Hogy működne a pedofil-nyilvántartás?

2021. május 28. – 11:40

frissítve

Hogy működne a pedofil-nyilvántartás?
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Hallott róla, hogy van valami, de nincs képben a részletekkel? Szövevényesnek tűnik az ügy? Jó lenne pár alapvető kérdésre választ kapni? Kibogozunk, tisztázunk, megválaszolunk: itt a Telex Gyorstalpalója.

Kedd este Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője képviselőtársával, Selmeczi Gabriellával közösen benyújtotta a parlament elé a régóta beharangozott törvénytervezetet, amelynek az előkészítésébe a Kaleta-botrány közepette vágtak bele, és amellyel a pedofil jellegű bűncselekmények ellen, a gyerekek védelmében lépnének fel. Egy több elemből álló, több különböző törvényt módosító csomagról van szó, amelynek része többek között a Btk. szigorítása, büntetési tételek emelése, az elévülési szabályoknak az áldozatoknak kedvező átírása.

A javaslat legfeltűnőbb újítása az lenne, amit Kocsis Máté „kereshető pedofil-nyilvántartásnak” nevez.

Ezt a törvényjavaslatot kifejezetten a pedofilokra célozták?

Az a címe, hogy „A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról”. A pedofil szó viszont magában a törvényszövegben nem fordul elő, csak az indoklásban, és ez jól is van így, mert

míg a hétköznapi beszédben hajlamosak vagyunk mindenkit pedofilnak hívni, aki gyerekeket molesztál, erőszakol meg, vagy gyerekpornót néz, valójában a gyerekekkel szembeni erőszakot legtöbbször nem pedofilok követik el.

Definíció szerint pedofil az az elkövető, aki nemi izgalmat kizárólag egy pubertás kori változás előtt álló test látványától érez. A gyerekekkel szembeni erőszakot csupán az esetek 1-7 százalékában követik el ilyen, definíció szerinti pedofilok. Egyébként az elkövetők jellemzően a gyerekkel bizalmi kapcsolatban állók, sokszor közeli hozzátartozók, családi barátok, akiknek az érdeklődése nem kizárólag gyerekekre irányul. Csak éppen a gyerekek kiszolgáltatottabbak, könnyű célpontnak tekintik őket.

Nevezzük őket bárhogy is, hogyan segítene abban ez a javaslat, hogy elkerüljük őket?

A létrehozni tervezett kereshető nyilvántartásban benne lennének mindazok, akik gyerekek sérelmére szexuális bűncselekményt követtek el. Az ötlet nem a semmiből jött. A javaslat indoklásában említik, hogy az Egyesült Államokban és Lengyelországban működik hasonló nyilvántartás. Az Európai Unió pedig már 2011-ben a tagállamok figyelmébe ajánlotta az elkövetők nyilvántartásának megfontolását a gyerekek szexuális bántalmazásáról szóló 2011/93/EU irányelvben.

Szóval lesz egy nyilvános, hosszú lista vagy arcképes tabló az ismert pedofilokról (ha az egyszerűség kedvéért most így hivatkozunk az összes elkövetőre)?

Nem. A dolog úgy fog működni, hogy külön-külön rá lehet keresni adott nevekre egy nyilvántartásban, és akkor kiderül, hogy az illető, akire kíváncsiak vagyunk, benne van-e vagy sem. Nyilvános lista nemhogy központilag nem készül, hanem még azt is megtiltanák, hogy az ember saját maga készítsen ilyet a találatai alapján. A javaslat előírja, hogy a felületen megismert adatokat kötelező bizalmasan kezelni, azokat kizárólag a gyerek védelmében szabad harmadik személynek elárulni,

„másolat – így különösen képernyőfotó, kivonat vagy más összefoglaló – nem készíthető, továbbá azokat tilos nyilvánosságra hozni, terjeszteni, sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni”.

Ezt azzal próbálnák akadályozni (de maga a javaslat szövege is tartalmazza a „lehetséges mértékben” fordulatot), hogy technikailag blokkolnák a felületen a szöveges másolat készítését, a kép esetében pedig előírnák, hogy „különösen vízjelezéssel vagy más hatékonynak tekinthető adatrejtési intézkedéssel – olyan módon jelenjen meg”, hogy ha mégis, a tilalom ellenére felbukkanna később valahol, akkor kiderüljön, hogy innen, a nyilvántartás felületéről származik.

De legalább mindenki használhatja majd az adatbázist? Én mint szülő rá tudok majd keresni, hogy a szomszéd, a sarki fagylaltos, a gyerekem fociedzője vagy a földrajztanára benne van-e?

