most az EU-s pénzek egy része be van fagyasztva, de azt fontos tudni, hogy uniós engedély akkor is kell, ha kizárólag magyar pénzről van szó, például egyedi kormánydöntés alapján adott támogatásról (EKD-ről).

És akkor a TCTF

Mostanában támogatandó cél volt a Covid-járvány hatásainak mérséklése (a helyreállítási alappal, az RRF-fel), majd az orosz–ukrán háború kárainak enyhítése és az energiaátmenet elősegítése. Az utóbbi két cél számára kialakított program a TCTF (Temporary Crisis and Transition Framework). A háború okozta károk enyhítésére az állami támogatások elérik a 672 milliárd eurót.

A magyar TCTF program nyilvános, itt olvasható a bizottsági sajtóközlemény. De ahogy említettük, az Európai Bizottság jóváhagyott már egy spanyol és egy német programot is.

A TCTF tehát egy komoly keret a nemzetállamoknak a támogatásra, de azért itt is vannak limitek, hogy mennyit lehet egyedi engedély nélkül adni, és még ha nemzeti is a forrás, az unió akkor is kérdezhet, vizsgálódhat, ellenőrizhet. Ugyanakkor az EY szakemberei szerint

az unió most közel tízszeresére növelte a tagállami hatáskörben odaítélhető támogatásokat az eddigiekhez képest, és támogathatóvá tett új tevékenységeket is.

A cél tehát az, hogy Európában jöjjenek létre a gyárak, és a támogatás indokolása során mindig azt kell bizonyítani, hogy amennyiben az adott kínai, koreai vagy szingapúri befektető nem kapta volna meg az állami támogatást, akkor a beruházást az Európai Gazdasági Térségen kívül valósította volna meg.

Az egyes programok egyelőre főleg nemzeti költségvetésből valósulnak meg, de az elektromos autókra lövő spanyolok némi RRF-forrást is szeretnének majd becsatornázni. Érdekes, hogy a spanyolok már annyira belöknék a szektort, hogy ők már az idén ki is osztanák a forrásokat, ami lehet vissza nem térítendő támogatás és kedvezményes hitel, a többiek 2025-ig fogalmaztak meg programokat. A magyar tervek sem kicsik, jelen költségvetési helyzetben ugyanakkora programot indítottunk, mint Németország, és egyelőre mi tisztán központi költségvetési forrásokra támaszkodnánk.

Mi lehet a hatása?

Egyelőre az európai program a három tagállammal az amerikaihoz képest még kisebb, de ez sokat nőhet majd a jövőben, és egy-egy ilyen forrás sokakat befolyásolhat.

• Az amerikai cég arról dönthet, hogy maradjon-e otthon a bivalyerős támogatás miatt, vagy menjen külföldre, ahol alacsonyabbak a bérköltségek.
• A koreai cég dilemmája ugyanez, otthon, Európában, az USA-ban vagy Észak-Afrikában ruházzon be.

A válasz természetesen nemcsak a támogatáson múlik. Hasonlóan erős szempont, hogy a gyártó közel legyen a piacaihoz (ezért is jönnek ázsiai gyártók a fejlett világba), de lehet olyan matek, ahol a fejlődő piaci helyszín nyer az alacsonyabb bérköltség, vagy a kevésbé szigorú környezetvédelmi előírások miatt.

És sokszor egyéb szabályok is befolyásolják a döntést. Ahol például fontos, hogy mi a termék származási helye, ott az akkumulátor nagyon fontos lehet, mert például egy elektromos autó teljes értékében ez meghatározó.

Az, hogy ebből a keretből a magyar állam mikor és mennyit költ el, nem lesz egyszerűen nyomon követhető, de azért vannak információforrások. Az egyedi támogatásokról szóló információkat célzott adatkikéréssel meg lehet szerezni, maga a kormány is sokszor bejelenti a kormányzati támogatást és a Külgazdasági és Külügyminisztérium késleltetve a közérdekű adatoknál is ismertet ilyen listákat.

A jövő iparában az energiaátmenet egy növekvő piac. Ha Ázsia erős pozíciója mellett az Egyesült Államok elviszi az új beruházások zömét, akkor az EU a zöld gazdaságban nemcsak Ázsiának, de az Egyesült Államoknak is ki lesz szolgáltatva. Ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy az EU ne venné fel a kesztyűt.

Ebben az iparágban egy egymilliárd eurós beruházás nem kimagasló, ehhez most az unióban – a régió fejlettségétől függően – akár 150–350 millió eurós nemzeti támogatást is lehet nyújtani, de a tagállam egyedi bizottsági engedéllyel akár ezt a szintet is túllépheti. Ennyi pénze persze általában nincs a kisebb tagállamoknak, még akkor sem, ha az évek között esetleg el is van osztva a támogatás.

Vagyis a kereskedelmi háborúnak legalább három szintjét figyelhetjük majd meg a jövőben az energiaátmenet iparágaiban: Ázsia versenyez a világ maradékával; az Egyesült Államok az Európai Unióval; és az unió egyes tagállamai egymással, köztük a nagyok a kicsikkel is.