Szörnyű hely a világ, de maradtak még szigetek – a World Press Photo 2024 legjobb képei

Kétségbeesés, éhezés, háború és veszteség, a másik oldalon állhatatosság, bátorság, szeretet, család, álmok és több pillangó, mint amennyit bárki elképzel. Ahogyan minden évben, a World Press Photo idén is annak a lenyomata, hogy mi történt a világban, így a mostani kiemelt témái az izraeli-palesztin konfliktus, a klímaválság és a család voltak.

2022-től a World Press Photo már nem a megszokott kategóriákban versenyezteti a világ minden pontjáról érkező képeket, hanem felosztották a világot külön régiókra (Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Óceánia), a régiókon belül pedig új csoportosítások is létrejöttek. Az AI használatát szigorúan tiltják és ellenőrzik. Összesen 33 fotográfust és 32 projektet díjaztak idén.

A borítóképen látható Lee-Ann Olwage (GEO) Valim-babena című sztorija középpontjában a család áll. A demens Paul Rakotozandrinyt, „Dada Paul”-t (91) évek óta lánya, Fara Rafaraniriana (41) gondozza. Történetük illusztrálja a madagaszkári valim-babena elvét – a felnőtt gyermekek kötelességét, hogy segítsenek szüleiknek. Madagaszkáron az emlékezetkieséssel küzdő embereket gyakran megbélyegzik. A zsűri szerint méltóságteljes, bensőséges megközelítésével ez a projekt egy másik perspektívát mutat be a témában, szerte a világon rezonál családok millióival, ugyanakkor megkérdőjelezi Afrikával kapcsolatos konfliktusközpontú sztereotípiákat.

Az alábbiakban a regionális győztesek munkáiból válogattunk, fotóikat a szerzők bevezetőjével és képaláírásaival mutatjuk be.

Afrika

Vincent Haiges (Real21): Hazatérés a háborúból (egyedi)

Etiópia északi részén 2020-tól a 2022 novemberi tűzszünetig tombolt a háború a kormányerők és a Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) között. Vincent Haiges sorozatának főszereplője Kibrom Berhane, aki 2021 elején a faluját ért támadás után csatlakozott a TPLF fegyveres szárnyához, a Tigréi Véderőhöz (TDF). Majd két éven át harcolt, mígnem egy hónappal a tűzszünet megkötése előtt egy gránát repeszei okozta sérülésben el nem vesztette a lábát. A díjazott felvételen Haiges a 24 éves Berhane és édesanyja találkozását örökítette meg a fiú hazatérése után. Haigest lenyűgözte, hogy Kibrom mennyire elszántan próbál visszatérni a hétköznapi életbe, egyben meg akarta mutatni a háború gyakran rejtve maradó következményeit is.

Felipe Dana and Renata Brito (Associated Press): Elsodródva (kötetlen formátum)

2021 májusában egy holtestekkel teli mauritániai csónakot találtak a karibi Tobago-sziget partjainál. Kik voltak ezek a férfiak és miért voltak az Atlanti-óceán túlsó partján? Két újságíró a kérdések nyomába eredt, hogy feltárjon egy történetet a Nyugat-Afrikából érkező migránsokról, akik egy egyre népszerűbb, de veszélyes atlanti útvonalon próbálnak eljutni Európába. Sokan soha nem érkeznek meg, hajóik veszélyes áramlatokon szellemhajókként sodródnak tovább a Karib-térség felé.
A riporterek igazságügyi szakértői bizonyítékokat gyűjtöttek össze, és három kontinensről származó forráshálózatuk segítségével az egyik férfit Alassane Sow-ként azonosították, megnyugvást hozva ezzel az elhunyt Maliban élő családjának.

