Szerencsére nem vezettük be a gázt, különben most még szörnyűbb lenne a helyzet

Ahogy a lakosságot, az önkormányzatokat, a vállalkozásokat, a színházakat vagy a szociális intézményeket, úgy a civil szervezeteket is sújtja a energiaválság és a rekordmagas infláció. A civil szervezetek speciális helyzetben vannak, mivel a munkájuk – sérült, fogyatékkal élő gyerekek ellátása, hátrányos helyzetűek oktatása, jogvédelem, állatmentés stb. – nem termel profitot. Ők gyakorlatilag közfeladatot látnak el az állam helyett, de közben extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy előteremtsék a működésükhöz szükséges forrásokat. Különösen igaz ez azokra a szervezetekre, amelyek részben vagy teljes egészében adományokból működnek. Az adománygyűjtés (fundraising) pedig eggyel bonyolultabb annál, mint hogy kiírják a Facebookra, hogy adjatok nekünk sok pénzt. Tegyük hozzá: a kormány folyamatos sorosozása, a szervezeteket megbélyegző, a működésüket megnehezítő törvények sem éppen a civilek iránti bizalmat erősítették.

Mihez kezdenek most ezek a civil szervezetek, amikor egyre kevesebb pénz marad az emberek zsebében, hogy jó ügyeket támogassanak? Ki tudják-e gazdálkodni a többszörösére növekedett rezsiköltségeket, a 15 százalékos infláció hatásait, és a 600-700 forintos üzemanyagárakat?

Kevés szervezetnek van tartaléka

Sczígel Andrea, a civil szervezetek fejlesztésével, szakmai támogatásával foglalkozó NIOK Alapítvány programvezetője szerint biztosan lesznek olyan szervezetek, amelyek nem tudnak talpon maradni az egyre romló gazdasági körülmények között. A civil szektorba ugyanúgy begyűrűzik a földgáz és az áram árának drasztikus drágulása, és főleg azokat a szervezeteket érintheti érzékenyen az energiaválság, amelyeknek jelentős infrastruktúrájuk van. Ideális esetben egy évre elegendő tartalékaik lennének a civil szervezeteknek, de ez nem igazán jellemző itthon.

A NIOK Alapítvány működteti az Adjukössze.hu nevű platformot, amelyen civil szervezetek indíthatnak adománygyűjtő kampányokat. Azt látják, hogy ebben az évben visszaesett az indított kampányok száma. Ennek több oka lehet. Elképzelhető, hogy a civil szervezeteknek nincs elég erőforrásuk, hogy kampányoljanak. Esetleg nem bíznak a sikerben, mert látják, hogy csökken az adományozók száma, és ezért nem is vágnak bele a gyűjtésbe. (Bár összegszerűen többet adtak az emberek, az 1 százalékos felajánlások száma is csökkent idén, aminek a Covid, a háború és a küszöbön álló gazdasági válsági is lehet az oka.)

Mindezek ellenére Sczígel Andrea úgy gondolja, hogy az adománygyűjtés erősítése lehet a megoldás, ha a civil szervezetek megpróbálják bővíteni a támogatói bázisukat. (A napokban például Pintér Béla és Társulata egy nap alatt 5 millió forintot gyűjtött össze, egyik darabjuk bemutatójára.)

A havi 2-3 ezer forintos támogatás is sokat jelenthet, hosszú távon a rendszeres adományok tudják biztosítani egy szervezet stabil működését. Bár a hazai civil szektor is felismerte már az adománygyűjtés fontosságát, azonban nem minden szervezet képes arra, hogy ezzel foglalkozzon, részben az erőforrások szűkössége, részben a szakértelem hiánya miatt. Kevés szervezet tud megfizetni egy munkatársat, aki kifejezetten adományszervezéssel foglalkozik.

