Belügyminisztérium felmérése: A pedagógusok 70 százaléka szerint a fizetésük függjön a teljesítményüktől

A Belügyminisztérium június 13–26. és szeptember 1–20. között két kérdőívben mérte fel a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő, vagyis NOKS dolgozók véleményét. A minisztérium például arra volt kíváncsi, hogy az oktatásban dolgozók mit gondolnak az olyan témákról, mint a munkaterhek csökkentése, a pedagógusi teljesítmény mérhetősége. Szerintük a kérdőív eredményei irányadók a kormánynak a további pedagógusbér-emelés tervezésében. A felmérés részletes eredményeit a Pedagógiai Folyóiratban írta meg Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár és Kisfaludy László köznevelésért felelős helyettes államtitkár.

Az első kérdőíves felmérés öt témakört érintett:

• a pedagógusok és a tanulók leterheltsége, ideális csoport- és osztálylétszámok;
• munkakörülmények, juttatások;
• a pedagógusok és a gyermekek védelme, biztonsága;
• a pedagógusok teljesítményének mérhetősége, a tanulási eredmények kapcsolata a pedagógusok teljesítményének értékelésével;
• az intézmények teljesítményének mérése, értékelése.

A második kérdőív fókusza ennél szűkebb volt: elsődlegesen a pedagógusokat érintő külső értékelések, minősítési kötelezettségek rendszerével, a köznevelési intézményeken belüli értékelő visszajelzés jelenlegi gyakorlatával, valamint a teljesítményértékelés szempontjaival foglalkozott.

A júniusi kérdőívet 24 ezren töltötték ki, a pedagógusok 15 százaléka, vagyis nagyjából minden hetedik pedagógus. A szeptemberi kérdőívet már a pedagógusok 24 százaléka visszaküldte.

A pedagógus II. minősítés megszerzése lehetne opcionális

A felmérés részletesebb elemzése azért indokolt, mert a Belügyminisztérium kommunikációjából úgy tűnik, a pedagógusok egyes válaszait figyelembe fogják venni az oktatást érintő intézkedésekben. A részletes eredményeket itt lehet elolvasni, mi most a kérdőív két talán legnagyobb területére, a munkaterhek csökkentésére és a teljesítményfelmérésre koncentrálunk.

A munkaterhek csökkentésénél négy alapvető témát emelünk ki:

1. óraszám csökkentése;
2. pedagógus II. minősítés kötelező megszerzésének eltörlése;
3. csoportlétszám csökkentése;
4. nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bevonása.

A munkaterhek csökkentésének egyik legalapvetőbb eleme nyilvánvalóan az óraszám csökkentése lenne. A pedagógusok kötelező heti tanórája 22–26 között van. Viszont függetlenül attól, hogy pontosan mennyi, ugyanannyi fizetés jár érte. Ez nem azt jelenti, hogy a tanárok heti 22–26 órát töltenek munkával, hiszen ehhez hozzáadódik az órára készülés, dolgozatok javítása, adminisztráció. A pedagógus-szakszervezetek azt szeretnék elérni, ha a kötelező heti tanóra maximum 22 lenne. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a pedagógusok megosztottak ebben a kérdésben: a válaszadók kicsivel több mint a fele a megtartott órák száma mellett nem látja biztosítottnak a megfelelő felkészülést és a színvonalas nevelő-oktató munkát, míg a kitöltők másik fele szerint ez megvalósítható.

A pedagógusok 76 százaléka szerint az előmeneteli rendszerben a pedagógus II. fokozat megszerzése lehetne opcionális, ezzel is csökkentve az adminisztrációs terheket. Hozzátéve, hogy a mesterpedagógus, illetve kutatótanár fokozatokat továbbra is csak a pedagógus II. minősítés után lehessen megpályázni.

A Pedagógiai Folyóiratban Maruzsa Zoltán és Kisfaludy László úgy fogalmaznak:

„E tekintetben fontos feladat megvizsgálni a pedagógus előmeneteli rendszerhez kapcsolódó egyes kötelező tevékenységek (pl. a Pedagógus II. fokozat kötelezősége, az önértékelés stb.) jelenlegi formában történő fenntartásának indokoltságát is.”

A minősítés jelenleg rengeteg adminisztrációs teherrel jár, emellett sok időt is elvesz a tanároktól. Ezek alapján lehetséges, hogy a jövőben nem lesz kötelező a pedagógus II. minősítés megszerzése, és felülvizsgálják a pedagógus előmeneteli rendszer egyéb kötelező részeit is.

Tavaly átlagosan 27,8 diák volt egy osztályban, a pedagógusok szerint 20–25 lenne az ideális

A munkaterheket meghatározhatja az is, hogy a pedagógusoknak mekkora csoportban kell tanítaniuk, vagy hány gyerekre kell egyszerre vigyázniuk. A Belügyminisztérium az ideális csoportlétszámról is megkérdezte a tanárokat. Az eredményeket részletező cikk azt írja, hogy a 2021. évi Országos Statisztikai Adatfelvételi Program alapján egy óvodában átlagosan 21,2 gyerek volt egy csoportban. A pedagógusok mostani válaszai szerint az ideális létszám egy óvodai csoportnál 15 és 20 között lenne. Az általános iskolánál nincs számottevő különbség a statisztikai adatok és a pedagógusok válaszai között. Egy általános iskolában 2021-ben 19,8 diák tanult egy osztályban, a válaszadók szerint a 20 fős osztály lenne ideális. A középiskoláknál viszont nagyobb az eltérés: 2021-ben átlagosan 27,8 diák volt egy középiskolai osztályban. Ehhez képest a pedagógusok szerint 20 és 25 között lenne megfelelő az osztálylétszám.