Zied Ben Romdhane (Magnum): A menekülés (hosszú távú projekt)

A 2011-es tunéziai forradalom, amely az „arab tavaszt” katalizálta, reményt keltett a demokráciára, a társadalmi igazságosságra és a szólásszabadságra vágyó tunéziaiakban. A következő évtizedben azonban politikai instabilitás, tartós gazdasági válságok és társadalmi egyenlőtlenségek uralták az országot, amelyek különösen a fiatalokat érintették. Tunézia lakosságának több mint 40 százaléka 15–34 év közötti, a 24 év alatti fiatalok munkanélkülisége pedig körülbelül szintén negyven százalékos. Ez a projekt a fiatal tunéziaiak életét fedezi és tárja fel, célja, hogy hozzájáruljon ahhoz a vitához, hogy bevonják őket egy jobb jövőbe.

Ázsia

Mohammed Salem (Reuters): Egy palesztin nő átöleli unokahúga testét (egyedi)

Az Izrael-Hamász háború kezdetén Izrael figyelmeztette a gázaiakat, hogy biztonságuk érdekében meneküljenek délre. Ennek ellenére – a The Guardian és az Al Jazeera jelentései szerint – október közepétől izraeli légicsapások hevesen bombázták a dél-gázai Khan Younis városát. A meggyilkoltak közül sokan olyan családok voltak, akik napokkal korábban elhagyták Gázát. Az OHCHR szerint 2023 végére a palesztin nők és gyerekek tették ki a gázai halálos áldozatok több mint kétharmadát.

Wang Naigong: Még mindig veled vagyok (hosszú távú projekt)

A családdal szorosan együttműködve a fotós Jiuer, egy fiatal háromgyermekes édesanya történetét meséli el Észak-Kínában, aki a rákos diagnózist követő utolsó éveiben egyre jobban megérti és megbecsüli az életet. A műtét előtt Jiuer felkérte a fotóst, hogy készítsen néhány családi fotót, majd később, amikor állapota romlott, megkérte, hogy rögzítse a gyermekeivel töltött időt.

Ebrahim Noroozi (Associated Press): Afganisztán a szakadék szélén (sorozat)

A tálibok 2021 augusztusi hatalomátvétele óta a két évtizedes háború pusztítása miatt amúgy is az összeomlás határán álló gazdaságot a nemzetközi segélyezés elapadása is sújtotta. A válságot négy éves aszály és két erős földrengés tovább mélyítette. Az ENSZ becslései alapján az afgán népesség 97 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Az országban gyakorlatilag nem létezik szociális ellátás. Azok száma, akik a harcok, vagy éppen a környező országokból történt hazadeportálásuk miatt otthontalanná váltak, már több mint hatmillió. A World Press Photo zsűrije szerint Noroozi erőteljes, emberközpontú sorozata jól példázza, hogyan mutathatják be a fotósok egymást metsző válságok valóságát.

Európa

Adem Altan (Agence France-Presse): Egy apa fájdalma (egyedi)

Február 6-án hajnali 4 óra 17 perckor 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát. Ez volt a rengéssorozat első része, amely több mint 55 000 ember halálát okozta 3,3 millió embert kényszerült miatta elhagyni otthonát. A magas halálozási arányban szerepet játszottak a rosszul, esetenként illegálisan épített épületek, valamint a földrengés korai kezdete, hiszen sokan aludtak még az első rengéskor. Különösen megrázta a zsűrit az apa helyzetének borzalma: a férfi megtagadta, hogy otthagyja lányát a romok alá temetve. Úgy érezték, hogy a kép egyszerre ábrázolja a tragédiát, és rávilágít a természeti katasztrófa és a korrupció együttes következményeire.

