Bejelentette, hogy lényegében elcsatolná a szomszédos ország kétharmadát. De mi jön most?

„Megtettük az első lépéseket új történelmi szakaszba lépő küzdelmünkben, hogy visszaszerezzük, ami a miénk” – üdvözölte Nicolás Maduro venezuelai elnök egy hete az általa szervezett népszavazás eredményét. A résztvevők elsöprő többsége, 95,9 százaléka támogatta a referendumon feltett öt kérdés közül a legvitatottabbat: ez arról szólt, hogy a szomszédos Guyana állam Essequibo régióját illesszék be Venezuela térképébe.

A kacifántosan megfogalmazott kérdés lényegében egy szuverén dél-amerikai állam területének annektálási szándékával ért fel.

Maduro aztán a megfigyelők által megkérdőjelezett hivatalos adatok szerint a 20,7 millió szavazásra jogosult venezuelai közül 10,4 millió részvételével lezajlott népszavazás után színpadiasan egy sor intézkedést jelentett be, köztük egy új állam, Guayana-Esequiba elismeréséről szóló törvény kidolgozását. Ennek lakosai venezuelai személyi igazolványt kapnának, és térképeken máris Venezuela részeként mutogatta. Emellett elrendelte, hogy Venezuela állami vállalatai kezdjék el a bányászati és olajkitermelési műveleteket az erőforrásokban gazdag régióban.

Elemzők szerint nem egyértelmű, mennyire valódiak Maduro szándékai, aki meglehetősen népszerűtlenül fut neki a jövőre esedékes választásoknak az áruhiánnyal és brutális inflációval küzdő dél-amerikai országban. Irfaan Ali guyanai elnök mindenesetre illegitimnek nevezte a népszavazást, fokozott készültségbe helyezte a 800 ezer lakosú ország hadseregét, illetve a válság megoldásához segítséget kért az Egyesült Államoktól és az ENSZ-től.

A térség vezető hatalmaként fellépő, mindkét érintett országgal határos Brazília mindeközben óvatosságra intette Venezuelát, és megerősítette katonai jelenlétét az északi területein. Az Egyesült Államok pedig a guyanai erőkkel tartott közös hadgyakorlattal üzent Madurónak. Az majd egy csütörtöki csúcstalálkozón derülhet ki, hogy a venezuelai elnök meddig hajlandó fokozni a feszültséget.

Régóta vitatott terület, de egyszer már lezárták a megállapodást róla

Esequibo vagy Essequibo a régiót átszelő folyóról kapta a nevét, és először a hollandok gyarmatosították a 16. század végén. Bő 200 évvel később, az 1814-es londoni egyezmény értelmében a terület a britekhez került, akik a környéken lévő többi gyarmatukkal egyesítve létrehozták Brit Guyanát. A területre szintén igényt tartó spanyolok nem vitatták a döntést, mert éppen a függetlenségi háborúval voltak elfoglalva.

Az új gyarmat egyik határának először az Essequibo folyót határozták meg, annak ellenére, hogy éltek brit telepesek bőven a folyótól nyugatra is. Pár évtizeddel később a brit kormány felkérte Robert Hermann Schomburgk német felfedezőt, hogy térképezze fel pontosan Brit Guyana határait. Schomburgk az Orinoco folyó torkolatától, nem pedig az Essequibótól számította a gyarmat területét, holott a londoni egyezmény alapján az addigra már függetlenedő Venezuelai Köztársaság is magáénak vallotta az Essequibótól nyugatra eső területet.

Venezuela és Nagy-Britannia nem tudott megállapodni a vitatott terület hovatartozásáról, mígnem 1899-ben egy mai szemmel nézve meglehetősen érdekes megoldás segítségével tettek pontot ideiglenesen az ügy végére. Amerikai nyomásra ugyanis a két fél beleegyezett egy nemzetközi döntőbíróság felállításába, aminek két amerikai, két brit és egy orosz tagja egyhangúlag Nagy-Britanniának ítélte a terület 94 százalékát.

Venezuela nem volt ugyan megelégedve a döntéssel, de elfogadta, és 1905-ben ennek alapján húzták meg az új határokat. A második világháború után azonban Venezuela megtámadta az ítéletet, mondván, hogy az orosz és a brit bírák összejátszottak, a döntés így érvénytelennek számít. A brit kormány tagadta a vádakat, így az 1966-ban függetlenné váló Guyana az 1899-es határok szerint alakult meg egy Magyarországnál több mint kétszer nagyobb területen. Mostanra 125 ezren élnek a Guyana területének közel kétharmadát kitevő Essequibo régióban.

Miért pont most?

Felmerül a kérdés, hogy a Venezuelát Hugo Chávez halála, azaz 2013 óta vezető Maduro miért most kezdett hergelni. Bár kézenfekvő lenne a területfoglalást megtiltó szabályalapú világrend bukásával vagy a Nyugat gyengülésével magyarázni az eseményeket, egyes szakértők szerint prózaibb okok állhatnak Maduro tettei mögött.

