Hableány-tragédia: első fokon öt és fél évre ítélték a Viking Sigyn kapitányát

• Öt és fél év fogházra ítélte a bíróság a Viking Sigyn kapitányát vízi közlekedés gondatlan veszélyeztetés vétségében.
• A 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztásának vádjában azonban felmentették Jurij C.-t.
• Az ítélet alapján a négy éve változó szintű, előzetes letartóztatástól házi őrizetig terjedő bűnügyi felügyelet egy az egyben beszámítandó a fogházbüntetésbe, azaz ennek alapján a 68 éves kapitány a büntetés letelte kétharmadának figyelembe vételével akár már a közeljövőben feltételesen szabadlábra helyezhető lenne – már ha az ítélet jogerőre emelkedett volna, majd a büntetés-végrehajtáshoz köthetően a bíróság egy külön eljárásban úgy döntene, hogy a feltételes szabadlábra helyezést ezzel az időkedvezménnyel érvényesíti.
• Az ítélet ellen azonban az ügyészség is fellebbezett: a felmentő ítéletet vitatta a segítségnyújtás elmulasztásának vádjában, emellett a lakóhelyhez kötött bűnügyi felügyelet 1:1 arányban való beszámítását sokallta, 3:1 arányú beszámítást javasolva. (Általában a 3:1, sőt az 5:1 arányú beszámítás a jellemző, az 1:1 arányú beszámítás szakértők szerint a lakóhelyhez kötött bűnügyi felügyeletnél az 1:1 szokatlan, ez csak az előzetes letartóztatásra jellemző.)
• Emellett súlyosabb büntetést kért a 2–8 év között terjedő szabadságvesztéssel sújtható vádpontra, a középérték felső határát jelző jelenlegi 5 és fél év helyett.
• Fellebbezett a vádlott is, büntetlenség megállapítását kérve a baleset okozását illető vádpontban is.

Öt és fél év fogházra ítélte a Viking Sigyn kapitányát a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Az ukrán állampolgárságú 68 éves Jurij C.-t vízi közlekedés gondtalan veszélyeztetés vétségében találta bűnösnek a bíróság. Ugyanakkor a 28 halálos áldozattal járó tragédiában , amelynek mindössze hét túlélője volt, a bíróság felmentette a kapitányt a 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztásában. Jurij C. 2019 óta különböző fokozatú bűnügyi őrizetben volt, a házi őrizettől az előzetes letartóztatásig. Ezt az időt be kell számítani a büntetésbe, amelynek kétharmadát letöltve a vádlott feltételesen szabadlábra helyezhető – közölte a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az ügyben döntő Németh Leona bíró. Az ítélet nem jogerős.

„Nehéz felidéznem azt, ami aznap este történt. Szörnyű tragédia, amely rengeteg életet, annyi ártatlan áldozatot követelt. Folyamatosan üldöznek a tragédia emlékei” – mondta az utolsó szó jogán a Viking Sigyn 68 éves kapitánya a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a keddi ítélethirdetés előtt. „Ez az életem végéig el fog kísérni.”

„A szörnyű balesetet végtelenül sajnálom. Együttérzek az elhunytak hozzátartozóival. Sajnálom, hogy ez a tragédia részvételemmel együtt megtörtént” – mondta Jurij C. A vádlott nem járult hozzá, hogy képi vagy hangfelvétel készüljön róla – hívta fel a figyelmet Németh Leona bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróság újságírókkal, kamerákkal, fotósokkal zsúfolt termében az ítélethirdetés előtt.

Harminc másodperc alatt tűnt el a Hableány

A Hableány tragédiájában részes szállodahajó 2019. május 29-én este ütközött a Margit híd lábánál a Hableány sétahajóval, amelynek fedélzetén 33 dél-koreai turista utazott a kétfős magyar személyzettel. A magyar hajózás legsúlyosabb balesetében 28 ember, köztük egy hétéves gyerek vesztette életét. A kapitányt vízi közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget eredményező gondatlan veszélyeztetésével és segítségnyújtás elmulasztásának vádjában találták bűnösnek. Az ítélet nem jogerős.