Johanna Maria Fritz (Ostkreuz / Die Zeit): Kahovkai gát – árvíz a háborúban (sorozat)

2023. június 6-án a megszálló orosz erők felrobbantották a Dnyeper folyó hatalmas duzzasztóját, a kahovkai gátat. A gát összeomlása hatalmas, szökőárszerű áradást okozott a gáttól délre, a folyó alsó szakaszán. A víz csaknem 18 ezer otthont árasztott el a folyó ukránok ellenőrizte jobb, illetve az oroszok ellenőrizte bal partján. Sajtóbeszámolók szerint több százan vesztették életüket a katasztrófában. A gát felrobbantása után Ukrajna természetpusztítás gyanújával kezdett nyomozást Oroszország ellen, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordulhasson. A zsűri értékelése szerint Fritz munkájával felfedi, milyen hatása van az emberekre, ha fegyverként vetik be a természeti erőket.

Daniel Chatard: Senkiföldje (hosszú távú projekt)

Bár Németország a zöld átállás bajnokának állítja be magát, és az a célja, hogy 2030-ra zéró kibocsátó legyen, energiatermelése nagyban függ még a széntermeléstől. A Rajnavidéken a múlt század hetvenes éveitől kezdve erdők és falvak sorát pusztították el két gigantikus nyílt színi fejtés, a Hambach és a Garzweiler bányák bővítése érdekében. Aktivisták egy csoportja 2012-ben kezdte megszállni a hambachi erdőt, majd Lützerath falut, hogy megakadályozza a további pusztítást. Végül sikerrel jártak, 2023-ban elérték a maradék erdő és a hat, rombolásra kijelölt faluból öt megmaradását.

Észak- és Közép-Amerika

Charles-Frédérick Ouellet (The Globe and Mail, CALQ): Egy nap egy quebeci tűzoltócsapat életében (egyedi)

A magas hőmérséklet és a szárazság miatt 2023-ban óriási nyári erdőtüzek söpörtek végig Kanadán, az ország mind a 13 tartományát és területét érintve, különösen Quebec északi részeit. A rekordot döntő tűzszezon korán kezdődött és későn ért véget, a szokásosnál csaknem háromszor több föld égett le.

A zsűri úgy vélte, hogy a kép emlékműre emlékeztető ikonikus kompozíciója a klímaváltozás elleni vesztes harcunk erőteljes szimbóluma és a válsággal szembeni kollektív arroganciánk metaforája egyben.

Jaime Rojo (National Geographic): A pompás királylepkék megmentése (sorozat)

Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban fognak össze az emberek, hogy megállítsák a pompás királylepkék számának vészes csökkenését. Számuk az 1990-es évek közepe óta több mint 80 százalékkal csökkent.

A Danaus plexippus a rovarvilágban egyedülállóan hosszú utat tesz meg vándorlása során, Kanadából és az Egyesült Államokból Mexikóig tart az útjuk. Az elnéptelenedés okai között szerepel a szaporodási helyek elvesztése, a selyemkóró (a hernyó egyedüli tápláléka) eltűnése a hosszú vándorlási útvonalon terjeszkedő ipari mezőgazdaság miatt, valamint az utóbbi időben az éghajlatváltozás.
Ez a gyönyörű, erőteljes történet – az egység szimbóluma a polarizált időkben – megoldás-orientált perspektívát kínál a környezeti változás és a természetvédelem terén.

Alejandro Cegarra (The New York Times / Bloomberg): A két fal (hosszú távú projekt)

Mexikó nagy átalakuláson ment át az elmúlt öt évben. 2019-ben még tárt karokkal fogadták a menedékkérőket az ország déli határán, ám 2020-tól kezdve már keményen fellépnek ellenük. Mostanra olyan szigorúan védik saját déli határukat, mint amilyen szigorral védik az amerikaiak Mexikó északi határát. A Mexikó határain kialakult válsághoz nagyban hozzájárult az egymást követő republikánus és demokrata amerikai kormányok kül- és belpolitikája, a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések, valamint a Közép- és Dél-Amerikában kibontakozott politikai és gazdasági válságok. Ezek együtt mind kitettebbé tették a migránsokat az erőszaknak, a korrupciónak és a bizonytalanságnak. Alejandro Cegarra, aki 2017-ben maga is bevándorlóként érkezett Venezuelából Mexikóba, 2018-ban kezdte el a sérülékeny migráns közösség helyzetét bemutató sorozatát, amely tiszteletteljesen és érzékenyen ábrázolja ellenállóképességüket is.

