Reméljük, Ferenc pápa látogatása a kormánynak is segít rájönni, hogy a menekültek és a szegények is fontosak

„A hajléktalantörvényhez képest most minden lépés, úgymond, furcsa. De örülünk, hatalmas dolog, hogy a pápa ragaszkodott ehhez a találkozáshoz. Hátha felnyitja a kormány szemét is ez a lépés, hátha meglátják, hogy fontosak a menekültek, szegények, hajléktalanok”

– mondja nekünk egy nő a szombat délelőtt, a Rózsák terén tartott pápai eseményen. A délutáni ifjúsági találkozó mellett ez a program tűnt az egyik legizgalmasabbnak Ferenc pápa április 28-30. közötti, budapesti látogatásán. Az egyházfő ragaszkodott hozzá, hogy menekültekkel és szegényekkel találkozzon egy olyan országban, ami nemrég írta alá a törvényt arról, hogy leveszi a kezét a hajléktalanokról. Egy olyan országban, amely 2016-ban, a menekülthullám kellős közepén bűnbakká tette a bevándorlókat, és amely a szomszédban zajló háború alatt is „nyugati háborúpárti vs. békés magyarok” narratívát folytat.

Bár az esemény nagy érdeklődést váltott ki az emberekben, a bejutás nem volt túl egyszerű: reggel fél nyolckor nyitották meg a kapukat a kilenckor kezdődő pápai programra, ekkor derült ki azonban sokaknak – így nekünk is –, hogy a nyilvánosnak hirdetett esemény nem is annyira nyilvános. A szervezők először azt mondták, csak jeggyel mehetnek be azok, akik regisztráltak. Voltak is emberek, akik jeggyel álltak sorba, ők azonban lapunknak azt állították, szerintük csak olyan katolikus szervezetek mehetnek be, akiket meghívtak az eseményre.

„Mindig járok templomba, csak meg akartam nézni a pápát. Pláne, mert ez egy olyan esemény, ami az embereknek kéne hogy szóljon. De akkor nézem otthonról”

– ecsetelte nekünk egy várakozó.

Egészen fél kilencig csalódottan álltunk az emberek gyűrűjében mi is, hátha történik valami. Az egyik oldalról azt mesélték nekünk, hogy még az ismerősük sem tud semmit, holott az ő lánya is jegyszedőként dolgozik az eseményen. A másikon érdekes csavarban jelent meg a menekültellenes narratíva, egy nő azt mondta nekünk, ő nagyon várta a pápát, „de persze a menekülteket és a szegényeket beengedték az eseményre”. Tőle megkérdeztük, hogy miért zavarja ez, ha az egész program erről szól, de finoman csak legyintett: „Hát a templom nem az övék, hanem mindenkié.” Végül aztán a szervezők egy kisebb turnusnak megnyitották a kordonokat, ekkor mi is bejutottunk a Rózsák terére.

Ferenc pápa, a hídépítő

Az addig várakozó hívek nagy boldogságban álltak be a fémdetektorok elé. A sorban állók arról is beszéltek nekünk, hogy szinte mind követik a pápalátogatást mindhárom nap alatt. Ha lehet, élőben, ha nem lehet, legalább otthon, a tévéből. A térre érve a civilben érkezők mellett főként egyházi szervezeteket lehetett látni, olyanokat, akik szegényekkel, menekültekkel foglalkoznak, velük is érkeztek a rendezvényre.

Azt senki nem tudta a helyszínen megmondani nekünk, mi alapján dőlt el, ki lehet a templomban és ki lehet kint, de az általános hangulat ennek ellenére is arról szólt, hogy örül itt mindenki a pápának: a menekülteknek, a szegényeknek, a hajléktalanoknak is nagy nap a mai.

Sokan főként abban bíznak, hogy Ferenc pápa, mint az egyik férfi fogalmazott, „hidat épít majd: megmutatja a kormánynak, hogy mindenki fontos”.

A velünk beszélgető férfi egyébként azt mesélte, ő maga is megtapasztalta, milyen betegség miatt elszegényedni, ebben viszont a saját életében úgy érezte, nem segített az állam. „Színjáték szerintem, amit a kormány csinál. Álszentség, de a Szentatya látogatásának, reméljük, lesz erre hatása” – fogalmazott.

Kicsit más a Fidesz, mint a pápa

A beszélgetések alatt feljött sokszor az is, mennyire érzik az emberek összeegyeztethetőnek a kormány által képviselt kereszténységet azzal, amit Ferenc pápa mond – az emberek abban szinte mind egyetértettek, hogy nem teljes az átfedés. Volt, aki kritikus volt a kormánnyal, de olyan is, aki csak annyit mondott: „amíg Gyurcsány van, én úgyis a Fideszre szavazok”.

A politika belekeverése az eseménybe azért nem volt teljesen idegen: mint arról a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején írtunk, a pápa akkori magyarországi látogatásának az egyik legérdekesebb része a kormány és a kormányhoz közeli média, illetve a Ferenc közötti, ha úgy tetszik, politikai feszültség volt. A pápa menekülteket és szegényeket védő megszólalásai az elmúlt években gyakoriak voltak, az egyházfő például a 2015-ben kezdődő bevándorlási válság idején is felszólalt a menekültek védelme mellett, mondván, a kereszténység jegyében segítenünk kell embertársainkon. Könyvében kritizálta azt a politikai rendszert, amely menekültellenes – és önmagában is nehezen fért meg a xenofób megnyilvánulások mellé egy olyan egyházfő, aki már nevét, a Ferencet is azért választotta, hogy a szegényekre és a nehéz sorsban élő emberekre hívja fel a figyelmet.

