Az elmúlt években sorra jelentek meg a leleplező riportok és jogvédő szervezetek jelentései a nyugat-kínai ujgur kisebbség elnyomásának újabb meg újabb részleteiről. A Kína nyugati részén található Hszincsiang tartományban a lakosság mintegy 40 százalékát (ez 11 millió embert jelent) adó kisebbség nyelvi, etnikai és vallási szempontból is elüt az ország han etnikumú többségétől. De lehet, hogy nem sokáig, ugyanis Peking sterilizációs programok, megfigyelőrendszerek, átnevelő- és munkatáborok segítségével keményen dolgozik az ujgur identitás megtörésén.
A már-már népirtásba hajló elnyomó gyakorlatok azonban nem maradtak válasz nélkül, és nem csak a Kínával egyre sokrétűbb konfliktusba bonyolódó amerikai kormányzat részéről.
Miután a világ gyapottermelésének 20 százalékát adó hely félkatonai termelőegységről, a Xinjiang Production and Construction Corpsról tavaly kiderült, hogy több mint félmillió kényszermunkás bevetésével biztosítja a nagy ruhaipari multik nyersanyagellátását, a Nike és a H&M egyaránt aggasztónak nevezte az ujgur kényszermunkáról szóló jelentésben feltárt információkat, és bejelentették, nem használnak többé olyan gyapotot, amely Hszincsiangból származik. A tavalyi közlemény egészen márciusig visszhang nélkül maradt Kínában, és csak azután kapta fel az állami propaganda, hogy több nyugati ország és az EU is szankciókat léptetett életbe az ujgurok emberi jogainak sérelme miatt az érintett tartomány vezető tisztségviselőivel szemben.
Ezért a hivatalos és félhivatalos véleményformálók a két márka bojkottálására szólították fel a kínaiakat, több kínai híresség megszakította üzleti kapcsolatát a cégekkel. Az államilag szervezett spontán bojkottmozgalom a BBC pénteki beszámolója szerint már számos nagy nyugati ruhamárkára is kiterjedt, elsősorban a fenntartható és kizsákmányolásmentes ruhaiparért küzdő „Jobb Gyapot Kezdeményezés” tagjai – köztük a Nike-n kívül az Adidas, a New Balance, a Burberry, a Puma, a Converse vagy a Tommy Hilfiger – kerültek célkeresztbe.
Ez a bojkott egyelőre abban nyilvánul meg, hogy alig 24 óra leforgása alatt több márka online boltja is elérhetetlenné vált, üzleteik pedig eltűntek a netes térképekről, és a taxirendelő appok sem tudják értelmezni, ha valaki az egyik megbélyegzett bolthoz akar fuvart kérni. A bojkottmozgalommal egy időben felpörögtek a helyi márkákat méltató, népszerűsítő írások és posztok (természetesen csak a helyi felületeken, mivel a nemzetközi közösségi- és videómegosztó oldalakat Kínában már rég blokkolták).
Mivel a bojkott csak most kezdődött, és nem tudni, milyen méreteket ölt majd, ezért nem lehet megbecsülni a nemzetközi ruhaiparra gyakorolt hatását. Azonban az etikai szempontokat előtérbe helyező (vagy akárcsak megemlítő) vállalatokra elrettentő hatással lehet a dél-koreai Lotte példája. Az európai piacon nem túl ismert, de Ázsiában sokmilliárdos forgalmat lebonyolító céget Kína 2017-ben kétéves bojkottal büntette azért, mert a Lotte Dél-Koreában egy, a saját tulajdonában álló földterületet adott át az országba telepített amerikai légvédelmi rakétarendszer számára. A Lotte kitiltását csak 2019-ben oldották fel, de a cég a veszteségekre, a helyi szabályzás jogi labirintusára és a költségek megugrására hivatkozva bezárta érdekeltségeit.
