A vád szerint a villanyszerelőket megölte É. Imre a tartozás és a markoló miatt, minden más csak kitaláció

A vád szerint a villanyszerelőket megölte É. Imre a tartozás és a markoló miatt, minden más csak kitaláció
Fotó: Laczó Balázs/ Telex
Laczó Balázs
Laczó Balázs
Győri tudósító

Majdnem négy és fél órában foglalta össze a vád érveit É. Imre bűnössége mellett dr. Takács Róbert megyei főügyészhelyettes a Győri Törvényszéken, ahol a 2021 júniusa óta tartó tárgyalások végre a perbeszédhez értek az eltűnt villanyszerelők ügyében.

A nehéz bizonyítású perben a szó ezután a sértetti képviselőé és természetesen a védelemé lesz a következő napokban. Ezúttal nemcsak a – vád szerint – 2018-ban megölt M. Zoltán családja jött el, akik minden tárgyaláson itt voltak, de megjelent a 2015-ben még eltűntként kezelt O. Vilmos felesége is. A hozzátartozók hol könnyekkel reagálták le az ügyész szavait, hol keserű mosollyal, például amikor felidézte a vád, hogy É. Imre szerint az először eltűnt villanyszerelő Afrikában lehet, mert a házassága „megromlott”, és egy fiatalabb nővel tartja ott a kapcsolatot. Az ügyész a bizonyítékok értékelését arra fűzte fel, hogy É. Imre az egész eljárás során próbálta védekezését a tudomására jutott bizonyítékokhoz igazítani, és ennek során a legképtelenebb fikciókba hajszolta bele magát.

A vád szerint kertjébe csalta őket

A két eltűnt villanyszerelőt a vád szerint a magát ártatlannak valló É. Imre ölte meg, hogy tartozását ne kelljen kifizetnie. A férfit úgy vádolják emberöléssel, hogy feltételezett áldozatainak holtteste még mindig nem került elő, de nyomtalan eltűnésükből és egyéb jelekből a vádhatóság mégis arra következtet, hogy gyilkosság áldozatául estek. A per tárgyalása még 2021 nyarán kezdődött. A vád szerint É. Imre, aki építési vállalkozóként Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, a jól fizető munkái ellenére nem jól gazdálkodott. Pár száztól akár ezer euróig terjedő tartozásai voltak munkatársai felé. A két villanyszerelő közül O. Vilmosnak 2015-ben egy általa bérelt markológép, M. Zoltánnak pedig 2018-ban 11 800 euró miatt kellett meghalnia.

A vád szerint É. Imre mindkettőjüket ilyen-olyan okkal az Ikrény-közeli, abdai kertjébe csalta, ott ismeretlen módon megölte, majd elrejtette és megsemmisítette maradványaikat. A bíróság nemrég el tudta végeztetni az udvar feltárását, de a holttestek nem kerültek elő.

VV Fanni és a darnózseli ügy példája

Dr. Takács Róbert ügyész szerint a vádlott láthatóan végig arra alapozott, hogy ha az általa eltüntetett holttestek nem kerülnek elő, és akkor az ölés mikéntjét sem lehet megállapítani, akkor nem bizonyíthatják rá a bűnösséget. Csakhogy – mondta – az igazságszolgáltatás ezen rég túllépett, az első ilyen ítélet épp a Győri Ítélőtáblán, majd harmadfokon a Kúrián született meg a darnózseli feleséggyilkossággal kapcsolatban, ahol a sértettnek csak szövetmaradványait találták meg és az ölés módjára nem derült fény. Hasonlóan elmarasztaló született a szintén holttest nélküli VV Fanni ügyében a közvetett bizonyítékok zárt láncolatának köszönhetően. Ezek a bizonyítékok tehát együttesen alkotnak egészet.

„Ha most felállna É. Imre, és azt mondaná, hogy én öltem meg O. Vilmost és M. Zoltánt, akkor a büntetés megállapításának vajon akadálya lenne, hogy nem ismerjük az elkövetés módját?” – tette fel a kérdést perbeszédében.

A perbeszéd a tanúk vallomásait, a tárgyi bizonyítékokat, az ezek függvényében folyamatosan változó vádlotti vallomásokat vetette össze.