Tavaly óta annyi változott, hogy a kormány a 2022. április 3-i választások után láthatóan erősen nyitni kezdett az egyházfő felé. Orbán hozzá látogatott el a választási győzelem után, Novák Katalin pedig meghívta Magyarországra. A napokban még a kormányközeli megmondóember, Bayer Zsolt is bocsánatot kért, amiért korábban „demens vénembernek” hívta a római katolikus egyház fejét.

Tettekben azonban a Ferenc pápa felé nyitás kevésbé volt érezhető a kormány részéről. 2022-ben megszavazták a hajléktalanokat erősen érintő szociális törvénymódosítást, ami után a közigazgatási államtitkár például úgy fogalmazott: „húzódjanak összébb”, hiszen „a hajléktalanoknak is vállalniuk kell valami terhet”. A kormánypárti média eközben konkrét hadjáratot indított a fővárosi hajléktalanok ellen, miközben a bevándorlásellenes kommunikáció sem csitult a kormány részéről.

Ukrajna esetében bár a hazai kormányszavazók negyede Ukrajnát hibáztatja a háború miatt, Orbán Viktor mégis levezette a pápalátogatás előtt, hogy csak ő és a Vatikán akar békét – bár Ferenc pápa mégis másképp gondolkodik a fegyverküldésről, illetve Ukrajna melletti megnyilvánulásai is láthatóan jóval erősebbek, mint a bucsai mészárlásra is csak késve reagáló Orbánnak. Érdekesnek tűnt tehát, hogy az egyházfő Magyarországon pont ilyen előzmények után akar menekültekkel, szegényekkel találkozni.

Az igazi hit kényelmetlen és nem önző

A pápa érkezését a téren összegyűltek nagy lelkesedéssel várták. Ahogy begurult a pápamobil, az autó lelassított, időről időre meg is állt, hogy Ferenc kiintegethessen a tömegnek. A Rózsák terén egy teljesen más Magyarország nyílt meg az emberek előtt: egy láthatóan az emberekre nyitott, meglepetésekkel teli, idős, de erős egyházfő látogatott el olyan emberek közé, akik próbáltak úgy helyezkedni, hogy a mögöttük álló is lásson, akik megosztották a szendvicseiket az eseményen részt vevő hajléktalanokkal.

A tanúságtételek alatt meghallgathattuk például egy Dnyipróból érkező család történetét is, akik rakétázásról, összeomlott házakról beszéltek a pápának. „Tudtam, hogy ha menekülnünk kell, Magyarországra jövünk, bár Budapest nagyon messze van” – mondta Jakovlev Oleg. Kunszabó Zoltán diakónus pedig arról beszélt, hogy a hajléktalanoknak hazánkban nem is a lakhatás, hanem a szociális kapcsolatok hiánya jelenti a legnagyobb problémát (erről egyébként mi is írtunk itt). Rájuk kapcsolódva beszélt ezután a pápa is, aki érezhetően finoman, de üzent a magyar katolikus közösségeknek:

„A szegények és a rászorulók állnak, ezt soha ne feledjük, az evangélium középpontjában. Jézus ugyanis azért jött, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek. (…) Az általunk vallott hit ne legyen egy életidegen szekta foglya, és ne váljon áldozatává egyfajta lelki egoizmusnak”

– kezdte az egyházfő, aki ezután arról beszélt, hogy „az igazi hit ezzel szemben az, ami kényelmetlen. Ami kockáztat. Ami kilép a világba, hogy találkozzon a szegényekkel.” Ferenc pápa az úgynevezett „tevékeny szeretet nyelvének” fontosságát hangsúlyozta Szent Erzsébetről mesélve (akit, mint ő fogalmazott, „ez a nép nagyon szeret”, és akinek a Rózsák terén álló templom is a nevét viseli): „Ha valaki azt állítja, hogy szereti Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát” – mondta.

Az egyházfő Szent Erzsébet példáján keresztül beszélt arról is, hogy a világ hiúságát, a fényűzést eldobni Jézus miatt és a szegényekhez fordulni, ez „a tevékeny szeretet nyelve”. Hangsúlyozta az együttérzés fontosságát, „különösen is azok iránt, akiket szegénység, betegség, fájdalom kínoz. Olyan egyházra van szükségünk, amely folyékonyan beszéli a tevékeny szeretet nyelvét. Amelyet még olyanok is meghallanak, akik nem hisznek.”

Ferenc pápa ezután megköszönte a magyar egyház „tevékeny szeretet melletti elkötelezettségét” és azt, hogy ukrán menekülteket fogadtak be, illetve létrehoztak egy ökumenikus hálót arra, hogy együtt segíthessenek. Kifejtette, hogy az egyháznak nemcsak pénzben kell segítenie, de az ember „lelkét is táplálnia kell”, majd sorait így zárta a magyaroknak címezve, mielőtt még a Rózsák terének látogatói közös éneklésbe kezdtek volna:

„Irtsuk ki a közöny és az önzés gonoszságát, élesszük fel a reményt egy új, igazságosabb, testvériesebb emberiségnek, amelyben mindenki otthon érezheti magát.”