Szerencséjük, hogy nem tudták bevezetni a gázt

Az InDaHouse Hungary Egyesület az ország egyik legszegényebb részén tart fejlesztő foglalkozásokat hátrányos helyzetű gyerekeknek, több mint 230 gyerek jár hozzájuk az Encsi kistérség négy településéről. Úgy számolnak, hogy a július közepén bejelentett új szabályok miatt jelentősen nő majd a rezsijük. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádszentandráson működő tanodájukban minden áramról megy, tehát a fűtés is. Ezentúl kétszer annyit fizetnek majd a villanyért, mint korábban, ami éves szinten egymillió forint pluszköltséget jelent számukra. Ez váratlan kiadás, azzal nem kalkulálhattak előre, hogy hirtelen duplájára emelkedik a villanyszámla, mondta Szabó Péter, az InDaHouse adománygyűjtési munkatársa.

„Szerencsére a központunk építésekor úgy döntöttünk, hogy nem vezetjük be a gázt az épületbe, különben most még szörnyűbb lenne a helyzet.”

Bár az idei költségvetésüknek csupán pár százaléka ez az egymillió forint, az üzemanyagköltségekkel együtt már súlyos anyagi terhet okoznak a közelmúlt változásai a szervezetnek, amely szinte kizárólag magán- és céges adományokból tartja fenn magát. Az InDaHouse autóiba is piaci áron tankolnak, civil szervezetként rájuk sem vonatkozik már a benzinárstop. Körülbelül 1,8 millió forinttal költenek többet majd az üzemanyagra, és ezen nem is nagyon tudnak spórolni, mivel minden hétvégén két kisbusz viszi az önkénteseket Budapestről Hernádszentandrásra, és a foglalkozásokra járó gyerekeket ők szállítják a települések között.

Ami nagyobb probléma, hogy az energiaárak növekedése és az infláció miatt a támogatóiknak is kevesebb pénzük lesz arra, hogy segítség az InDaHouse munkáját. Attól tartanak, hogy egyfajta negatív spirálba kerülnek: csökkennek a bevételeik, kevesebb adomány folyik be hozzájuk, miközben emelkednek a kiadásaik. „Szeretnénk minél több gyereknek segíteni, hamarosan már 16 állandó munkatársunk lesz, akinek inflációkövető fizetést szeretnénk biztosítani.”

Azt sulykolják maguknak, hogy túl kell élniük

Az Igazgyöngy Alapítvány több mint húsz éve foglalkozik hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családokkal a Berettyóújfalui kistérségben. Tucatnyinál is több településen vannak jelen valamilyen formában, hat helyen végeznek oktatási tevékenységet. Művészeti iskolájuk és tanodájuk is van, több száz gyerek jár hozzájuk. „Az első sokk akkor ért minket , amikor kikerültünk a benzinársapka alól” – mondta L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy alapítója és szakmai vezetője. Eddig is spóroltak a benzinnel, ahol csak tudtak, azonban kocsi nélkül képtelenség lenne megoldani, hogy eljussanak a családokhoz. Nap mint nap egy körülbelül 50 kilométeres körzetet kell bejárniuk, nem nagyon tudnak faragni az üzemanyagköltségeken. A szociális munka jellege is azt követeli meg, hogy a lakóhelyükön találkozzanak a családokkal, és az adományok szétosztását is csak kocsival tudják megoldani.

Az üzemanyag drágulásának másik oldala, hogy nemet kell mondaniuk azokra a felajánlásokra, amikor nekik kéne megszervezniük az adományok szállítását. L. Ritók Nóra két példát is mondott erre. Egy kisteherautónyi adományt a mostani árak mellett 70-130 ezer forintért lehetne Budapestről Berettyóújfalura leszállítani. Nemrég volt egy nagyobb bútoradomány, aminél a felajánló a szállítást is kifizette volna, ami 400 ezer forint volt.

