Hogy illeszkedjen be a társadalomba egy gyerek, ha azt sem tudja, milyen egy család?

Országszerte kétezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy az állam minden gyereket családban tudjon elhelyezni – derül ki SOS Gyermekfalvakközleményéből. Egy vér szerinti családjából kiemelt, állami gondozásban élő gyerek kerülhet gyermekotthonba vagy nevelőszülőkhöz. A szakemberek szerint a gyerek legfőbb érdeke, hogy családban nőjön fel, ennek ellenére Magyarországon az állami gondozásban élő 23 ezer gyerek közül nagyjából 7 ezret még mindig csak gyermekotthonban tudnak elhelyezni.

A 12 év alatti gyerekeknek fő szabály szerint nevelőszülőkhöz kellene kerülniük. Viszont a2021-es statisztikák szerint ez a gyakorlatban még az egészen kisgyerekeknél sem mindig így történik: összesen 2420 három év alatti gyereket emeltek ki a családból, közülük 306 gyereket végül csak gyermekotthonban tudtak elhelyezni.

2021 óta az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére október 7. az állami gondoskodásban élő gyerekek napja.

A gyerek legfőbb érdeke, hogy családban nőjön fel

Több oka lehet annak, ha egy gyereket ki kell emelni a vér szerinti családjából. Leggyakrabban ez az elhanyagolás és a bántalmazás – mondta a Telexnek Wórum Judit, aki nyolc éve nevelőszülő Kecskeméten az SOS Gyermekfalvaknál, mellette gyógytornászként dolgozik. Az elhanyagolás és a bántalmazás mellett gyakori, hogy a szülők szenvedélybetegsége, betegsége, halála miatt nem maradhat valaki a vér szerinti családjában.

„Mit szeretnénk? Azt, hogy a gyerek tudjon integrálódni a társadalomba. Hogy történjen ez meg, ha azt sem tudja, milyen egy család?”

– tette fel a kérdést Wórum Judit. Persze a nevelőszülők sem tudják betölteni a vér szerinti szülők szerepét, de Wórum szerint a gyerekekben is azt kell erősíteni, hogy minden család más, és attól még lehetnek saját családi normáik. „Mi így vagyunk, mások meg úgy, vannak mozaikcsaládok, amik ugyanúgy különlegesek” – mondta a Telexnek.

Varró Gabriella, az SOS Gyermekfalu kommunikációs szakembere szerint is sokkal jobb, ha a vér szerinti családból kiemelt gyerekeket nevelőszülőknél tudják elhelyezni. Ennek az az oka, hogy egy gyermekotthonban akár napi szinten több nevelő váltja egymást, és több gyerekre kell egyszerre vigyázni. Ilyen körülmények között kevesebb az esély rá, hogy egy gyerek és egy felnőtt között komolyabb érzelmi kötődés alakul ki, ami pedig fontos lenne a későbbi társas kapcsolatok, párkapcsolatok, vagy akár családalapítás szempontjából. Nagyobb érzelmi biztonságot ad egy nevelőszülői család, amelyben egyrészt stabil viszonyok vannak, másrészt állandó szereplők. Ráadásul ez a működési mód hasonlít legjobban egy átlagos családi élethez.

Hogyan lehet valaki nevelőszülő?

Wórum Judit egy véletlen miatt lett nyolc éve nevelőszülő: az egyik páciense nevelőszülői tanácsadó volt, és bár világéletében szeretett volna örökbe fogadni, végül a tanácsadó biztatása kellett ahhoz, hogy a nevelőszülőség legyen a hivatása. Az elmúlt nyolc évben több gyerek nevelőszülője volt: a kezdetektől vele van egy most 12 éves lány, másfél évre befogadott egy 16 éves lányt, tavaly nyáron jött hozzá egy testvérpár.

A nevelőszülővé váláshoz szükség van egy személyiségvizsgálatra, egy 60 órás képzés elvégzésére és a megfelelő fizikai körülményekre. A képzés célja megtanítani a jelentkezőket a jövőbeli befogadott gyerekek nevelésére, gondozására.

„A nevelőszülőnek jelentkezőknek általában két-három százaléka felel csak meg a feltételeknek a mi tapasztalatunk szerint. Ez az alacsony arány részben annak tudható be, hogy jó esetben szigorú szakmai szűrésen mennek keresztül” – mondta a Telexnek Varró Gabriella.

Szerinte az lesz alkalmas nevelőszülőnek, aki elfogadó, rugalmas és stabil személyiség, hiszen traumatizált gyerekekkel kell foglalkozni, ez pedig nagy fokú érzelmi érettséget igényel.

