Győr kertvárosi negyedében olyan családi házakat vásárolnak befektetők, amelyekből viszonylag egyszerűen kialakíthatnak szállót akár az érkező vendégmunkásoknak is. A példának hozott esetben hivatalosan családi házat – egymás mellé kettőt – épít az ingatlanbefektető, aki azonban azt állítja: nem tudja, kik költöznek majd be. A szomszédok csak nézik, ahogy egyre több ablakot vágnak a falakba, számolják a hozzájuk kapcsolható szobákat, és egyre biztosabbak abban, hogy az addig csendes utcácskában a nyugalmuk elvész, ha egyszerre 40-50 ember érkezik. Egy hatósági bejárásból spontán utcafórum lett.
Bácsán vagyunk, ez Győr egyik északi kertvárosi része, innen egy keveset a centrum felé haladva a város egyik leggazdagabb negyedében, Révfaluban kötünk ki. Bácsa is egyre felkapottabb, de itt még jellemzőek a keskeny utcák, a Kádár-kockák, és az azokhoz tartozó viszonylag nagy telkek. „Ez ennek a városrésznek az előnye, és lehet, mostantól a veszte is” – mondja Bárány István független önkormányzati képviselő, aki azért van itt, mert a helyiek értesítették, hogy az építési hatóság emberei kiszállnak a helyszínre.
Az utcában a régi házak mellé már újak is épülnek. Egyet most alakítanak át, és a helyiek attól tartanak, hogy majd mintául szolgál a többihez. A ház eredetileg kétszintes volt, a földszinten a korábbi tulajdonos műhelye helyezkedett el, fölötte élt a család: két felnőtt, három gyerek. Utóbbiak már jó ideje elmentek, a végén már csak egyedül élt a tulajdonos, aki aztán idén tavasszal eladta az ingatlant.
A szomszédok egyike egy sms-váltást mutat, amelyből az derül ki, hogy állítólag egy munkaerő-közvetítő cég igényeire alapozva építi át az egész házat az ingatlanbefektető. Annak is hamar híre ment, hogy a telek mérete megengedi, hogy ne csak a meglévő házat bővítsék, hanem építhessenek mellé egy csaknem ugyanakkorát. Az utcabeliek úgy számolnak, hogy legalább negyven új lakó költözhet így abba az udvarba, amelyben korábban egy család, a végén pedig már csak egyetlen ember élt.
„Miért nem mondják ki nyíltan, hogy ez munkásszállónak épül? Ez akkor lesz családi ház, amikor én kerti törpe.”
A látványterven a bal oldali szárny a régi ház, a jobb csak most épülne hozzá
Kint volt az építésügyi hatóság
A kormányhivatal két munkatársat küldött ki a helyszínre, a feladatuk a mindkét épülethez szükséges engedélyezési eljárás lebonyolítása volt. Össze kellett vetniük a tervrajzokkal azt, amit a házban a szakemberek csinálnak.
„Minden szobának nevet is adtak. Azt mondták, ez lesz a gardrób. Az a konditerem. Ez a szauna. Az pedig a mosókonyha. Csak biliárdszobát nem mondtak”
– a szóban forgó épület közvetlen szomszédságában élő idősebb nő számol be a többieknek a látottakról, hallottakról. Egyelőre ő az egyetlen, aki „ügyfélnek” minősül az ügyben, és így bentről is megnézheti, mi épül a bővítésen áteső házon. Egy ilyen esetben – leegyszerűsítve – az minősül ügyfélnek, akinek jogát vagy érdekét sértheti, ami történik.
Nagy a telek, az a jó
„Bent, a szemlén is elhangzott, hogy valami nem úgy néz ki, ahogy a terven szerepel. Az egyik fiatalember erre azt mondta a hivatalnokoknak, hogy reggel pedig még olyan volt” – mondja a nő az utcán álló többieknek.
Mostanáig ő az egyetlen ügyfél (középen, lila kabátban), épp meséli, amit hallott – Fotó: Laczó Balázs / Telex
Kínjukban nevették el magukat az utca lakói, mert azt már belátták, hogy nem tehetnek egyelőre semmit,
csak nézik, ahogy a „családi ház” egyre inkább kezd hasonlítani egy kisebb (munkás)szállóhoz.
„Nem mondták meg konkrétan, hogy itt mi lesz – veszi át a szót az önkormányzati képviselő, akit a három új tulajdonos a szemle idejére beengedett a telekre. – Úgy fogalmaztak, hogy ők ingatlanbefektetők, házat építenek, aztán pedig értékesítik vagy bérbe adják. De kik költöznek be? – kérdeztem őket újra. Megismételték, hogy nem tudják.”
