Szárnyalnak még a tőzsdék Biden lépéseire, vagy jön a kijózanodás?

A világ olykor meglepően optimista helynek tűnik. Nehéz elképzelni rosszabb rajtpozíciót annál, mint ahonnan Joe Biden, a szerdán beiktatott amerikai elnök indul, és mégis elképesztő az optimizmus.

A valóság az, hogy amikor a 78 éves – az első ciklusát legidősebben megkezdő – elnök átvette a stafétát, az egészségügyben nagyon súlyos a helyzet, az Egyesült Államokban tombol a koronavírus-járvány, aminek már több mint 400 ezer halálos áldozata van.

A gazdaság recesszióba fordult, 10 millió munkanélküli várja a fellendülést. A hatalmas mentőcsomagok révén az eddig is megdöbbentő amerikai eladósodottság már tényleg a csillagokat, a 30 ezer milliárd dolláros szintet ostromolja (erről itt látható egy remek vizualizáció).

A társadalom pedig végletesen megosztott, az ilyen ideológiai árkokat ugyan mi, magyarok is jól ismerjük, de a demokrata és a republikánus törzsszavazók valóságértelmezései között az Egyesült Államokban talán most még nagyobb a szakadék, mint bármikor.

Hihetetlen optimizmus

A gazdaság, a tőkepiacok azonban végtelenül derűlátóak: abban bíznak, hogy hamarosan jön az egészségügyi áttörés, vagyis gyors és sikeres lesz az amerikaiak átoltása, jöhet a gazdasági fellendülés, de azért továbbra is érkeznek a hatalmas állami csomagok (egészségügyre, környezetvédelemre, infrastruktúrára), és közben csak jótékony mértékben szabadul el az infláció. Ha így lesz, minden piac szárnyalhat, egyedül a dollár gyengül majd tartósan, mert amiből nagy a kínálat, az olcsóbbá válik, és most pénzből, likviditásból tényleg nagyon sok van.

Ez utóbbi, vagyis a gyenge dollár azért kulcsfeltételezés, mert ha a dollár gyenge, akkor szinte minden más az égbe tarthat. Van egy csomó termék, aminek a világpiaci ára dollárban van meghatározva, ha az gyengül, akkor olcsóbb, és így vonzóbb lesz az arany, a búza, a kukorica, az olaj, a bitcoin és a feltörekvő tőzsdék, vagyis a magyar is.

A Teletrader.com befektetői oldal nyitólapján fel van sorolva 20 tőzsdeindex és 15 árupiaci termék. Még soha nem láttam olyat, amit január 20-án: az összes tőzsdeindex és az összes árupiaci termék egy hónapos és három hónapos teljesítménye is pluszban volt, tényleg minden drágult. (A táblázat hetven különböző értéke közül egyetlen kivételt, vagyis egyetlen áresést láttam, ez amúgy a narancslé tőzsdei jegyzése volt). Vagyis mindenki azt árazza, hogy most minden jobb lesz.

Persze, ha egy társadalom nagyon megosztott, akkor az amúgy is többféleképpen magyarázható tőzsdei jelenségeknek biztosan lesznek alternatív értelmezései. A most látható folyamatokat

• az új elnök hívei sima korrelációként élik meg, végre jöhet egy racionális, kiszámíthatóbb elnök, nem lesz akkora csapkodás, biztos ezt díjazták a piacok;
• a kritikusok szerint azonban a tőzsdék egyáltalán nem süvegelték meg az adóemelésekre készülő demokrata politikust, éppen annak szól most az emelkedés, hogy a kongresszusban és a szenátusban a vártnál erősebb republikánus ellensúly maradt, vagyis „nem lesz képes minden őrültséget megvalósítani az új vezető”.

Nézzük meg, mi várható Joe Bidentől, és írásunk végén arra is visszatérünk, hogy ez a hatalmas derűlátás mennyire áll stabil lábakon.

Vissza a gyökerekhez!

