Folytatjuk!
– sorozatban negyedik választási kampányában ígér ennyit a Fidesz–KDNP a választóknak, amikor felmerül a kérdés, mit terveznek a következő kormányzati ciklusban, ha ők kapnak lehetőséget.
A Fidesznek a kezdetekben volt programja, ellenzékből még nem csupán azt tudták ígérni, hogy ők a „biztos választás”, és nem is csak egy néhány oldalas szórólapot csináltak, hanem egy közel százoldalas kiadványt. Címmel, fejezetekkel, területekért felelős vezetőkkel, ajánlásokkal. Ahogy tette most ezt a Tisza Párt is.
2010-ben az akkor még kétfordulós választás első felvonását április 11-én tartották. Ehhez a dátumhoz képest a Fidesz nem kapkodott a programbemutatással, március 12-én tették közzé a terveiket. A Nemzeti Ügyek Politikája című programban hangsúlyos a gazdaság, viszont keveset írtak az oktatásról és a környezetvédelemről – így 2026-ból visszatekintve ez sok mindent megmagyarázhat. Ajánlást írt hozzá többek között Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Járai Zsigmond korábbi MNB-elnök, Kopp Mária egyetemi tanár, Makovecz Imre építész és Schmitt Pál, akkor még az Európai Parlament alelnökeként.
Az alfejezetek címei minden esetben a Fidesz 2010-es kampányszlogenjével, az „itt az idő” felvezetéssel kezdődtek, és öt nagy témakört érintettek:
- gazdaság;
- egészségügy;
- rend;
- szociális biztonság;
- demokratikus normák.
Mindegyik szakterület megkapta a párt akkori szakpolitikusát, feltűnt Matolcsy György, Lázár János, Pesti Imre, Soltész Miklós és Navracsics Tibor is. Pesti Imre kivételével mindenki fontos szerepet tölt vagy töltött be az Orbán-kormányokban, így különösen érdekes áttekinteni, mit sikerült összehozniuk a vázolt tervekből azoknak a kormányoknak, amelyek az ország problémáit még akkor is valami külső ellenségre fogták, amikor alapvetően jobban ment a szekér. A teljesség igénye nélkül: az IMF, Brüsszel, Soros György, Amerika, Jean-Claude Juncker, Ursula von der Leyen, az orosz–ukrán háború, Gyurcsány Ferenc és újabban Magyar Péter is volt hibás.
A 2010-es programot valamiért nem őrzi nagy becsben a Fidesz, a hivatalos oldalukon hűlt helye. Igaz, ez a felületük annyira le van butítva, hogy még azt sem lehet megtalálni rajta, kik alkotják a párt elnökségét. Ahogy azt se, hogy kik ülnek a Fidesz parlamenti frakciójában. A 2010-es programot szerencsére az internet megőrizte az utókornak, a Láng Zsolt képviselői oldalára feltöltött pdf még elérhető.
A bevezetőt Orbán Viktor írta, aki „az elmúlt nyolc év” kudarcain akart túllépni, amit szerinte az (is) okozott, hogy a politikát magáncélok határozták meg, majd felsorolt egy adag korrupciós ügyet.
„Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul”
– írta Orbán. Azt már itt meghatározta, hogy munkaalapú társadalmat szeretnének, ahol a család és az otthon a legfontosabb értékek, de itt még külön kiemelte az egészségügy fontosságát. Az akkori ellenzék vezetője olyan kormányt képzelt el, amiben „megbízhatnak az emberek itthon és külföldön egyaránt, és amely képes helyreállítani Magyarország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezze a világban”. Eközben szerette volna megújítani Magyarország szövetségét a Nyugattal, erősebb kapcsolatokat teremteni Amerikával, új alapokra helyezni viszonyát a keleti országokkal is és meghatározó szereplővé tenni Magyarországot egy közép-európai együttműködésben.
„Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot!” – Matolcsy Györgyről ma az MNB-elnöksége, illetve az MNB alapítványainál történtek juthatnak eszünkbe, és nem a rövid nemzetgazdasági minisztersége, de 2010-ben még az ő arcával adták el a Fidesz programjának gazdasági részét. A program nem kevesebbet ajánlott, mint a gazdaság „talpra állítását”.