És ha már adományozás: az infláció miatt egyre kevesebbet érnek a pénzbeli felajánlások, hiszen kevesebb adományt (élelmiszer, tanszerek, gázpalack stb.) tudnak venni belőle a családoknak. Az új katatörvény miatt a szolgáltatások is drágulnak. Az Igazgyöngynél is van olyan szolgáltatás – például honlapfejlesztés, informatikai rendszerek működtetése –, amit katás vállalkozótól vásároltak eddig. Ezek egy részéről biztosan le kell mondaniuk a jövőben.

Az Igazgyöngy épületeiben mindenhol gázzal fűtenek. Még nem ismerik a pontos összegeket, hogy mennyivel emelkedik majd a rezsijük. Átalányt fizetnek, decemberben kapják meg az első számlákat, de arra számítanak, hogy azok is sokkolók lesznek. Átszervezésekkel próbálnak spórolni: máshol tartanak meg egyes programokat, bezárják a kevésbé fontos épületeket. A tanodával ezt nem tehetik meg, mivel kell hely, ahol foglalkozhatnak a gyerekekkel.

Arról is beszélt L. Ritók Nóra, hogy sok szegénységben élő család fűt fával, azonban a tűzifa sem olcsó, és hiány is van belőle. Ugyanez igaz a gázpalackra. Ha a családoknak nem lesz pénzük tűzifára vagy gázpalackra, egyre többen fognak szeméttel fűteni, ami nemcsak környezetszennyező, de a kályhák is hamarabb tönkremennek. Az Igazgyöngynek van egy gépe, ami olcsó szalmabrikettet állít elő. Ez megoldást jelente ugyan a problémára, de a jókora áramfogyasztása miatt nem biztos, hogy tudják működtetni.

„Nem tudjuk, hogyan fogjuk ezt túlélni, de túl kell élnünk, muszáj lesz. Ezt sulykoljuk magukban, nem tehetjük meg a családokkal, hogy magukra hagyjuk őket. Nem mondhatjuk nekik azt, hogy mi sem tudjuk, hogyan csináljuk végig a telet. Azt kell sugároznunk feléjük, hogy minden rendben lesz.”

Hamar a működésképtelenség szélére juthatnak

A 2016 óta működő Völgyzugolyház Alapítvány a Kacifántosokért 2018-ban nyitotta meg a budapesti XVII. kerületben működő speciális iskoláját, ahol súlyosan, halmozottan sérült gyerekek kaphatják meg a törvényileg előírt, minimum heti húszórás speciális fejlesztést. Hiánypótló ez a tanulócsoport, mert kevés olyan oktatási intézmény van, amelyik sérült gyerekeket is fogad. A gyerekek így nem jutnak megfelelő oktatáshoz, a szüleik pedig nem tudnak dolgozni, kikapcsolódni, mivel gyerekeik 0–24 órás felügyeletet igényelnek. Somlai Zsuzsanna, az alapítvány vezetője, maga is érintett, az ő gyereke is ebbe a csoportba jár. Úgy becsülte, hogy a gázért az eddigi havi 40 ezer helyett ezentúl 260 ezret, míg a villanyért 6-8 ezer helyett 15-20 ezret fizetnek majd.

A fűtésen nem tudnak spórolni, hiszen olyan gyerekek járnak hozzájuk, akik ép társaikhoz képest könnyebben betegszenek meg. Azzal pedig a fejlesztő csoport lényege veszne el, ha rövidebb ideig lennének nyitva, magyarázta Somlai Zsuzsanna. Az ingatlan bérleti díja (ahol a fejlesztő-nevelés oktatás történik) is emelkedni fog, és közben szeretnék rendezni az alapítványnál dolgozó szakemberek fizetését. Így mindent összevetve havonta várhatóan több százezer forinttal növekednek a működési költségeik.