Dél-Amerika

Lalo de Almeida (Folha de São Paulo): Aszály az Amazonas vidékén (egyedi)

Mióta feljegyzések készülnek, 2023-ban volt a legintenzívebb aszály az Amazonas vidékén. A szárazság kivételesen nagy mértékben érintette az őslakos, a falusi és a folyami közösségeket. Mivel Porto Praiát nem lehet közúton megközelíteni és leginkább csak a folyón keresztül érhető el, az aszály miatt a lakosoknak kilométereket kellett gyalogolniuk a kiszáradt folyómeder mentén, hogy elérjék otthonaikat. Mindez egyetlen pillanatba sűrítve érzékelteti a globális környezeti válság és az Amazonasban tapasztalható aszály súlyosságát.

Pablo E. Piovano (Greenpeace-díj, GEO / National Geographic Society): Mapuche: Ősi hangok visszatérése (hosszú távú projekt)

A mapucsék olyan őslakosok, akik a mai Argentína és Chile területein éltek egykor. Őseik földjének nagy részét azonban mára kereskedelmi célokra hasznosították: Chilében bányászati, erdészeti és vízerőművekkel kapcsolatos projektek, Argentínában pedig palagáz-kitermelés zajlik. A mapucse aktivistákat továbbra is diszkriminálják és büntetik, annak ellenére, hogy az új törvények látszólag támogatják a mapucsék jogait. Sok mapucse számára ez nem csupán területi vitát jelent: a föld kulturális és spirituális identitásuk része. A környezet kereskedelmi célú lerombolása sérti a természet, az ősök és az emberi egészség közötti egyensúlyt. A zsűri kiemelte, hogy a mapucsék története mélyebb betekintést nyújt az őslakosok világnézetébe, amelynek része a kormányok és az iparosítás elleni harc is.

Adriana Loureiro Fernandez (The New York Times): Vörös ég, zöld víz (sorozat)

Az ezredforduló környékén az olajban gazdag Venezuelában virágzott az élet, ám az olajárak zuhanása, a rossz gazdaságpolitika, a szankciók és a politikai instabilitás következtében az ország hanyatlásnak indult. Az elavult infrastruktúrák miatti olajszivárgás és a finomítás során keletkező metán a környezetet is pusztítja. Közben az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala (OHCHR) szerint a venezuelaiak közel 82 százaléka él szegénységben. Ez a sorozat látványosan mutatja be az ipar káros hatásait Venezuela környezetére és társadalmi szerkezetére egyaránt.

A képeket Adriana Loureiro Fernandez készítette a New York Times megbízásából, Isayen Herrera és Sheyla Urdaneta közreműködésével.

Délkelet-Ázsia és Óceánia

Eddie Jim (The Age / Sydney Morning Herald): Harcolni, nem elsüllyedni (egyedi)

A Kioa-sziget 500 fős közösségét olyan emberek alkotják, akik az 1940-es években a tőlük északra fekvő Tuvalu szigetén kerestek menedéket a tengerszint emelkedése elől. A területen most ismét veszélybe került a halászat és a mezőgazdaság, mivel az egyre pusztuló partvonalak miatt ők és a Fidzsi-szigetek összesen több mint 600 közössége is arra kényszerülhet, hogy az elkövetkező években máshová települjenek át. A zsűrit különösen lenyűgözte, ahogyan a fotós a tengerszint emelkedését vizuálisan ábrázolta, és ahogyan ezzel együtt a nemzedékek közötti, szeretetteljes gondoskodást is megmutatta.

