Magyar a kommunikációban a fiatal Orbán, ezért nem talál rajta a Fidesz fogást

Lassan három hónapja dúl a kommunikációs háború a Fidesz és Magyar Péter között, és minden jel arra mutat, hogy a Rogán Antal vezette, sokáig legyőzhetetlennek hitt, milliárdokkal fűtött propagandagépezet vesztésre áll. Magyar továbbra is a legérdekesebb ember az országban, mindenki rá kíváncsi, körülötte forog a közbeszéd, a karaktergyilkossági akciók lepattannak róla. A Tisza párt támogatottságát már húsz százalék fölé mérik a közvélemény-kutatók, márpedig ezt a szintet önálló pártként a NER évei alatt egyedül a Vona-féle Jobbiknak sikerült pár évre elérnie. Az egész Magyar-jelenség ráadásul továbbra is lendületben, felfelé ívelő pályán van, miközben a Fidesz defenzívába szorult, ami egészen példátlan, és számukra szokatlan, már-már ismeretlen terep.

Nézzük végig, hogy a két fél hogyan áll, milyen eszközöket vet be, mire hajt, és miben reménykedhet ebben a kommunikációs háborúban.

Magyar, a punk

Folyamatosan dupla vagy semmit játszik, és mindig nyer – írtuk Magyar hazárdjátékáról pár hete, és ez a sorozata azóta is folytatódott. Megvolt a kockázata, hogy az április 6-i tüntetésére kevesen mennek ki, érdektelenségbe fullad, és azzal oda a varázs. Pont az ellenkezője történt. Megvolt az esély, hogy a vidéki túrán kiderül, hogy a Nagykörúton kívül a kutya se kíváncsi Magyar Péterre – erre pár tízezres kisvárosokban jöttek össze ezres tömegek meghallgatni, lehetetlen időpontokban, szemerkélő esőben, tíz fokban. A következő szint, az anyák napi tüntetés megint elég merész húzás. Debrecen többszörösen is szimbolikus erejű helyszín: az egyik legfideszesebb magyar város, a kegyelmi botrányban megtépázott református egyház fellegvára, az épülő gigantikus akkumulátor- és elektromosautó-gyárakkal a Fidesz által megálmodott magyar jövő mintavárosa. Ha itt megtelik a főtér (ami szép nagy, ránézésre húszezer embert elbír), az újabb megrendítő pofon lehet a Fidesznek, és a sziklaszilárd vidéki fideszes hátország legendájának.

Ezekkel a megmozdulásokkal, az élő streamekkel, a minden Facebook-posztját övező óriási érdeklődéssel Magyar olyan erőt mutat, amivel a Fidesz – ami ahhoz van hozzászokva, hogy ő diktál, ő az erősebb – nem igazán tud mit kezdeni. Talán a Momentum Nolimpia-akciója volt a legutóbbi eset a magyar közéletben, amikor valaki nagyon látványosan erőt mutatott a Fidesszel szemben, és akkor a Fidesz gyorsan meg is hátrált, mert nem akart belemenni egy vesztes meccsbe. Most is valami hasonló történik, a Fidesz nem szervez nagygyűléseket, tömegrendezvényeket, békemenetet, mert óriási égés lenne, ha egy-egy ilyenen kevesebben lennének (sőt, már az is, ha nem lennének sokkal többen), mint Magyar eseményein. Nem mernek kiállni Magyar ellen mozgósítási versenyre, mert túl nagy a vereség kockázata, és túl sok a vesztenivaló: Orbán tizenéve építgetett legyőzhetetlenségi mítosza.

Így viszont egyre inkább ordító lesz a kontraszt Magyar és Orbán megjelenései között. Az egyik előre meghirdeti, hol lehet találkozni vele, kimegy az emberek közé, lehet őt kérdezni egész nap, élőben streameli az egészet, aztán este interjúkat ad, és utána még van energiája meg ideje kommentelgetni a Facebookon. A másik rejtőzködik, szigorúan megválogatott és megszűrt közönség elé áll csak ki, kitiltja a sajtót az eseményeiről.

Ha azt keressük, ki volt utoljára a magyar politikában ilyen Magyar Péter-szerű figura, ki mutatott ilyen erőt, lendületet, magabiztosságot, kiből sugárzott ennyi energia, kit fogadott ilyen lelkesedéssel a közönsége, kicsit zavarba ejtő módon arra jutunk,

hogy a fiatal Orbán Viktor volt ez a politikus.

