Mi történik a biztosítói piacon azután, hogy a NER is hamarosan belép oda?

Tavaly év végén jelentette be az osztrák Vienna Insurance Group (VIG), hogy egy olyan memorandumot írt alá a magyar állammal, amely szerint eladná a jelenlegi (Union) és a jövőbeli (Aegon) magyarországi biztosítóinak a 45 százalékát a magyar államnak.

A bejelentés elég sok kérdést felvetett:

• Mennyire lehet ez egy tartós berendezkedés, vagy az állam csak rajtkőnek, ugródeszkának tekinti a kisebbségi részesedést, és további tervei vannak a szektorban?
• Pontosan hogyan néz majd ki technikailag ez az adásvétel, hány tranzakció során valósulhat meg a végső állapot?
• Jelenleg is zajlanak vizsgálatok, eljárások az Aegon eladása ügyében, akkor ezek is lezárulhatnak, vagy maradt tétje a jogi folyamatoknak?
• Mit jelent a magyar biztosítói szektornak, ha majd már az állammal is versenyezniük kell? Negatívumot, mert így lesz a piacon házi kedvenc? Vagy pozitívumot, mert így talán az állam jobban megismeri és megérti a szektor problémáit?
• A két, ma még teljesen független biztosító, az Aegon és az Union mikor kezdenek el érdemben közeledni, lesz-e összeolvadás, mikor vált nevet az Aegon?
• Képes lesz-e az állam úgy szabályozni az ügyfelek érdekében a piacot, hogy azzal ezentúl saját (jó drága) befektetésének a megtérülésébe is belemar?

Cikkünk elkészítéséhez természetesen szerettünk volna az érintettekkel is beszélni, de az Union, illetve az Aegon számára elküldött hivatalos megkereséseinkre elutasító válaszokat kaptunk. Wolfgang Haas, a VIG szóvivője válaszában elsősorban azt szögezte le, hogy

egyelőre ez nem egy szerződés, csak egy memorandum: A tervezett együttműködés nem érinti az Aegon és a VIG eredeti üzletét, a VIG és a magyar állam együttműködésének részleteiről (így az árról is) pedig a következő hetekben indulnak a részletes egyeztetések.

Az írásunk a nyilvános tények, közlemények mellett elsősorban háttérbeszélgetések alapján készült.

Mekkora lesz az állami szereplő?

A holland Aegon eddig nem tudta döccenések nélkül eladni az osztrák VIG-nek a magyar biztosítóját, de hogy jutottunk el odáig, hogy a magyar állam rögtön két biztosítóban is szerepet kaphat?

A magyar állam képviselői (leegyszerűsítve Varga Mihály pénzügyminiszter és csapata, illetve Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszter és stábja) némileg talán érthetően, némileg talán túlzott gyanakvással úgy gondolkodott, hogy amennyiben a magyar állam kisebbségi tulajdonosként szerepet vállal az Aegon biztosítóban a VIG, vagyis az osztrákok mellett, akkor nem jó, ha a VIG-nek van egy 100 százalékosan tulajdonolt biztosítója is a piacon (ez az Union).

Jobb félni, mint megijedni, nehogy a két biztosító között a magyar állam számára előnytelen transzferek, nyereségátcsoportosítások valósuljanak meg, illetve, ha esetleg majd az Aegon és az Union a későbbiekben közelednek, ne kelljen kiszámolni, hogy kinek mennyi a részesedése a közös cégben. Ha mindkét biztosítóban 55-45 százalék a VIG–állam arány, akkor az tiszta sor.

De egyáltalán mekkora biztosítói csoportról beszélünk? A Portfolio.hu szerint így a VIG és az államot képviselő Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. együttesen majd 19 százalékos piaci részesedéssel bírnak a két biztosító révén a hazai piacon, vagyis vélhetően piacvezető csoport tulajdonosai lesznek.

