Keddtől kikereshetjük, van-e valakinek pedofil jellegű priusza

Tavaly májusban nyújtották be, júniusban megszavazták, majd ki is hirdették a menet közben melegellenes irányba eltérített, pedofilellenesnek indult kormánypárti törvénycsomagot, de az egyik legfontosabb újításának élesedésére mostanáig kellett várni. A „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló törvényt úgy hirdették ki a nyáron, hogy a többi részétől eltérően a 4. alcíme majd csak 2022. február 1-jén lép hatályba.

Ez a 4. alcím szól arról, ami pedofil-nyilvántartásként ragadt meg a közbeszédben. Ha azt nézzük, milyen célra szánták ezt a nyilvántartást, kicsoda és mit akar az elképzelt típusfelhasználó, akkor:

ezek a bekezdések teremtik meg a lehetőséget arra, hogy rákeressünk, van-e esetleg pedofil jellegű bűncselekmény a rovásán annak a tanárnak, edzőnek, szomszédnak, bébiszitternek, akire épp rábízni készülünk a gyerekünket.

Vagy ahogy a törvény egyik előterjesztője, a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté megfogalmazta a lényeget a parlamentben: „A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény módosításával létrehozunk egy olyan kereshető pedofil-nyilvántartást azokról, akik gyermekek sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt, amely felületen a szülők ellenőrizni tudják a gyermekük közelében lévő gyanús vagy egyáltalán ilyen váddal felmerülten illethető személyeket. A javaslatunk szerint ez meggátolhatja, hogy a pedofilok újra gyerekek közelébe kerüljenek, ha más nem, a szülő fogja ezt meggátolni.”

Mi történik akkor február 1-jén, kedden?

A törvényszöveg értelmében meg kell nyílnia egy elektronikus adatigénylési lehetőségnek. Lesz egy, a korábbi információk szerint az Ügyfélkapun keresztül elérhető felület, ahová ha bepötyögjük valakinek a nevét, a rendszer kidobja, hogy volt-e az illető jogerősen elítélve valamilyen gyerek ellen elkövetett, szexuális jellegű bűncselekmény miatt. (Ahogy arra a téma szakértői rendszeresen felhívják a figyelmet és mi is sokszor megírtuk: az ilyen bűnöket elkövető emberek egyébként nem feltétlenül pedofilok a szó eredeti értelmében, emiatt pedofil nyilvántartásról beszélni kicsit félrevezető.)

Bárki használhatja a keresőt?

A törvény szerint olyan nagykorú személy igényelhet adatot, aki gyerek (tizennyolc év alatti személy) hozzátartozója, vagy gyerek nevelését, felügyeletét, gondozását látja el. A hozzátartozó elég tág fogalom, emiatt lényegében bárki olyan felnőtt jogosult az adatlekérdezésre, akinek a tágabb családjában akad gyerek.

Mit dob ki a rendszer, ha beírunk egy nevet?

Ha az, akire rákeresünk, soha nem volt pedofil jellegű ügy miatt jogerősen elítélve, akkor semmit. Akkor sem, ha a lekérdezett embernek volt ugyan ilyen ítélete, de már nagyon régen. A törvény tizenkét évben határozza meg a maximumot, legfeljebb a mentesülési időtől számított tizenkét évig szerepelhet valaki a nyilvántartásban.

Ha viszont az illető szerepel a nyilvántartásban, akkor találatot jelez a rendszer. Kiadja majd a születési évszámot, a település nevét, ahol az illető lakik (budapestieknél a kerületet), az elkövetett bűncselekményre vonatkozó alapinformációkat (mikor, milyen bűncselekményt követett el) és egy szemből készült fotót is.

Ha esetleg több azonos nevű ember is van a rendszerben, akkor mindegyiknél először csak fénykép és településnév jelenik meg. Az adatigénylőnek ki kell választania, melyikükre gondolt, és utána léphet tovább a többi adathoz. (Ez az eredeti javaslatban még nem így volt, az adatvédelmi hatóság észrevételére szigorítottak.)

Akárkire rá lehet keresni?

Elvileg egyáltalán nem, ezért is kell a névrokonok közül is választani az összes adat elérése előtt. A cél elméletben az lenne, hogy az ember ellenőrizhesse a számára fontos konkrét gyerek környezetében lévő felnőtteket, nincs-e olyasmi a múltjukban, ami miatt tartani érdemes tőlük. A törvény úgy fogalmaz, hogy akkor lehet valakire rákeresni, ha az információ megítélésünk szerint „feltehetően szükséges” gyerekek védelme, az ellenük elkövetett bűncselekmények megelőzése, „a gyermekekkel közvetlen kapcsolatba kerülő személyek ellenőrzése érdekében”, és „az erre vonatkozó adat más módon történő megismerése egyébként aránytalan nehézséggel járna”.

Tehát csak úgy kíváncsiságból, különösebb ok nélkül, véletlenszerűen nevekre rákeresni éppúgy nem szabad, mint mondjuk híres emberekkel vagy adott esetben politikai ellenlábasokkal tenni próbát.

De hogy akadályozzák ezt meg? Hogy ellenőrzik, hogy jogosan kerestem-e rá XY-ra (mert mondjuk szívességből néha vigyáz a gyerekemre) vagy sem?

Előzetes ellenőrzés helyett valószínűleg inkább arról lesz szó, hogy az embert elméletben szankció fenyegetheti, ha utólag valahogy kiderül, hogy szabálytalanul használta a nyilvántartást. Amikor adatot igényelünk, vagyis rákeresünk valakire, nyilatkozni kell arról, hogy az igénylés feltételei fennállnak. Az igényléseket naplózzák. Amit a felületen csinálunk, annak tehát nyoma marad.