Sokat mindenesetre nem kellett várni, Joe Biden azonnal rálépett a gázpedálra. Már beszélt gazdasági csomagokról, menekültpolitikáról, külpolitikai célokról, vezetéképítésről, vagyis inkább nem építésről, illetve klímavédelemről. Bármennyire is furcsán hangzik, de az nagy áttörés, hogy az Egyesült Államok egy olyan elnökre szavazott, aki elismeri, hogy van klímaváltozás, sőt egy elnöki rendelettel azonnal magára nézve is irányadónak vélte a párizsi klímaegyezményt, és megcélozta a 2050-es nettó klímasemlegességet.

Biden stratégiai céljai közül a nemzetközi szervezetekben és a világkereskedelemben is együttműködőbb lesz, a klímaegyezmény mellett az Egyesült Államok visszatér az Egészségügyi Világszervezetbe (WHO), és bár Kínában Biden sem partnert, hanem kihívót lát, de nem akarja egy az egyben lejátszani ezt a meccset, sokkal inkább számít majd nyugat-európai és arab szövetségeseire – jegyzi meg Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője.

Az új elnök a tavaly év végi 900 milliárd dolláros gazdaságélénkítés (egy covidos mentőcsomag) után 1900 milliárd dolláros újabb fiskális ösztönzést akar elfogadtatni a kongresszussal. Erről az egészségügyi, gazdasági, oktatási és családtámogatási elemeket tartalmazó csomagról részletesebben itt írtunk.

Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője szerint (írásunkban a szakember gondolatai mellett a bank frissen megjelent írásos elemzésére is támaszkodtunk) a csomag részben elvérezhet a republikánus képviselők és szenátorok kritikáin, hiszen azt a képviselőháznak és a szenátusnak is meg kell szavaznia. Az alsóházban szűk többségben vannak a demokraták, a felsőházban pedig az 50-50-es felállásnál Kamala Harris alelnök dönt szavazategyenlőségnél a javukra, viszont ott számos törvény esetében lehetőségük van a republikánusoknak a végeláthatatlan obstrukcióra. Azonban a súlyos járványhelyzetben és a Capitolium ostroma után Biden olyan lélektani pillanatban kezdhet, hogy 1500 milliárd dollár akár még egy „kiherélés” után is megmaradhat.

Az elnök munkáját az segítheti, hogy a két legfontosabb gazdasági kulcspozícióban, az amerikai jegybanknak megfelelő Federal Reserve (Fed) és a pénzügyminisztérium élén két, egymás nyelvét nagyon jól értő és a másikat respektáló szakember áll, az amúgy republikánus Jerome Powell és a Fedet korábban szintén elnöklő Janet Yellen.

Azt persze mindenki érzi, hogy ingyenebéd ezúttal sincsen, a koronavírus elleni védekezés, az infrastrukturális fejlesztések és a Bidennel sokkal fontosabbá váló környezetvédelmi csomagok külön-külön is ezermilliárdos tételei az adósságot növelnék, de várhatóan adóemelés nélkül nem sikerülhetnek. A Reuters írt nemrégiben arról, hogy azért a piacoknak ez egyfajta fenyegetettség.

Mi lesz az adóssággal?

„Van egy elefánt is a szobában, a teljesen elszabadult, lassan 30 ezer milliárd dolláros, a GDP 136 százalékára rúgó amerikai adóssággal valamit kell majd tenni” – írja a Fidelity International elemzése. Az adósságot

• vissza lehet fizetni,
• el lehet inflálni,
• vagy növekedéssel ki lehet nőni.

Ám most sem az inflációnak, sem a megszorításoknak nincs itt az ideje, még a nagy takarékoskodó, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is folyamatosan fiskális támogatásra szólít fel, ami éppen az ellenkezője a 2008-2009-s válság után hangoztatott takarékossági intelmeinek.

Rövid távon ezért Biden alighanem csak egyféle megszorítással fog megpróbálkozni, az említett adóemelésekkel. Ám, ha a társasági adót 21 százalékról 28 százalékra, illetve a leggazdagabbak jövedelemadó-kulcsát a jelenlegi 37 százalékról 39,6 százalékra emeli, akkor is csak 280-300 milliárd dollárt talált évente, ez tényleg csak csepp a tengerben, ha a több ezermilliárdos csomagokhoz, vagy a 30 ezer milliárd dolláros adóssághoz viszonyítjuk.