A kezdetek

A történet előzményeiről sokat írtunk, de a jelen helyzet megértéséhez gyorsan foglaljuk azért össze a históriát! Az elmúlt évtized alacsony kamatkörnyezete és az átlagosan egyre hosszabb ideig élő ügyfelek miatt az Aegon, vagyis a világ egyik legnagyobb biztosítója (elsősorban az Egyesült Államokban) nehéz helyzetbe került.

A hosszú távú, életjáradékos életbiztosításoknak a megtérülése leromlott, mert a nagyon sokáig élő ügyfeleknek sokáig kellett életjáradékot fizetni, a félretett biztosítói tartalékok viszont kevesebbet fialtak az alacsony kamatok mellett.

Az Aegon úgy próbált a helyzetből kimenekülni, hogy eladásra kínálta magyar, török, lengyel és román érdekeltségeit (biztosítási, nyugdíj- és vagyonkezelési részlegeit). 2020 novemberében a hollandok be is jelentették, hogy 830 millió euróért (300 milliárd forintért) az osztrák Vienna Insurance Group (VIG) nyert. Képzelhetjük, hogy ezek után mennyire jött jól a hollandoknak, hogy így elhúzódott az az ügy, amelynek remélt bevételéből gyorsan szerettek volna lyukakat betömni. Mindenesetre a piacon nagyjából mindenki biztosra vette, hogy az eladásra kínált nemzetközi csomag messze legértékesebb része a magyar biztosító, ugyanakkor az ár mindenféle értékelés alapján elég magasnak tűnt, sokan beszéltek túlárazottságról.

Miért volt drága?

Az ár tehát magasnak tűnt, ráadásul a bankokkal ellentétben a biztosítóknak közvetlenebb veszteségeket is okozott a járvány. Ahogy az egyik forrásunk meséli,

„van a tranzakciós piacon egy mondás, ha egy árat Excel-táblában nem tudsz pénzügyileg megindokolni, akkor mondd azt, hogy stratégiai árat fizettünk”.

Az Aegon is alighanem csak azért érhetett ilyen sokat a VIG-nek, mert ezzel ez a csoport lesz a hazai piacvezető, illetve biztosan bekalkuláltak az osztrákok későbbi szinergiákat is. Csakhogy azért ezek nem biztos, hogy valóban realizálható előnyök. Ma aligha tudja sok ügyfél, hogy az adott évben éppen az Allianz-csoport vagy a Generali-csoport az első itthon, nem valószínű, hogy túl sokan ez alapján választanának biztosítót.

Zavar az erőtérben

Némi zavart keltett, hogy már a deal bejelentése előtt egy célzottnak tűnő szabályozási változtatással a Belügyminisztérium lehetőséget kapott arra, hogy a tranzakciót nemzetbiztonsági okokból megvizsgálja és akár megvétózza, amivel aztán 2021 áprilisában élt is, és valóban vétózott.

A VIG nem értette ezt. A vezetők azt gondolhatták, hogy régóta itt vannak a régióban, transzparens tőzsdei cégről van szó, amelyik nagyon szerette Magyarországot, az összevonásuk előtt három külön biztosítója is volt az országban (az Erste, az Union és a Vienna Life), és ami ritka, még a bécsi, központi vezetésbe is beválasztottak egy magyar szakembert.

A célzottnak és érthetetlennek minősített döntést az Aegon és a VIG is megtámadta a bíróságon, és bár már jogerősen elvesztették a biztosítók a hazai pert, annak felülvizsgálati eljárása a Kúria előtt január végén folytatódik. Akikkel pedig mi beszéltünk a jogi háttérről, ők teljesen biztosra vették, hogy előbb-utóbb a nemzetközi jog előtt a külföldiek nyernék a pert, vagyis aligha lehet indok tiltani, hogy az unión belül két neves, nyilvános piacon jegyzett uniós cég, vagyis egy holland és egy osztrák üzletet kössön, de természetesen hatalmas időveszteség lenne mindenkinek megvárni egy lassú európai döntést.