Amikor egyébként a pedofilellenes csomag még csak a parlament elé benyújtott törvényjavaslat volt, a NAIH elnöke, Péterfalvi Attila készített róla egy állásfoglalást. Péterfalvi akkor, májusban – miután jelezte, hogy az alapvető célokkal egyetért – elég keményen kritizálta a tervezetet. Erről a témáról például ezt írta:

„a lekérdezés feltétele, hogy az érintett adatainak a megismerésére jogosult személy ”megítélése szerint„ az adatok megismerése a cél eléréséhez ”feltehetően szükséges„ olyan,

kizárólag a lekérdezést végző szubjektív tudati hozzáállásában megnyilvánuló feltétel, amelynek teljesülése objektív eszközökkel nem ellenőrizhető, így parttalan, adatvédelmi szempontból garanciális jelleggel sem bír, így a jogellenes, céltól eltérő adatmegismerések érdemi korlátjának sem tekinthető.”

Péterfalvi javaslata az volt, hogy a lekérdezőnek meg kelljen adnia a lekérdezés konkrét indokát (mondjuk hogy az épp ellenőrzött embert bébiszitterként tervezi alkalmazni). Ez azonban végül nem épült bele a törvénybe.

A NAIH-nál a múlt héten érdeklődtünk, készülnek-e valahogy február elsejére, terveznek-e például útmutatót készíteni a jogszerű használatot segítendő. A válasz szerint a hatóság jelenleg nem készül útmutatót kiadni. A NAIH-nak egyébként nincs tudomása arról, hogy az adatlekérdezés lehetőségének a biztosítása milyen informatikai háttérrel fog megvalósulni, vagy hogy milyen lehetséges informatikai megoldások szolgálják a visszaélések megelőzését. Ha egy konkrét ügyben felmerül majd, hogy jogszerűtlen lehetett az adatkezelés, akkor a NAIH, ha van erre irányuló megkeresés, vizsgálatot vagy hatósági eljárást indíthat. Emellett a NAIH hivatalból is vizsgálhatja általában a személyes adatok kezelésének a feltételeit a bűnügyi nyilvántartó szervnél.

Ahogy a Telexnek írta a hatóság elnöke: előzetes feltételezéseik nincsenek a lehetséges visszaélések arányáról, számáról, már csak azért sem, mert nem ismernek olyan más országbeli statisztikát, amely erre a kérdésre vonatkozna, és érdemes lenne összehasonlítani a magyar helyzettel a szabályozások hasonlósága alapján.

Ha már megvan az infó, mit szabad és mit nem szabad kezdeni azzal, amit megtudunk?

A törvény szerint a megismert információkat az adatigénylő köteles bizalmasan kezelni, azt lényegében csak olyannak adhatja tovább, aki tulajdonképp akár maga is megcsinálhatta volna a lekérdezést. Tehát ha egy anya mondjuk az adatbázisban felfedezi, hogy a fia edzőjét korábban elítélték gyermekpornográfia miatt, ezt elmondhatja a gyereke külön élő apjának és a nagymamának is, tudjanak róla, mielőtt legközelebb edzésre kísérnék.

Az edzőterem faliújságjára azonban már nem plakátolhatja ki és nyilvános Facebook-posztban sem kürtölheti világgá. Az adatokról másolatot (például képernyőfotót) készíteni szigorúan tilos, mint ahogy azokat nyilvánosságra hozni, sokszorosítani, adatbázisba foglalni is. Nyilvános „pedofil”-listákat elvileg senki nem készíthet. A törvényhozó próbálta az ilyesminek azzal is elejét venni, hogy előírta: a nyilvántartásban lévő fényképek legyenek vízjelezve. Azzal számolnak, hogy így utólag könnyen kiderül, ha egy nyilvánosságra hozott fotó innen származik.

Korlátozzák a keresések számát?

Nem, a számot nem. Bármennyi nevet le lehet kérdezni.

Fel van készülve erre a rendszer? Most akkor több tízezer aggódó szülő fog rázúdulni az Ügyfélkapura?

Egyelőre szinte semmit nem tudunk a nyilvántartás technikai hátteréről, a felkészülésről, a várakozásokról.

Február elseje közeledtével a Telex megkereste a nyilvántartás megnyílásával kapcsolatos kérdéseivel az Igazságügyi Minisztériumot és az Ügyfélkapu mögötti Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-t. Csütörtök este elküldött kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.

Többek között azt kérdeztük meg, hogy

• mik a várakozások a lehetőség megnyílásával kapcsolatban?
• milyen nagyságrendű adatigénylésre számítanak, illetve nagyjából milyen számban, milyen arányban számítanak visszaélési kísérletekre?
• a technikai feltételek készen állnak, adottak-e?

Ha megérkeznek a válaszok, beszámolunk róla. (Frissítés: Új cikkünkben, itt olvashat a válaszokról.)

Péterfalvi a májusi állásfoglalásában egyébként a hatásvizsgálatot hiányolta. Arról írt, hogy ilyenre mindenképp szükség lenne, viszont hatásvizsgálat elkészültéről, annak eredményéről a hatóságnak – legalábbis akkor, májusban – nem volt tudomása. Hatásvizsgálatot az állásfoglalás szerint nemcsak azért kell végezni, mert bűncselekményekre vonatkozó személyes adatokat készülnek nagy számban kezelni, hanem „igen fontos szempont a hatásvizsgálat elvégzéséhez, hogy a javaslat szerint az elektronikus hozzáférést biztosító mechanizmus az ügyfélkapuhoz fog kapcsolódni, amely körülmény önmagában is adatvédelmi-adatbiztonsági kockázatok azonosítását és azok kezelését teszi szükségessé.”