Mi a fenéért nem működik a gyermekvédelem rendesen Magyarországon?

Miért és hogyan kerül egy gyerek állami gondozásba?

Jellemzően kétféle okból: vagy a szülők mondanak le a gyerekekről, vagy a gyámhatóság dönt úgy, hogy egy adott gyereket ki kell emelni a családjából – többnyire bántalmazás, elhanyagolás vagy a szociális körülmények miatt.

Tényleg el lehet venni a családjától egy gyereket pusztán azért, mert szegények a szülei?

Elvileg nem. A nemzetközi egyezmények és a magyar törvények is kimondják, hogy a szegénység nem lehet ok. Ennek ellenére a TASZ egy ombudsmani jelentésre hivatkozva azt állítja: minden harmadik gyereket szegénység miatt emelnek ki a családjából. A TASZ szerint a családból való kiemelés az esetek nagy részében nem indokolt, a nehezebb sorsú családokat a szegénységük miatt büntetik azzal, hogy évekre elszakítják tőlük a gyerekeiket.

Hogyan dől el, hogy hová kerül egy családjából kiemelt gyerek?

A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott elvárás, hogy a családjából kiemelt gyerek azokhoz a nevelőszülők kerüljön, akik a fejlődési szükségleteinek és személyiségállapotának a leginkább megfelelőek, ezt matchingnek, azaz összepasszításnak nevezik. Emellett számba kellene venni a családok lakóhely szerinti lehetőségeit is, hogy a gyerek speciális szükségletei helyben kielégíthetők-e. Magyarországon mindez legtöbbször nem valósul meg: mivel alig van szabad nevelőszülői hely, általában oda kerül a gyerek, ahol éppen van hely.

Legalább az evidens, hogy a testvéreket mindig együtt helyezik el?

Annak kellene lennie, de nem az. A gyermekvédelmi törvény fő szabályként írja elő, hogy a szakellátásba került testvéreket együtt kell elhelyezni, de a férőhelyhiány miatt sokszor oda kerülnek, ahol éppen találnak nekik helyet, sokszor egymástól vagy a vér szerinti szüleiktől több száz kilométer távolságban. Így még ha szeretnék is a szülők, akkor is csak nehezen tudják látogatni a gyerekeiket, a testvérek számára pedig az elszakadás kifejezetten traumatizáló lehet.

Ha törvény mondja ki, hogy a 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kell elhelyezni, miért működnek még mindig gyermekotthonok?

Egyszerűen azért, mert nincs az országban elég nevelőszülő. Magyarországon az állami gondozásban élő 23 ezer gyerek közül nagyjából hétezret még mindig gyermekotthonban tudnak csak elhelyezni, a megközelítőleg 5400 aktív nevelőszülőhöz képest pedig még legalább 1500-2000 hiányzik a rendszerből. A nemzetközi kutatások szerint egyértelműen jobb, ha egy gyerek nevelőszülőknél nevelkedik, mivel a nevelőszülős családoknál egy pár vagy egy egyedülálló felnőtt (mivel nincs családi állapothoz kötött feltétel) gondozza a gyerekeket, és szocializálja őket a családi életre, addig a gyermekotthonokban nincs elsődleges gondozójuk, akihez kötődhetnének.

Ha már a nevelőszülői hálózatoknál nagy a hiány, legalább a gyermekvédelmi intézményeknél van elég ember?

Gyermekfelügyelőkből, nevelőkből, fejlesztőpedagógusokból, pszichológusból is nagyon sok hiányzik a rendszerből. Ez azért probléma, mert emiatt sok helyen nem a megfelelő, szakképzett munkatársak foglalkoznak a gyerekekkel. Szlankó Viola, az UNICEF gyermekvédelmi igazgatója szerint pedig ha az intézmények dolgozói nincsenek a megfelelő tudás és tapasztalat birtokában, és nem értik egy gyerek viselkedése mögött az okokat, akkor eszköztelenek a helyzetek kezelésében. Ilyenkor pedig előfordulhat, hogy fizikai vagy verbális erőszakhoz nyúlnak.

A magyar közvélemény figyelme jelenleg a pedofíliára összpontosul, de valóban a szexuális bántalmazás lenne a leggyakoribb abúzus a gyermekvédelemben?