Nem minden részlet egyértelmű egyelőre. A javaslat úgy fogalmaz, hogy: „az érintettre vonatkozó adat megismerhetővé tétele a felületen akkor kezdeményezhető, ha a kezdeményező olyan nagykorú személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy hozzátartozója, vagy nevelését, felügyeletét vagy gondozását látja el”. Ezt úgy lehet érteni, hogy például a szülőknek joguk lesz adatot lekérni. És rajtuk kívül persze még egy csomó mindenkire illik ez a leírás a nagyszülőktől kezdve a felnőtt testvéreken át a tanárokig.

Hogy egyébként ellenőrizni fogják-e valahogy adatlekérés előtt, hogy az ember megfelel-e a feltételeknek, az nem derül ki a javaslatból. Szerdán megkerestük az ügyben az előterjesztőt, Kocsis Mátét, de egyelőre nem kaptunk választ. Ennek mindenesetre legkésőbb a javaslat parlamenti vitájakor ki kell derülnie.

A kérdés másik fele arra vonatkozott, hogy kire lehet rákeresni.

A javaslat „a gyermekekkel közvetlen kapcsolatba kerülő személyek” ellenőrzéséről beszél, és az indoklás példaként az iskolai dolgozókat, bébiszittereket, edzőket hozza.

De a javaslatban nincs konkrét definíció arra, hogy ki számít majd „a gyermekekkel közvetlen kapcsolatba kerülő személynek”. És az sem derül ki, hogy a rendszer bármilyen módon korlátozni tudná-e egyébként, hogy az ember milyen nevet ír be a keresőbe: olyasvalakiét, akivel a gyerekének tényleg dolga van, vagy kíváncsiságból mondjuk egy celeb nevét, egy politikai ellenlábasét vagy a saját főnökéét esetleg. Itt is ugyanaz a helyzet: az előterjesztőtől egyelőre nem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Milyen lesz az adatlekérő felület, hogy működik majd a keresés? Mit dob ki, ha van találat az adott névre?

Elektronikus, ügyfélkapus azonosítás után lehet majd belépni a felületre. Ott be kell majd írni annak a nevét, akire kíváncsiak vagyunk, és nyilatkozni kell arról, hogy a megítélésünk szerint az adatok megismerése gyerek elleni bűncselekmények megelőzése céljából „feltehetően szükséges”, és az erre vonatkozó adat megismerése más módon „egyébként aránytalan nehézséggel járna”. Bármennyi névre rá lehet majd keresni, az adatigénylések számát nem tervezik korlátozni. Ha találat van, a rendszer kiadja majd a teljes nevet, a születési évszámot, a település nevét, ahol az illető lakik (budapestieknél a kerületet is), valamint az elkövetett bűncselekményre vonatkozó információkat. Még – ahogy már volt szó róla, vízjelezett – kép is lesz, mégpedig szemből készített arcképmás. Ha véletlenül több, egyforma nevű ember is szerepel a nyilvántartásban, mindegyiket kiadja majd a kereső.

Ha valakit nem találok meg a nyilvántartásban, akkor nyugodt lehetek felőle?

Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Kezdjük ott, hogy mindig van egy első alkalom: olyan ember is bánthat gyereket, aki korábban még soha nem tett ilyet.

Aztán itt van a látencia elég nagy problémája. Ahogy a Hintalovon Alapítvány munkatársai el szokták mondani: kutatások szerint 100 gyerek ellen elkövetett erőszak esetből 10 derül ki, ebből a 10-ből 1 esetben indul büntetőeljárás. És még akkor sem biztos, hogy végül el is ítélik az illetőt, ez csak az esetek 0,7 százalékban történik meg. A nyilvántartásba pedig csak azok tudnak bekerülni, akik lebuktak. Az, hogy valaki nem szerepel a nyilvántartásban, még nem jelenti azt, hogy biztosan nem pedofil, vagy nem veszélyes a gyerekekre nézve. Még csak azt sem jelenti, hogy ne került volna korábban esetleg gyanúba vagy akár ne lenne ellene éppen folyamatban is büntetőeljárás.

Csak annyit jelent, hogy nem ítélték el eddig ilyen bűncselekményért. A hamis biztonságérzet visszaüthet.

Nem mintha a gyakorlatban nagy esélyt látnék különböző döntésekre, de elvileg, ha én szülőként megtudom az adatbázisból, hogy a szomszédom molesztált már gyereket, eldönthetem, hogy átengedem-e hozzájuk játszani a fiamat vagy a lányomat. De mi a helyzet az intézményekkel? Ugye az alap, hogy ezek az emberek, akik benne vannak a nyilvántartásban, nem dolgozhatnak, mondjuk, iskolában?