A Viking Sigyn szállodahajó alig hét másodperc alatt gyűrte maga alá a Hableány sétahajót a négy évvel ezelőtti balesetben – bár a bíróságon az indoklásban 30 másodperc hangzott el, az egyik jogi képviselő hét másodpercet említett, ez hangzott el a baleset utáni első rendőrségi beszámolóban is. A vízből hét turistát sikerült kimenteni, 27 áldozat holttestét megtalálták, egy dél-koreai utast továbbra is eltűntként tartanak nyilván.

Jurij C. ügyvédje a múlt héten tartott perbeszédet, amelyben Tóth M. Gábor ártatlannak tartotta védencét, azzal érvelve, hogy a halálos szerencsétlenségért a Hableány kapitánya a felelős. Az ügyvéd szerint a balesetben elhunyt Lombos László nem tartotta be a hajózási szabályokat, de azt is felrótta a kapitánynak, hogy a Hableánynak nem szabadott volna ott hajóznia, ahol jártak, és nem adott elsőbbséget a Viking Sigynnek – ezt az érvelést azonban a bíróság elutasította.

Elég adat volt a tényállás megállapításához

„Nem kevés tanút hallgatott meg a bíróság, ez elég volt az alapossággal megállapítható tényálláshoz” – mondta az ítélet ismertetése után az indoklásban a bíró. Németh Leona utólagosan elnézést kért a túlélő koreai tanúktól, hogy a meghallgatáskor a bíróság csak a száraz tényekre szorítkozhatott. „Amikor olyan dolgokat kezdtek kérdezni a sértetti képviselők, ami túlmutat azon, amit a bíróság fel tudott volna használni a tényállás megállapításához”, már kénytelen volt leállítani.

A bíró szerint a vízi közlekedés gondatlan veszélyeztetés tekintetében meg kellett állapítani, hogy mikor alakult ki a veszélyhelyzet és felróható-e a vádlottnak.
Ehhez alapot adott a szakértői vélemény. A védelem kezdeményezte a szakértői vélemény kizárását, arra hivatkozva, hogy eljárásrendi szabályok sérültek a szakértői vélemény elkészítésekor. Ezt a bíróság elutasította.

„Szabó Gyula és Hargitai László kompetenciája nem megkérdőjelezhető, olyan tény nem merült fel a szakvéleménnyel kapcsolatban, amely megkérdőjelezte volna azt, hogy ez bizonyítékként felhasználható.” A védelem szerint ki kellett volna zárni Szabót azért is, mert szaktanácsadóként részt vett a nyomozás során, ám a bíróság szerint valóban jelen volt, de csupán szakértőként, nem pedig szaktanácsadóként.

Kulcsmondat, hogy a kapitány nem látta a Hableányt

A bíró kitért arra, hogy a szóbeli vallomástételtől magát lényegében mindvégig távol tartó kapitány egyik mondata „ténybeli beismerő vallomásnak tekinthető”. Ez a mondat úgy szólt, hogy „nem láttam a hajót”. Ennek kiemelt szerepe van, mondta a bíró.

„Kinézett a hajóból, tulajdonképpen csak azt látta saját hajóján, hogy az utasok ijedten, sikítozva jelzik, hogy elütött egy másik hajót. A kapitány nem látta, hogy elsüllyedt a másik hajó, és hirtelen azt sem tudta, hogy mit kell tennie” – idézte fel a kapitány szavait a bíró, megjegyezve, hogy erre hivatkozva magyarázta a kapitány, hogy miért nem tudott a szabályoknak megfelelő módon részt venni a segítségnyújtásban. (A segítségnyújtás elmulasztásának vádja alól fel is mentette a kapitányt a bíróság.)

Öt percen át látnia kellett volna a Hableányt a baleset előtt

Rengeteg kamerafelvétel állt rendelkezésre, amely alapján a bíróság megállapíthatta, hogy miként következett be az ütközés – mondta a bíró.

