A tanári szakma lett a fiatalok B terve – szakértők beszélgettek oktatásról a CEU-n

Ebből a rendszerből csak úgy lehet kilépni, ha mindenki kompromisszumokat köt, a szülőknek, pedagógusoknak és a kormánynak is engednie kell

– mondta péntek délután Lannert Judit oktatáskutató a CEU és a CEU Demokrácia Intézet „Hogyan lesz a jó tanár? című eseményén, amit a Telexen is élőben közvetítettünk. Az esemény célja az volt, hogy meghívott szakértők a pedagógusok hónapok óta tartó kiállásának mélyebb okairól beszélgessenek egymással. A beszélgetésen részt vett Lannert Judit, oktatáskutató, Balázs Éva szociológus-közgaszdász, oktatáskutató, és Salát Magdolna, az ELTE PPK oktatója.

Az esemény elején a meghívottak külön rövid előadásokat tartottak. Lannert Judit ezen a magyar oktatási rendszer rossz gyakorlatának ellenpólusaként Észtország és Portugália példáját hozta fel. Ez az a két ország, amelyeknek a PISA-eredményeik évek óta javulnak. Ennek egyik fontos oka szerinte, hogy mind a két országban kevesebb tanárt alkalmaznak, emiatt jobban meg tudják őket fizetni. Viszonyításképpen Portugáliában a diplomás átlagbér 130 százalékát kapja egy pedagógus, ez Magyarországon 60 százalék, ezt akarja a kormány 2025-re 80 százalékra feltornászni. A pedagógusok fizetésének nemzetközi összehasonlításával mi is többet foglalkoztunk, ebben a videónkban Lannert Judit részletesebben beszélt erről a témáról.

Lannert szerint a másik probléma, hogy a magyarországi oktatási rendszerben egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás. Ennek oka például az, hogy a túlzsúfolt tananyag és a sok tantárgy miatt több pedagógusra van szükség, mint amennyi valójában kellene a rendszer működtetéséhez.

Szerinte önmagában a béremelés a foglalkoztatási szerkezet megváltozása nélkül nem fog minőségbeli javulást okozni.

Ezt támasztja alá az az érdekes adat, hogy a pedagógusok mind Magyarországon, mind Portugáliában alacsonyabbnak tartják a munkájuk presztízsét, mint a közvélemény. Szerinte ennek az az oka, hogy Portugáliában hiába tettek pozitív lépéseket, de központosított maradt a rendszer, és emiatt nem lett vonzóbb a fiataloknak a tanári pálya.

Több tanárszakos hallgató már a képzése alatt a kiégés jeleit mutatja

Balázs Éva szociológus előadásában az állam és az iskola közötti kapcsolatról beszélt. Az oktatásirányításon belül szerinte más fejlett országokban nagyon fontos a partnerségi viszony kialakítása. Magyarországon viszont nagy autonómia az 1985-90 közötti időszakban volt, ahol például a vezetőválasztásban szabadságot kaptak az intézmények. 1990-2010 között szélsőséges decentralizáció volt, majd ez megfordult, és 2010-től hierarchikus irányítás alakult ki.

Ezeket adatokkal is szemléltette: Magyarországon 2011-ben a közoktatási döntések 63 százalékát az iskolák hozták meg, 2017-ben ez az arány 30 százalék alá csökkent, és a döntések 71 százaléka már az állam kezében volt.

Salát Magdolna, az ELTE PPK óraadója szerint a tanárok, tanárjelöltek hangjára kevés fókusz jut, így ő ezeket akarja felhangosítani. Előadása elején kitért arra, hogy a jó tanár fogalma mindenhol mást jelent. Azt látja, hogy kevés adatuk van a tanárképzés hatékonyságának vizsgálatára, szerinte a képzés kulcsa a tanárképző szakemberekben van. Jelenleg a tanárképzés osztatlan, 2022 szeptemberéig hatéves volt, most már ötéves, de ugyanúgy nincs külön alap és mesterképzés. Szerinte a végzéskor se lesz kész valaki, mert a tanári szakma nem lezárható, folyamatosan szakmai képzésekre van szükség a jövőben is.

Ez után a tanárjelöltek lehetséges motivációjáról beszélt, ami véleménye szerint a hivatástudatukból, a gyerekek iránti szeretetükből ered, de nagyon sok fiatal azért választja a tanári szakmát, mert ez a B tervük. Azt mondta, hogy az adatok szerint a tanárszakra jelentkezők és felvettek száma 2018 óta folyamatosan csökken, és saját tapasztalata szerint több tanárszakos hallgató már a képzése alatt a kiégés jeleit mutatja.

A nagyobb autonómia vonzóbbá tudná tenni a tanári pályát

Az esemény második felében következett a közös beszélgetés a résztvevők között. Ennek elején a moderátor feltette a kérdést: mit lehet tenni azért, hogy a tanárjelöltek ne B tervnek válasszák a tanítást? Abban mindannyian egyetértettek, hogy a nagyobb autonómia vonzóbbá tenné a tanári pályát. Lannert Judit szerint az is fontos tényező lehet, hogy milyen a munkahelyi környezet.

