Hableány-ügy: bíróság előtt a valaha volt legnagyobb, 4,3 milliárd forintos sérelemdíjért folyó per

Legfontosabb

2022. január 21. – 15:11

Hableány-ügy: bíróság előtt a valaha volt legnagyobb, 4,3 milliárd forintos sérelemdíjért folyó per
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A Hableány tragédiájának túlélőit és az áldozatok rokonait illető sérelemdíj iránti per előkészítő szakaszával folytatódott a 28 halálos áldozatot követelő baleset ügye a Fővárosi Törvényszéken. A kártérítési per összege 4,3 milliárd forint, ami Magyarországon példátlanul magas – ahogyan példátlanul súlyos maga a 2019. május 29-i baleset is a Margit híd tövében, ahol a Viking Sigyn összeütközött a fedélzetén 33 utassal, valamint a kapitánnyal és egy matrózzal haladó Hableánnyal. Az alperesek a két hajót üzemeltető és tulajdonló cégek, amelyek a felperesek szerint mindketten felelősek a magyarországi hajózás történetének egyik legsúlyosabb balesetéért.

A bíróságnak köszönhetően jelenhetett meg a sajtó a Hableány tragédiájának kártérítési perén, miután elutasította az alperesek zárt tárgyalásra vonatkozó kérelmét. Az alperesek egyetértése ebben véget is ér, hiszen egymást okolják a balesetért, ám ebben a perben tulajdonképpen egy oldalon vannak az áldozatokat képviselőkkel szemben.

Mindenki felelős

Az áldozatokat képviselő oldal szerint a Viking Sigyn fedélzetén a kapitány

  • nem mérte fel azt, hogy a híd alatt az előzés nem befejezhető,
  • nem jelezte az előzési szándékot,
  • nem győződött meg az előzés biztonságáról, miközben a baleset idején fokozott gondosságot igénylő körülmények voltak: sötét volt, esett az eső, magas volt a Duna vízállása és sűrű volt a hajóforgalom,
  • nem vette észre a Hableányt: három és fél percen át haladt előtte a kisebb hajó, amit a műszerek is érzékeltek, a kapitány mégis csak az utasok figyelmeztetésére vette észre az elsodort hajót.

A baleset után a mentésben is súlyos mulasztásokat látnak a felperesek:

  • a kapitány késve és nem az előírásoknak megfelelően jelentette be a balesetet, így mentési kötelezettségét is megsértette,
  • majd a mögötte lévő szállodahajó, a Viking Sigynhez hasonlóan a Viking River Cruises AG tulajdonában álló Viking Idun hiába tudott a balesetről, eljutott hozzá az „ember a vízben” jelzés, mégsem vett részt a mentésben, segítségnyújtás nélkül elhajózott, majd kikötött.

A Viking Sigyn szállodahajó 2019. május 29-én Budapesten, a Margit híd közelében nekiütközött, és maga alá gyűrte a Hableány sétahajót, amely elsüllyedt. A sétahajón 35-en voltak: 33 dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. Hét turistát sikerült kimenteni, 27 áldozat holttestét megtalálták, egy dél-koreai utast továbbra is eltűntként tartanak nyilván. A szállodahajó 65 éves ukrán kapitányát az ügyészség vízi közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget eredményező gondatlan veszélyeztetésével és segítségnyújtás elmulasztásával vádolja. Az ügyben tavaly márciusban előkészítő tárgyalást tartottak, amelyen a vádlott azt mondta, nem mond le a tárgyalás jogáról.

A tragédiával összefüggésben egy másik eljárás is indult: a Hableánnyal ütköző szállodahajót követő hajó, a Viking Idun ukrán kapitányát a Budapesti Rendőr-főkapitányság gyanúsítottként hallgatta ki harmincöt rendbeli segítségnyújtás elmulasztása vétségének megalapozott gyanúja miatt. Mindezekkel párhuzamosan folyik a sérelemdíj iránti polgári per, amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság visz, de a tárgyalásokat a Fővárosi Törvényszék épületében tartják.