Wórum Judit szerint a nevelőszülővé váláshoz szükség van nyitottságra, rugalmasságra, a segítségkérés képességére, folyamatos önfejlesztésre.

Az SOS Gyermekfalvak tapasztalatai szerint a nevelőszülőnek jelentkezők egy része már a felvételi folyamat elején kiesik, mert túl kicsi a lakásuk gyerekek fogadására. De többen vannak olyanok is, akiknek nincs pontos információjuk erről a szakmáról, valójában örökbe szeretnének fogadni, és összekeverik a nevelőszülőséget az örökbefogadással.

Fontos tisztázni, hogy az örökbefogadás és a nevelőszülőség lényegesen különbözik egymástól. Az utóbbi fizetett hivatás, a nevelőszülő vállalt feladata, hogy arra az időre családi közeget teremtsen a hozzá kerülő gyerekeknek, amíg a sorsuk véglegesen nem rendeződik: amíg vagy haza nem kerülhetnek a vér szerinti szülőjükhöz, ha jobbra fordultak az ottani körülmények, vagy örökbe nem fogadják őket. Időnként persze előfordulhat, hogy a kötelék annyira szorossá válik, hogy a nevelőszülők szeretnék örökbe fogadni a náluk lakó gyereket, de a dolgok rendes menete a nevelőszülők és az általuk nevelt gyerekek elválása.

Nem is olyan egyszerű megtalálni a megfelelőt

Miután egy jelentkező minden teszten átment, a gyámhivatal is mindent rendben talált, bekerül a rendszerbe. Viszont itt jön a következő probléma: ugyanis hiába alkalmas valaki nevelőszülőnek, nem biztos, hogy akármelyik várakozó gyereknek ő lesz a megfelelő választás. Ugyanis az lenne az ideális, ha a gyerek ugyanabba az óvodába/iskolába járhatna, ahova eddig, a testvéreitől nem szakítanák el, és legfeljebb 50 kilométeres távolságon belül maradna a vér szerinti szüleitől – hiszen a gyerekeknek joguk van a velük való rendszeres kapcsolattartásra.

A férőhelyhiány miatt sok gyereknek hónapokig kell várnia arra, hogy megfelelő helyet találjanak neki.

Azonnali kiemelés olyankor történhet, ha felmerül a súlyos bántalmazás gyanúja. Ilyenkor a gyerek legfőbb érdeke az, hogy egyáltalán ne legyen kapcsolata a bántalmazóval, így ezek a gyerekek azonnal elkerülnek a családjuktól. Ilyenkor sokszor nincs lehetőség egyből nevelőszülőket találni, így befogadó otthonba viszik őket.

Ráadásul ha sikerül megtalálni a gyereknek minden szempontból megfelelő nevelőszülőt, még akkor sem biztos a befogadás, ugyanis a nevelőszülők is szabhatnak feltételeket. Wórum Juditnak például fontos volt, hogy legalább bölcsis/ovis korú gyereket kapjon, mert nem tudott volna gyesre menni a gyógytornász munkája miatt. Az elején csak egy gyereket szeretett volna befogadni, és nagyon beteg gyereket nem tudott vállalni. A Telexnek azt mondta: hallott olyan családról, amely például roma gyereket nem szeretett volna, mert a környezetük előítéletes volt.

Egy korábban lapunknak nyilatkozó gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó szakember szerint a legnagyobb kihívás az, hogy a beteg, problémás gyerekeket elhelyezzék.

Lehet, hogy nem stimmel a kémia

Persze az is előfordulhat, hogy elméletben a nevelőszülő ideális a gyereknek, és a gyerek is passzol a nevelőszülőhöz, de a gyakorlatban mégsem stimmel valami. Wórum Judit szerint a kettejük közti „kémiát” előre nehéz megjósolni. Neki is volt olyan, hogy nehezen tudott szót érteni egy nála lakó gyerekkel: a másfél évig nevelt 16 éves lányról úgy tudta, azért került állami gondozásba, mert az anyjával nehezen jött ki, és a gyerek kérte, hogy elkerülhessen tőle. Aztán később derült ki, hogy a lányt verbálisan bántalmazta az anyja, és ő csak úgy érezte jól magát otthon, ha feszültséget gerjesztett maga körül. A lány ezt azért csinálta, hogy felhívja magára a figyelmet, és a nevelőszülőnek a helyzet kezeléséhez pszichológus segítségét kellett kérnie.

Ha végképp sehogy sem tud együttműködni a nevelőszülő a rábízott gyerekkel, akkor lehet kérni a gondozási hely megváltoztatását, de Wórum Judit szerint ez csak a legvégső eset lehet, mert „a gyerek akkor azt éli meg, hogy innen is kidobjuk, mert nem viselkedik jól”.

Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója szerint hatalmas törést, akár traumát okozhat a gyerekek életében, ha előzmény nélkül kiemelik a megszokott közegből. Ráadásul az állami gondozásban élő gyerekek egy része már ugyanezen a traumán átesett egyszer – csak akkor a vér szerinti családjuktól szakították el őket.

A gyámok sokszor még a havi egy találkozót sem tudják megoldani

Még tavasszal írtunk arról, hogy az alapvető jogok biztosa, Kozma Ákos hivatalból átfogóvizsgálatot indított a nevelőszülőknél élő gyerekek körülményeinek rendszerszintű feltárására. Több névtelen beadvány érkezett ugyanis az ombudsmanhoz arról, hogy a nevelőszülőkhöz helyezett gyerekek rossz lakáskörülmények között élnek, bántalmazzák őket, akadályozzák a kapcsolattartásukat. Így jogosan merülhet fel a kérdés:

Ki, és hogyan ellenőrzi a nevelőszülők munkáját?

A nevelőszülők munkáját sokan segítik és felügyelik, például gyerekjogi képviselők, nevelőszülői tanácsadók, a nevelőszülői hálózat fenntartói. És mellettük ugyanúgy ott van a védőnő, a gyermekorvos, mint a vér szerinti szülőknél.

A gyermekvédelmi gyámoknak legalább havi rendszerességgel kell(ene) találkozniuk a rájuk bízott gyerekekkel, de ez sokszor nagyon kevés ahhoz, hogy idejében felismerjék a bajt, vagy kialakuljon a gyerekben a megfelelő bizalom. A gyámok sokszor még a havi egy találkozóra se érnek rá, annyi gyerekre kell figyelniük – van, akinek több mint 50 gyámoltja van. Ráadásul ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy helyen vannak mind az 50-en, hanem szétszórva más-más családoknál, így a gyámok idejének nagy része utazással megy el.

Wórum Judit azt mondta: őt a nevelőszülői tanácsadó rendszeresen keresi telefonon, és meg is látogatja. Az alapítványtól független területi szakszolgálathoz tartozó kirendelt gyám is többször megy hozzájuk.

Kevés a pénz, és sokan összekeverik a nevelőszülőséget az örökbefogadással

Az SOS Gyermekfalvak egy korábbi felmérése alapján tízből hat ember azért nem választja a nevelőszülői hivatást, mert a nevelőszülők nem kapnak megfelelő anyagi támogatást. Azt ugyanakkor kevesen tudják Varró Gabriella szerint, hogy a nevelőszülőség munkaviszony, ami beleszámít a nyugdíjba és társadalombiztosítási ellátásra jogosít abban az esetben is, ha csak egy gyermeket fogad be valaki.

„Feltételezem, hogy az egzisztenciális kérdéseken túl a nevelőszülőket és neveltjeiket övező előítéletek, a médiában a nevelőszülőségről megjelenő negatív hírek és az információhiány sem kedvez annak, hogy az emberek ezt a hivatást válasszák” – mondta a Telexnek a kommunikációs szakértő.

Az SOS egy másik felméréséből az derült ki, hogy a válaszadók kétharmada úgy gondolta, a nevelőszülőknek meg kell küzdeniük a társadalom előítéleteivel. Az is probléma, hogy az információhiány miatt sokan összekeverik a nevelőszülőséget az örökbefogadással.

„Akkor fog megoldódni ez a probléma is, hogyha több pénzt tesznek a rendszerbe, és a betett pénz odamegy, ahova kell: a nevelőszülők díjazására, a gyermekek gondozásának-nevelésének finanszírozására és a szakemberek alkalmazására” – mondta korábban a Telexnek egy neve elhallgatását kérő gyermekvédelmi ellátásban dolgozó szakember.

A fizetés és a gyerekek ellátására adott pénz elég kevés – erősítette meg lapunknak Wórum Judit. A kapott pénzből ki tudja fizetni havonta az élelmiszert, a rezsit, az iskolai eszközöket és egy-két külön foglalkozást. De például ruhára, mozira, nyaralásra nem igazán marad belőle. Ezeket neki kell finanszíroznia.

Ő mégis úgy látja, nem a fizetés vagy a társadalmi megbecsültség hiánya miatt akarnak kevesen nevelőszülők lenni, hanem azért, mert elvehetik tőlük a gyereket. Szerinte a legfőbb ok ezért a bizonytalanság. Ugyanis bármikor előfordulhat, hogy a befogadott gyerekeket örökbe adják vagy felbukkan egy elfeledett rokon, aki magához szeretné őket venni. „Ezt az érzelmi fájdalmat senki nem akarja” – mondta a Telexnek.