Szerinte túl kevés oktatási kutatásunk van, miközben egy jó tanár megbecsültségét, a pálya presztízsét növelhetné az a tény, hogy az ország gazdaságának nagyon sokat jelenthetnek a jó pedagógusok.

“Mi nagyon buták vagyunk, úgy költjük el a pénzeket, hogy meg se nézzük, mi lesz belőle, és csodálkozunk, hogy se nem vagyunk gazdagok és a munka presztízse se magas.”

Lannert Judit szerint probléma, hogy hiába teljesít valaki rosszul, nincsen meg a retorzió a rendszerben.

“Mikor rúgnak ki egy pedagógust? Amikor tanítani akar.”

Közben szerinte az életpályamodell bevezetésének lehetett volna az a következménye, hogy szelektál, tehát azok, akik nem végzik jól a munkájukat, elhagyják a pályát. Szerinte a pedagógusok bérének nincs köze a munkahelyi teljesítményükhöz, és ez probléma.

Hasonló eredmény jött ki nemrégen a Belügyminisztérium legutóbbi felméréséből is, amelyben a válaszoló tanárok nagy része szerint szükség lenne differenciált, teljesítményalapú bérezésre. Ez jelenthet akár pozitív megkülönböztetést is, például a hátrányos helyzetű gyerekeket oktatóknak a tanárok nagy része szerint magasabb bér járna, derült ki a felmérésből, aminek elemzését részletesebben itt olvashatja el.

Az elit igényeire épül az oktatási rendszer

A beszélgetés kiemelt témája volt a munkaterhek problémája, aminek csökkentéséért régóta küzdenek a pedagógus-szakszervezetek is. Egy tanár kötelező heti tanórája 22-26 között van hivatalosan, ehhez jön még hozzá az adminisztráció és minden egyéb iskolai teendő. Lannert Judit szerint az egész rendszer az elitek önző igényére épül, mert az elit folyamatosan azt hiszi, hogy versenyezni kell. Azt mondta: az elit nem olyan okos, mert nem attól lesz jobb, ha minél több tanórát, tantárgyat kell elvégeznie a diákoknak. Felhozta, hogy sok helyen projektek vannak, Magyarországon meg ugyanúgy 45 perces tanórák. Szerinte ettől azért nem tud elszakadni a hazai oktatási rendszer, mert a cél, hogy minél több tantárgy beleférjen a tanmenetbe.

Balázs Éva viszont vitatkozott ezzel: szerinte nem az elit határozza meg ezeket a folyamatokat, inkább a probléma az, hogy a rendszer nem tanul. Tehát ha egyszer be is vált valami, azt nem viszik tovább, nem építik be a bevált dolgokat a rendszerbe. Illetve szerinte az is probléma, hogy sokan azt hiszik, az iskola az egyetlen, aminek a tudást át kell adnia, más közeg erre nem képes.

“A tantervezés lobbi erőkön múlik” – reagálta Salát Magdolna, aki szerint a leterheltség a tanárszakos hallgatóknál is megfigyelhető.

A résztvevők szerint az elit szülők igényévé vált a homogenizáció, vagyis sok szülő elsőbbségeket akar a gyerekének, például magániskolákat, ahol csak hasonló elit szülők gyerekei vannak. “Üljön együtt egy osztályban a roma és a nem roma tanuló” – mondta erre Lannert, de szerinte ennek akkora politikai költsége van, amit az elmúlt 30 évben senki nem fizetett ki. Szerinte nem arról van szó, hogy mindenki önző, csak a rendszer lett így összerakva, de ezt jó kormányzással meg lehetne oldani.

Nem újkeletű problémáról van szó

A beszélgetés apropója volt, hogy szeptemberben soha nem látott szolidaritási hullám indult el a pedagógustársadalomért, ami akkor lett még erősebb, mikor a Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárát kirúgták, mert azok többször is részt vettek a polgári engedetlenségben. Azóta már többször volt országos sztrájk a fővárosban és szerte az országban, legutóbb november 18-án volt egységes munkabeszüntetés.

A tanárok régóta küzdenek a munkaterheik csökkentéséért és a sztrájkjoguk visszaállításáért. A pedagógusok nehezebb helyzetben vannak, amióta a sztrájktörvényt elfogadták, mert ez olyan elégséges szolgáltatásokat írt elő, mellyel a pedagógusok sztrájkja láthatatlan marad. Ezek mellett az ágazatban dolgozók magasabb fizetést szeretnének, de a kormány már régóta az EU-val való megállapodáshoz kötött helyreállítási alapból szeretné finanszírozni a béremelést.

Ha a kormány megegyezik az unióval, jövőre 20,8 százalékkal, 2024-ben 25 százalékkal, 2025-ben pedig a jelenlegi bázishoz mérten közel 30 százalékkal emelik majd a tanárbéreket, és így 2025-re bruttó 777 ezer forint körül lehet a pedagógusbér. A szakszervezetek nem akarnak várni az uniós forrásokra, azonnali 45 százalékos béremelést követelnek, de a kormány már bejelentette: idén erre hiába várnak.