A Völgyzugolyházat is érinti a katázás ellehetetlenítése. A marketingesük 30 százalékkal emelte meg a munkadíját, amit már nem tudnak kifizetni, és könnyen lehet, hogy az egyik terápiás szakemberük is el fog menni ugyanebből az okból. Somlai Zsuzsanna szerint azért is vannak ennyire kiszolgáltatott helyzetben, mert közhasznú tevékenységet végző nonprofit szervezetként kizárólag adományokból, pályázati forrásokból fedezik a költségeiket, és vannak ugyan tartalékaik, de ha nem javul a helyzet, középtávon a működésképtelenség szélére juthatnak. Novemberre terveznek egy nagyobb kampányt, eredetileg a működésük fejlesztésére akartak gyűjteni, de könnyen lehet, hogy az ebből befolyó pénz a rezsire fog elmenni.

Inkább előre menekülnek

Az InDaHouse munkatársa szerint ebben a helyzetben még több energiát kell fordítaniuk az adománygyűjtésre, élesebbé válhat a támogatókért folytatott verseny a civil szervezetek között. Biztosan lesznek olyan szervezetek, amelyek inkább visszavesznek a működésükből, és így próbálják meg kibekkelni ezt a nehezebb időszakot. Az InDaHouse-nál a kockázatosabb utat, az előre menekülés stratégiáját választották. Megerősítik a fundraising csapatukat, két új embert vesznek fel erre a területre.

Ezzel párhuzamosan elkezdtek gondolkodni azon is, hogyan tudnák csökkenteni a rezsiköltségeiket, szeretnének napelemet telepíteni a tanodájukra. Gyorsan megtérülő beruházás lenne, de önerőből biztosan nem tudják megvalósítani a fejlesztést, ehhez is támogatásokra lesz szükségük. Az alaptevékenységükből – a rászoruló gyerekek oktatásából, fejlesztéséből – nem akarnak visszavenni, ez lenne az utolsó dolog, amin megpróbálnának spórolni, magyarázta az InDaHouse munkatársa. Azon már gondolkodnak, hogy egyes programjaik esetében hogyan tudnának faragni a költségeken, például úgy, hogy az ottalvós táborokat csak napközis formában tartják meg.

Az Igazgyöngynek van valamennyi tartaléka, azonban L. Ritók Nóra szerint ezt gyorsan fel fogják élni a megnövekedett költségek miatt. Az alapítvány költségvetésének több mint 60 százaléka céges és magánadományokból származik. Látszik már némi lemorzsolódás az 1000-2000 forintos adományoknál, ezért is kell az adománygyűjtést erősíteniük, hogy fennmaradhassanak. Az adománygyűjtés mellett a társadalmi vállalkozásaikat próbálják még jobban felfuttatni: egyrészt azzal, hogy még több terméket gyártanak (lekvárok, pólók, kézműves termékek), másrészt azzal, hogy ezeket több helyen értékesítik.

L. Ritók Nóra szerint a leszakadó társadalmi rétegek még kilátástalanabb helyzetbe kerülnek az infláció és az energiaválság miatt, ezért logikus lenne, ha az őket támogató civil szervezetekre más rezsiszabályok vonatkoznának, mint a forprofit cégekre. Arról azonban nincs hír, hogy az állam valamilyen formában kisegítené az Igazgyöngyhöz hasonló szervezeteket.

Somlai Zsuzsanna is úgy látja, hogy az adománygyűjtésre, az új támogatók felkutatására kell jobban ráfeküdniük: a kampányokon keresztül transzparensebbé kell tenniük, hogy milyen költségekkel jár a működésük, és több céges támogatót kell találniuk. Ami ezt megnehezíti, hogy a hazai tapasztalatok szerint az emberek valamiért nem szívesen adnak pénzt a működési költségekre, pedig az legalább olyan fontos, mint egy fejlesztőeszköz beszerzése. Az is felmerült benne, reális-e elvárni az emberektől, hogy támogassák őket anyagilag, amikor kérdésessé vált, ki tudják-e fizetni a fűtésszámlájukat. Somlai Zsuzsanna mégis bízik az emberek segítőkészségében.

„Ha azt érzik az emberek, hogy most nehéz, akkor talán még jobban átérzik, hogy a legkiszolgáltatottabbaknak még nehezebb.”