Kevés helyen lesz csak igazán éles a verseny, a pártalkuk miatt több helyen már most ki lehet hirdetni az előválasztás győztesét

• Ahogy egyre közeledik az előválasztás, szép lassan kiderül, hogy nem egészen úgy fog kinézni, mint azt sokan elképzelték.
• Valóban mind a 106 választókerületben a választók dönthetnek az ellenzék közös jelöltjéről, de ez nem azt jelenti, hogy mindenhol öt-hat jelölt közül tudnak választani. Sőt, már hetek óta zajlanak a visszalépések, pedig még a jelölési időszak sem indult el hivatalosan.
• Az ellenzéki pártok erőforrást, választási esélyeket, jövőbeli frakciót és belső viszonyokat is mérlegelnek, amikor belemennek egy-egy alkuba.
• Márki-Zay Péter szerint már az hiba volt, hogy egyfordulós lett az egyéni jelöltek kiválasztása, a pártok szerint ugyanakkor a demokrácia velejárója a tárgyalás.
• Több körzetben már most borítékolható az eredmény, de van, ahol pont a pártalkukkal nyílt meg a verseny.

Az ellenzéki választók csak úgy kapkodják a fejüket az elmúlt hetekben, hogy épp melyik párt melyik jelölt mögé áll be az előválasztáson az egyes egyéni választókerületekben. Sorra érkeznek a meglepőbbnél meglepőbb bejelentések: elég csak az egymást korábban durván támadó Jobbik és DK váratlan összefogására gondolni, de akkor is sokan felhúzták a szemöldöküket, amikor a DK mellett a Jobbik is beállt Tóth Csaba MSZP-s jelölt mögé Zuglóban.

A legélesebb kritikát épp a zuglói választókerületben Momentum-színekben induló Hadházy Ákos fogalmazta meg, aki pár napja azt írta, a sorozatos visszalépések miatt:

„Az előválasztás kezd ugyanúgy színjáték jelleget ölteni, mint ahogy színjáték a fideszes parlament.”

A Momentum jelöltje szerint komolyan át kell gondolni, hogy „ebben szomorújátékban érdemes-e szerepet vállalni.”

Valóban úgy tűnhet elsőre, hogy már rég lezsírozták egymás között az ellenzéki pártok a körzeteket.

• Az MSZP-s Hiller István mögé mind a hat nagy ellenzéki párt felsorakozott Pesterzsébeten, de
• a DK-s Varju Lászlónak és a párbeszédes Szabó Tímeának sincs egyelőre kihívója, mögöttük öt párt sorakozott fel.
• Gyakorlatilag már most borítékolható az eredmény az MSZP-s Kunhalmi Ágnes (Budapest 15.), a most momentumos Szél Bernadett (Pest megye 2.) vagy a jobbikos Kálló Gergely (Fejér megye 4.) körzetében, a nevük mellett legalább három-négy párt logója ott lesz a szavazólapon.

Több helyen kiszámíthatatlanná vált a verseny

Számításaink szerint országos szinten legfeljebb 15-20 választókerületben várható éles előválasztási verseny, és alig lesz olyan körzet, ahol kettőnél több jelöltnek valódi esélye lehet a győzelemre. Itt figyelembe vettük a jelöltek ismertségét, helyi beágyazottságát, az eddigi felméréseket, a médiafigyelmet, a kampány intenzitását, valamint országos jelentőségét.

Karácsony Gergely szerint az egyfordulós előválasztás természetes velejárója, hogy van tömbösödés a választókerületekben.

„Ha kevesebb jelölt van, nagyobb lesz a tét, mert nem lesz szétaprózódott a mezőny”

– fogalmazott az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje pár napja az ATV-ben. Szerinte összességében sokkal demokratikusabb ez a folyamat, mint bármikor korábban.

Az éles versenyt az ellenzéki pártok képviselői eltérően értelmezik. Mindenhol lesz verseny, „nagyon éles verseny meg a körzetek körülbelül kétharmadában várható” – írta Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója Telexnek. Az MSZP szerint pedig „elenyésző lesz azon választókerületek száma, ahol nincs éles verseny”. De olyan véleményt is hallottunk ellenzéki politikustól, hogy a körzetek kilencven százalékában kiélezett küzdelmet várnak, és csak négy-öt körzetben borítékolható már most az eredmény. Egy másik párttól pedig úgy fogalmazott egy képviselő, hogy az alkukkal csak fokozódik a tét.