„Számos munkakörből kitiltjuk a pedofilokat, hogy véletlenül se kerüljenek a gyermekek közelébe” – fogalmazott a Facebookon Kocsis Máté, amikor bejelentette, hogy benyújtották a törvényjavaslatot.

Eddig is volt már korlátja annak, hogy gyerekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetői gyerekekkel dolgozhassanak. A munka törvénykönyvében benne van, hogy „a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végző munkáltató nem létesíthet munkaviszonyt” olyan személlyel, aki bizonyos bűncselekmények miatt szerepel a bűntettesek nyilvántartásában. A hatályos Btk. pedig előírja, hogy aki 18 év alatti gyerekkel szemben nemi bűncselekményt követett el, azt „végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll”. Ezt a részt egy 2017-es, fideszesek kezdeményezte törvénymódosítás iktatta be a Btk.-ba.

Ami most mindehhez képest újdonság, hogy még több munkakörből zárnák ki azokat, akik gyerek ellen követtek el szexuális bűncselekményt.

A meglévő felsorolás lefedte például az iskolákat, óvodákat, gyerekkórházakat, most ezekhez csatlakozna minden olyan munkahely, ami gyerekeknek nyújt „szabadidővel, szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatást”. Az indoklás konkrét példaként a strandot, vidámparkot, állatkertet említi.

És lenne még egy dolog: az ilyen bűncselekmények elkövetői kormányzati szolgálati jogviszonyt sem létesíthetnek, és politikai vezetői tisztséget sem tölthetnének be az államigazgatásban.

A javaslat még arról is rendelkezik, hogy ha valaki a munkát adót, a foglalkoztatót megtévesztve játssza ki az eltiltást, az szabálysértésnek számít.

Hallottam arról, hogy Amerikában a szigorú szabályozás miatt olyanoknak is tönkre tud menni az élete, akik kamaszként másik kamasszal szexeltek.

Az itthoni javaslat ezt próbálja kivédeni. A nyilvántartásba csak azok kerülnének bele, akik a bűncselekményt a tizennyolcadik születésnapjuk után követték el. A foglalkozástól eltiltás alkalmazása pedig fiatalkorúval szemben „különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető” lenne. Az indoklásban írnak is a témáról, ezt:

„A fiatalkorúakkal foglalkozó kriminológia és a büntetőjog egyik alaptétele, hogy a fiatalkorúak személyisége enyhébb eszközökkel is eredményesebben javítható, ezáltal a felnőttekhez képest komolyabb eséllyel vezethetők vissza a jogkövető társadalomba. Ez ellen hatna, ha a nemi bűncselekményt elkövető fiatalkorú kötelező és végleges eltiltása kivételt és méltányosságot nem engedő törvényi rendelkezés lenne. Emellett a kiskorúak sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények fiatalkorú elkövetői a kortársaikat sértik, amiből nem lehet messzemenően következtetni kontrollálatlan pedofil hajlamra és arra, hogy e személyek a felnőtté válásuk után a kínálkozó alkalomra valószínűsíthetően újabb bűncselekményt követnek el.”

Ha megszavazzák a parlamentben, mikor lép hatályba ez a csomag?

Hamar. A törvénymódosítási csomag nagyobbik része, például a Btk.-szigorítás a kihirdetést követő tizenötödik napon már hatályba is lép. De van egy fontos kivétel: magára a nyilvántartásra tovább kell várni. Azok a paragrafusok, amelyek ezzel foglalkoznak, csak 2022. február elsejétől lépnének hatályba a terv szerint.

Mit szólnak a javaslathoz gyermekjogokkal foglalkozó civilek?

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány régóta várt változatásokról és fontos előrelépésről írt a törvényjavaslatról kiadott állásfoglalásában. „A szigorúbb büntetés és a foglalkozástól való eltiltás olyan pozitív elemei a törvényjavaslatnak, amelyek sokat tehetnek a szexuális bántalmazás elleni fellépésben” – írták. Ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a megelőzéshez a társadalom egészének a részéről szükség lenne további lépésekre, „egy olyan holisztikus szemléletre, amelyben megjelenik a megfelelő segítségnyújtás az áldozatoknak, megváltozik az intézményi gondolkodásmód és a társadalom odafigyelése a bántalmazásokkal szemben, nagyobb hangsúlyt kap a szexuális edukáció és szükséges a gyerekeikről alsóneműs képeket megosztó szülők szemléletváltása is”.