Aletheia Casey: Egy elveszett hely (kötetlen formátum)

A meditatív felvétel a fotográfus hazájáról készült, amelyben a gyarmati múlt és a bizonytalan éghajlati jövő találkozik egymással. A fotó manipulált és rekontextualizált képek sorozatát mutatja be, amelyek a fotós személyes frusztrációit és félelmeit közvetítik az ausztráliai Új-Dél-Wales államban 2019-2020-ban pusztító erdőtüzek látványán keresztül. A feljegyzések óta ezek voltak az ország legpusztítóbb tűzesetei – de méretükben és intenzitásukban is csak rosszabbak lehetnek majd, ahogyan a Föld tovább melegszik.

A fotós a projektben különböző fotográfiai beavatkozásokkal kísérletezett: olykor festéket vagy tintát vitt fel közvetlenül a nyomatok felületére, majd szelektíven átkarcolta azokat. Az idilli tájakat mindez olyan képekké változtatta, amelyek egyszerre adják vissza az erdőtüzek által okozott külső pusztítást és a művész érzelmi reakcióját.

Ta Mwe, Sacca Photo (VII Foundation, Frontline Club, W. Eugene Smith Grant): Forradalom Mianmarban (hosszú távú projekt)

A 2021. februári katonai puccs Mianmarban megdöntötte a polgári kormányt, és országszerte tiltakozásokhoz vezetett, amelyeket a katonaság erőszakosan elfojtott. Az ezt követő fegyveres ellenállás a katonai juntával szemben, amelynek élén a Népi Véderő (PDF) állt, polgárháborúvá fejlődött. Az ország különböző etnikai felkelőcsoportjaival együttműködve a PDF immár több fronton is harcra kényszeríti a hadsereget. A polgárháború folytatódásával ezek a közös lázadó erők, amelyek harcedzettebbek és összehangoltabbak, döntő szerepet játszhatnak Mianmar jövőjében. A zsűri nagyra értékelte a fotós érzelmi bevonódását és bátorságát, amellyel megörökítette a nagy személyes kockázattal járó küzdelmet.

A zsűri különdíjasai

A 2024-es World Press Photo verseny zsűrije két fotográfus egy-egy képét külön is kiemelte. Indoklásuk szerint ezzel is ki akarták emelni, hogy 2023-ban mennyire meghatározó esemény volt Izrael és a Hamász háborúja, „a polgári lakosság szélsőséges mértékű szenvedése, valamint a konfliktus globális hatása”.

„Bár mindkét felvétel csupán egyetlen személyt ábrázol egy szörnyű támadás után, a két környezet közti kontraszt úgy mutatja meg a különbséget a pusztítás léptékében, hogy nem jelentékteleníti el az egyéni szenvedés mértékét. Egyben a háborúról tudósító fotósok előtt is tisztelgünk, akik rendkívül súlyos traumákat élnek meg, komoly kockázatot vállalnak, és – különösen Gázában – személyes veszteségeket is szenvednek” – írták.

Leon Neal (Getty Images): A Super Nova Fesztivál támadásának utóhatása

Az izraeli biztonsági erők egyik tisztje a Super Nova zenei fesztivál helyszínén kutat a Hamász október 7-i támadásának áldozatai és személyes tárgyaik után. A támadásban megközelítőleg 1200-an haltak meg, több mint 2500-an megsérültek, a fesztiválról és a gázai határhoz közeli településekről pedig 250 embert ejtettek túszul. Re'im, Izrael, 2023. október 12.

Mustafa Hassouna (Anadolu Images): Izraeli légicsapás Gázában

Egy al-Zahra-i lakos az izraeli légicsapásokban lerombolt házak romjai között sétál. A csapások mintegy 25 lakóházat értek az egyetemi és lakónegyedben. Az Izrael és a Hamász között zajló háború során a megszállt palesztin területeken végrehajtott izraeli támadásoknak 2024 márciusáig mintegy 30 ezer halálos áldozata és több mint 70 ezer sebesültje volt. Gáza város, Gáza, 2023. október 19.