Ekkor ígérték meg Orbánék az azóta talán legtöbbet emlegetett tervüket, miszerint tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek. Ez, részben külső okok miatt, nem pont úgy sikerült, ahogy tervezték, de nagyon közel kerültek a megvalósításhoz, rekordalacsonyra szorították a munkanélküliséget. 2020-ban maga a kormány írta le, hogy a Covid-járvány kezdetéig, azaz 2020 márciusáig 850 ezer új munkahelyig jutottak, de ezt a folyamatot a vírus megtörte. A helyzet a járvány után javult, de kicsit meghajlított statisztikákkal a kormány már kimutatta a vágyott egymillió új munkahelyet is.
A programjában a gazdaságot első helyre soroló Fidesz ígért például egyszerűbb és teljesíthetőbb feltételeket a vállalkozóknak, a bürokrácia okozta költségek megfelezésével, ügyfélbarát szabályozással, átlátható szabályokkal. Itt korábban nagy segítség volt a 2013-ban kialakított katás adózás, amit 2022-ben végül maga a Fidesz nyírt ki. A munkát terhelő adókat az évek sorában valóban fokozatosan csökkentette a kormány, de valahonnan vissza is kellett lapátolni a pénzt. Erre ott vannak a magas fogyasztási adók és az EU-ban rekordmagas 27 százalékos áfa, amit ez a kormány emelt utoljára 2012-ben.
Itt dobták be Orbánék a híres-hírhedt közmunkaprogramot is. „Közmunka keretében lehetőségeket kell biztosítani a romáknak valamint a szakképzetlen munkavállalóknak az építőiparban, a mezőgazdaságban”. Orbánék 2011-től jól fel is hizlalták a közfoglalkoztatottak számát, öt év alatt 61 ezerről 200 ezerre ugrott a számuk, majd újra egyre kevesebben lettek. A kormány különböző szabályozásokkal most próbálja az átlag alatt kereső közfoglalkoztatottakat a versenyszféra felé lökdösni, így tavaly már csak 65 ezer közmunkás volt az országban. A terv tehát működött, de nem volt fenntartható.
Volt ígéret egy úgynevezett „közbeszerzési fordulatra” is: növelni akarták a hazai cégek nyerési arányát a közbeszerzéseken. Az alapvetően nemes célt teljesítették is, magasabb a magyar vállalkozók által elnyert pályázatok aránya. Azonban ennek a legnagyobb nyertesei a miniszterelnökhöz és a NER-hez köthető vállalkozók lettek, így kezdetben például Simicska Lajos, ma pedig a már világszinten is gazdagnak számító Mészáros Lőrinc.
„A közvéleményt irritálja a részben a sajtóból, részben a vállalkozók saját tapasztalatai alapján kibontakozó negatív kép a visszaélésekről, a politikai szempontok érvényesüléséről, a korrupció miatt kialakuló túl magas árakról”
– írta Matolcsy György 2010-ben. Ez aligha változott tizenhat év alatt.
Azt már a Matolcsy nevével fémjelzett programrész is kimondta, hogy Magyarországnak jól képzett szakmunkásokra van szüksége. A gazdasági felzárkózás kulcsát abban látták, hogy a felsőoktatás mellé növelni tudják a szakképzés presztízsét is. Emellett Orbánék ki is tartottak: valamelyest csökkent a felsőoktatásban tanulók száma, átalakították és erősítették a szakképzést, de cserébe nagyot esett például a korai iskolaelhagyók aránya is.
Bár a külpolitikának nem szenteltek külön fejezetet a Fidesz 2010-es programjában, elvétve megjelennek a témába vágó elemek. A gazdaságnál vázolták az elmúlt 16 évben sokat hallott keleti nyitást is.
„Új világgazdasági nyitásra van szükségünk, ami a Kelet felé való nyitást is jelenti, megtartva az Európai Unió tagjaiként élvezett előnyeinket.”
Azt se titkolták, hogy az országban Ázsia EU-s külkereskedelmi logisztikai bázisát hoznák létre. Ez esetben mindenáron tartották magukat a programhoz. Kérdés, hogy ez a magyar gazdaságnak mennyire volt kifizetődő, mert például ennek a nyitásnak a következménye az állam által agyonfinanszírozott, akkumulátorgyártásra építő ipar, ami már nehézségekkel küszködik, miközben hatalmas túlkapacitások épülnek. És akkor még nem is beszéltünk a környezeti és egészségi következményekről.