Ironikus, hogy most a fideszes propaganda gúnyosan messiásozza Magyart, miközben a fiatal Orbán pont ugyanilyen messiás volt, akitől azt várta mindenki, hogy eltakarítja a Horn Gyula, később Gyurcsány Ferenc fémjelezte, korrupt és inkompetens rendszert. Most Magyartól pont ugyanígy várják a hívei, hogy eltakarítja az Orbán fémjelezte korrupt és inkompetens rendszert. És éppen ezért nem talál rajta fogást a Fidesz: a szimpatizánsai már annyira besokalltak a fideszes propagandától, hogy teljesen immunisak lettek rá.

Persze Magyar is hibázik, néha összevissza beszél, arrogánsnak tűnik, sokszor nem profi politikusként viselkedik (hiszen még nem is az), de a követőit ez abszolút nem érdekli. Ők csak azt látják, hogy itt egy új arc, aki ártani tud a Fidesznek, és 14 év rengeteg csalódása és megaláztatása után ez már bőven elég. Magyar Péter olyan most a magyar közéletnek, mint a punk volt a zenének a hetvenes években. Lehet hogy a hangszeres tudás nem az igazi, de nem is az a lényeg, hanem hogy a zenéből milyen erővel jön át a düh, az energia, a lázadás. És igen, a metaforát folytatva, Magyar egy olyan punk, aki korábban tíz évig egy lakodalmas-mulatós produkcióval haknizott, de hát abban a világban, ahol Orbán 14 év teljhatalom után tömegeknek tud hiteles lenni ellenszélben küzdő utcai harcosként, ilyesmin már ne akadjunk fenn.

Zavar az Erőben

A bő két hónapja tartó kommunikációs adok-kapok nemcsak a hangereje miatt érződik egy merő kakofóniának, hanem mert időközben Magyar is, és a Fidesz is stratégiát váltott, utóbbi legalább kétszer. Most pedig ott tartunk, hogy a két fél egészen más célcsoportokhoz beszél, és ez az asszimmetria különösen érdekessé teszi az egész küzdelmet.

Magyar eleinte Rogán Antalt jelölte ki ellenfeléül, ami jó húzásnak is tűnt, hiszen Rogán a kormánynak egyszerre ikonikus, pótolhatatlan és nagyon népszerűtlen figurája. Aztán szintet lépett, és jó ideje már egyenesen Orbánt támadja. Érdemes visszanézni az első partizános és telexes interjúit, és összehasonlítani a frissekkel, hogy mennyivel magabiztosabban és energikusabban beszél most. Nagyjából olyan a különbség, mint Neónál a Mátrix első és második része között.

A Fidesz először megpróbálta elbagatellizálni az egész jelenséget („egy reménytelen helyzetben levő ember kétségbeesett próbálkozása”), még a hírhedt hangfelvételre is csak annyit reagáltak, hogy „kipukkadt a lufi”. Aztán realizálták, hogy Magyar komolyabb gondot jelenthet, és Varga Judit emlékezetes interjújával olyan atombombát dobtak rá, amiben minden józan számítás szerint nagyjából Szájer-szinten kellett volna megsemmisülnie. Amikor ez sem történt meg, elővették azt a fegyvert, ami eddig mindig bevált, és azóta mindenhol, a legkínosabb megafonos próbálkozásoktól a kormányinfón át személyesen Orbánig az a fő üzenet, hogy baloldal (tovább egyenlő Gyurcsány). Ez tűnhet fantáziátlan, vagy akár kétségbeesett húzásnak is, de valójában nem erről van szó.

Hogy megértsük mi lehet itt a Fidesz kommunikációs célja, muszáj egy kis kitérőt tennünk. A szociológusok szerint alapvetően három csoportba oszthatók a választók:

• A magszavazók, akik nagyon erősen, szinte vallásos jelleggel kötődnek egy párthoz vagy politikushoz. Őket jellemezte úgy Szabó Andrea szociológus itt a Telexen, hogy „esetükben az egyéni és a kollektív identitás határai elmosódnak”. Kevésbé finoman fogalmazva: ők azok, akik nem fektetnek túl sok energiát a világ megértésébe és a véleményük kialakításába, mert megkapják azt készen.
• A gyűrűszavazók, akik ideológiai alapon, vagy a megvalósult/beígért eredmények alapján szavaznak arra, akiket a legjobb, vagy legkevésbé rossz választásnak tartanak.
• A peremszavazók, akiket nem érdekel különösebben a közélet, a közvélemény-kutatásokban sokszor a bizonytalanok táborában jelennek meg, de választásokkor valamilyen impulzus alapján mégis csak behúzzák az x-et valahová.