A Panoráma Deck Kft. által üzemeltetett Hableány mulasztási listája sem rövid a felperesek szerint:

  • A kikötőt sem hagyhatta volna el azokkal a feltételekkel, ahogyan ezt megtette.
  • Két matrózzal kellett volna hajóznia, de csak egy matróz volt a kapitány mellett.
  • Észre kellett volna vennie a mögötte haladó Viking Sigynt, de nem tett semmit, nem jelezte hanggal sem a veszélyhelyzet kialakulását.
  • A kémény és a fedélzeti konyha akadályozta a kilátást, holttér keletkezett, így kizárólag radarral hajózhatott volna – radar azonban nem volt.

A Viking Sigynt üzemeltető cég képviselője szerint viszont a szállodahajó felelőssége korántsem egyértelmű. Úgy vélte, hogy

  • nem előzési helyzetként értelmezhető a baleset előtti manőver, csupán kitérési manőverként.
  • Előbb a Hableány előzte meg a szállodahajót, ezután beálltak az útjukra. A Viking Sigyn a hídnyílás közepe felé történő navigálásra törekedett, mert csak ott fért át, míg Hableány átfért volna a kisebb ív alatt is a Duna partjához közelebb. A Viking Sigyn nem feltételezte, hogy a kisebb hajó kijön a Viking elé, így keresztezve az utat.
  • Az alperes azt is vitatja, hogy a Viking Sigyn mögött érkező Viking Idunnak lett volna kötelezettsége a mentésben.

Szerinte a Margit híd meghajózásánál nem volt lehetősége a kitérésre, mert nekiütközött volna a hídnak – a felperes ellenérve ezzel szemben az, hogy épp azt a helyzetet kellett volna elkerülni, hogy ilyen helyzetbe kerüljön az utasszállító, amely három és fél percen át haladt a Hableány mögött.

Farkas Zsolt, az áldozatok hozzátartozói és a túlélők ügyvédje a sérelemdíjért zajló perben, 2021. január 21-én – Fotó: Bődey János / Telex
Farkas Zsolt, az áldozatok hozzátartozói és a túlélők ügyvédje a sérelemdíjért zajló perben, 2021. január 21-én – Fotó: Bődey János / Telex

A Hableány üzemeltetőjének képviselője szerint

  • a baleset kizárólag a Viking Sigyn kapitányának szabálytalanságaira vezethető vissza,
  • a Viking Sigyn kapitányának észlelnie kellett volna a Hableányt, és ennek okán neki kellett volna kerülnie,
  • a Hableányon a matróz hiánya nem játszott szerepet a baleset bekövetkezésében,
  • a Hableány hajózásra alkalmas állapotban hajózott ki.
  • A kéménynek és a fedélzetet eltakaró ponyvának nem volt szerepe a balesetben. Azzal érveltek, hogy a hajó 1998 óta így működik, eközben több műszaki vizsgán esett át, és ezt a körülményt sosem érte kifogás.

Igaz, egy kissé ellentmondásos a Hableány érvelése, ugyanis azt állítja, hogy a kapitány nem feltételezhette, hogy a legmodernebb eszközökkel felszerelt szállodahajó őt nem érzékeli. Ennek azonban azt kellene jelentenie, hogy mégis látnia kellett a Viking Sigynt, ha azt látva döntött úgy a kapitány, hogy annak modern eszközeinek érzékelnie kellene őt. Ebben az esetben viszont kérdés, hogy miért nem tett mégsem semmit, ha látta, hogy a Viking Sigyn mégis aggasztóan közeledik. (Ha nem látta, nem tudhatta, hogy annak modern eszközei kézenfekvően érzékelik őt.)

A túlélőket és az áldozatok hozzátartozóit képviselő fél szerint az sem érv, hogy a Hableány 1998 óta közlekedett a kifogásolt technikai feltételekkel, mert ez csak azt jelenti, hogy 21 éven át nem felelt meg a szabályoknak.

