Januártól életbe lépett az a törvény, amely a magyar orvosokat kiemeli a közalkalmazottak közül, és az eddiginél jóval magasabb alapfizetést ad nekik. Vajon mindez elég lesz arra, hogy megszüntesse a hálapénzt Magyarországon? Jó-e, hogy egyforma alapbére lesz egy gyógyfürdő reumatológusának és egy szívspecialistának? Kompenzálja-e a béremelés azt, ha egy orvos eddig havi 200 ezer forintot is megkeresett zsebbe? Tényleg az lesz a jövő, hogy a kismamák annál az orvosnál fognak szülni, aki éppen ügyeletben van? Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke válaszolta meg ezeket a kérdéseket a Telexnek.
A Magyar Orvosi Kamara és a miniszterelnök tavaly őszi váratlan megállapodása után az orvosok alapfizetése 2023-ig több lépcsőben jelentősen emelkedni fog. Az emelés 70 százalékát már idén februártól megkapják azok, akik aláírják az új, egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Két év múlva egy kezdő rezidens így nettó 448 ezer forint alapbért kaphat, egy tíz éve szakorvosként dolgozó orvos nettó 900 ezret, a pályája végén álló tapasztalt orvos pedig nettó 1,5 millió forintot.
A milliós orvosi fizetésekről megjelent hírek már önmagukban elegendőnek bizonyultak a hálapénz visszaszorításához, mondta a Telexnek egy kórházi orvos, aki szerint az utóbbi időben amúgy is igencsak megcsappantak a borítékban kapott pénzek. A betegek eleve kevesebb paraszolvenciát adtak az elmúlt években, mert sokuknak vagy nem volt pénze, vagy ha volt, azt inkább magánrendelőkben, magánklinikákon költötte el legális úton.
Havi 200 ezer zsebbe?
Abban mindenki egyetért, hogy a hálapénz megszüntetése jó dolog. A paraszolvencia kiiktatása azonban bizonyos szektorokban és orvosi szakmákban komoly átmeneti problémákat okozhat. A zsebbe csúsztatott pénz ugyanis annyira beépült a rendszerbe, hogy ha ezek a források elapadnak, az nemcsak az orvosokat, de a kórházi személyzetet és a kórházak műtéti tevékenységét is érzékenyen érinti.
A hálapénzből az orvostársadalomnak csak a kisebb szelete részesült, az is különbözőképpen. A Magyar Orvosi Kamara tagjai körében végzett, önbevalláson alapuló, nem reprezentatív felmérésben a hálapénzre vonatkozó kérdésre csak kevesen válaszoltak, így ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni:
- A válaszadó orvosok 26 százaléka ismerte el, hogy fogadott el hálapénzt.
- A hálapénzt elfogadók közel kétharmada átlagosan havi 50 ezer forint pluszpénzt kapott zsebbe.
- 18 százalékuk 50 és 200 ezer forintot keresett így.
- 10 százalékuk számolt be havi 200 ezer forint feletti paraszolvenciáról.
Az ilyen pénzek zsebre rakásának módja sem mindegy. Orvosberkekben valamivel elfogadottabbnak számított, ha a beteg utólag, valóban a hála kifejezéseként csúsztatott oda egy borítékot. Voltak ugyanakkor olyan orvosok, akik a klasszikus korrupciós elvek alapján előre kérték a pénzt, megmondták, mennyi náluk tarifa, mennyit kell fizetni egy műtétért az amúgy állami kórházban. És ne feledkezzünk meg azokról az orvosokról se, akik viszont kiírták az ajtajukra, vagy egy köpenyükre aggatott kitűzővel jelezték, hogy egyáltalán nem fogadnak el semmilyen hálapénzt.
Nem kompenzálják az orvosbárókat
A MOK felmérésében a kamara tagjainak 96 százaléka nyilatkozta azt, hogy ilyen béremelés mellett nem lesz szüksége hálapénzre. Ha sikerül is kiűzni a hálapénzt az egészségügyből, az nagyon különbözőképpen fogja érinteni az orvosokat:
- A havi több százezres vagy akár milliós nagyságrendű hálapénzeket zsebre tevő orvosbárók egyértelműen rosszabbul járnak.