Biden azonban várhatóan ennél nagyobbat nem fog lépni, nem lesz semmiben szélsőséges. Hiszen egész politikai pályája és sikerei a középutasságról és a középosztály megnyeréséről szólnak, a nagy elnöki menetelésben is előbb le kellett győznie a párton belül a balszárnyat, a Bernie Sanders vermonti szenátor által képviselt progresszíveket, majd sikerrel vívta meg a harcot a jobboldali populista szélsőséggel, vagyis Donald Trumppal is. (Arról itt írtunk részletesebben, hogy a Demokrata Párton belül így is számítania kell belharcokra a progresszívebb és a mérsékeltebb oldal között.)

Egy ilyen politikából pedig az ered, hogy nem lesz óriási adóreform, ahogy vélhetően a Fed sem fogja növelni, de hirtelen elhagyni sem a most havi 120 milliárd dolláros pénznyomtatást (vagyis a jelzáloggal fedezett értékpapír-vásárlásokat).

A szegényeken is gyorsan segítene

Biden bevezető csomagjában fontos elem volt az is, hogy jól megszórná pénzzel a szegényeket. A helicopter money, vagyis a rászorultság alapon, de mégis széles körben nyújtott ingyenpénz fejenkénti összege hirtelen 2000 dollárra nőne, a tavaly decemberi 600 után most újabb 1400 járna az állampolgároknak. Ezt egyébként Trump és a demokraták is támogatták volna már akkor, de a republikánus szenátusi többség nem engedett belőle, és most is keresztbe feküdhet.

Ennek a pénznek az a különlegessége, hogy közvetlenül a fogyasztókhoz jut, és ez nagyon fontos. Hiszen a quantitative easing (QE), azaz a „mennyiségi lazítás” elnevezésű jegybanki pénzteremtés a piacokra, a bankokhoz, a részvényekbe, a befektetési alapokba megy, és így eszközárbuborékhoz vezethet. Azaz nem inflációt generál, hanem a befektetési instrumentumok árát emeli meg. Ám a helicopter money közvetlenül a fogyasztókhoz jut, így bár biztosan lesz, aki befekteti a talált pénzt, de sokan valóban fogyasztásra költik majd, ami akár az inflációt is megemelheti.

Már csak azért is, mert Biden 400 dollárra emelné az eddigi 300 dollárról a heti minimális munkanélküli segélyt, és 7,25 dollárról 15 dollárra javítja a legalacsonyabb szövetségi órabért. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire okoz gondot a gazdaságban, csökkenti-e a versenyképességet (elhihetjük, hogy a globális versenyben, India, Vietnam és Kína órabérei még meg sem közelítik ezt a szintet).

Ám a szakemberek egy része (például a már idézett Raiffeisen-elemzés) szerint az alacsony bérű embereket tömegesen használó nagy cégek, a Wal-Mart, az Amazon, a Starbucks, a McDonald's, a Burger King a gazdagabb partvidéki államokban már eddig is többet fizettek az eladóknak, futároknak, takarítóknak is, vagyis az intézkedés nem jelent a gazdaságban túl sok költségemelkedést. Az amerikai minimálbéres dolgozók 90 százaléka már ennél többet keresett, de mint írtuk, a republikánusok, akik közül sokan alacsonyabb bérszínvonalú és gyengébb gazdaságú államokat és körzeteket képviselnek, régóta ellenzik a minimálbér-emelést, arra hivatkozva, hogy az túl nagy terhet róna a munkáltatókra.

Ahol ingyenkrumplit osztanak, oda zsákkal kell menni

A gazdaságban ugyanakkor sok a kockázat, főleg a munkanélküliséggel vannak bajok (Blahó Levente januárban, februárban is növekvő munkanélküliséget vár még például a vendéglátásban), a remélt kilábalási „V betű” sokkal inkább „W lesz”. Az összesített munkanélküliségi ráta jelenleg 6,6 százalék, ami az első nagy elbocsátási hullámhoz képest már jobb érték, de a járvány berobbanása előtt, 2020 februárjában történelmi mélyponton, 3,5 százalékon állt a munkanélküliség.

