Több hónapig maradhatnak gyerekek olyan nevelőszülőknél, akik nem tudják őket megfelelően ellátni

„Egyetértek a párbeszédes Szabó Tímea állításával, a gyermekvédelem összeomlott. A rendszer hibája, hogy a gyermekvédelemben előfordulhatnak tragédiák. Nincs annyi nevelőszülő, mint ahány férőhelyre szükség lenne”

– mondta a Telexnek egy gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó szakember, aki munkakörénél fogva belülről lát rá számos problémás esetre több megyében is. A szakember olyan pozícióban dolgozik, hogy nem beszélhetne a mindennapokban megtapasztalt gondokról, ezért is vállalta név nélkül a véleményét. A gyermekvédelmi rendszer kihívásival már több cikkben foglalkoztunk, eddig általában szakértőkkel beszéltük át a hiányosságokat.

Szabó Tímea, a Párbeszéd-Zöldek frakcióvezetője nemrégen azt javasolta, hogy egy 28 fős eseti parlamenti bizottság vizsgálja meg a nevelőszülői hálózat működését. „Jelenleg 5860 nevelőszülő van az országban, de a szakemberek szerint még mindig hiányzik további kétezer” – mondta. A frakcióvezető szerint az összeomlást mutatja a Nyíregyházán egy autó csomagtartójában holtan talált kétéves kisfiú ügye. A gyermek azután halt meg, hogy a nevelőanyja megetette, a kisfiú azonban félrenyelt, és megfulladt a lakásban.

A lapunknak nyilatkozó gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó szakember szerint a nevelőszülők többsége igyekszik jól végezni a feladatát, nyilvánvalóan nem akarnak rosszat a gyerekeknek. Persze amikor a nyíregyházihoz hasonló tragédiák történnek, akkor az egyén felelősségét nem lehet kivenni a történetből, de hogyha jól működne a gyermekvédelmi rendszer, akkor megelőzhetők lennének a hasonló esetek.

A férőhelyhiány az egyik legnagyobb probléma

A lapunknak nyilatkozó szakember úgy látja, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban az egyik legnagyobb probléma a férőhelyhiány, folyamatosan emelkedik a férőhely keresések száma. A 12 éves kor alatti, családból kiemelt gyerekeket fő szabály szerint nevelőszülőknél kell elhelyezni. Viszont a 2021-es statisztikák szerint ez nem mindig így történik: összesen 2420 három év alatti gyereket emeltek ki a családból,

közülük 306-an éltek gyermekotthonban. Körülbelül 23 ezer gyerek él szakellátásban, 60 százalékuk nevelőszülőknél.

A férőhelyhiány miatt azonban az elhelyezés nem olyan egyszerű: sok gyereknek hónapokig kell várnia arra, hogy megfelelő helyet találjanak neki. A gyermekvédelmi szakember lapunknak azt mondta: volt olyan, hogy augusztus elsején keresték meg őket egy gyerek elhelyezése miatt, de csak novemberben tudták kiemelni a gyereket a családból. Addig a várakozó gyerekek a vérszerinti családjukban vannak, vagy a családba fogadó gyámnál, vagy valahol az alapellátásban.

Itt meg kell említeni, hogy létezik azonnali kiemelés is, korábban lapunknak Szlankó Viola az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója azt mondta: ez nem annyira gyakori. Azonnali kiemelés olyankor történhet, ha felmerül a súlyos bántalmazás gyanúja. Ilyenkor a gyerek legfőbb érdeke az, hogy egyáltalán ne legyen kapcsolata a bántalmazóval, így ezek a gyerekek azonnal elkerülnek a családjuktól. Ilyenkor sokszor nincs lehetőség egyből nevelőszülőket találni, így befogadó otthonba viszik őket.

Elolvassuk a megkeresést, ha koraszülött volt, esélytelen helyet találni neki

A gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó szakember szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a beteg, problémás gyerekeket elhelyezzék. Éppen ezért érzi úgy, hogy sokszor tárgyként kezelik a gyerekeket.

„Elolvassuk a megkeresést, ha például koraszülött volt, tudom, hogy esélytelen helyet találni neki, mert a gyermek fejlesztésével járó feladatokat, költségeket nem tudják vállalni a nevelőszülők. Azért sem, mert ha bármi tragédia történik, őket hurcolják meg.”

A szakember szerint ha egy kis településen egy alapfokú végzettséggel rendelkező nevelőszülőhöz egy problémásabb (fogyatékos, pszichiátriai gondozott, magatartás zavarral küzdő stb.) gyermeket helyeznek, ott kódolva van a gondozási hely módosítás rövid időn belül, mert nem tud a nevelőszülő mit kezdeni a gyermekkel.

Ennek szemléltetésére elmesélt egy történetet: voltak olyan problémás gyerekeik, akik bekerültek a szakellátásba, de meghalt az a nevelőszülő, akinél el voltak helyezve. A gyermekek befogadó otthonba kerültek, mert nem vállalta őket más nevelőszülő. Aztán végül több nevelőcsaládot megjártak, míg családba fogadással egy
hozzátartozójukhoz kerültek, de onnan megint visszakerültek a szakellátásba, mert nem tudott a családba fogadó hozzátartozó sem mit kezdeni velük.