Vizsgálnia kellett a bíróságnak azt is, hogy a látásviszonyokat mennyire gátolhatta az eső. „A bíróság szerint nem megkérdőjelezhető, hogy az eső a balesetkor a látási viszonyokat érdemben nem korlátozta.”

„A látási viszonyokat a hajó kapitányának észlelnie kell, az ő felelőssége, hogy az adott viszonyokat értékelve elindul-e a hajóval, és milyen eszközöket használ, hogy veszélytelenül közlekedhessen. Márpedig ezek az eszközök rendelkezésre álltak, ahogyan a kapitány szakmai tapasztalata is.

Öt perc volt, amikor a kapitány szabad szemmel is láthatta volna a hajót. Ha mégsem, úgy a hajó rendelkezésére állt a radarberendezés, amely révén meg lehetett volna győződni arról, hogy veszélytelenül haladhat.

A radarberendezést azonban a kapitány csak bekapcsolta, de a baleset idején nem használta.

A bíróság megállapította, hogy a Hableány a Viking Sigyn előtt haladt, 7-8 kilométeres óránkénti sebességgel. A Viking Sigyn 11 kilométeres sebességgel ütközött a sétahajóval.

A Margit hídnál mindkét hajó ugyanazon két pillér között akart áthaladni. Kétségtelen, hogy a Hableány eggyel jobbra is átért volna két másik hídpillér között, de a magas vízállás mellett a Hableány kapitányának nem róható fel, hogy a másik két hídpillért választotta – mondta a bíró.

A Hableánynál volt szabálytalanság, de az másodlagos

A Hableány üzemképes állapotban volt, de valóban történt olyan szabályszegés, amely miatt nem futhatott volna ki. A bíró szerint azonban ez a szabályszegés, amelyet az ügyészség a perben felsorolt, nem befolyásolta a balesetet. A bíró példaként két autó ütközését hozta fel egy elsőbbségadási kötelezettséggel kapcsolatos helyzetben. Ilyenkor irreleváns, hogy az elsőbbséget élvező autó vezetőjének lejárt-e a jogosítványa. „A bíróság azt vizsgálta, hogy az adott közlekedési szituációban, közvetlen veszélyhelyzetben volt-e olyan közlekedési szabályszegés a Hableány részéről, amely befolyással lehetett a balesetre. Ilyet a bíróság nem talált.”

Felmentés a segítségnyújtás elmulasztásának vádja alól

Hosszan indokolta a bíróság, hogy miért hozott felmentő ítéletet a 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztásának vádjában. Itt többek között a szándékosságot kellett volna bizonyítania az ügyészségnek.

A segítségnyújtás elmulasztása három elhatárolható kötelezettséget kíván meg a vádlottól:

• Megállási kötelezettség,
• meggyőződési kötelezettség
• és tényleges segítségnyújtási kötelezettség.

„Ha bizonyítható, hogy a vádlott ezen három kötelezettség valamelyikét is elmulasztja”, valamint hogy „a segítségnyújtással az eredmény nem következett volna be vagy jóval enyhébb volna”, akkor a büntetőjogi felelősség megállapítható.

Azt is meg kellett határozni, hogy hány ember szorult segítségre a segítségnyújtási kötelezettség pillanatában. Mivel a hajó 30 másodperc alatt elsüllyedt, már lehettek olyanok, akik meghaltak, így velük kapcsolatban a segítségnyújtás elmulasztása nem róható fel a vádlottnak.

Márpedig szakértői vélemény híján a bíróság nem tudta megállapítani, hogy az áldozatok „pontosan mikor halhattak meg". Ráadásul a többi sérült azok közül, akik nem szorultak be a hajó alá, azonnal messzire is sodródhattak a Viking Sigyntől.

Ezzel együtt a kapitány akkor, amikor észlelte, „hogy valami történt”, vészjelzést adott le, elkezdte a hajóját biztonságba helyezni, rádiócsatornákon bejelentést tett. Ekkor a hajóról a mentés már elkezdődött a személyzet közreműködésével. Ők saját kötelezettségüknek eleget téve megkezdték a mentést a Viking Sigyn hajóról.

Akadályozhatta a kapitányt a sokkos állapot?

