Magyarországnak jó a tőkevonzó képessége, de a tőketaszító képessége is erősödött

2022. március 17. – 09:40

Magyarországnak jó a tőkevonzó képessége, de a tőketaszító képessége is erősödött
Young-Hyun Junnal, a Samsung vezérigazgatójával tárgyal Szijjártó Péter 2021 nyarán – Fotó: Szijjártó Péter / Facebook

Másolás

Vágólapra másolva

Magyarország hatalmas összeggel kínálja meg a munkahelyeket teremtő külföldi befektetőket, például az akkumulátorgyárakat. Ugyanakkor hazánknak újabban sajnos nagyon jó a tőketaszító képessége is, amit elsősorban a tranzakciókat az utolsó pillanatban megvétózni képes állami kontrollok okoznak. Mi lehet az egyenleg? Hogyan befolyásolja mindezt a háború a szomszédban?

Orbán Viktor kormányfő gyakran emlegeti, például az idei évértékelőjén ismét szóba hozta egy régi vágyát, miszerint örömteli lenne, ha a magyar vállalatok ugyanannyi osztalékot hoznának haza külföldről, mint amennyit a külföldi cégek elvisznek Magyarországról.

Nem könnyű cél, hiszen ha belegondolunk, milyen erős hazai autógyárak, gépipari beszállítók, gyógyszercégek, élelmiszer-kereskedelmi láncok vagy akár bankok vannak külföldi kézben, azt azért nehezen egyenlíti ki az OTP külföldi bankhálózata, a Mol befektetései vagy a gyarapodó lengyel, szerb, szlovén ingatlanbefektetések, esetleg a 4iG távközlési vásárlásai. Ráadásul miközben nálunk döntően a nyugati cégek fektetnek be, addig mi elsősorban keleten, vagy legalábbis a régióban invesztáltunk, és ez most sokkal kockázatosabbá vált.

Ha pedig a flow-t nézzük, vagyis a friss tranzakciók irányait, akkor sem egyértelmű az egyenleg. Magyarországnak ugyanis nagyon jó a tőkevonzó képessége – például mert hatalmas összeggel kínáljuk meg az akkumulátorgyárakat kapacitásbővítés fejében –, ugyanakkor Magyarországnak sajnos nagyon megnőtt a tőketaszító képessége is, amit elsősorban a tranzakciókat az utolsó pillanatban megvétózó állam okoz (a legismertebb eset az, amikor a Belügyminisztérium keresztbe feküdt az Aegon eladásának).

Közpénz az akkumulátorgyárakra

Orbán Viktor az említett idei, a Várkert Bazárban tartott beszédében konkrétan meg is nevezett jó példákat a „kifektetésre”, például azt, hogy

  • a Mol Lengyelországban terjeszkedett,
  • egy magyar cég (a 4iG) Albániában vett távközlési érdekeltségeket,
  • illetve azt, hogy az OTP jelen van a Balkán legtöbb országában.

Szerencsésen fogalmazott, hiszen nem az OTP orosz, vagy ukrán bankját emelte ki, nem is a Mol orosz, vagy azeri szénhidrogénkapcsolatait, esetleg a Richter Gedeon rendkívül erős orosz jelenlétét.

Mindjárt rátérünk bizonyos számszaki részletekre is, de érdemes felhívni a figyelmet egy nagyon erős jelenségre, a fenti kettősségre. Legutóbb a K-Monitor jelezte, hogy Magyarország milyen hatalmas összeget fizetett a három dél-koreai akkumulátorgyárnak Gödön, Komáromban és Iváncsán. A multik beruházásait támogató EKD (egyedi kormánydöntéssel adott) támogatási listán, amit a Külügyminisztérium tett közzé, az szerepel, hogy a kormány

  • a Samsung 367 milliárd forintos gödi beruházásához 33,7 milliárd forintos támogatást ad, amivel 1200 munkahely jön létre,
  • a szintén dél-koreai SK Battery komáromi gyára közel 200 milliárdos beruházása 1000 fős munkaerő-létszámot vállalt, ehhez 28,5 milliárd forintos EKD-támogatást kapott,
  • végül a szintén dél-koreai SK On Hungary Kft. az 592 milliárdos iváncsai gyárra létszámvállalás nélkül 76,4 milliárd forintos támogatást kapott, ami örökös rekord.