Azt ugyan elismerte, hogy a visszaléptetések korlátozzák a széles körű versenyt, de cáfolta, hogy lepacsizták volna az előválasztást.

Többen is megemlítették, hogy jó pár körzetben pont a pártalkukkal nyílt meg az előválasztási verseny, hiszen így nem négy-öt jelölt között aprózódnak szét a szavazatok, hanem a két legesélyesebb jelölt küzdhet meg egymással. Néhány említett példa:

• Barabás Richárd (MSZP–Párbeszéd) visszaléptetésével például megjósolhatatlan lett Gy. Németh Erzsébet (DK) és Orosz Anna (Momentum) csatája Újbudán (Budapest 2. választókerület). Míg korábban Gy. Németh magabiztosan nyert volna, ugyanis a kutatások szerint az ugyanarra a szavazói csoportra utazó Orosz és Barabás között megoszlottak a szavazatok.
• Ugyancsak fokozódott az addig se érdektelen előválasztási küzdelem a II.-III. kerületben (Budapest 4.), miután a két párt megállapodása értelmében Berg Dániel (Momentum) kiszállt a versenyből, és pártja Tordai Bencét (MSZP–Párbeszéd) támogatja A Republikon korábbi felmérése mindössze egy százalékpontnyi különbséget mért Tordai és Kálmán Olga (DK) között, ha csak ketten maradnak a végén.
• Nehéz lenne jelenleg megmondani, hogy ki nyer a Budafok-Budatétényben (Budapest 18.), ahol a DK Bollók Istvánnét visszavonva Molnár Gyulát, a körzet szocialista országgyűlési képviselőjét indítja. A kihívója Tóth Endre (Momentum) lesz, aki egy májusi felmérésben még három százalékponttal előrébb tartott, mint Molnár, de akkor még Bollók Istvánné is versenyben volt. Itt persze még bekavarhat, hogy az MSZP volt elnökét egy sajátos folyamat végén kizárta a pártja, úgyhogy nem tudni még, hogy a szocialisták kit fognak támogatni ebben a választókerületben.

Megvan a válasz a DK és a Jobbik együttműködésére

Mielőtt végigvesszük, miért kezdtek el alkukat kötni a pártok, nézzük meg, hogy milyen taktikával vágtak neki a kampánynak.

A DK-nak már novemberben megjelent egy 38 nevet tartalmazó listája, választókerületenkénti bontásban mutattak be jelölteknek látszó politikusokat a honlapjukon. Februárban már 80 körzetben került a postaládákba a párt szóróanyaga „a helyi erős emberekről”. Akkor azt mondta lapunknak Barkóczi Balázs szóvivő, hogy mind a 106 körzetben lesz saját jelöltje az előválasztáson a DK-nak. Aztán tavasszal megindultak a tárgyalások a pártok között, és a DK sorra léptette vissza a bejelentett és már szórólapokkal, a Facebookon kampányoló jelöltjeit. Úgy tudjuk, végül 60-65 jelölttel vágnak neki az előválasztásnak, várhatóan nekik lesz így a legtöbb saját indulójuk.

A DK-hoz hasonlóan nagyon korán elkezdte bemutatni Fekete-Győr András a Momentum jelöltjeit, már januárban az ország több pontján ismertté váltak a párt indulói. A különböző egyezségek után nagyjából 40-50 jelöltjük áll rajthoz az előválasztáson, erősítette meg lapunknak Hajnal Miklós, a párt elnökségi tagja.

Tóth Bertalan egy áprilisi háttérbeszélgetésen még 60-70 MSZP-párbeszédes jelöltet emlegetett, de azóta már többeket visszaléptettek, és a Momentummal is kötöttek egy jelentős megállapodást.

Míg a fenti pártok a már bemutatott jelöltek visszaléptetésével is tudnak „üzletelni”, a Jobbik és az LMP azt a taktikát követte, hogy fokozatosan jelentik be, hol indulnak, és a háttérben előre egyeztetnek, hol álljanak be más mögé. A Jobbik már jó előre jelezte, hogy nem indulnak el az összes választókerületben, Szabó Gábor szerint evidens volt számukra, hogy mind a 106 választókerületben nem ők tudják a legalkalmasabb jelöltet indítani. Ezért – mint fogalmazott – a közös ellenzéki célok elérése érdekében feleslegesen nem erőlködtek.