- Lesznek orvosok, akiknek a hálapénz kiesése után a megemelt orvosbér nagyrészt szinten tartja a jövedelmét.
- Sok orvos lesz, akiknek valóban jelentősen emelkedni fog a jövedelme.
A kormánnyal folytatott tárgyalásokon a kamara vezetése számára láthatóan nem az volt a legfontosabb szempont, hogy hogyan kompenzálják a nagyobb hálapénzbevételtől eleső orvosokat – derül ki Álmos Péter MOK-alelnök szavaiból. Álmos a Telexnek azt mondta: rendszerben gondolkodtak, a cél az volt, hogy minden orvos tisztességes alapbért kapjon, amely vonzóvá teszi a szakmát, megtartja őket a hivatásuk mellett, és amely illeszkedik a közép-kelet-európai munkaerőpiaci helyzethez. Ennek eredményeként a magyar orvosok 2023-ra az ausztriai bérek felének megfelelő fizetést kapnak majd.
Eltérő munka, egyenlő bér?
Az orvostársadalmon belül azonban bonyolult erőhatások működnek. Akik aláírják az új jogviszonyról szóló szerződést, azok az orvosok onnantól mind ugyanakkora alapfizetést fognak kapni. Csak az számít, hány éve vannak a pályán. Ugyanakkora alapbért kap egy húsz éve dolgozó gasztroenterológus, egy gyógyfürdő reumatológusa és egy agysebész vagy szívspecialista is. Mindannyian orvosok, mindannyian nélkülözhetetlenek, de mégis eltérőek a lehetőségeik, a munka- és stresszterhelésük, és a felelősségük is.
A béremelésnek köszönhetően a gyógyfürdő reumatológusának fizetése feltehetően jóval magasabb lesz, mint eddig, és ő ennek örülni fog. A gasztroenterológusnak még jobb lesz a helyzete. Ő ezután is kereshet pénzt magánpraxisban, mert minden ellenkező híresztelés ellenére az új törvény ezt nem tiltja meg, csak privát betegeit nem viheti be az állami kórházba. A gasztroenterológus kereshet pluszpénzeket abból is, hogy másik kórházban vagy szakrendelőben is rendel vállalkozóként vagy egy orvosi kft. magas órabérrel fizetett alkalmazottjaként.
Megtehetné azt is, hogy azt mondja, most már megemelkedett a fizetésem, nem fogok másodállást vállalni, csakhogy így a vidéki kórházban vagy rendelőben nem lesz gasztroenterológus, és a kórház nem tudja teljesíteni a működéséhez szükséges szakmai minimumfeltételeket. Ha a gasztroenterológusunk a béremelés után nem vállalja az eddigi feltételekkel ezt a pluszmunkát, annak is komoly következményei lesznek a rendszerre: a vidéki kiskórházak ezután még magasabb áron találnak csak gasztroenterológust maguknak, az eddigi 8-10 ezer helyett mondjuk 10-15 ezer forintos órabérért.
Hova menjen a szívspecialista?
Az agysebész és a szívspecialista helyzete az igazán érdekes. Az általuk végzett többórás műtétekhez komoly műtői, intenzív osztályos háttér, szakképzett személyzet, több orvosszakma képviselőinek összehangolt együttműködése szükséges. A gasztroenterológussal ellentétben ők a különleges szakismereteket igénylő munkájukat csakis állami kórházban tudják végezni. Nekik nem lehet magánpraxisuk, ilyen műtéteket a hatalmas költségek és a szakmai háttér miatt nem éri meg végezni a magánklinikáknak.
Korábban feltehetően ezek az orvosok is részben hálapénzzel egészítették ki jövedelmüket. Ha ennek kiesése miatt csökken a jövedelmük, és elégedetlenek lesznek a helyzetükkel, ők vajon hogyan döntenek? Egy út marad nyitva előttük: a szaktudásuk külföldön a többszörösét éri annak, amit itt kapnak érte. Persze hiába a csábító 5-8 ezer eurós fizetés, nem olyan egyszerű külföldre költözni.