A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy mi volt elvárható a vádlottól a segítségnyújtás terén, és hogy az adott helyzetben képes lehetett-e ennek a kötelezettségnek eleget tenni.

A bíróság arra jutott szakértői véleményekre alapozva, hogy a stresszes helyzetben a kapitány hajlamos a lefagyásra. Az nem volt megállapítható, hogy ez az adott pillanatban a baleset során fennállt-e, de az sem, hogy ez „a hétköznapi értelemben vett” sokkos állapot bekövetkezhetett.

„Kijönni a kormányfülkéből és azzal szembesülni, hogy volt itt egy hajó, amelyik eltűnt, nem feltétlenül okoz olyan helytállóságot, talpraesettséget az adott helyzetben, amely alapján minden egyes lépés a szabályzatokban előírtak szerint” elvárható lenne – mondta ki a bíró. Tanúvallomások is arra utaltak, hogy a kapitány „mintha nem lett volna magánál, mintha sokkot kapott volna, dezorientált volt, nem tudta, mi folyik épp. Az iratok között fellelhető volt egy olyan is, amely szerint nem olyan nyelven szólt be a rádión, amely a nemzetközi hajózás szerint hivatalos nyelvnek tekinthető, hanem a saját anyanyelvén.”

Így nem volt abban a helyzetben, hogy tőle maximálisan elvárható cselekménysort hajtson végre.

A bíróság hangsúlyozta, hogy a pszichológiai tesztekkel felrajzolt szakértői vélemény nem a felelősségre vonás lehetőségét kizáró okot kereste: ahhoz ugyanis egy tartósan fennálló pszichológiai betegség jelenthetett volna alapot, itt azonban a bíróság csak azt vizsgálta, hogy az adott pillanatban lehetett-e olyan kizáró tényező, amely a segítségnyújtás maximális végrehajtásában akadályozta a vádlottat. A bíróság szerint ilyen tényező fennállhatott.

A kapitány nem figyelte a radart

Jurij C. négy év után váratlanul vallomást tett szeptember elején. A Viking Sigyn kapitánya írásban adott vallomásában azt mondta, nem látta a Hableányt, és azt hitte, egy uszadékfának mentek neki. Amikor megtudta, hogy elsüllyesztettek egy kishajót, sokkot kapott. A vallomása szerint ő maga kérte a leváltását, és a másodtiszt vette át a parancsnokságot.

A perben elhangzottak alapján az utasok jelezték neki, hogy elütött egy sétahajót, azt ő maga az ütközés pillanatában nem érzékelte.

Azt a per során ritkán megszólaló kapitány egy alkalommal elismerte, hogy a baleset pillanatában nem figyelte a radart. „Amikor elindultam, bekapcsoltam a radart, de nem használtam, mert jók voltak a látási viszonyok… Én is a szememben bíztam, és nem használtam a radarberendezést” – mondta a per során még 2021-ben. A bíróság elismerte, hogy önmagában az nem bűncselekmény, hogy a radart nem használta, de az ő felelőssége, hogy úgy ítélte meg, hogy arra nincs is szüksége.

A per lebonyolítását a túlélők meghallgatásánál nyelvi nehézség és az időzóna is nehezítette, eleinte a tolmácsolás hiányosságai miatt is el kellett napolni a tárgyalást. A túlélők korábban tett vallomásairól itt olvashat bővebben. Az ügyészség és a vádlott is fellebbezhet, így a kedden hozott elsőfokú ítélet után még időbe telik, míg a jogerős ítélet megszületik, miután mind a vád, mint a védelem fellebbezett.

Súlyosítás itt, enyhítés ott

Az ügyészség szerint halmazati büntetéssel kell számolni, és a 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztásának vádjában adott felmentő ítélet sem tartható, ezért fellebbezett az ítélet bírósági ismertetése és indoklása után.

Az ügyészség szerint az öt és fél év önmagában kevés az ítélet elmarasztaló részében is, jobban közelítenie kellene a maximálisan kiszabható nyolc évhez.