Dr. Takács Róbert ügyész – Fotó: Laczó Balázs/ Telex
Dr. Takács Róbert ügyész – Fotó: Laczó Balázs/ Telex

É. Imre szerint nála akartak eltűnni

É. Imrét 2015-be még tanúként hallgatták meg O. Vilmos eltűnésével kapcsolatban egy közigazgatási eljárásban, ekkor először az mondta, hogy O. Vilmost az ikrényi vízisípályánál várta az eltűnés napján, és mivel nem jött a megbeszélt időre, ő hazament győri lakásába. Ám ezután elé tárták a telefonos cellainformációkat, amely szerint telefonját Vitnyéd és Mosonmagyaróvár között is bemérték, erre másnap úgy reagált, hogy megkérdezte a fiát, és valóban járhatott arra, noteszébe Parndorf van feljegyezve.

A vád úgy véli, ez volt az egyik hiba, amiből 2015-ben tanult, és 2018-ban már nem vitte magával a telefonját az áldozat számára végzetes találkozóra.

Amikor M. Zoltán eltűnése miatt kihallgatták három évvel később, É. Imre maga igyekezett az ügyész szerint elébe menni az eseményeknek, és arról beszélt, hogy M. Zoltán még ma is tartja egy Nokia telefonról a kapcsolatot a három éve semmilyen életjelet nem adó O. Vilmossal, aki egyébként – a vádlott egyik vallomása szerint – nevetve mesélte el neki, hogy őt mindenki halottnak hiszi. Szerinte mindkét villanyszerelő azért a vele történt találkozás után tűnt el, mert éppen őt kérték meg, hogy segítsen köddé válni. Ennek a módjáról viszont igen változatos volt a vallomása. Először azt mondta, hogy M. Zoltán eltűnésének napján egy ismerősénél három sötét ruhás ember jött érte, kérdezték, nála van-e a Zolinak szánt tartozás. Miután elővette, kiragadták a kezéből a 9 ezer eurót, beültették az Opeljébe, elkérték a kertje kulcsát, és kivitették magukat Abdára. Itt mintegy három órát ültek és rádiót hallgattak hajnali háromnegyed 6-ig, majd azt mondta az egyikük, hogy menjenek ki Zoliért az abdai benzinkútra. „A Zoli ott várt, láttam is a fehér Transporterét.”

Ezután együtt visszahajtottak Abdára, ott azt mondták, ő maradjon az Opelben, és Zoli beállt a kocsijával a kertbe. A sötét alak Zoli után eredt, majd otthagyták É. Imrét, és bezárták a kertkaput. É. Imre – ezen vallomása szerint – elautózott Mosonmagyaróvárra, majd visszahajtott 40 kilométert, a másik kulcsával kinyitotta a lelakatolt kertkaput, és ott állt bent M. Zoltán Transportere. „Rossz döntést hozott”, kiszórta M. Zoltán személyes tárgyait, számláit, gyógyszerét, bélyegzőjét az udvarában – adott ezzel számot arról, hogy miért találták meg ezeket később az ő kertjében. Arra ekkor nem tudott felelni, mi okból hajtotta végre az őt nem fenyegető személyek utasításait.

A két év után megtalált Toyota Avensis

A 2018-ban életbe lépett büntetőeljárási törvény lehetővé tette, hogy Imre a letartóztatásban megismerhette a feltárt bizonyítékokat, és ez tetten érhető módon befolyásolta védekezését a vád szerint.

Amikor például megtudta, hogy a fizikus szakértő gyúelegyet talált a ruháján és kézfején – ami bizonyítja, hogy aznap egy fegyvert sütöttek el mellette –, a három, addig nyugodtnak leírt személyről már azt állította, valójában fenyegették, és átlőttek a válla fölött. Arra kényszerítették, segítsen M. Zoltán nyomainak eltüntetésében. Ekkor ijedtében bevizelt, a három alak hazavitte Győrbe, hogy ruhát cseréljen, majd visszavitték Abdára. Az ügyész ezt nem tartotta életszerűnek.

Az ügy komoly fordulatot vett, amikor É. Imre unokatestvérénél megtalálták M. Zoltán Transporterét, amit a gyanútlan szerelőhöz vitt, a rokon megkérdezte saját testvérét: „Nem hozzád vitt az Imre két éve egy Toyotát?” Kiderült, hogy O. Vilmos autója érintetlenül állt egy gyümölcsfa alatt, és előkerült belőle a 2015-ben eltűnt villanyszerelő holmija.

