2023. június 18. – 22:35
70 éve, 1953. június 19-én végezték ki a modern történelem egyik leghíresebb kémduóját, a Rosenberg házaspárt, akiket azzal vádoltak, hogy elárulták az atomtitkot a Szovjetuniónak.
Az ügyük többek között azért érdekes ennyi idő után is, mert az évek során kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Julius Rosenberg által megszervezett kémhálózat mennyire mérvadó atomtitkokat adott át a Szovjetuniónak, a felesége pedig többek szerint nem is vett részt a kémtevékenységben. Egy amerikai történész szerint Ethel Rosenberget az FBI elvakult tudásszomja, a testvére hazugsága és az anyai szerepről felállított akkori elvárások juttatták villamosszékbe.
Rosenbergék, a mintacsalád
Julius Rosenberg bevándorló zsidó család gyermeke volt, aki fiatal korától kezdve kommunistának vallotta magát. A New York-i Kommunista Liga vezetője volt, amikor megismerte a szintén hasonló háttérből érkező, nála két évvel idősebb Ethel Greenglasst, akivel 1939-ben össze is házasodtak. Julius Rosenberg villamosmérnök volt, és 1940-ben a hadseregnél kapott állást az egyik hírközléssel foglalkozó laboratóriumban, felesége egy hajózási társaságnál dolgozott titkárnőként. Két gyermekük született, Michael és Robert, akik mindössze hat és tíz évesek voltak, amikor szüleik meghaltak.
Rosenbergék két gyereke kedves szülőkként írták le a hírhedt párost. Ethel énekelni tanította a gyerekeit, gyerekneveléssel kapcsolatos magazinokat olvasott, és pszichiátriai segítséget kért a fiának, Michaelnek, amikor szüksége volt rá – mindezt egy olyan korban, amikor ez még komoly tabunak számított. Juliust energikus, mosolygós férfinak írták le fiai. Szerintük a kommunista szó a fülük hallatára soha nem is hangzott el a szülőktől.
Ám a családi idillnek vége szakadt, amikor 1950 júliusában az FBI bekopogtatott Rosenbergék ajtaján. A nyomozóiroda már jó ideje azon volt, hogy felgöngyölítse az Egyesült Államokban működő szovjet kémhálózatot. A vád szerint pedig Julius Rosenberg valóságos kémhálózatot szervezett, hogy atombomba-készítéssel kapcsolatos titkokat szivárogtasson a Szovjetuniónak.
Valóban kémkedett Ethel?
Rosenbergék kétségtelenül kommunisták voltak, és Julius, a „Liberális” fedőnevű mérnök valóban információkat adott át az oroszoknak bizonyos amerikai fegyverekről. A férfi az MTI szerint vélhetőleg 1942 körül lett szovjet ügynök, ettől kezdve több száz szigorúan bizalmas, katonai fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentummal látta el kapcsolatát, sőt ő maga is több, a kommunista eszmékkel szimpatizáló munkatársát szervezte be. Köztük volt sógora, David Greenglass, akiről megtudta, hogy a szigorúan titkos Manhattan-terven dolgozik, ami az atombomba kifejlesztésének kódneve volt.
A Julius Rosenberg által létrehozott kémhálózat fontos technológiát lopott el sugárhajtású vadászgépek, radarok és detonátorok számára, arra azonban nincs bizonyíték, hogy atombombával kapcsolatos információkat továbbított volna. A tervrajzok, amiket sógora segítségével szerzett meg, amúgy is hibásak voltak. Több történész szerint a szovjetek a legfontosabb atombomba-készítési információkat egy teljesen más kémcsoporttól szerezhették.
Azzal kapcsolatban is kétségek merültek fel, hogy Ethel is ügynök lett volna. Az ABC-nek nyilatkozó Anne Sebba történész szerint az asszony inkább csak a férjéhez volt hűséges, és ez lett a veszte. Sebba szerint az is erre utal, hogy a nő nem állt kapcsolatban a KGB-vel, és nem volt saját fedőneve sem. 1997-ben Julius Rosenberg egykori szovjet összekötője, Alexander Feklisov kijelentette Ethel Rosenbergről, hogy a nő soha nem is dolgozott nekik.
Rosenbergék letartóztatása után J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója levélben fordult J. Howard McGrath főállamügyészhez, amelyben azt írta, hogy „a feleség elleni eljárás eszközül szolgálhat” ahhoz, hogy a férjét szóra bírják. „Úgy gondolták, hogy Ethel és Julius természetesen neveket fog mondani, és még ennél jobban hitték, hogy egy nő bármit megtenne azért, hogy a gyermekeivel lehessen” – mondta Sebba. Ethel azonban a férjével együtt némaságba burkolózott – ezzel pedig nem túl előnyös képet festett magáról, mint olyan anyáról, aki a férjéhez hűségesebb, mint a gyerekeihez. Sebba szerint Ethelt a média a ruhái és a viselkedése miatt is elítélte.