A bűnügyi per költségeit is nagyobb arányban terhelné a vádlottra, mint a bíróság, amely hangsúlyozta, hogy tetemes költség keletkezett. A bíróság szerint a Hableány őrzésének 2021 májusa utáni költségeit már az államnak kell viselnie, ahogyan az egész per alatti tolmácsolás és dokumentumfordítás költségeit is. A nyelvi költségek állami felvállalását az ügyészség elfogadta, ám a Hableány roncsainak teljes időtartamú őrzési költségeit a vádlottra terhelné.

A védelem teljes fellebbezésért fellebbezett, de legalább a vádban meghatározott fogházbüntetés mértékének további csökkentését kérte.

Az ítélet felmentő részét a védelem elfogadta.

A bíróság szerint a bűnügyi eljárás befejezéséig a vádlott bűnügyi felügyeletét továbbra is fenntartja.

Egy másik Viking-hajó felelősségét is vizsgálják

A tragédiával összefüggésben egy másik eljárás is indult: a Hableánnyal ütköző szállodahajót követő hajó, a Viking Idun ukrán kapitányát harmincöt rendbeli segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolják. Annak a hajónak a 64 éves kapitánya szintén ukrán állampolgár, ő Ukrajnában van bűnügyi felügyelet alatt, rá az ügyészség felfüggesztett börtönt kér. Mindkét hajó a norvég Viking River Cruises AG tulajdonában áll. Bár őt csupán segítség elmulasztásával vádolják, több túlélő arról számolt be, hogy az ütközés után többen kiabáltak segítségért a vízben, ám miután ugyanazon az útvonalon elhaladt a Viking Idun is, már nem voltak hallható segélykiáltások.

Mindezzel párhuzamosan folyik a sérelemdíj iránti polgári per, amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság visz, de a tárgyalásokat a Fővárosi Törvényszék épületében tartják. Ebben az áldozatok rokonai és a túlélők összesen 4,3 milliárd forint sérelemdíjat követelnek. A tavaly indult polgári perben az áldozatokat és túlélőket képviselők szerint a Viking River Cruises AG által üzemeltetett szállodahajó mellett felelős a balesetben a Hableányt üzemeltető Panoráma Deck Kft. is, mert érvelésük szerint:

• a Hableány a kikötőt sem hagyhatta volna el azokkal a feltételekkel, ahogyan ezt megtette;
• két matrózzal kellett volna hajóznia, de csak egy matróz volt a kapitány mellett;
• észre kellett volna vennie a mögötte haladó Viking Sigynt, de nem tett semmit, nem jelezte hanggal sem a veszélyhelyzet kialakulását;
• a kémény és a fedélzeti konyha akadályozta a kilátást, holttér keletkezett, így kizárólag radarral hajózhatott volna – radar azonban nem volt.

A sérelemdíjról szóló polgári perben az áldozatok hozzátartozóit és a túlélőket képviselők szerint a Viking River Cruises AG szállodahajóinak felelősségi listája azonban még hosszabb:

• A Viking Sigyn kapitánya nem mérte fel azt, hogy a híd alatt az előzés nem befejezhető;
• nem jelezte az előzési szándékot;
• nem győződött meg az előzés biztonságáról, miközben a baleset idején fokozott gondosságot igénylő körülmények voltak: sötét volt, esett az eső, magas volt a Duna vízállása és sűrű volt a hajóforgalom;
• nem vette észre a Hableányt, noha három és fél percen át haladt előtte a kisebb hajó, amit a műszerek is érzékeltek, a kapitány mégis csak az utasok figyelmeztetésére vette észre az elsodort hajót.

A baleset után a mentésben is súlyos mulasztásokat látnak a polgári per felperesei:

• a kapitány késve, és nem az előírásoknak megfelelően jelentette be a balesetet, így mentési kötelezettségét is megsértette,
• majd a mögötte lévő szállodahajó, a Viking Sigynhez hasonlóan a Viking River Cruises AG tulajdonában álló Viking Idun hiába tudott a balesetről, eljutott hozzá az „ember a vízben” jelzés, mégsem vett részt a mentésben, segítségnyújtás nélkül elhajózott, majd kikötött.