Az önkormányzatok, átlapozva a Fidesz 2010-es programját, még nyugodtan hátradőlhettek, bízva abban, hogy egy új kormány alatt könnyebb lesz az életük. „Az állam úgy írhat elő törvényileg közfeladatokat a települések számára, hogy a feladatok ellátásához szükséges finanszírozást nem, vagy nem elegendő mértékben biztosítja” – írták. Megoldásnak azt látták, ha „a településeken keletkezett források állami elvonását” csökkentik.
A Fidesz-kormány eleinte rendezte az önkormányzatok adósságait, feladatokat vettek át tőlük, bár ezeket sokszor nem szívesen adták. De az elvonásokból időről időre egyre több lett, segítség pedig vagy nem, vagy elvétve, pártpolitikai alapon érkezik. Az állam által beszedett szolidaritási hozzájárulással például már nemcsak Budapest, hanem vidéki települések is küzdenek. Kötelező feladatok pedig továbbra is vannak, közben pedig sok esetben az önkormányzatok látják el saját kontójukra az állam feladatait is. 2026-ra eljutottunk oda, hogy a kormány is kimondja: jelentősen át kell dolgozni az önkormányzati rendszert.
„Itt az idő, hogy újra rend legyen az országban” – állította a Fidesz 2010-es programjának második fejezete, ami mellett az akkor éppen 35 éves Lázár János fotója virított. Lázár bevezetője a korábban soha nem látott kormányzati korrupciót, a hatalommal való visszaélést és az államháztartási adatok meghamisítását említette.
A program a rend helyreállítását részletező fejezete a mára elcsépeltnek hangzó elszámoltatási tervekkel kezdődött. „Csak a felelősség megállapítása és a felelősök jogállami elszámoltatása állíthatja helyre a törvénybe vetett bizalmat.” Az „elszámoltatásnak” 2010-ben nagy lelkesen neki is állt a kormány, Budai Gyula vezetésével a „feltáró részig” elvileg eredményesen el is jutottak, majd az elszámoltatási kormánybiztos 2012 nyarán el is búcsúzott, de nagy le- vagy elszámolás aligha történt.
Lázár fejezetében ezen túl kevés konkrét ígéret van, olyan nagyotmondó alcímek szerepelnek itt, mint a „törvény előtti egyenlőség”, az „erős, tiszteletreméltó törvények”, illetve a „védelem joga mindenkinek”. A törvény előtti egyenlőségnél szerepel, hogy „az új politika lényege, hogy a politikusoknak, közéleti szereplőknek, választott tisztségviselőknek viselniük kell a felelősséget tetteikért”. Azt ígérték, hogy
„akik a közösség bizalmával visszaélnek, bűncselekményeket követnek el, a jelenleginél jóval súlyosabb büntetést kapnak”.
Egy kiragadott, de mégis látványos példa, hogy ez mennyiben teljesült: a pedofilképekkel lebukott volt perui nagykövet, Kaleta Gábor például félmilliós pénzbüntetéssel és egy év felfüggesztettel úszta meg.
„Több rendőr, több fizetéssel, több eszközzel.” Ez az egyik ígéret, amihez a Fidesz-kormányok tartották magukat, de az eredmény felemás. A rendőröknél ma is létszámhiány van, rengeteg a betöltetlen hely, de néhány ezerrel több a rendőr, mint 16 éve, lakosságszámra vetítve is javult ez a szám. Infrastruktúrában is volt némi előrelépés, a rendőrség járműparkját például folyton fejlesztették.
Gyorsabb bírósági eljárásokat is ígért a 2010-es vállaláscsomag. EU-s összehasonlításban nem teljesít rosszul a magyar rendszer, de a kimagasló leterheltség és az erőforrások korlátozottsága miatt a gyorsaság terén vannak bőven hiányosságok, a bonyolultabb polgári eljárások akár évekig is húzódhatnak.
„Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!” – igaz, a fejezet csak hétoldalas, de 2010-ben még külön részt kapott az egészségügy a Fidesz programjában. Az országnak viszont 2010 óta nincs egészségügyi minisztere, 12 évig az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá szuszakolták be a szakterületet, majd 2022-ben a Belügyminisztériumhoz került a tárca, amit államtitkári szinten kezelnek az oktatással együtt.