Mint a szappanos bálna…

Mindenesetre a BM piros lámpája után egy csomó magyar üzleti kör is csócsálgatta, hogy miként tudna belépni az ügyletbe. Felmerült az érintettek között Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik neve, akik a biztosításközvetítői piacon erősek, de vevőként merült fel a találgatásokban a CIG magyar hátterű biztosító vagy Jellinek Dániel üzletember neve is, akinek már volt egy biztosítói érdekeltségük, a Waberer’s, illetve akinek főleg az Aegon kiváló vagyonkezelési részlege lett volna érdekes a saját alapkezelői (Diófa, Indotek) mellé.

Mi azt hallottuk, hogy az Aegon nem tárgyalt a magyar állammal vagy a magyar üzleti körökkel, de a VIG-nél nagy volt a sürgés-forgás, sokan adták egymásnak a kilincset.

Csakhogy, miként az egyik érintett elmesélte, éppen a hazai biztosítói szakma egyes szereplői tényleg túl drágának találták a portékát, és bár nyíltan nem akartál összeakasztani a bajuszt a „magyar biztosító” ötletét támogató állami emberekkel, de

„mint a szappanos bálna, igyekeztek kicsúszni a feladat alól”.

Tavaly év végén így jöhetett az állam, vagyis a Budapest Bank korábbi és az Erste Bank jelenlegi tulajdonosi struktúrájából ismert Corvinus. Ám azt, hogy hogyan és mennyiért száll majd be az állam, azt egyelőre ugyanúgy nem lehet tudni, mint ahogyan nem hangoztak el valid érvek sem a mellett, hogy valójában az állam miért fizet majd, mint a katonatiszt, ha irányítási jogot nem szerez a biztosítókban.

Megint a hollandok jártak jól

A szakemberek szerint ezzel a fejleménnyel a legjobban a hollandok jártak. Számukra ugyanis ez a verzió azt jelenti, hogy végül csak zöld lámpát kaphat a tranzakciójuk, megkapják a magas árat. Képzelhetjük, hogy amennyiben a magyar állam teljesen megakadályozta volna a dealt, milyen nehéz lett volna újra vevőt találni egy ilyen kockázatos ügylethez.

A magyar állam vélhetően nem ezzel a szándékkal vétózott. A többségi irányítás 100 százalékos tulajdonnal nemzetbiztonsági kockázat, míg a többségi irányítás 55 százalékos többséggel nem nemzetbiztonsági kockázat?

Az állam állítólag eredetileg inkább többséget szeretett volna, de az osztrákok nem szerettek volna biodíszletként megjelenni egy tulajdonosi struktúrában. Egy multi miért venne kisebbségi részesedést, irányítási jog nélkül, az ilyen részesedéssel ő nem tud mit kezdeni, azt nem tudja konszolidálni a számaiban.

A 45 százalék ráadásul még ezen belül is furcsa szám, az osztalék szempontjából természetesen lényeges, hogy mekkora egy részesedés, de az irányítási jogok szempontjából az 50, a 33 és a 25 (vagyis a többségi, a kétharmados és a háromnegyedes) szinteknek van csak jelentőségük, a 45 százalék semmivel sem enged több beleszólást egy cég életébe, mint a 33,4 százalék.

Az adófizetők számára már csak azért is nehéz a vásárlást megindokolni, mert „a legyen végre egy magyar biztosító” nem állja meg a helyét, mi is említettük már a cikkben például a Waberer’st és a CIG-et. Mellettük is működött még több magyar biztosító, igaz, ebből néhányan (MÁV, Dimenzió) végül nem lettek jó sztorik.