A bírói ismertetés azzal kezdődött, hogy ami történt, „elképzelhetetlenül nagy veszteséggel járó emberi tragédia.” Nyilván „érzelmileg is nehezen elviselhető következményei vannak az ügynek”, de a bíró ennek figyelembe vétele mellett is arra hívta fel az ügyvédeket, hogy „beadványaikban törekedjenek az érthető, de a pert előre nem vivő tartalmak” mellőzésére, és „törekedjenek a tárgyilagosságra.”

Hogy ennek a kérésnek a felperesnek nehezebb eleget tenni, az az ügyvéd felszólalásából derült ki, amikor felidézte az egyik túlélő nyilatkozatát a büntetőper decemberi tárgyalásáról:

„Tízen maradtunk a víz felett. Segítségért kiabáltunk. Minket közben majdnem elütött egy másik hajó. (A Viking Idun). Miután ez a hajó elment, ketten maradtunk, már senki sem kiabált.”

Félnapos bevétel az áldozatokért és a túlélőkért

A felperesek szerint a 4,3 milliárd forintos sérelemdíj egy 19 tételből álló pontrendszer alapján jött létre. A túlélőkkel és az áldozatok hozzátartozóival együtt 78 érintett van. (Nagyjából tehát fejenként 55 millió forintól van szó, bár az elosztás nem egyenletes.) Ügyvédjük szerint cinikus az alperesek érvelése, amikor a sérelemdíjat kérelmezők anyagi helyzetét taglalta.

Dr. Uzsoki Ágnes bíró – Fotó: Bődey János / Telex
Dr. Uzsoki Ágnes bíró – Fotó: Bődey János / Telex

De ha ez mégis szempont, akkor az ügyvéd megjegyezte: a Viking Cruises AG éves bevétele 800 millió dollár, mai árfolyamon 240 milliárd forint – ezzel is összevethető a 4,3 milliárd forint. Ehhez képest a szállodahajó cége 50-280 millió forintos összegeket lát kifizethetőnek: azaz, legfeljebb alig több mint a cég éves bevételének egy ezrelékét. (Ezt is csak a felelősség elismerése esetén. Igaz, egy egyezség megkötésére is volt kísérlet a Viking-hajókat üzemeltető cég és a túlélők, valamint az áldozatok hozzátartozói között, ez azonban nem a felelősség elismerését jelentette, csupán a baleset érintettjeként, gesztusként ajánlotta fel a cég, de nem jött létre megállapodás.)

„Egy fél nap alatt keresi meg azt, amennyi szerinte a baleset után az áldozatokat illeti. Mindezt egy üzletszerű vállalkozása kifejtése körében elkövetett cselekményért”

– mondta az ügyvéd.

Megjegyezte, hogy a tömegszerencsétlenségek túlélői egész életükre traumatizálódnak. Elismerte, hogy a magyar joggyakorlatban szokatlan egy ilyen típusú igényérvényesítés, de hangsúlyozta: a per tárgya sem szokásos.

Túl idősek is vannak a felperesek között

A Viking Sigyn képviselője megszólalását azzal kezdte, hogy a cég átérzi a veszteséget és az áldozatok fájdalmát, de így is fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a perben állók között sok az idős ember: 21-en 70 felettiek, négyen 85 év felettiek.

„Az élet az sajnos elmúlik, és olyan idős felperesek esetén, akik ebben a perben szerepelnek, tudnunk kell, hogy az ő jogképességük fennáll-e.” (…) Azt tisztázni kell, hogy kik valójában a felperesek, mindenki tudja, milyen jogkövetkezménye lehet annak, ha valamelyik felperes jogképessége megszűnik.”

A szállodahajó cégének képviselője szerint a bíróságnak fel kell állítania egy rendszert, hogy folyamatosan ellenőrizhető legyen a jogképesség fennállása, azaz hogy az érintettek még életben vannak-e.

Emellett egy fényképet is bemutatott, amely az egyik 93 éves felperes hozzátartozó állandó lakhelyeként egy üres telket mutat. (Bár az nem tisztázódott, hogy a dél-koreai szabályok milyenek a lakcímre vonatkozóan, Magyarországon épp a közelmúltban tették lehetővé a fiktív lakcímeket, azaz, hogy nem szabálytalan, ha a megadott címen az illető valójában nem él.)