Ráadásul Joe Biden személyes tragédiája, hogy hiába osztogat, a piac már semmivel sem elégedett, az 1900 milliárd dolláros csomag bejelentése után szinte azonnal már a következőt lesi, annak mértékét találgatja. Arról, hogy ez mennyire fűtheti túl az amerikai gazdaságot, az Economist írt részletes elemzést.

És Bidennek valóban vannak nagy tervei, elsősorban az infrastruktúra nagy tunningja. Hogy ez mennyire szükséges, az vitatható. Akad, aki szerint az amerikai a világ legfejlettebb infrastruktúrája, más például a villamosenergia-hálózat zavarai miatt rémes helyzetről beszél.

Az biztos, hogy a nagy költségekben kulcsfontosságú program lesz a zöld megújulás, nem véletlen, hogy Biden győzelmére nagy rali volt a zöldenergia-cégeknél, míg az olajpala-társaságok papírjai estek. A szektorális hatáselemzés e cikk keretein túlmutat, de felvillantható, hogy az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy mi lesz a nagy techcégekkel (Amazon, Microsoft, Google, Apple, Facebook). Ezen társaságok megregulázására, szétdarabolására van társadalmi igény, ugyanakkor a cégek lelkes demokrata támogatók, komoly elnöki dilemma lehet a viszonyulás. A kérdéssel itt foglalkoztunk részletesebben.

A legizgalmasabb sztori: a dollár

Végezetül pár gondolat a dollárról, mert a világgazdaság szempontjából ez lesz a következő egy év legérdekesebb kérdése. A dollár 2020-ban 10 százalékot gyengült az euróval szemben. Erről különböző elméleteink lehetnek

• az Egyesült Államok a vírushelyzetet kevésbé kezelte jól, mint az EU,
• az amerikai elnökválasztás körül volt bizonytalanság,
• Európa közös költségvetéssel, közös kötvénnyel mutatott egységet, és még a brexitet is kezelte végül,
• kevesebb pénz kellett a világkereskedelemre (ami 70 százalékban ma is dolláralapú), így a dollár iránt csökkent a kereslet,
• és az amerikaiak több pénzt pumpáltak gyorsan a gazdaságukba, vagyis a dollárban nagyobb volt a relatív pénzmennyiség növekedése.

Az európai dicsőségeket nem érdemes vitatni, de azért sokkal fontosabb lehetett az utolsó két, „technikaibb” szempont.

A dollár gyengülése amúgy egyáltalán nem zavarta az amerikaiakat, sőt ott szinte mindenki gyengébb devizát kívánt, ugyanis a gyenge dollár javítja az USA versenyképességét, és segítheti a kívánatos nagyobb inflációt. Említettük a nagy adósságot, amit nem ártana elinflálni, és mivel az amerikai adósság dollárban áll fenn, náluk nincs devizakockázat.

A globális piac most nagyon egy irányba tart, mindenki azt várja, hogy Biden költeni fog, sok pénz lesz a rendszerben, lesz infláció, és gyenge marad a dollár.

Azonban itt egy pillanatra álljunk meg. Ha a kockázatmentes amerikai kötvények a megnövekedett infláció miatt már többet fognak fizetni, mint az európai kötvények, hatalmas pénztömeg indulhat meg az amerikai kötvénypiacra, ez pedig biztosan erősítheti a dollárt.

Ez egy óriási csapda, mert ha már nem tud tovább gyengülni a dollár, akkor vége lesz a dalnak, az árupiacok, a tőzsdék, az arany és a bitcoin szárnyalása megállhat, sőt, ha a trend megfordul, nagyon csúnyán megégetheti magát a világ. A világgazdaságban ma még minden az amerikaiakról, az ő fogyasztásukról és az ő befektetéseikről szól. A dollár ellen még akkor is kockázatos fogadni, ha az egész világ ezt tartja racionálisnak.