A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1968-as olimpián vezette be a kötelező doppingellenőrzéseket, és sokmilliós kvízkérdés lehetne, hogy ki volt az első versenyző, aki fennakadt a vizsgálaton. A helyes válasz: egy svéd öttusázó, Hans-Gunnar Liljenwall. Ő még nem szteroidokkal járt a tilosban, hanem célzóvízzel könnyítette meg a szereplését a lövészetnél, eggyel több sörrel nyugtatta meg az idegeit, mint szabad lett volna. Nemcsak az ő, hanem a csapat bronzérmét is elvették.
Ezzel együtt a téli és nyári olimpiákon 149 érmet vettek el eddig a gazdáiktól, igaz, a közelmúlt és jelenkor kuszaságát jól szemlélteti, hogy az orosz sífutó Alekszandr Legkovtól előbb elvették a 2014-es szocsi téli olimpián megszerzett aranyát, aztán négy évvel később, hosszas jogi procedúra után visszaadták neki. Az 50 kilométeres sífutásban, azaz az egyik leginkább embert próbáló számban nyert Legkov, és négy év után igazolódott csak, hogy tiltott szerek nélkül érte el a sikert. Vagy legalábbis nem sikerült bizonyítani, hogy meg nem engedett teljesítményfokozót használt volna. A szkeletonos Alekszandr Tretyjakov is ebben az ütemben kapta vissza az aranyát. De mielőtt az oroszokkal foglalkoznánk, egy meglepő részlet:
Az elkobzott érmek közül három nem doppingvétséghez köthető.
A posztszovjet Független Államok Közösségét (FÁK) képviselő súlyemelő, Ibragim Szamadov 1992-ben dühében földhöz csapta a bronzérmét, amikor már a dobogón állt, ezért őt egyszerűen kizárták a sportszerűtlen magatartás miatt. Hogy a dühöt mi váltotta ki nála, arról megoszlanak a források. Tagadta, hogy a győztessel szembeni ellenszenv, de az is felmerült, hogy az orosz himnusz bosszantotta fel, mert ő csecsen származású. Olyan magyarázat is született, hogy nem értett egyet a hármas holtverseny eldöntésével, hiszen pontosan annyit emelt, mint a győztes.
A svéd birkózó, Ara Abrahamjan tiltakozásul nem vette át a bronzát, mert úgy vélte, elcsalták az elődöntőjének az eredményét, és több járt volna neki. A kínai tornászlány Fang Dongról pedig kiderült, hogy csak 13 éves, vagyis el sem indulhatott volna az olimpián, ahol az alsó korhatár 14 év. Fang 2000-ben volt a bronzérmes csapat tagja, de csak 2008-ban derült ki a valódi születési dátuma, amikor éppen a pekingi olimpia egyik hivatalnoka volt. 2010-ben törölték az ország harmadik helyét a csapatversenyben, és Fang egyéniben elért eredményeit is.
Az összes többi éremelvétel a doppinghoz köthető, és az oroszok a statista.com nyilvántartása szerint toronymagasan vezetnek a nyári olimpiákon ebben az összevetésben. Különösen a pekingi és a londoni olimpián leadott minták újraelemzése után erősödött meg a kétes értékű listán az első helyük. Összesen 33 orosz eset volt eddig, a holtversenyben második Ukrajna és Fehéroroszország egyaránt 11-11-et mutathat fel, míg az Egyesült Államok tíznél tart. Vagyis az oroszokat követő hármasnál kevesebb doppingesetet találtak, mint egyedül az oroszoknál.
A hét orosz aranyérmes közül mindannyian atléták. 2012-ben öten voltak olyanok, akik ünnepelhettek a dobogó tetején, és csak később meg kellett válni az érmüktől, közülük a magasugró Ivan Uhov a legismertebb. A gyalogló Szerhej Kirgyapkin 50 kilométeren nyert, de nem tisztán. Tatjana Liszenko a kalapácsvetés legjobbja volt, Marija Szavinova 800 méteren, Julija Zaripova 3000 méter akadályon nyert. 2008-ban a 4x100-as női váltóban szereplő Csermoszanszkaját pozitív mintája miatt zárták ki, 2004-ben a súlylökő Irina Korzsanyenko volt az, aki fennakadt az utólagos ellenőrzésen.
A súlylökés egyébként a legfertőzöttebb szakága az atlétikának
Összesen nyolcszor változott meg az érmesek sorrendje, nyolc érmet vettek el: hatot a nőktől, kettőt a férfiaktól. A kalapácsvetés és a diszkoszvetés a második a szégyenpadon, ott négy-négy érem született nem tisztán.