Mindez egy év alatt történt, két óvodáskorú gyerekkel.

„Alapesetben a kiemelésnél a gyermek számára megfelelő nevelőszülőt keressük. Ha látni, hogy mondjuk fejlesztési igénye van, vagy valamilyen tartós betegséggel él, akkor olyat keresünk, aki orvosi ellátásra, fejlesztésre el tudja vinni. Ezek a gyerekek várnak a legtöbbet, és váltanak legtöbbször gondozási helyet, vagy jó esetben bekerülnek egy szükségletüknek megfelelő intézménybe” – magyarázta a szakember.

Ráadásul ha egy nevelőszülő nem tudja a gyermek problémáját kezelni, akkor sem kerül el a kiskorú automatikusan tőle, hiába kezdeményezi a gondozási helyének megváltoztatását. Ennek ugyanúgy a férőhelyhiány és a rendszer leterheltsége az oka: egyszerűen nincs hova áthelyezni a gyerekeket. A szakember erre is mondott egy példát: egy nevelőszülő az agresszív, dühkitöréseket produkáló, pszichiátriai kezelt gyermek esetében gondozási hely megváltoztatását kérte. Veszélyben érezte a családját és a többi nála nevelkedő gyermeket. A férőhelyek hiánya és a rendszer leterheltsége miatt hónapok múlva is a gondozásában volt a gyermek.

Egy alkalommal azonban nem tudta tolerálni a gyermek agresszív megnyilvánulását, megütötte a gyermeket. A gyermek gyámja ezután azonnali kiemeléssel egy befogadó otthonba vitte a kiskorút, és bántalmazás miatt feljelentést tett a rendőrségen.

A szakember szerint persze a bántalmazás nem lehet fegyelmezési eszköz. De ez a példa jól mutatja, hogy milyen következményekkel járhat, ha a jelzés ellenére nem lép a rendszer, és nem tudnak megfelelő nevelőszülőt vagy intézményt találni egy problémás gyereknek.

Nem tudják a testvéreket együtt elhelyezni

Ennél az esetnél ráadásul a kiskorúnak a testvére is ott volt a nevelőszülőknél, viszont a férőhelyhiány miatt nem tudták őket együtt elhelyezni, így két külön gondozási helyre kerültek.

A nevelt gyerekek elhelyezésekor figyelembe kell venni, hogy a testvéreket ne válasszák el egymástól, és a gyerekek a vér szerinti szülőktől se legyenek távol, máskülönben a kapcsolattartás nehézkessé válik. Ennek ellenére a szakember szerint az is nagy dolog, ha egymáshoz közel és a vérszerinti szülőkhöz is közel tudják elhelyezni a testvérpárokat. Előfordult, hogy egy testvérpárt egy településen, de két külön nevelőcsaládban tudtak elhelyezni. Ahol pedig akár négyen-hatan testvérek, ott az a ritka, ha egy gondozási helyre kerülnek, sokkal jellemzőbb, hogy kettő-három nevelőcsaládban helyezik el őket.

Ráadásul a gyakori gondozási helyváltozások nemcsak a nevelőszülők lecserélődését, és esetleg a testvérektől való elszakadást hozzák magukkal, hanem az óvodától, iskolától, településtől, barátoktól való elszakadást is. „Mivel nincsen elég gondozási hely, ezért ritka az, hogy egy településen belül el lehet helyezni a gyerekeket” – magyarázta a szakember.

Minden helyváltás egy újabb törés

És milyen hatással lehet a várakozás, gyakori gondozási helyváltás, a megszokott közegtől való elszakadás a gyerekekre? A szakember szerint ezek a gyerekek kötődési zavarral, traumákkal érkeznek a szakellátásba, és ezeket a traumákat nemhogy enyhítené a rendszer, hanem fokozza. „A gyerekeknek minden ilyen tapasztalat egy- egy törés.”

A szakember szerint a nevelőszülők nagy többsége lelkiismeretesen végzi a munkáját, szereti a gyerekeket. Persze vannak, akik anyagi kényszerből maradnak benne a szakmában, de ez a ritkább. Az ő munkájában a legnagyobb nehézség az, hogy nem tud mindenkinek segíteni.

Akkor fog megoldódni ez a probléma is, hogyha több pénzt tesznek a rendszerbe, és a betett pénz odamegy, ahova kell: a nevelőszülők díjazására, a gyermekek gondozásának-nevelésének finanszírozására és a szakemberek alkalmazására – magyarázta a szakember. A cél az lenne, hogy lehessen válogatni a helyek közül, minden gyerek a megfelelő nevelőszülőkhöz kerülhessen, ezzel csökkentve a gondozási helyváltások gyakoriságát, és megakadályozva az újabb törések elszenvedését.

„Jelenleg a nevelőszülők válogatnak a gyerekek közül, nem a gyerekeknek tudunk megfelelő nevelőszülőt választani.”