Nekik két lehetőségük marad keresetük legális emelésére. Továbbra is vállalhatnak ügyeletet. Az ügyeleti díjak eddig is jelentős részét tették ki az orvosok keresetének. A díjak mértéke között óriási különbségek voltak, akár kórházon és szakmán belül is különböző különalkuk jöttek létre. Emiatt is vannak belső feszültségek az orvostársadalomban. Közismert, hogy a nagy műtéti terhelés és stressz alatt dolgozó, korábban alulfizetett traumatológusok és sürgősségi orvosok egységes kiállásuknak köszönhetően most a többiekénél jelentősen magasabb ügyeleti díjakat kapnak. Egy orvos kérdésünkre azt mondta: tavaly egy hónapban négy-hat ügyelettel majdnem meg tudta duplázni a bérét. Bőven előfordulhatott az is, hogy egy kisebb kórház fiatal szakorvosa háromszor annyit keresett az ügyeletekkel, mint egy orvosegyetemi klinika tanszékvezetője.
Az átmeneti időben az ügyeleti díjakat egyelőre a 2020. december 31-ig érvényes bérek alapján számítják ki, utána viszont az új, immáron jóval magasabb alapbér lesz a bázis. Azt még nem tudni, ennek hány százalékát veszik alapul. Erről az országos kórház-főigazgató dönt majd, mondta a Telex kérdésére Álmos Péter.
Nincs hierarchia
„Több baj is van ezzel a rendszerrel, de a legnagyobb az, hogy inkább az egyenlősítés irányába megy, és nem nagyon alkalmas a teljesítmény elismerésére” – fejtette ki a Telexnek egy orvos. A fizetésekben például semmilyen módon nem honorálják, ha valaki több szakorvosi képesítést szerzett, a második szakvizsgáért nem jár magasabb bér. A fizetéseket kizárólag a szolgálati idő alapján állapítják meg.
A kórházakban a terhelés és a munka nagy része jellemzően a fiatal orvosokra esik, miközben vannak olyan nyugdíjhoz közeledő orvosok, akikre már semmit nem érdemes bízni, műtéteket, ügyeleteket nem vállalnak, panaszkodott egy másik orvos. Az új rendszerben ezek az idősebb orvosok a náluk jóval többet dolgozó fiatal kollégák fizetésének közel háromszorosát fogják kapni.
A minőségi munka elismerésére egyetlen eszköz körvonalazódik: a törvény lehetővé teszi, hogy a kórház vezetője a fizetést maximum a garantált alapilletmény 20 százalékával toldja meg. Ez sem lebecsülendő pénz, mert fizetési fokozattól függően 100-370 ezer forintos pluszt jelenthet.
A kamara alelnöke alapvetően nem ért egyet azzal, hogy az orvosi szakterületek között hierarchia lenne, lennének „a szakma csúcsán” és a „szakma alján” dolgozó „elit” vagy „nem elit” orvosok. A reumatológusra, a gasztroenterológusra és az agysebészre egyaránt szükség van. A specialisták egy rendkívül szűk szakterület ismerői, a sürgősségi orvosoknál vagy a háziorvosoknál ezzel szemben épp a széles orvosi ismeretek kellenek.
Álmos Péter szerint egyre kevésbé igaz ma már az is, hogy a sikeres gyógyulás egyetlen sztárorvos nagyszerű tudásán és csodás kezén múlna. A gyógyítás csapatmunka, amelyben legalább olyan fontos a háziorvos, aki időben beküldi a beteget kivizsgálásra, vagy a patológus, aki kiszúrja a metszetek között a rákos sejteket. Álmos Péter szerint ezért semmi sem indokolja, hogy a különböző orvosi szakmák alapbére között különbséget tegyenek. Így van ez Ausztriában, Németországban vagy a skandináv országokban.
Az alelnök szerint ugyanígy nem érdemes szembeállítani egymással a fiatal és idősebb orvosok eltérő terhelését és bérét. Lehet, hogy egy fiatal orvos többet ügyel, több műtétnél asszisztál, de ezen az idősebb szakorvosok is végigmentek, és ők most jóval nagyobb felelősséget viselnek azzal, amikor egy beteg kezeléséről döntenek, vagy amikor aláírnak egy zárójelentést, mondta Álmos Péter.