Nyitott kérdések

De hogy lesz ebből állami engedély? Ugyanazt, amit eddig negatívan látott a BM, hirtelen elengedi? Vagy egy módosított tartalmú tranzakciót kell újra beadni majd engedélyeztetésre? Forrásaink leginkább azt tartják valószínűbbnek, hogy több tranzakció következik majd egymás után. Előbb az Aegon az eredeti feltételek szerint szerződik a VIG-gel, eladja a száz százalékot, majd utána egy másik tranzakció keretében a VIG eladja az Aegon és az Union 45 százalékát a magyar államnak.

Ezzel azonban több kérdés is felmerül:

• Ha a magyar államnak nem kell az Aegon lengyel, román, török biztosítója, csak a magyar, akkor hogyan kell kalkulálni az árat?
• Mennyit ér a másik biztosító, vagyis az Union 45 százaléka?
• A mostani, állami beruházás-visszafogás mellett hogyan és miből lehet ezt a vásárlást finanszírozni?
• Vagy olyan halasztott fizetés várható, amely már a következő kormánynak fáj csak?

Figyel az unió is

Hogy a jogi helyzet még bonyolultabb legyen, közben Brüsszelben az Európai Bizottság is jelezte, hogy vizsgálja, hogy a BM-vétó mennyire sértette az uniós jogot, mert felmerülhet, hogy csak a bizottságnak lett volna jóváhagyási joga. Ezt akár olyan nyomásnak is gondolhatjuk, amely elősegítette a megegyezést, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján talán reálisabb, ha azt gondoljuk, hogy nem ez hatotta meg a magyar kormányt.

Mindenesetre a bizonytalanság sohasem jó, annak részleges megszűnésének örül a holland Aegon, de örül a magyar Aegon, illetve a VIG is, jobban el lehet kezdeni a gondolkodást a szinergiák kihasználásáról vagy a rebrandingről. Az Aegon név ugyanis aligha maradhat meg, hiszen az Aegon továbbra is európai biztosító marad, csak nem a magyar piacon, ilyen esetben (mint legutóbb az Axa esetében) elég gyorsan meg kell változtatni a nevet.

Igaz, nagy ritkán az ellenkezőjére is van példa. A hazai Lukoil benzinkutak úgy használják még mindig a Lukoil nevet, hogy az orosz olajcég már nem tulajdonos.

Milyen lesz a magyar biztosítói piac?

Mi változik, ha majd a tervek szerint valóban megvalósul a deal? Miért lényeges ez az államnak? Magyarországnak talán a leginkább az fontos, hogy a sok külföldi szereplő dominálta magyar biztosítási piac (hiszen a nagyok, az Allianz, a Generali, az Aegon-VIG és a Groupama mind külföldi többségi tulajdonban állnak) ne legyen teljesen kitett a nyugati cégeknek.

Ebben sok változás nem lesz, a centralizáció, vagyis a központi irányítás erősítése volt mostanában jellemző, amit legfeljebb az árnyal, hogy a hazai leányvállalatokat többségében mindig neves, szakmailag kompetens és viszonylag nagy önállósággal dolgozó magyar szakemberek szokták vezetni.

És az állam vajon majd jobban érti ezt a piacot, szakszerűbben szabályozza? Egyik beszélgetőpartnerünk visszakérdezett:

Miért, a bankrendszert vajon jobban érti az állam, amióta sok bankban volt tulajdonos?

A veszélyjelek jellemzően erősebben villognak, ha az állam szerepet vállal egy szektorban. Vagyis az, hogy mennyire lesz ezentúl preferált szereplő a piacon. Az is kockázat, hogy amikor különadók, ellenséges szabályok érkeznek (erre azért a megszorítások idején mindig van esély), akkor ne jöjjön egy újabb „lex valami”, vagyis egy valakinek kedvező, testreszabott szabályozás.

A legnagyobb szereplőt, a piacvezetőt általában nehéz mentesíteni egy ilyen teher alól, de mindig lehet azzal játszani, hogy egy adó kivetésének pontosan mi az alapja, a mérlegfőösszeg, a nyereség, vagy éppen a díjbevétel.