A vád szerint O. Vilmosra azért volt szüksége É. Imrének, mert adótartozása miatt ő nem bérelhetett Ausztriában markolót, amivel abdai halas tavát akarta kialakítani. Ezért O. Vilmossal béreltette ki azt, de nem akarta visszaadni határidőre. O. Vilmos eltűnése után a markolót a vádlott kertjében használta, később egy osztrák munkáltatója pincéjében rejtette el. Ott „a bőrülés védelme” és a „felfázás elkerülése érdekében” fóliával letakarva dugdosta a tanúvallomások szerint. A pincét osb-lapokkal falazta be, nehogy „ismerőse unokáira ráomoljon a pince”, igaz, arra magyarázatot már nem tudott adni, hogy a markolót miért kellett ugyanúgy befalazni.

Bár mindvégig tagadta, hogy akárcsak egy gázpisztolya lenne, egy ismerőse talált az ő győri pincéjében egy Walther PP pisztolyt, abdai telkén pedig egy, ugyanilyen modellnek a jelzését viselő műanyag fegyvertartó dobozt foglaltak le a házkutatások során.

Több tanú szerint azonban még éles lőfegyverrel is rendelkezett, és az ügyész felidézte a korábban meghallgatott szobafestő vallomását, akinek szintén tartozott. T. Lászlót ugyanebbe a kertbe csalta még 2011-ben, majd valamilyen fegyvert fogott rá. T. László elmenekült, É. Imre szerint egyszerűen csak elfutott minden ok nélkül.

A genetikus és fontos bizonyítékot rakott le, az É. Imre tulajdonát képező Opel Vectra motorháztetőjén M. Zoltán DNS-maradványait is megtalálták, a két férfi kevert DNS-nyomait pedig a luminolos vizsgálat fedte fel a sebességváltón, a kormányon. A csomagtartóból lefoglalt nejlonzacskón a vádlott és a sértett kevert vérét találták, és szabad szemmel is jól látható vérnyomot őrzött a sofőrajtó kilincse, valamint a mögötte lévő rész, amihez az ügyészség szerint véres kézzel érhettek hozzá.

A bűnjelek között M. Zoltán kulcsa is ebben a kertben volt – Fotó: Laczó Balázs
A bűnjelek között M. Zoltán kulcsa is ebben a kertben volt – Fotó: Laczó Balázs

A hipót még nem gyártották le, amikor „megvette”

Érdekes fordulatot vett É. Imre vallomása is a házában talált hipóval kapcsolatban. Itt is az történt, hogy megismerhette az egyik áruházi alkalmazott vallomását 2018 után a vásárolt 8 liter hipóról és gyorskötő cementről, majd amikor odajutott az eljárás, hogy erről kérdezzék, közölte: a házában van azóta is, mert letartóztatása miatt nem tudta az adott munkát elvégezni. Ekkor le is foglalták nála a hipót, csakhogy kiderült: annak gyártási éve szerint már a letartóztatás után kerülhetett az áruházba. Az ügyész szerint előmenekülve vásároltatta azt meg magának, mert ez a hipó nem lehet az a hipó, amiről a tanú beszélt.

A vád a hazugságvizsgálat eredményére is kitért. O. Vilmos eltűnésekor a hatóság eljárási hibát követett el, a poligráfos vizsgálat előtt folytatott talajradaros kutatást az abdai kertben, így É. Imrét felkészülten érhette a kérdés, hogy tud-e az eltűntről. Azután azt gondolhatta, hogy ha egyszer sikerült, akkor M. Zoltán ügyében is átmehet a vizsgálaton, ám itt az öléssel kapcsolatban már „megbukott”, mert igen erősen megtévesztő szándékú válaszokat adott a szakértő szerint.

Dr. Takács Róbert kifejtette, a sok egymásnak teljesen ellentmondó és légből kapott fikció között az igazság jóval egyszerűbb:

„É. Imre a munkagép megtartása és az adósságtól való szabadulás kedvéért odacsalta a villanyszerelőket a kertjébe, ahol ő élet és halál urának érezte magát.”

Ha csak bántalmazza őket és halált okozó testi sértést követne el, akkor nem éri el célját, ezért tette egyenes szándékú emberölés volt. E közben megfosztotta az áldozatok hozzátartozóit a kegyelet gyakorlásának lehetőségétől is, és érzéketlenségét mutatja, hogy arról panaszkodott előttük: a bűnügyi felügyelet alatt nem tud kimenni halottak napján szülei sírjához.

A vád négyszeresen minősülő – több emberen, előre kitervelten, nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett – emberölés miatt életfogytiglant indítványozott a 67 éves vádlottra azzal, hogy 40 év múlva legyen legkorábban feltételesen szabadlábra bocsátható.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!