A ház terveit a szemle után azonnal kikérte az „ügyfél” státuszú szomszéd, a rajzokkal most szembesülnek a többiek. A képviselő Bárány Istvánhoz is jutott egy példány, szerinte nyilvánvaló, hogy egy szálló tervrajzát látja. Leginkább a standard 9-10 négyzetméteres szobák miatt gondolja ezt, illetve az elnevezéseket látva, amelyek – őt idézve – „mondjuk úgy, nem életszerűek”.
Kétségkívül nem szokványos egy családi házba hét gardróbszobát tervezni vagy egyaránt kilenc-kilenc négyzetméteres helyiségeket kialakítani külön a kerékpároknak, külön a motorkerékpárnak, és külön kerti tárolónak is. De kilenc négyzetméter jut – a tervrajz szerint – a szaunának, a szoláriumnak és a konditeremnek is. Három emeletre lebontva 360 négyzetméterre bővül az épület, a helyiségek száma pedig 38-ra nő. Ebben van a már említetteken kívül több szoba, még további tárolók, hobbiszoba, tanulószoba, közlekedő, fürdő, háztartási helyiség.
Az eddigi lakótérben, a földszinten a bővítés után már 16 helyiség lesz.
Nem ok nélkül mondják ezt, Bácsán sok hasonlót látnak mostanság. Bárány István képviselő egy közelmúltbeli rendőrségi razziát elevenít fel: a sorra érkező panaszok miatt rá tudta venni a hatóságot, hogy az általa képviselt városrészben – pontos címeket sorolva – nézzenek már körül: kik élnek a hivatalosan családi házként jegyzett ingatlanokban?
„Legalább huszonöt ilyen házról tudunk, azokban átlagosan legalább tíz munkás él. A szolgáltatók felé természetesen nem így vannak bejelentve, nem is fizetnek utánuk. De volt olyan helyszín is, ahol körözött embert találtak.”
A képviselő egy ingatlanközvetítő ismerősének az információira hivatkozva azt mondta, hogy Győrben is egyre nagyobb számban kötnek le külföldieknek bérleményeket. Előfordult az is, hogy Komárom helyett inkább Győrben kerestek egy alig 30 négyzetméteres kicsiny lakást valakinek. Ez korábban elképzelhetetlen volt, de Komáromban és környékén úgy elfogytak a kiadható lakások, hogy ami maradt, azt aranyáron kínálják. Havi 300 ezer forintos bérleti díj egyáltalán nem ritka egy garzonért, Győrben ezt most (még) megkapták 130 ezerért.
Bárány István (jobbra) – Fotó: Laczó Balázs / Telex
Ezért lett volna a Tatai úti gigaberuházás?
Győrben két évvel ezelőtt még furán méricskélték azt a gigaberuházástervet, amely 1100 új lakás építését jelentette az ipari parkhoz nagyon közel, a Tatai úton. Hat-hét-nyolcemeletes társasházakat álmodott oda a beruházó, gyakorlatilag egy új városrészt. A városvezetés és Dézsi Csaba András fideszes polgármester nem is ellenezte volna ezt, a kormányhivatal ugyanakkor nem adta rá az áldását.
A tervek bejelentésekor, 2021-ben nem volt helyben sem világos, hogy kinek épülne mindez, hisz az Audi nagyobb fejlesztést nem jelentett be. Nem sokkal később jött a győri ipari park bővítésének híre, sokan most úgy gondolják, ezek a lakások elsősorban a vendégmunkásoknak készültek volna, illetve azoknak, akik a bővítés után nyíló üzem(ek)ben hosszabb-rövidebb ideig dolgozni fognak. Más azt mondja, ezt a lakóparkot az utolsó lakásig eladták volna így is, úgy is, de most kétségkívül jól jönnének ezek az otthonok. Helyette lesz most a sok „kicsi” megoldás.
Mi bezzeg nem építhettünk!
De vissza a bácsai kis utcába: ebben az ingatlanban tíznél biztosan többen is elférnek majd, főképp, ha megépül az eredeti ház tükörképe, vagyis a másik épület is. Az egyik közeli szomszéd azt panaszolja, hogy ők is szerettek volna az udvarukba a meglévő házuk mellé egy másikat építeni, „oda költöztek volna a gyerekek”, de azt a választ kapták, hogy nem lehet: egy udvarhoz csak egy ház tartozhat. „Mint látjuk, csak van kivétel” – teszi hozzá epésen.