Ezeket a külföldi multiknak fizetett állami támogatásokat általában az új munkahelyek számával indokolja a kormányzat, de ez némileg visszás, hiszen a magyar gazdaság munkaerőhiánnyal is küzd párhuzamosan, és gyakran a dolognak az a vége, hogy vendégmunkásokat kell behozni, hogy legyen, aki dolgozik az új gyártósorokon.

A baj csak az, hogy el is kergetünk cégeket

A munkahelyteremtés mellett a munkahelymegtartás lehetne még pozitív cél, és erre is vannak programok, csakhogy akadnak olyan esetek, amikor a hazai hatóságok „elkergetik” itthonról a foglalkoztatókat.

A legújabban politikai ambíciókat dédelgető Gattyán György híres esete lehet erre a mintapélda, amikor a Docler-csoport nagy része a folyamatos adóhivatali „törődés” miatt inkább Luxemburgba vitte ki a cégcsoportja jelentős részét.

Azóta a magyar cégeknek egy újabb típusú kockázattal is szembe kell nézniük. Ha esetleg egy magyar vállalat eladásban, külföldi tőkéstárs bevonásában gondolkodna, olyan állami kontrollok léphetnek be, amelyek ezeket a folyamat végén megakadályozhatják.

Éppen ezért a magyar innovátorok elég hamar elkezdhetnek (és bizonyos esetekben el is kezdenek) abban gondolkodni, hogy kikerülendő a NAV, az MNB, az ITM vagy a BM figyelmét, egy nemzetközi sikerre esélyes fintechet vagy más technológiai céget már inkább Nyugaton építenek fel arra, hogy megtörténhessen az eladás.

Az ilyen, Magyarországot kikerülő startupok szempontjai természetesen érthetők, hiszen miért ölne bele bárki egy cégeladási, illetve fordítva egy cégvásárlási munkába dollármilliókat, ha az esetleges és kockázatos. A legismertebb új példa erre az Aegon-ügylet megakasztása, amikor egy 175 éve működő, Magyarországon is 25 éve jelen levő biztosító (az osztrák VIG) a Belügyminisztérium szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentő vásárló volt.

Azt nem lehet megbecsülni, hogy ez mekkora kárt okozott a magyar gazdaságnak, munkahelyteremtésnek, adóbevételnek, vállalati értékeltségeknek. Természetesen ez abból az említett kormányfői célból, hogy a befektetések és a kifektetések szinkronba kerüljenek, még kedvezőnek is értékelhető, hiszen a kifektetéseket nem csökkenti, a befektetéseket (FDI) mérsékli.

A történet végén az osztrák biztosító, vagyis az eredeti vevő úgy döntött, hogy összeáll a 45 százalékos tulajdonosi szerepre készülő magyar állammal.

Ezt látva a piac többi cége joggal gondolhatja, hogy amennyiben az Aegonnal és a VIG-gel ezt meg lehetett csinálni, akkor a kicsikkel miért ne lehetne.

Szelektív hozzáállás

Ahogy a szakemberektől hallottuk, a két fő kontrollintézmény közül az innovációs tárca (ITM) korrekt, transzparens, értelmes mennyiségű munkával lehet anyagokat összeállítani, és nincsenek megindokolhatatlan elutasítások, a minisztériumi szakemberek elérhetők az ügyvédek, tanácsadók számára.

A Belügyminisztérium azonban egy „fekete doboz”, ahonnan sokkal nehezebb információt kinyerni, a tárca minden anyagot hivatalos (OFFI) fordításban kér, és az elbírálás kimenetele is kétséges.