Ez a lista is arra utal, hogy az oroszokkal szembeni vád az államilag irányított doppingolásról nem megalapozatlan. Mivel a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) továbbra sem elégedett az országban zajló ellenőrzésekkel, több esetben nem zárták ki, hogy az ellenőrök és a versenyzők összejátszottak. Így végül a nemzetük zászlaját nem képviselhették Tokióban, és a himnusz helyett Csajkovszkijt hallgathattak az aranyérmek után. Az orosz sport csak az ötödik lett a nemzetek rangsorában. A britek Rióban is, és most is megelőzték őket – azok a britek, akiktől eddig nem vettek el egy ötkarikás érmet sem, de ez akár napokon belül változhat, mert Chijindu Ujat, a 4x100-as váltó egyik tagja pozitív mintát produkált.
Az amerikaiak sokáig nagyon büszkék voltak feddhetetlenségükre, míg 2000-ben a hatszoros olimpiai bajnok Marion Jones le nem bukott. A Balco nevű doppinggyártó cég botránya után, egy eltévedt email segített az ellenőröknek Jones megfogásában. Nemcsak ő, hanem jó néhányan használtak szintetikus szteroidot, a férfi atléták közül Jerome Young és Antonio Pettigrew is elveszítette érmeit, ezzel együtt a 4x400-as váltó is.
A kínai vezetés roppant büszkén zárta a 2008-as pekingi játékokat, 51 aranyéremmel fejezték be, ebből azóta már csak 48 van meg, mert három súlyemelő az utólagos kontrollon már nem ment át. A 48 arany így is tekintélyt parancsoló, meg is nyerték vele a nemzetek versenyét, de azért egy kisebb pecsét került a lobogóra.
Néha extrém esetekhez vezetnek az újbóli ellenőrzések, a 2012-es olimpián például a spanyol Lidia Valentin úgy lett a 75 kilós súlyemelők legjobbja, hogy eredetileg a dobogón sem állt, de kiszedtek előle mindenkit, és a negyedik helyről rögtön az aranyig menetelt évekkel később. Nem volt ismeretlen számára ez az előretörés, mert 2008-ban a negyedik helyről a másodikig jutott egy kínai és egy ukrán érmes diszkvalifikálása miatt. Ennél is nagyobbat ugrott a 94 kilós férfiak közt az eredetileg a kilencedik helyezett lengyel Tomasz Zielinski: a bronzérem lett az övé végül, miután hat versenyzőt zártak ki előle.
Vannak egyébként érmek, amiket nem is osztottak ki, és nem követték mindenhol az automatikus feltöltés elvét, így torzó maradt például a 2000-es olimpián a női 100 méteres síkfutás sorrendje a már említett Jones kizárása után. A görög Ekaterini Tanu lett mögötte a második, de nem adták neki oda az aranyat, mert ő is doppingvétséget követett el később. Lehet, hogy Sydney-ben tiszta volt, de az előélete nem garantálta, hogy jó helyen lesz az aranyérem. A kerékpáros Lance Armstong 2000-ben az országúti versenyben elért bronzát sem adták oda senkinek.
A 2004-es olimpián a férfi kalapácsvetés sorrendjében van egy lyuk, mert a japán Kodzsi Murofusi előrelépett az első helyről kizárt Annus Adrián helyére. De az ezüstöt nem adták oda senkinek, pontosabban előbb a fehérorosz Ivan Tyihon megkapta, de érdemtelenül, mert nála utólag találtak doppingot.
Magyarországtól amúgy négy érmet vettek el eddig. Annus mellett a diszkoszvető Fazekas Róbert a másik atléta – míg Annus állhatott a dobogó tetején, és ott volt a nyakában az arany, Fazekast még a díkiosztó ceremónia előtt kizárták 2004-ben, mert nem tudott elegendő mennyiségű vizeletet adni. Két súlyemelő, Szanyi Andor (1988) és Gyurkovics Ferenc (2004) szintén nem lehetett ezüstérmes. 2004 óta nem volt magyar doppingvétség az olimpián.
A 2016-os minták újranalizálása messze nem hozott annyi pozitív esetet, mint a korábbiak, de mivel 2024-ig ezeket még bármikor elő lehet venni és a folyamatosan fejlesztett módszerekkel megvizsgálni, még nem lehet nyugodt senki, aki tiltott szerekkel élt. A 2021-es olimpia doppingmintáit pedig 2029-ig vizsgálhatják.