Az állami jelenlét összességében azért általában torzítja a versenyt, ahol ugyanis nem a piaci szempontok, hanem a vélt vagy valós kapcsolati tőke értékelődik fel, az sosem tesz jót a tiszta versenynek, vadhajtásokat szül, mindenki azt fogja nézni, hogy miért ez a szabályozás, miért ezt a szereplőt választotta az adott ügyfél, mennyire mér egyenlő mércével a felügyelet.

A lakásbiztosítások kérdése

Egy ilyen érdekes kérdést már előre érdemes felvetni. A Magyar Nemzeti Banknak van egy kezdeményezése, a Minősített Fogyasztóbarát Otthonbiztosítás (MFO). Ez kimondatlanul persze, de az Aegonnak üzenet, mert ezen biztosító egyik fő nyereségforrása az a kiemelkedően jövedelmező portfólió, amelyet a javarészt régebbi lakások biztosítása jelent.

Az persze külön cikk témája lehetne, hogy a jegybanknak mennyire kell belefolynia a termékfejlesztésbe, de az MFO lényege, hogy van egy sapka az ilyen lakásbiztosítások jövedelmezőségén.

Egy biztosítás akkor „tisztességes”, ha a befizetett díjak legalább felét visszakapja az ügyfél, a másik feléből kell a költségeket kigazdálkodni. vagyis, ha nincsen olyan sok kárkifizetés, akkor csökkenteni kell a díjakat.

Most egy pillanatra felejtsük el, hogy olykor az MNB és a PM konfrontálódik, tekintsük mindkét felet a szélesebben értelmezett államnak. Mi a logikus, mindenki teszi továbbra is a dolgát? Vagy az MNB már nem fog annyira az Aegon extraprofitja ellen harcolni, ha a biztosító 45 százalékban állami?

Érdekesség, hogy a két érintett biztosító közül az Union elsőként fejlesztett ilyen MFO-terméket, míg az Aegon egyáltalán nem fejlesztett, vagyis a jövőben akár azt is mondhatják, hogy a „csoportban” már van ilyen. Az Aegon mindenesetre egyelőre megnyugtatta az ügyfeleit, arról tájékoztatta őket, hogy rövid távon semmilyen változásra ne készüljenek, mert, mint a biztosító írta:

„várhatóan 2022 második felében a nevünk változik meg, amelyről idejében tájékoztatjuk ügyfeleinket. Minden szerződés változatlanul érvényes.”

Megérkezett

Sokféle szempontot emlegettünk, de ha a bejelentett deal megvalósul, kétségtelen tény, hogy az állam, a NER megjelenik a biztosítói szektorban. Eddig a központi támogatás főleg a biztosításközvetítésnél volt tetten érhető a Hungarikum Biztosítási Alkusz Kft. (Keszthelyi Erik és Mészáros Lőrinc cége) nagyon sok állami feladatot kapott.

Ám azok, akik az államot arra szerették volna biztatni, hogy ne csak a brókerben, de egy biztosítóban is legyenek jelen, mindig azt mondhatták, hogy a biztosító az igazi buli, az egy tartós szereplő. Közvetítők jönnek-mennek (hol van már például a Brokernet a piacról), de a biztosítók fontosabbak, velünk maradnak.

Ez amúgy tényleg más üzlet. Aki kiközvetít egy életbiztosítást vagy egy vagyonbiztosítást, kap egy szép jutalékot, de aki utána évtizedekig biztosít, na, ő minden évben szépen keres.

Ha megvalósul a bejelentésben foglalt tranzakció, hamarosan az állam már a biztosítóknál is ott lesz. Nem zárnánk ki, hogy ez csak az első lépés, amolyan köztes állapot, a folytatást a költségvetés lehetőségei, de természetesen a 2022. áprilisi választás is meghatározhatja.