Bár a kiskorúak ellen elkövetett szexuális abúzus valóban súlyos problémát jelent, a testi és a lelki bántalmazás jóval gyakoribb.

A gyerekek tudják egyáltalán, hogy mit kell tenniük, ha bántják őket? Vagy azt, hogy mi minősül bántásnak?

Sok intézményben az agresszió a hétköznapok része – a gyerekek közötti is. A gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknél 10-15-szörös a látencia, ennek egyik oka, hogy az áldozatok félnek segítséget kérni. Előfordul, hogy az intézményben megfenyegetik, megzsarolják vagy manipulálják őket – ahogyan az Bicskén is történt. Sok esetben tényleg nem tudják, hogy kihez fordulhatnak segítségért, emiatt fontos lenne, hogy tisztában legyenek a jogaikkal és azzal is, hogy kitől kérhetnek segítséget. Ahogy az UNICEF Magyarország a nemrég kiadott közleményében fogalmaz: „A legfontosabb az, hogy a gyerek érezze: ő is része a történéseknek, partnerként kezelik.”

Ki képviseli a bajba került gyerek érdekeit, ha nincsenek szülei?

A jogszabály szerint a gyermekvédelmi gyám, aki a gyerekek független, külső képviselője, és az a feladata, hogy érvényesítse és védje a jogait. A szabályozás szerint 30 gyerek tartozik egy gyerekvédelmi gyámhoz, ami önmagában is rengeteg, de a valóságban ez a szám inkább 40-50. A gyermekvédelmi gyámoknak legalább havi rendszerességgel kell(ene) találkozniuk a rájuk bízott gyerekekkel, de ez sokszor nagyon kevés ahhoz, hogy idejében felismerjék a bajt vagy kialakuljon a gyerekben a kellő bizalom.

Ha a gyámnak a tudomására jut egy gyermekbántalmazási ügy, 24 órán belül értesítenie kell a rendőrséget, az intézménynek pedig három napon belül kell jeleznie az illetékes minisztériumi szervnek. A szakemberek szerint a gyámok a gyermekbántalmazási eseteket nagyon komolyan veszik, a gond inkább az, hogy az ilyen ügyek többsége el sem jut hozzájuk.

Minden intézményben lennie kell(ene) egy gyermekvédelmi fókuszpontnak, ez a munkatárs koordinálja a gyermekvédelmi irányelv bevezetését, és az ő felelőssége, hogy a bántalmazás gyanújának felmerülése esetén elindítson egy vizsgálatot. Emellett 16 gyermekjogi képviselő működik az országban, ők eljárnak ugyan intézményekbe és tartanak gyerekjogi foglalkozásokat, de a számuk és a kapacitásuk nagyon kicsi.

Azt szinte minden gyermekvédelmi szakember kiemelte, hogy nagyon rossz a nevelőszülők anyagi megbecsültsége. Ez pontosan mit jelent?

A nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonynak minősül, így a nevelőszülő jogosult társadalombiztosítási ellátásra, nyugdíjszámításnál figyelembe veszik ezeket az éveket. A nevelőszülő alapdíja havonta 80 040 forint, kiegészítő díja havonta gyermekenként 53 360 forint, ha különleges vagy speciális szükségletű gyermeket nevel, jár még 18 676 forint többletdíj. Ehhez jön még 53 500 forint ellátmány az egyes gyerekek után (különleges szükségletű gyerek után 62 400 forint). 2020 januárjától a nevelőszülőnél elhelyezett 2 év alatti gyerek után gyedet lehet igénybe venni.

És azon túl, hogy a nevelőszülők szűkösen gazdálkodhatnak, miért probléma ez a rendszer egészére nézve?