„Viszonylag elfogadva a realitásokat, nem kérünk sokat, de azt a nem sokat nagyon kérjük” – mondta Kanász-Nagy Máté az LMP taktikájáról. Húsznál több körzetben biztosan nem lesz LMP-s jelölt, de pár jelöltjük támogatásáért cserébe sok helyen beállnak más pártok mögé.

Februárban a pártelnökök közleményben deklarálták, hogy mind a 106 körzetben előválasztáson dönthetnek a szavazók a közös egyéni jelöltekről és miniszterelnök-jelöltről. Azt azonban nem kötötték ki, hogy a pártoknak és jelölőszervezeteknek kötelező lenne mindenhol vagy legalább meghatározott számú körzetben elindulniuk. Ez, illetve az a döntés, hogy egyfordulós választáson dől el az egyéni jelöltek sorsa, megágyazott a pártközi alkuknak.

Mostanáig két nagyobb egység és több kisebb pártközi egyezség látszik kirajzolódni.

• Mindenképp az egyik legmeglepőbb a DK és a Jobbik összefogása, a választókerületek közel harmadában állapodtak meg egymás jelöltjeinek támogatásáról.
• Erre válaszul fűzte szorosabbra együttműködését az MSZP–Párbeszéd és a Momentum, jó pár körzetben ugyanis azt érezhették, hogy a Jobbik–DK összefogással csökkent a jelöltjük esélye. Információink szerint ők is több mint harminc körzetről kötöttek egyezséget.
• Az MSZP és Párbeszéd már rögtön az elején közölte, hogy ők minden körzetben együtt mozognak, sehol se indulnak egymás ellen.
• Közel hasonlóan széles az LMP és a Jobbik együttműködése, csaknem 70-75 körzetben támogatják egymás jelöltjeit. De az LMP alacsony támogatottsága nem sok helyen tesz hozzá a jobbikos jelölt népszerűségéhez.
• A többi párt között se látszanak nagy ellentétek. Így például a Momentum és a Jobbik is közel harminc körzetben támogatja egymást, de
• a DK és az MSZP–Párbeszéd között is majdnem húsz körzetben van már megállapodás.

Nem bírnák erőforrással, nincs annyi esélyes jelölt

A visszalépések egyik legfontosabb oka anyagi. Mindenki rájött, hogy nincs erőforrása 106 előválasztást végigcsinálni. Így indokolta a háttérben egy ellenzéki politikus, hogy miért indult el a pártok közötti alkudozás az utóbbi hónapokban. Más szerint is irracionális elvárás lenne, hogy a Fidesz elleni kampány előtt minden pénzt felégetve rohanjanak előre a pártok olyan körzetekben is, ahol valójában semmi esélyük a győzelemre.

„Elindulhatnánk hetven körzetben is, csak akkor sok helyen elbuknánk. Priorizálnunk kellett, és leszűkítettük, hogy melyik körzetekre koncentrálunk” – fogalmazott Hajnal Miklós a Momentumtól. Választókerületenként eltérő a pártok és a jelöltek helyi beágyazottsága, és szerinte ott nincs sok értelme egy párt indulásának, ahol kicsi a helyi szervezete, nincs helyben annyi aktivistája, és maga a jelölt is úgy látja, hogy valamelyik ellenfelét lenne inkább érdemes támogatni.

Van, aki úgy számol, hogy választókerületenként 10-15 aktivista folyamatos munkájára lesz szükség az őszi kampányban, más szerint 20-30 ember is kell a győzelemhez. Nem véletlen egyébként, hogy ennyire fontosnak tartják az aktivisták és a helyi szervezetek megerősítését,

az előválasztás valójában mozgósítási verseny lesz. Leginkább azon fog múlni az eredmény, hogy melyik párt tudja több választóját elvinni szavazni.

Így nyilvánvalóan oda koncentrálják az erőforrásaikat a pártok, ahol nagyobb verseny van.

„Mielőtt eldöntjük, hogy melyik körzetben lépünk vissza, megnézzük, milyenek helyben az esélyeink, mennyire osztjuk meg a mezőnyt, mennyire nő meg a győzelmi esélye egy másik jelöltnek a Momentum támogatásával, és igyekszünk értékalapon dönteni” – fogalmazott Hajnal. „Azokban a körzetekben maradunk csak állva, ahol azt gondoljuk, hogy a DK tudja a legjobb jelöltet adni a Fidesz legyőzésére.” Ezt pedig Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke mondta pártja taktikájáról.