A bíróság ezután felszólította „különösen a felpereseket”, hogy „eljárástámogatási kötelezettségeinek eleget kell tennie”, azaz állításait ellenőriznie kell, ellenkező esetben pénzbírsággal sújtható. Ez érdemben nem jelent változást az ügymenetre: annyit jelent, hogy amennyiben változás áll be, akkor azt jeleznie kell a bíróság felé, ahogyan eddig is tette. A felperesek képviselője szerint azonban az idősek jogképességének jelentőségét egyébként is árnyalja, hogy örökösök is kerülhetnek a perbe, csak elindítása nem tehető meg örökösségi alapon.

Az alperesek azt is kifogásolják, hogy 22 ember már kapott „nem jelentéktelen” összeget, igaz, nem a hajókat üzemeltetőktől, hanem az utazást szervező dél-koreai cégtől. A felperesek szerint azonban ez másik jogcímen történt: azt örökölve kapták az áldozatok után, a magyarországi perben viszont saját jogon jelentek meg hozzátartozókként. Az összeget egyébként is túlzóan magasnak tartják: elhangzott, hogy legitim ugyan figyelembe venni a dél-koreai árszintet, a vásárlóerő-paritást és az inflációt, de ez nem lehet ok arra, hogy az összeg a sokszorosa legyen egy magyar állampolgár sérelemdíjra vonatkozó igényének.

Nem kell megvárni a büntetőpert

A Viking Sigynt üzemeltető céget képviselő ügyvéd kifogásolta, hogy az alperesek egy olyan szakértői véleményt kívánnak bevonni a perbe, amely a büntetőperhez, más szempontok szerint készült, és amely alapján még nem született ítélet. Ezért azt kérte, hogy a sérelemdíjról folyó perrel meg kellene várni a folyamatban lévő büntetőpereket. Ezt azonban a bíróság elutasította, így a büntetőügyben keletkezett szakértői vélemény felhasználható a sérelemdíj iránti polgári perben.

Lakatos Péter Tamás, a Viking Sigyn szállodahajót üzemeltető Viking River Cruises AG ügyvédje – Fotó: Bődey János / Telex
Lakatos Péter Tamás, a Viking Sigyn szállodahajót üzemeltető Viking River Cruises AG ügyvédje – Fotó: Bődey János / Telex

Elutasította viszont a bíró az alperes kérelmét, amely egy magánszakvélemény benyújtására vonatkozott, ami a baleset körülményeiről, a hajók műszaki állapotáról, felszereltségéről, a balesetet megelőző forgalmi helyzetről szól az előzés vagy kitérés tekintetében, valamint a felperesi szakvélemény állításait cáfolja. Azaz az alperes is csak a büntetőügyben keletkezett szakértői véleményhez nyúlhat, de a bíróság nem zárta ki, hogy bizonyítás szükségessége esetén maga is szakértőt rendeljen ki.

Hosszú menet lesz

A bíróság azt is kimondta, hogy minden egyes felperest egyenként kell meghallgatni, és a sérelem mértékének megállapításakor – amennyiben egészségügyi szempontokra hivatkoznak – azt szakértői véleménnyel kell igazolni. Ez az igény az alperes álláspontjához eshet közelebb. A 78 érintett távmeghallgatása, tolmácsokkal, akiknek biztosításával már korábban volt gond a büntetőperben, minden bizonnyal sok időt vesz igénybe. Ennek alapján az egyébként is bonyolult, büntetőügyekkel súlyosbított Hableány-tragédia polgári pere is legalább 2-3 évig tarthat.

A szakértői állásfoglalásokkal megalapozottan a felperesnek kell bizonyítania a baleset következményeire vonatkozó állításait – vagyis azokat a pontokat, amelyeket a cikk elején soroltunk fel. Az ezt cáfoló állításait az alperesnek szintén szakértői szakvéleménnyel kell alátámasztania: azaz azokat a pontokat, amelyeket a cikk elején szintén felsoroltunk. A sérelemdíjért folyó polgári perrel kapcsolatos következő tárgyalást március 25-re tűzték ki.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!