Azért, mert bár az alapdíj és az ellátmány együttes 180 ezer forintos juttatása önmagában elsőre nem tűnik annyira kevésnek, ha belegondolunk, milyen váratlan kiadásokkal jár egy gyerek (például egy több tízezer forintba kerülő szemüveg, vagy egy iskolai kirándulás finanszírozása), máris alacsonynak hat ez az összeg. A családjukból kiemelt és gyakran traumatizált gyerekek ráadásul gyakran igényelnek speciális ellátást, ezeket a pluszkiadásokat pedig csak a jobb anyagi helyzetben lévő családok engedhetik meg maguknak. Az alacsony díjazás miatt az alacsony státuszú nevelőszülők abban érdekeltek, hogy minél több nevelt gyereket vállaljanak. A magyar nevelőszülők jóval több mint a fele kétezer főnél kisebb településeken él jelenleg. A nevelőszülői fizetés annyira kevés, hogy egy vagy két befogadott gyerek mellett leginkább csak egy másik állás mellett lehet ezt vállalni, de tekintettel arra, hogy a gyerekekkel való foglalkozás mennyire idő- és energiaigényes, egyre kevesebben szánják rá magukat.

Mennyire gyakori, hogy egy gyerek a kiemelése után visszakerül a vér szerinti családjához?

A hazagondozások száma viszonylag elenyésző Magyarországon. Herczog Mária szociológus szerint ennek az elsődleges oka az, hogy alig van esély arra, hogy a családok kikerüljenek a kríziseikből, mivel az állam jórészt ebben is magukra hagyja őket.

Több helyen lehet olvasni, hogy az állam elengedte az igazán rászoruló gyerekek kezét. Ez tényleg így van?

Annyit azért tett a kormány, hogy 2017-ben írt egy gyermekbántalmazási protokollt vagy más néven gyermekvédelmi irányelvet, ami minden gyermekvédelmi szakellátásbeli intézményre érvényes. Ez az 50 oldalas protokoll minden lényeges pontot tartalmaz, például hogy hogyan kell a bicskeihez hasonló eseteket megelőzni vagy kezelni, ha már kialakultak. A protokollnak az is a célja volt, hogy a zárt rendszerek nyitottabbak legyenek.

Viszont több szakember arról számol be, hogy a gyakorlatban nem látják, hogy ezt a protokollt alkalmaznák az intézmények, ahogy egyikük fogalmazott, sokszor „csak egy fiókban tartott dokumentum”. A 2021 nyarán elfogadott gyermekvédelminek mondott, úgynevezett pedofilellenes törvényről már sokszor leírtuk, hogy valójában nem a gyerekeket védi, a jogszabályt itthon és nemzetközi szinten is rengeteg kritika érte.

Miért nem lép közbe az ombudsman?

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság egy évtizede kitiltotta a civileket az intézményekből, az egyetlen szerv, amely előre be nem jelentett módon bemehet, az az ombudsman. A TASZ több év ombudsmani látogatást elemzett visszamenőleg, és arra jutott, hogy az esetek többségében az ombudsman már napokkal a látogatása előtt bejelentette az érkezését, majd jelentéseiben lírai leírásokat gyártott, amelyek nem voltak köszönőviszonyban a valósággal. Nem meglepő, hogy így nem sok kihágást talált, a sötét és fájdalmas titkok pedig továbbra is maradtak a falak között.

A bicskei eset után a kormány pszichológiai alkalmassági vizsgálatot rendelt el a gyermekotthonok vezetőinél. Ez hogyan működik majd a valóságban?

A pszichológiai alkalmassági vizsgálat a Pintér Sándor belügyminiszter által jóváhagyott szakmai protokoll alapján történik majd, és a tervek szerint az intézményvezetőknek és helyetteseiknek kétévente kell átesniük egy teljes körű ellenőrzésen, amelyben vezetési, személyiségi kompetenciákat, valamint szexuális devianciákat, függőségeket is vizsgálnak. A szigorítás kezdetben csak az állami szférában dolgozókra vonatkozott volna, de azt ígérték, hogy minden gyermekvédelmi intézmény vezetőjére kiterjesztik.

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek kapnak segítséget?

A gyermekvédelmi szakemberek között kimagaslóan magas a kiégési arány, egyes tanulmányok szerint a 80-95 százalékot is elérheti. Ez azért is probléma, mert a magas fluktuáció miatt a gyerekek azokhoz a felnőttekhez sem tudnak tartósan kapcsolódni, akikre az állam rábízta őket. Ennek megelőzésére többek között szupervízióra lenne szükség, amely segítene nekik megküzdeni a nehézségekkel. Ez azonban széles körben egyáltalán nem elérhető.