Az építkezés nagyjából két hónapja kezdődött. Rohamtempóban haladnak a munkások, most azt látni, hogy a pincerészről – ahol anno a műhely és a garázs lehetett – a földet kihordták, fél métert nyertek így. Ott is helyiségeket alakítanak ki. A helyiek a szemle idején még nem tudták, hogy miket. Most már látják viszont a tervrajzon, hogy ott lesz elvileg a „hobbiszoba”, mögötte két tárolóhelyiség (11-11 négyzetméter), a fürdő, és a hozzá épített szárnyban a már említett, 9 négyzetméteres tárolók, illetve a szauna-szolárium-fitneszblokk – újabb hat helyiség.
Az utcabeliek úgy döntöttek, valamennyien bejelentkeznek „ügyfélnek”. A kormányhivatal fogja aztán eldönteni, hogy ki kap majd ilyen státuszt: ennek azért is van jelentősége, mert folyamatban lévő ügyben csak az ügyfeleknek adhat felvilágosítást a kormányhivatal. A Telex kérdéseire emiatt nem válaszolhatnak a szakemberek, bár nyilván jó lett volna megtudni, hogy nekik milyen benyomásuk volt a tervrajzot, illetve a helyszínt látva, és tapasztalataik szerint ide ki(k) költözhet(nek).
A határozat meghozatalára mindenesetre harminc napjuk van. Csak akkor nem épülhet meg a régi és az új szárnyat tartalmazó, összenyíló épület, ha a hatóság ezt megakadályozza, de a helyiek úgy látják, erre minimális az esély, ezért inkább már előre tekintenek. Mint mondják, a használatbavételi engedélynél talán kiderül, hogy a hét gardrób valamelyike valóban az lett-e. Vagy esetleg hálószoba. „Ha annyit tudunk elérni, hogy a dolgukat kicsit megnehezítjük, akkor legalább ennyit tettünk. Mert különben utcákat, városrészeket fognak élhetetlenné tenni az ilyen beruházások.”
Az épülő házat szemlélik az utcafórum résztvevői – Fotó: Laczó Balázs / Telex
Miért nem villákat építenek?
Nyilvánvaló, hogy Hajdúszoboszló mellett nagyon sok magyarországi várost fog érinteni a vendégmunkások érkezése. A bácsaiak azt mondják, nekik mindegy, hogy koreaiak, filippínók, ukránok vagy kelet-magyarországi munkások (mindegyik verziót el tudják képzelni) jönnek, mert így is, úgy is a nyugalmat veszítik el, amit a keskeny, kacskaringós utcákban most még a magukénak tudnak.
Ha ide költözik negyven ember, hol fognak parkolni? Már most is volt, hogy a betonkeverő elállta az utat, és nem tudtunk a házunkhoz eljutni – mondják.
„Tudja, az a baj, hogy ezeknek a beruházóknak van pénzük, itt is látszik, hisz két házat is tudnak egyszerre építeni. De nem villanegyed lesz így Bácsából, ahogy az alig két kilométerre fekvő Révfaluból, hanem félő, hogy az ilyen szállások otthona. Erre nincs felkészülve a meglévő infrastruktúra, és még kevésbé az itt élő emberek – tette hozzá Bárány István, hangsúlyozva a végén: – Győrben az építési szabályzatunk tiltja »szálláshely-szolgáltató célú épület« felhúzását falusias és kertvárosias övezetekben. Bácsa pedig ilyen. Ha azonban a hatóság beveszi, hogy az épület nem az, aminek látszik, hanem az, aminek a kérelmező mondja, akkor semmit sem ér a rendeletünk. Ez lesz a próbája a szabályzatunknak…”
A beruházó céget a három ügyvezető képviselte a helyszínen, amikor az egyiküknek tudtunk szólni a bejárás után, az épülő házból ennyi hallatszott ki:
– „Valami újságírók is vannak. Akarunk nyilatkozni?”
– „Dehogy akarunk.”
Néhány nappal később, már nyugodtabb körülmények között megkerestük őket írásban is, az alapkérdésekkel: A nevezett ingatlant milyen funkcióra alakítják át? Hány ember lakhat benne? Tervezik-e, hogy vendégmunkásoknak adják ki? Válaszokat mostanáig nem kaptunk tőlük.
A kormány több százezer vendégmunkással számol
A KSH adatai szerint tavaly 14 százalékkal, 81 ezerrel nőtt a külföldi munkavállalók száma. A következő években újabb 500 ezer munkáskézre lesz szükség Magyarországon a leendő beruházások miatt, ezért elengedhetetlenül szükség lesz harmadik országból érkező munkavállalókra – többek között erről is beszélt Czomba Sándor, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára április közepén.
Ezt megerősítette Orbán Viktor kormányfő is, hozzátéve, hogy ez nagyon sok kérdést vet fel. A Telex ebben a cikkben megpróbálta körüljárni, hogyan toborozzák a Fülöp-szigetekieket, indonézeket, kazahokat, indiaiakat, kirgizeket, mongolokat.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