Nemcsak a fentiek utalnak arra, hogy Ethel lényegében nem vett részt a kémkedésben, hanem évtizedekkel később az ügy egyik fő tanúja is beismerte, hogy nem mondott igazat róluk a per során. A Rosenbergék elleni perben Ethel testvére, a már említett David Greenglass volt a koronatanú, aki a hadsereg atombomba-készítő üzemében dolgozott az új-mexikói Los Alamosban.
Greenglass 1951 márciusában azt vallotta, hogy ő adta át Julius Rosenbergnek az atombomba vázlatait, és hogy Ethel gépelte le a kézzel írt jegyzeteit. Greenglass felesége, Ruth eskü alatt ugyanezt a történetet mondta el. De évtizedekkel később Sebba szerint már egyértelmű, hogy a férfi hamis tanúzást követett el. Egy interjúban 2001-ben Greenglass azt mondta a New York Times riporterének, Sam Robertsnek, hogy
valójában Ruth volt az, aki legépelte a jegyzeteket.
„Tudja, szeretnék mondani valamit: nem áldoznám fel a feleségemet és a gyerekeimet a nővéremért. Hogy tetszik ez önnek? A feleségem fontosabb nekem, mint a nővérem” – mondta Greenglass. Azt is állította, hogy az egyik ügyész, Roy Cohn, akit később etikátlan magatartás miatt kizártak a kamarából, kényszerítette erre a hamis tanúvallomásra. A vádalku részeként Greenglass felesége teljes mentességet kapott, a férfi pedig csak 15 éves börtönbüntetést kapott a kémkedésért, amiből végül 9 évet kellett leülnie. Azonban Greengrass mellett Rosenbergékre vallott számos Los Alamos-i szivárogtató és egy elfogott szovjet kém is.
Túl nagy volt a villamosszék, nem sikerült elsőre a kivégzés
A 11 vádpont között szerepelt a nemzetbiztonság szempontjából fontos információk kiadása külső hatalomnak, tízmillió ember életének veszélyeztetése (mármint ha a szovjetek bevetik az atomfegyvert) és az 1950 óta zajló koreai háború kirobbantásában való bűnrészesség is.
A per végén az esküdtszék néhány óra alatt meghozta a döntését, és Irving Kaufman bíró 1951. április 5-én halálra ítélte Rosenbergéket, mondván, hogy bűneik „rosszabbak, mint a gyilkosság”. A házaspár az ítélet kihirdetésekor megcsókolta egymást, majd a per után két évet töltöttek a híres Sing Sing börtönben.
Ahogy közeledett a kivégzés időpontja, újságírók gyűltek össze a börtön előtt, és tüntetők a New York-i Union Square közelében. A pár ügyvédje órákkal a kivégzés előtt is kegyelmet kért Dwight D. Eisenhower elnöktől, de a kérelmét elutasították. Hiába szólalt fel érdekükben Jean-Paul Sartre francia filozófus, Pablo Picasso, Albert Einstein, és XII. Piusz pápa is, a halálos ítéletet 1953. június 19-én végrehajtották.
Először Juliust végezték ki, utána következett a felesége. A fiai szerint a kivégzés előtt egy rabbi meglátogatta az anyjukat, és azt mondta neki, hogy megúszhatja a kivégzést, ha mond néhány nevet. „Nekem nincsenek neveim. Ártatlan vagyok, és készen állok” – mondta állítólag Ethel Rosenberg. A fiai szerint a nő ezzel is azt mutatta, hogy még a halála után sem árulja el a férjét, akkor sem, ha ez a gyerekei teljes elárvulásával jár. „Végső soron nem tudták elárulni egymást. Nem tudták és nem is akarták elárulni egymást. És ez lett volna a végső árulás” – mondta Robert, aki 6 éves volt szülei kivégzésekor.
Amikor Ethelt a villamosszékbe ültették, nyilvánvaló volt, hogy az nem volt megfelelő méretű neki. „Minden szíj túl nagy volt” – mondta Sebba. Az első áramütés után a nő még nem halt meg. Miután kiszedték a villamosszékből, meglepve tapasztalták, hogy a szíve még mindig ver, így újra kellett kezdeni a procedúrát. A második áramütés után Ethel Rosenberg fejéből füst kezdett el szivárogni – a 37 éves nő meghalt.
Ethel azóta is az egyetlen nő, akit az Egyesült Államokban nem gyilkosságért végeztek ki. Bár a CBS-nek és az ABC-nek nyilatkozó történészek szerint az asszony nem volt teljesen ártatlan, mert tudhatott róla, hogy a férje szovjet kém, de azért villamosszéket nem érdemelt volna.
Julius és Ethel Rosenberg volt az Egyesült Államokban az első két civil személy, akiket kémkedésért a halálba küldtek, miközben a vád vagy a védelem igazát mind a mai napig nem sikerült tisztázni.