Egyrészt az ExxonMobil amerikai olajvállalat 2015-ben olajlelőhelyet fedezett fel az Essequibo régióban, októberben pedig új olajkészletekre bukkantak. Ezekkel Guyana készletei már meghaladhatják a tízmilliárd hordót, amellyel több közel-keleti olajmonarchiával is felvehetné a versenyt.

Ennél fontosabb szempont, hogy Venezuelában jövőre tartanak elnökválasztást, amin minden valószínűség szerint Maduro is elindul. A regnáló elnök 2018-ban egy csalásvádak közepette lezajlott szavazáson szerezte meg legutóbbi hatéves mandátumát, a választás utáni tüntetésekbe és éveken át tartó politikai válságba pedig kis híján belebukott. Mégis meg tudta őrizni hatalmát, többek között a venezuelai hadsereg és kulcsfontosságú szövetségesei, köztük Kína, Oroszország, Kuba és Törökország támogatásának köszönhetően.

A népszavazás és a régió kérdésének előrángatásával Maduro egyrészt megpróbálhatta elterelni a figyelmet az ország súlyos gazdasági és politikai válságáról, és egy közös ügy érdekében kiaknázni a venezuelaiak elégedetlenségét.

Emellett az El País körképe szerint Maduro szerdán a háborús retorika árnyékában elrendelte több ellenzéki vezető, köztük María Corina Machado egyesült ellenzéki jelölt több közeli munkatársának letartóztatását. Elfogatóparancsot adtak ki tíz ellenzéki vezető, köztük Juan Guaidó ellen is, akit a 2020-as választások óta közel ötven ország Venezuela ideiglenes államfőjének tekint. A vádak egy olyan összeesküvésről szólnak, amelynek értelmében ellenzéki politikusok az essequibói olajmezőket kiaknázó ExxonMobillal összejátszva szabotálni akarták a népszavazást.

Ez alapján vázolható egy olyan értelmezés, miszerint Maduro a külpolitikai kardcsörtetést használja ki belpolitikai manőverezésre és politikai ellenfelei lefegyverzésére.

A népszavazás célja így az lett volna, hogy a meglehetősen népszerűtlen Maduro erőt demonstráljon a jövő évi választások előtt.

Szervezett ellenzéki kampány hiányában az eredmény előre borítékolható volt, az állami szerv által közölt, így is abszurd részvételi arány azonban azt sugallja, Madurónak nem sikerült megfelelő mértékben mozgósítani az ország lakosait. Ennek megfelelően Phil Gunson, az International Crisis Group elemzője szerint Maduro legújabb lépései a vasárnapi népszavazás gyenge részvételére is reagálhatnak.

„Ez jellemző a chavistákra. Ahelyett, hogy visszavonulnának és reformokat hajtanának végre, erőből tolt stratégiájukkal törnek előre.”

Bár a legtöbb elemző szerint a katonai konfliktus esélye kicsi, ha esetleg mégis háború törne ki Venezuela és Guyana között, a jóval nagyobb hadsereggel bíró Venezuela papíron könnyen legyőzné a mindössze 800 ezer lakosú Guyanát.

Guyanának viszont jelentős múltra visszatekintő védelmi együttműködése van az Egyesült Államokkal, amely Maduro retorikájára reagálva csütörtökön közös hadgyakorlatot hajtott végre a guyanai légierővel. Emellett Antony Blinken amerikai külügyminiszter beszélt a guyanai elnökkel, és megerősítette, hogy az Egyesült Államok támogatja az ország szuverenitását.

Guyana a maga részéről fokozott készültségbe helyezte hadseregét, Irfaan Ali pedig egy televíziós beszédben „Guyana területi integritására való közvetlen veszélynek” nevezte Venezuela cselekedeteit. Emellett segítséget kért a karibi politikai közösségtől, a Caricomtól, és megígérte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az ügyet.

Mindeközben Brazília óvatosságra intette a feleket, de páncélozott járműveket és katonákat vezényelt az ország északi, Venezuelával határos részére. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök pedig határozottan kijelentette, hogy

Dél-Amerikának nincs szüksége és nincs igénye háborúra.

Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay, Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru közös nyilatkozatot adott ki, ebben óva intett az „egyoldalú lépésektől”, amelyek „további feszültségekhez vezethetnek”. A területi vita kérdését jelenleg is tárgyaló hágai Nemzetközi Bíróság (IJT) pénteken arra kérte Venezuelát, hogy ne tegyen lépéseket a status quo megváltoztatására mindaddig, amíg a testület nem dönt az ügyben.

A hétvégén aztán azt is bejelentették, hogy Maduro és Ali csütörtökön találkozik a Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken. A Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) keretében rendezett találkozón Lula is ott lesz. Ott jöhet újabb fejlemény a váratlan dél-amerikai gócpont ügyében.