A hazai gazdaságnak ez azért különösen rossz, mert ilyen kiszámíthatatlan végkimenetelek miatt jön az említett Docler-modell, vagyis magyar üzletemberek valami sikereset kitalálnak, de ha az a világon bárhonnan működtethető, akkor az üzlet (főleg a technológiai cégek esetén) kivihető külföldre.

A kiköltözést magyar ingatlanokkal vagy magyar gyártócégekkel nehezebb végrehajtani, de egy magyar technológiai cég fölé helyezni egy holland BV-t vagy egy luxemburgi anyavállalatot sajnos nagyon is lehetséges, aminek súlyos hazai adókiesés a következménye.

Globálisan most a legfontosabb tőkebefektetési szektor alighanem a tech, márpedig pár fejlesztőt, egy szoftvert és a szerzői jogokat kivinni – mint a már említett, online módon működtetett globális szexstreaming hálózat esetében láttuk – nem bonyolult. Ezután pedig már átterelhetők a jelentősebb vevők, akkor már külföldre érkeznek a fő bevételek, és a magyar cég (vagyis az eredeti vállalkozás) visszasilányul alvállalkozónak, beszállítónak.

A globális piac számai

Nézzük ezek után, hogy mit lehet tudni a világ, Európa, a régiónk vagy Magyarország M&A-folyamatairól. A nemzetközi tranzakciós piacon persze a fenti okfejtés, vagyis az nehezen követhető, hogy milyen üzletek maradnak el, melyek váltanak helyszínt, inkább azt lehet mérni, hogy mi az, ami valóban megvalósul. Ilyen összeállítást az M&A tranzakciókról több neves cég is készít. Ilyen a Refinitiv, illetve az Allen & Overy, legutóbb pedig az EMIS összeállítását mutattuk be. Az Allen & Overy 2021-es globális M&A-piaci felmérése szerint

a tranzakciók globális összértéke meghaladta az 5800 milliárd dollárt, ami 64 százalékkal magasabb a 2020-as értéknél, és 48 százalékkal haladja meg a korábbi, 2018-as rekordot.

Mint Sahin-Tóth Balázs, a budapesti Allen & Overy Kádár Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje elmondta a Telexnek, tavaly nagyon ment a TMT (az angol rövidítés itt a magyar szavak kezdőbetűjével is megegyezik, mert távközlés, média, technológia a jelentése). Ez a szegmens és az élettudományok voltak tavaly a legjelentősebbek a vállalatfelvásárlási piacon.

Vannak olyan ügyletek, amelyekről talán nem is gondoljuk, hogy valójában technológia, de az ételek házhoz szállításával foglalkozó Wolt vagy a taxiszolgáltatást végző Uber is egy technológiai ötlet és platform, ahol az éttermeket, a vevőket és a futárokat vagy az utasokat és a sofőröket párosítja össze egy rendszer.

Fotó: Rostás Bianka / Telex
Fotó: Rostás Bianka / Telex

A technológiai szektor tranzakciós értéke – most első ízben – meghaladta az 1000 milliárd dollárt, ami 71 százalékos növekedést jelent 2020-hoz képest.

A Refinitiv adatai szerint az európai M&A ügyletek összértéke 2021-ben megközelítette az 1419 milliárd dollárt, ami 20 125 tranzakcióból adódott össze. Az Egyesült Királyság vezette az európai országok rangsorát mind a tranzakciók összértékét (415,8 milliárd dollár), mind volumenét (5014 tranzakció) tekintve, mivel a brexit után olcsóbbá vált brit befektetések különösen vonzó célpontot kínáltak a befektetőknek.

A legnagyobb értékű ügylet azonban Európa kontinentális részén jött létre a Fiat Chrysler Automobiles és a francia PSA Group (korábbi nevén Peugeot Citroën) 50 milliárd dolláros fúziójával, amelynek eredményeként létrehozták a Stellantis vállalatot.

A régiónkon belüli helyzet és a magyar ugrás

Kelet-Közép-Európában is jelentős tranzakciókra került sor 2021-ben, ahol az eladások összértéke meghaladta a 32,1 milliárd dollárt, a tranzakciók száma pedig 1343 volt.