A Pesti Imre által jegyzett programban a Fidesz nem sok konkrétumot határozott meg, így nehéz összehasonlítást csinálni, de megállapították, hogy több forrásra és kiszámíthatóbb rendszerre van szükség. Látványos mérőszám viszont, hogy elismerték „nemcsak az európai uniós országok átlagához, hanem a közép-európai országokhoz képest is kevesebbet költünk egészségügyre”. Az OECD 2025-ös jelentése szerint ebben nincs változás, Magyarország GDP-arányosan 6,5 százalékot költ a területre, szemben az EU-átlag 9,3 százalékával.
A Fidesz 2010-ben még partnerként szerette volna kezelni az egészségügyi kamarákat. „Szerepük újragondolása és megerősítésük az egészségügy valamennyi szereplője számára kívánatos.” Az ország egyik legfontosabb egészségügyi köztestülete a Magyar Orvosi Kamara (MOK), de hiába az ígéretek, a kormány velük évek óta harcban áll, mert szakmai kritikákat fogalmaznak meg. A Belügyminisztérium már „politikai tevékenységgel” is vádolta őket, Takács Péter egészségügyi államtitkár pedig nemrég azt mondta, hogy a MOK egy „nemzetközi testület részeként lép fel a kormány ellen”. A Magyar Gyógyszerész Kamarára pedig sok esetben nem hallgat a kormány.
Amiben az ígéretek közül sikerült is előrelépést elérnie a Fidesznek, az a hálapénzrendszer felszámolása és az orvosok bérének rendezése. De a várólistákat és a szakemberhiányt 16 év alatt sem sikerült eltüntetni, sőt: míg 2024 végén 32 ezren várakoztak valamilyen műtétre az állami egészségügyben, addig 2025 decemberére már 38 ezren voltak. Azt, hogy az Orbán-kormányok hogyan engedték el az egészségügy átalakítását, a Direkt36 cikksorozatban mutatta be.
„Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!” – A családok és a nyugdíjasok helyzetével a Soltész Miklós nevével fémjelzett fejezetben foglalkoztak részletesen. Ő jelenleg a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
„Ma a szociális és gyermekvédelmi-gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb” – írták 16 éve, kifogásolva a bérezésüket, a szabályozások „dzsungelét”. Ehhez képest Orbán Viktor 2025-ben elismerte, hogy a szociális terület nem kapta meg a „lökésszerű” béremelést, majd 15 év kormányzás után változást ígért. Azzal nem büszkélkedhet a Fidesz, hogy ennek a területnek visszaadták volna a megbecsültségét, ez a dolgozók elégedetlenségében is megmutatkozik.
Az elmúlt 16 évben családtámogatási intézkedésekből, az adókedvezményektől kezdve a kedvezményes hitelekig minden jutott. A 2010-es programban azt ígérték, „elismerik azoknak a családoknak a többletteljesítményét, akik hozzájárulnak a nemzet gyarapodásához”. Azonban a friss adatok szerint 1949 óta egyszer sem született olyan kevés gyerek, mint tavaly, Magyarország lakossága pedig 9,5 millió alá csúszott. „Csak 2009-ben 34 000 lélekkel csökkent az ország lakossága” – tették szóvá 2010-ben. Tavaly viszont csak január és október között 42 ezerrel lettünk kevesebben. Mi erre Orbánék válasza? Szerintük ha nincsenek az intézkedéseik, akkor 200 ezerrel kevesebb gyerek született volna 2010 óta.
Külön alfejezetet kapott a gyerekvédelem és a gyerekjóléti szolgáltatások.
„Szomorú tény, hogy hetente tudósít a sajtó egyre durvább intézményi erőszakról, korábban elképzelhetetlen esetekről. Megrendítő adat, hogy a gyermekvédelmi ellátásban megforduló fiatalok zöme kényszerűen »bűnözőként« folytatja életét”
– írta a Fidesz 2010-ben, de ez ma sincs másképp. Érdemi változást ezen a téren nem sikerült elérni, elég a Bicskén és a Szőlő utcában történtekre gondolni, de tucatszámra kerültek elő olyan esetek, amelyek azt mutatják, hogy valami nagyon nincs rendben a gyerekvédelemben. Sok konkrét ígéretet egyébként ezen a területen sem fogalmaztak meg, de hatékonyan, gyakorlatközpontúan, célzottan a rászoruló gyerekek érdekében szerették volna kialakítani a rendszert.