A fizetések bizonyos mértékű egyenlősítésének pozitív hatása is lesz. A „hálapénzes” szakmák a várható magasabb jövedelem miatt eddig vonzónak számítottak a fiatal orvosok körében, miközben számos nélkülözhetetlen szakterületre (belgyógyász, érsebész, gyermek- és ifjúságpszichiátria, nefrológia) nem volt elég ember. Most a választást legalább a várható fizetés nem fogja befolyásolni. Álmos Péter szerint ha van egy biztos anyagi háttér az orvosnál, akkor ők valóban az érdeklődésük és a habitusuk alapján tudnak választani a szakterületek között. Ha most azt látják, hogy patológusként is jól lehet keresni legálisan, akkor ez megszűnik hiányszakmának lenni.
Nem lesz kiskassza és fogadott orvos
Ha valóban sikerül teljesen kiiktatni a hálapénzt, az a rendszer alsóbb szintjein okozhat átmeneti gondokat, mondta a Telexnek több orvos is. Közismert volt orvoskörökben a „kórházi kiskasszák” létezése: a műtéthez az orvos kapta a hálapénzt a betegtől, és a pénz egy részét bedobta a kórház illegális „kiskasszájába”, ahonnan a műtős, az ápoló és az aneszteziológus kapott kápéban pluszpénzeket. Ez alapvető érdekeltségi viszonyokat alakított ki: ha volt pénz, a szakszemélyzet is lelkesebben vállalt újabb és újabb műtéteket, akár munkaideje lejártával is. Most ezek a műtétek semmilyen plusz járandóságot nem fognak jelenteni a kórházi kisegítő személyzetnek.
A hálapénz kiesése a betegek szempontjából sem lesz mindegy. Ezzel a pénzzel ugyanis a beteg sokszor a kórház- és orvosválasztás árát fizette meg. A hálapénz tette lehetővé, hogy az ember annál az orvosnál szüljön (fogadott orvos), vagy annak a kése alá feküdjön, akiben megbízik, aki jó szakember hírében áll.
A paraszolvencia kiiktatásának és az érdekeltségek megszűnésének az lesz a következménye, hogy a beteget ezután az fogja megoperálni, a szülést pedig az az orvos vezeti le, aki aznap éppen szolgálatban van. Ez évtizedes berögzült szokásokat boríthat fel. A debreceni Szülészeti Klinika már be is jelentette: amíg nem alakulnak ki az új és tiszta viszonyok, addig megszüntetik a „fogadott” orvos és szülésznő rendszerét. Amint „átlátható és tiszta, a hálapénz gyanúját sem feltételező rendszer alakul ki, úgy természetesen ismét lehetséges lesz a választott orvossal történő szülésre”.
A szülészeti lobbinak majdnem sikerült elérnie a célját, információink szerint a kormány a demográfiai célok elérése miatt hajlott volna esetükben az engedményekre. Bár az új törvény a hálapénz megszüntetését tűzte ki egyik legfontosabb céljának, és szigorúan tiltja a privát betegek ellátását az állami kórházakban, a szülészeknek ezt a törvény eredeti változata megengedte volna. A hálapénz melegágyának számító kivétel ellen maga az orvosi kamara tiltakozott, ez végül nem került bele a törvénybe, és egyelőre még nem készült el az a rendelet, ami szabályozná a fogadott (szülész)orvos intézményét.
Álmos Péter úgy látja: lesz majd rendelet az orvosválasztásról, de a szülészet nem lehet kivétel, mindegyik szakmára azonos előírásoknak kell vonatkozniuk. Évtizedes szokásoknak is meg kell változniuk. Magyarországon bevett nézet, hogy nőgyógyászt vagy szülészt bizalmi alapon választ az ember (és ezért külön fizet neki), holott a bizalom nagyon sok más orvos esetében is ugyanolyan fontos. Ráadásul a bizalom és minőségi munka nem mindig függ össze egymással. Például Németországban ezzel szemben az a szokás, hogy a terhesség 20. hete után a várandós nő felkeresi a szülészeti osztályt, megismerkedik az ott dolgozókkal, és ha eljön az ideje, annál az orvosnál szül, aki szolgálatban van. Ehhez a hazai szülészeti osztályokon is meg kell teremteni azokat a protokollokat és feltételeket, hogy mindenki egyforma minőségű ellátást és odafigyelést kapjon, mondta Álmos Péter.