Ebben a leosztásban egyébként jól látszik, hogy mivel kaszált akkorát a Fidesz 2022-ben: azzal, hogy a hatalmas pénzosztogatással, illetve a háborús riogatásra felhúzott kampánnyal sokkal-sokkal jobban megfogta a gyűrű- és peremszavazókat, mint az ellenzék.

Most pedig azt látjuk, hogy a Fidesz szinte kizárólag a saját magszavazóihoz beszél, míg Magyar Péter minden erejével próbálja gyűrűszavazókat meggyőzni. A kontraszt pont olyan éles, mint Orbán és Magyar kampányeseményei között. A legszebb illusztráció talán, hogy Magyar tüntetésén Rost Andrea, világhírű operaénekes beszélt a színpadon, miközben a Fidesz a Nagy Feró – Győzike – Curtis vonalat hozza celebfronton. Vagy nézzük meg a Tisza Párt EP-listáját, ahol nem éppen a tipikus egyetemi HÖK – Fidelitas – minisztériumi alsó polc – kormány karrierívek köszönnek vissza, hanem a versenyszféra legkeményebb ligáit megjárt, többdiplomás, sok nyelven beszélő, sikeres, a politikától eddig magukat távol tartó emberek. Ez most valami egészen más – szól Magyar üzenete a gyűrűszavazókhoz.

Eközben a Fidesz szinte teljesen elhanyagolja őket. Mondjuk az eszközei is elég korlátozottak lennének az elérésükhöz: klasszikusan valamilyen ideológiai és/vagy anyagi rásegítést kéne bedobnia, de a kegyelmi botrány miatt mély erkölcsi válságban van, osztogatni való pénz meg nincs, annyi biztosan nem, amit a világbajnok inflációs időszak utáni megélhetési krízisben rendesen megéreznének az emberek.

Így hát marad a dollárbaloldalazás, a gyurcsányozás, a háború, a gender, ami a magszavazóknál nyilván működik, de mindenki más már rettenetesen unja. A háborúpártiság volt az utolsó új, és működő kommunikációs trükkje a Fidesznek, annak meg már bő két éve. És hát mivel lehetne még tovább emelni a tétet annál, hogy ha nem rám szavazol, akkor háború lesz és meghalsz? Ennél már semmi nincs mélyebben a Maslow-piramison, ahogy azt annak idején maga Orbán is szépen levezette. Persze, olyan nagyon szükségük se volt új mutatványokra a tetszhalott ellenzékkel szemben, de most, amikor lenne, csak olyasmikre futja, mint a máris legendássá vált női napszemüveg. Ezzel kicsit csapdahelyzetbe is került a Fidesz, hiszen amíg csak Menczer Tamás- vagy Deutsch Tamás-kaliberű játékosokat tolnak be a ringbe beszólogatni Magyarnak, abban nem sok köszönet lesz a hardcore rajongótáboron kívül, de ha fajsúlyosabb figurák, netán személyesen Orbán venné fel a kesztyűt, az az elkötelezett támogatóknak is azt üzenné, hogy komoly baj van.

A Fideszen most azt érezni, hogy egyelőre nincs új ötlet, és nem látszik olyan külső tényező se, mint a háború vagy a migránsválság volt, amire rá tudtak csatlakozni a propagandával. Így hát, jobb híján, egyszerűen mindennel lőnek Magyarra, amijük csak van, hátha valami eltalálja. Ezért mehet egyszerre az, hogy Magyar a baloldal belügye, meg a Megafon 200 millió forintos lejárató kampánya; az, hogy mi mennyivel felsőbbrendűek vagyunk, és a Trump-stílusú gúnyolódás óvodás csúfnevekkel („Pszicho Peti”). Mint egy Halálos iramban-film, amiben minden ötletet és szereplőt újrahasznosítanak, aki és ami az elmúlt 15 évben akár csak egyszer is működött valamennyire.