A pedagógusok munkaterheinek csökkentése úgy is megvalósulhat, ha nem objektíven lesz kevesebb terhük, hanem valaki segít nekik azok elvégzésében. A Belügyminisztérium feltette azt a kérdést, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő dolgozók fokozottabb bevonása mennyire segítené a pedagógusok terheinek csökkentését. Erre a kérdésre a válaszadók 19 százaléka mondta azt, hogy inkább vagy egyáltalán nem ért vele egyet. A válaszadók több mint 70 százaléka szerint

segítené a pedagógiai munka hatékonyságát a NOKS munkatársak feladatkörének rugalmasabbá tétele.

Azt viszont egyelőre nem lehet tudni, hogy a csoportlétszámok csökkentését és a NOKS munkatársak feladatkörének rugalmasabbá tételét mennyire fogják figyelembe venni egy esetleges átalakításnál.

A visszajelzés fontos lenne, de kevesen kapnak

A munkaterhek felmérése mellett egy másik nagyon fontos része volt a kérdőívnek, hogy a tanárok mit gondolnak a saját teljesítményük értékeléséről. A válaszadók 75 százaléka legalább közepesen vagy többnyire egyetértett azzal, hogy a pedagógusokat szakmai fejlődésre és magasabb minőségű munkavégzésre ösztönzi, ha rendszeres visszajelzést kapnak a teljesítményükről. A kérdőívet kitöltők több mint 60 százaléka többségében, 22 százaléka pedig közepesen egyetértett azzal, hogy a teljesítmény értékelésében mind a külső, mind az intézményen belüli értékeléseknek fontos szerepük van. Ehhez képest a kutatás eredményei szerint csak a válaszadók 45 százaléka kapott az elmúlt három év alatt rendszeresen intézményvezetői vagy intézményvezető-helyettesi értékelést.

A válaszadók 70 százaléka egyetértett azzal, hogy a pedagógusok díjazása a jövőben vegye figyelembe a teljesítmény értékelését és a munka minősége alapján kapjanak differenciált bérezést.

Úgy tűnik, erre kormányzati törekvés is van, hiszen Maruzsa Zoltán a 24. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia nyitónapján, Egerben azt mondta: szerkezetében is új, rugalmasabb, inkább teljesítményalapú, kevésbé a végzettség szintjét és az életkort támogató bérszabályozásra lesz szükség.

Most nézzük meg konkrétan, milyen teljesítmények értékelését tartják fontosnak a kérdőívet kitöltő pedagógusok.

A hátrányos helyzetű gyerekeket oktatókat kell a leginkább értékelni

A kérdőívet kitöltők 60–75 százaléka egyetértett azzal, hogy a teljesítményértékelés fontos szempontja lehet a szakmai munka mennyisége és minősége, a munkafegyelem, az adminisztráció pontossága, a munkatársakkal való együttműködés és kommunikáció, a tehetséggondozásban, illetve felzárkóztatásban megvalósuló pedagógiai tevékenység, a fiatalabbak mentorálása és az etikai normák betartása.

A kérdőívben külön diagramon ábrázolták a tanárok szerinti fontos teljesítménykritériumokat, amik akár alapjai lehetnek a differenciált béremelésnek is. Az alábbi táblázat a 13 kritérium priorizálását mutatja be (minél alacsonyabb a szám, annál fontosabbnak találták az adott kritériumot a válaszadók). Ebben a listában a hátrányos helyzetű és tehetséges tanulóval foglalkozó pedagógusok szerepeltek a legelső helyen, vagyis ezt a tevékenységet tartották a „leginkább értékelendőnek”.

Nem sokkal a kérdőív eredményeinek kiderülése után meg is jelent a hír, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak indokolt többletjuttatást biztosítani.

A kérdőívet kitöltők 84 százaléka egyetértett ezzel. Igaz, egyáltalán nem biztos még, hogy ez megvalósul, de Maruzsa Egerben azt is mondta, hogy a korábban bejelentett fizetésemelésekhez képest a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók magasabb aránya miatt és a pályakezdő pedagógusoknál is nagyobb béremelés jöhet. Ha ez így lenne, az azt jelentené:

jobban kereshet egy leszakadó térségben, felzárkóztató iskolában tanító pedagógus, mint mondjuk egy fővárosi elit iskola tanára.

Erre a különbségtételre azért lehet szükség, mert igaz ugyan, hogy a pedagógushiány mindenhol probléma, de a fővárosba, nagyobb városokba, jó gimnáziumokba még mindig könnyebben találnak tanárt, mint a leszakadt régiók iskoláiba. Ezenkívül a hátrányos helyzetű diákokat tanítóknak olyan többletképességekre lehet szüksége, amik plusz energia- és időráfordítást igényelnek. Illetve a jövő szempontjából is meghatározó, hogy sikerül-e felzárkóztatni a hátrányos helyzetű fiatalokat, az oktatás pedig a felzárkóztatás alapköve lehet.

A válaszadók közel kétharmada legalább közepesen vagy többnyire egyetértett azzal, hogy az intézményen belüli értékelések mellett van létjogosultságuk a külső pedagógiai-szakmai értékelés fenntartásának, mert ezáltal hitelesebb és teljesebb az értékelés.

A kérdőívben a szülők véleményének figyelembevétele jobban megosztotta a kitöltőket: több mint 38 százalék szerint ez fontos, de 30 százalék inkább nem támogatná, ha a teljesítményértékelésük a diákok szüleitől is függne.