Az EMIS 2021-ben 2015 nagy vállalatfelvásárlási tranzakciót számolt össze a régióban, az összesített érték pedig 100 milliárd euró körüli összegre nőtt. A két jelentősen eltérő adat magyarázata, hogy az EMIS egy szélesebb, például Oroszországot és Törökországot is tartalmazó régiót összesített. Az mindenesetre elég izgalmas lesz, ha majd valaki a 2021 és a 2022 végén érvényes számokat összehasonlítja, ma még elképzelni sem lehet, hogy miként könyvelik le a cégek az orosz piac sietős elhagyását.

Ebben a térségben is a technológiai, a pénzügyi szolgáltató szektor, valamint az infrastruktúra- és energiaszektor ügyletei uralták a piacot. Kelet-Közép-Európában az Avast plc. 7,3 milliárd eurós fúziója a Norton Life Lock Inc. céggel volt a legnagyobb deal.

Még két ügylet lépte túl a kétmilliárd eurós határt, a német Allianz megvette a lengyel Avivát 2,5 milliárd euróért, a szingapúri állami befektetési társaság (Government of Singapore Investment Corporation) pedig a CETIN távközlési infrastruktúra (toronyépítő) cégbe szállt be 2,01 milliárd euróért.

Magyarországon eközben az M&A tranzakciók összértéke 2021-ben 100 ügyletből 1,676 milliárd dollárt (520,8 milliárd forintot) ért el. Az említett biztosítói ügylet – melyben Sahin-Tóth Balázs cége képviselte az Aegon N.V.-t – egy 830 millió euró értékű tranzakció volt, amelyben a holland biztosító értékesítette a magyar, a lengyel, a román és török biztosítási, illetve nyugdíj- és vagyonkezelési üzletágát.

Az amerikai DoorDash 8 milliárd dollárért felvásárolta az ételkiszállítási, kiskereskedelmi és élelmiszer-ágazatban aktív, Helsinki központú nemzetközi Wolt Enterprises vállalatot, ez a tranzakció is érintette Magyarországot, de ez nem nevezhető regionális tranzakciónak, mert 23 országot érintett.

A kifektetések

A fent idézett tanulmányok azzal nem foglalkoznak, hogy mekkorák a magyar cégek külföldi befektetései. Ezek egyébként nemcsak a régiónkba irányultak, szállodát például Görögországban és Spanyolországban is vettek magyar befektetők, így az Indotek és a BDPST Group, de magyar cégek vásároltak Albániában, Szlovéniában, Romániában és Szerbiában is komoly banki, töltőállomás, távközlési és ingatlanérdekeltségeket.

Mindettől függetlenül a magyar gazdaságból kiáramló osztalék egyelőre biztosan magasabb, mint a magyar cégekhez beáramló osztalék.

Rövid távon az a reális cél, hogy a folyó évi működőtőke-beáramlást elérje a működőtőke-kiáramlás. Az, hogy harminc év nyugati befektetéseit behozza a magyar tőkekihelyezés, egyelőre nem reális, még akkor sem, ha a magyar állam kontroll-lehetőségei esetleg valóban nagyon visszafogják a magyar cégekbe való nemzetközi befektetési kedvet.

Amikor írásunk adatait összegyűjtöttük, még háború sem volt, 2022 márciusában már arra a tranzakciós piacra kell visszatérni, ahol az alapvető javak (élelem, energiaforrás és chip) sokkal fontosabb lesz, mint sok szolgáltatás. Egy olyan hidegháborús logika érvényesülhet, amely sokkal több párhuzamosságot és kevesebb globális sikersztorit enged majd meg, ha tetszik, kicsit szűkíti a multik nemzetközi tárképét.

Hogy Magyarország ebben az új rendben kevésbé jelentős ország lesz a „végeken”, vagy a két világ között valamilyen üzleti hídszerepet is tud vállalni, ma még aligha látható.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!