A valóságtorzítás legszebb példája, amikor az Origo hetente megírja, hogy „az egész internet Magyar Péteren röhög”, aztán ezt azzal támasztják alá, hogy beidéznek pár megafonos posztot. A célközönség: kizárólag a magszavazók. A cél: kihúzni most valahogy a választásig tüneti kezeléssel, aztán 2026-ig lesz idő megoldani a Magyar-problémát.

A fekete hattyú

Még az is lehet, hogy a Fideszben attól tartanak, hogy Magyar a magszavazóikra is veszélyes lehet, és azért kommunikálnak főleg nekik, hogy összezárjanak, megerősítsék a tábor legbelső rétegét. A fideszes kemény mag megbontása persze még ma is abszolút sci-finek tűnik, de Magyar Péter karrierje eddig pont úgy alakul, ahol az úgynevezett fekete hattyú jelenségek szoktak, azoknak meg pont az a lényegük, hogy korábban elképzelhetetlen változásokat hoznak. (Röviden, a fekete hattyú egy olyan jelenség, ami nagyon váratlanul érkezik, rövid idő alatt óriási, mindent felforgató hatása van, és utólag már egyenesen elkerülhetetlennek és szükségszerűnek tűnik, annak ellenére, hogy senki nem látta jönni. Ilyen volt 9/11, a Covid, a Szovjetunió felbomlása, az internet vagy az okostelefonok diadalmenete. Magyarul Mérő László könyveiben lehet bővebben olvasni róla.)

Ha ennek próbál a Fidesz most elébe menni, akkor ebben egyelőre sikeres, a magszavazóik nem inogtak meg, legalábbis nem tömegesen. A felmérések azt mutatják, hogy Magyar támogatottsága hétről hétre nő, de a Fidesztől csak korlátozottan tud egyelőre szimpatizánsokat elcsábítani, inkább az ellenzéktől és a bizonytalanoktól vonzza be az embereket (bár tegyük hozzá, a bizonytalanok között vélhetően elég sok Fidesztől elfordult bizonytalan is van). Ez rövid távon jó hír a Fidesznek, hiszen így a saját magszavazói mozgósításával behúzhatja a hagyományosan alacsony részvételű EP-választást, talán minden idők messze leggyengébb szavazatarányával, de akkor is győzelemként tudja majd kommunikálni. Az önkormányzati választásba pedig, jelenleg úgy néz ki, Magyar nem folyik bele komolyabban, és sok minden történhet még addig, de a 2019-esnél sokkal rosszabb eredmény azért semmiképpen nem néz ki a Fidesznek országosan.

Hosszabb távon azonban nem túl derűsek a Fidesz kilátásai. 2022 után úgy tűnt, elérték a Nirvánát: az ellenzék szétaprózódva, teljesen összegyurcsányozva, már a mikropártok is hetente szakadnak nanopártokra, teljes az apátia a kormánnyal nem szimpatizáló térfélen. Ebbe az állóvízbe ugrott fejest Magyar Péter, a lehető legjobb időben, a kegyelmi botrány okozta felháborodásra rácsatlakozva. Megúszta, hogy a kata- és tanártüntetések sorsára jusson („megunják, hazamennek”), és nagyon úgy tűnik, hogy hosszú távon tényező marad a magyar politikában.

Már önmagában a Fidesz számára tökéletes ellenzéki állapot megbolygatása rossz hír Orbánéknak, akkor is, ha egy szál Fidesz-szavazót sem ingatna meg a Tisza Párt. A közmondásos ellenzékváltó hangulatot eddig leginkább előválasztásokon lehetett érezni a levegőben: amikor Hadházy legyőzte Tóth Csabát, Márki-Zay Dobrev Klárát, vagy amikor pár hete a kutyapártos Kovács Gergely behúzta a 12. kerületet. Magyar Péter, bár a Fidesz ellen megy, egyelőre sokkal inkább ennek az ellenzékváltó hangulatnak a minden eddiginél erősebb, hús-vér megtestesülése. A Fidesz számára pedig elég rossz forgatókönyv egy épkézláb, új arcokból álló, gyurcsánytalanított ellenzék megszületése, aminek még két éve van erősödni és építkezni, mielőtt választáson kell szembenézniük vele.