Ellenzékből célnak tűzte ki a Fidesz a nyomor enyhítését is. „A több százezer ínségben élő mellett közel kétmillióan élnek a nyomor peremén billegve, egyik napról a másikra élve jövedelmükből” – állapították meg. Egyrészt a további leszakadást akarták megállítani, másrészt pedig kisegíteni a csődbe jutott családokat. A területen elért eredmények ismeretében nem dőlhet hátra a Fidesz, sőt.
Az Egyensúly Intézet tavalyi szegénységkutatása szerint a lakosság 47 százaléka szembesül legalább egy alapvető anyagi nehézséggel, azaz nem tudnak minden alapvető kiadást – fűtésszámla, rendszeres húsfogyasztás vagy nagyobb összegű váratlan kiadás – fedezni. Nagyjából 800 ezren élnek súlyos anyagi nélkülözésben, ami azt jelenti, hogy az említett három életkörülményt érintő faktor mindegyikében hiányt szenvednek. Összesen 1,3 millió olyan magyar van, akinek egyszerre okoz gondot a fűtés és a rendszeres húsfogyasztás finanszírozása.
„Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!” – a végére bár vékonyan, de jutott szűk hat oldal a 2026-ból olvasva kimondottan izgalmas „demokratikus normák helyreállítására” is. „Elvesztek a közös élmények, a remény, az igazságba vetett hit, az egymás iránti bizalom és a sikerért való tenni akarás” – írta az ehhez a részhez szakpolitikusként az arcát adó Navracsics Tibor. Kifogásolja, hogy a szocialista kormány „visszaél a választók jóhiszeműségével és megfosztotta őket a tisztánlátás jogától”, kiemelte a 2006. őszi eseményeket és azt, hogy a szocialisták olyan embereket mozdítottak el, akik nem értettek egyet a politikájukkal.
A hosszú, problémákat soroló bevezető után a programban ígéretet tettek arra, hogy kitartanak a jogállam mellett és a választópolgárok bizalmára építő kormányzást folytatnak majd. „Meggyőződésünk, hogy minden olyan politikai törekvés, amely a szabadság korlátozása mellett kecsegtet a jólét hamis illúziójával, csak hazugságra épülhet.” Vállalták, hogy kormányzásukkal példát mutatnak a társadalomnak. Véget akartak vetni annak, hogy az igazságszolgáltatást politikai támadások kereszttüzébe állítják és a kormány közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza saját hatalmi ambícióitól vezérelve.
Ezekkel a vállalásokkal látványosan szembement a Fidesz: 2025-ben betiltották a Pride-ot, nekik nem szimpatikus ítéletet hozó bírákat neveznek „Tiszának nyalóknak”, közérdekű adatokat pedig nehezen, vagy sokszor inkább nem is hajlandók nyilvánosságra hozni.
És végül álljanak itt Navracsics Tibor szocialista kormányhoz címzett sorai:
„Ha úgy diktálta érdekük, kriminalizálták, ha kellett, antiszemitának bélyegezték az ellenzéket. Ha arra volt szükség, akkor megkísérelték tudatosan szembefordítani egymással az egyes választói csoportokat. S mindeközben görcsösen ragaszkodtak a kormányzati hatalomhoz…”
A 2010-ben meghirdetett programot átpörgetve látszik, hogy akad benne bőven olyan terv, elképzelés, amihez azóta is ragaszkodik a Fidesz, meg is valósították vagy csak részben tértek el tőle. De vannak bőven olyan elemek, amiket alig vagy abszolút nem sikerült teljesíteni.
Arra a kérdésre, miért nem mondja el a Fidesz, hogy mit kezdenének az országgal a következő négy évben, csak annyi a válasz, hogy „a magyar választópolgárok tisztában vannak azzal, hogy mire számíthatnak egy Fidesz-kormányzás alatt”. A programalkotás Gulyás Gergely szerint úgy is csak ellenzékből fontos. Röviden: folytatnák.