Vannak azért jó példák is, a VONESZO Alapítvány gyermekvédelmi intézmények szakemberei, nevelők és nevelőszülők számára nyújt mentálhigiénés gondozást. „A dolgozók emberfeletti terheket cipelnek, akár a kompetenciahatárukon kívül is. A segítő szakemberek körében rendbe kellene tenni a pihenés és a feltöltődés kultúráját” – fogalmaz az alapítvány elnöke, Vitéz András Gyula.

Hogy lehet az, hogy az állami gondoskodás után rengeteg gyerek elkallódik, miközben néhánynak a hagyományos értelemben vett jó vagy normális élete lesz?

A legtöbb traumatizált vagy sérült gyerek még ha eljut is pszichológushoz, nem feltétlenül ott fog meggyógyulni, „hanem attól, ha lesz egy olyan ember vele, aki szereti, gondoskodik róla – magyarázza Szlankó Viola. – Kialakul az a törődő, gondoskodó szeretet egy másik embertől, aki tudja kezelni a korai sérülését. Vannak jó példák, amikor valaki állami gondozott volt, de mégis egész jól beilleszkedett a társadalomba, produktív és örömteli életet él. Ilyenkor mindig lehet találni olyan embert a környezetében, akivel olyan kapcsolata alakult ki, ami »megmenti«. Gyakran az is egy védőfaktor, ha a gyerek valamiben tehetséges, mert akkor ezen keresztül erősödik az önbizalma, önértékelése, sikerélményeket szerez – de szeretetteljes, gondoskodó kapcsolat nélkül ez nem elég.”

Ha pedig egy gyereket bántalmazás ért, mindennél fontosabb lenne a szakemberek szerint, ha az elkövető bocsánatot kérne. „Az a tapasztalatom, hogy a bántalmazási esetekben nagyon sokat számít az áldozatnak a bocsánatkérés. Amikor az intézmény vagy az elkövető bocsánatot kér az áldozattól, azzal azt üzeni, hogy az elfogadja, érvényesnek tekinti az érzéseit, partnerként ismeri el, és maga az együttérzés is nagyon gyógyító hatású” – állítja Szlankó Viola.

Úgy tűnik, hogy az egészségügyhöz hasonlóan itt is elég szomorú a helyzet. A politikai akaraton és a több pénzen kívül mi hozhatna változást?

A legégetőbb tényleg az, hogy a rendszer minden egyes szereplőjét, a nevelőszülőktől az intézetek személyzetéig anyagilag megbecsüljék. Ahogy az is, hogy valamennyien megfelelő képzésben részesüljenek, mielőtt a pályára lépnek, és ez később, a munkájuk során többször ismétlődjön. A gyerekjogok szempontjából legalább ennyire égető lenne a már említett gyermekvédelmi protokoll betartása, illetve megismertetése azokkal, akik még nem tudnak róla.

És az mindennél fontosabb lenne, ha a lehető legtöbb gyerek a családjánál maradhatna: a TASZ szerint ha jól működne a rendszer, akkor a rossz anyagi helyzetű családokat segítené, ehelyett most azzal bünteti őket, hogy a gyerekeket elszakítja a családtól. Egy gyerekek érdekére épülő rendszer esélyt ad a szegénységből való kitörésre, és a gyereket szerető családtagokra épít.

Ez gyermekvédelmi sorozatunk zárócikke. A sorozat eddig megjelent részei:

• Hogyan történhet meg egy gyermekotthonban az, hogy az igazgató orális szexre kényszerít egy kiskorút?
• A szexuálisan bántalmazott fiúk nem sírnak
• A szexuális erőszak csak látszólag a testtel történik, valójában a lelket támadja meg
• Szeretném elfelejteni, amit egymással csináltak ezek a gyerekek, és azt is, amit velük tett a rendszer
• 18 évesen válaszút elé kerülünk, és sokszor jobb rá se nézni, mi lesz utána – három egykori gyermekotthonos, akik előtt megnyílt az élet
• Ha a gyerek a nevelőszülőnél sem kap szerető gondoskodást, felnőve jó eséllyel lesz függő vagy hajléktalan