Akár több jelöltet is beáldoznak a presztízskörzetekért

Hogy lássák az erőviszonyokat, számos közvélemény-kutatást készítenek a pártok, Szombathelyen (Vas megye 1. választókerület) például már legalább négy kutatás is készült tavaly óta. Azt is nézik ilyenkor, hogy a felmérések szerint kinek van nagyobb esélye legyőzni a Fideszt jövőre. De legalább ugyanennyit nyom a latban, hogy

minden párt számára vannak különösen fontos körzetek és jelöltek, a pártelnököknek pedig már a jövőbeli frakciók összeállításában is kell ilyenkor gondolkodniuk.

Így történhet az, hogy egy-egy presztízskörzetért akár több jelöltjét is „beáldozza” egy párt. Az MSZP-nek és a DK-nak például közismerten fontosak azok a körzetek, ahol 2018-ban nyerni tudtak. Így például az MSZP ragaszkodik Tóth Csaba és Kunhalmi Ágnes indulásához, de információink szerint Komjáthi Imre csepeli győzelméért is több alkuba belementek. A DK-nak Oláh Lajos és Barkóczi Balázs választókerületének (Budapest 12., ahol 2018-ban Hajdu László nyert) van különös jelentősége, míg a Jobbik a vidéki körzetekre (pl. Stummer János, Kálló Gergely), a Momentum pedig főként az egyetemi városokra (Pécs, Szeged) koncentrál.

A pártalkuknál mindenki számol azzal is, hogy mely körzetek lesznek nyerhetőek 2022-ben a Fidesz ellen, hiszen ez alapján tudják megbecsülni a jövőre felálló frakciójuk létszámát, ami már csak az állami támogatás miatt se mindegy.

Ezenkívül a párton belüli törésvonalakat, ellentéteket is könnyen rendezhetik a pártelnökök a visszaléptetésekkel, alkukkal.

Egyes vélemények szerint ez utóbbira lehetett példa az MSZP-s Szakács László visszaléptetése Baranya megye 2. választókerületében. Szakács korábban Mesterházy Attila kabinetfőnöke volt, és finoman szólva sem tartozik az MSZP társelnökének, Tóth Bertalan köréhez. Szakács így Molnár Gyulához hasonlóan a DK jelöltjeként indul majd az előválasztáson, amely komoly erősítés lehet Gyurcsányék következő frakciójának, hiszen mindketten esélyesek a végső győzelemre is.

Amikor ütközik a párt és az egyéni jelölt érdeke

Bár az elmúlt két választáshoz képest eddig sokkal jobban a színfalak mögött maradnak a pártok közötti és pártokon belüli konfliktusok, a visszaléptetések után volt pár olyan nyilatkozat, amely jelezte, hogy a pártvezetés és a helyi jelöltek között nem mindig teljes az egyetértés.

A legmarkánsabb példa erre Tóth Imre, XV. kerületi MSZP-s alpolgármester egész oldalas cikke a kerületi lapban. A szocialista politikus arról ír, hogy egy helyi felmérés szerint neki lenne nagyobb esélye legyőzni a Fideszt Budapest 12. választókerületében, pártja mégis visszaléptette a DK-s Barkóczi Balázs javára, mert ez volt a feltétele annak, hogy a DK más körzetekben támogassa az MSZP–Párbeszédet. „Fegyelmezett politikusként a döntést tudomásul veszem, de nem értek vele egyet” – fogalmazott Tóth, hozzátéve, szerinte az előválasztáson a szavazóknak kellene dönteniük, hogy kik képviseljék őket 2022-ben. „Ezt nem akadályozni kell és félni tőle, hanem pestiesen szólva beleállni.”

„Az egyéni ambíciókat sokszor alá kell rendelni felsőbb érdekeknek, céloknak”

– fogalmazott visszafogottabban Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd pártigazgatója, akit Oláh Lajos javára léptetett vissza az MSZP–Párbeszéd a VI-VII. kerületben. „Őszinte leszek. Első körben kicsit nehezen érintett a párt döntése, hogy visszalépjek, mivel mint minden kampányban, most is arra készültünk, hogy megnyerjük ezt a választást.” Ezt pedig Berg Dániel mondta a II-III. kerületben, indulása a Momentum–MSZP–Párbeszéd alkujának esett áldozatul.

Molnár Csaba szerint ugyanakkor a demokráciák természetes velejárója, hogy a pártok leülnek egymással tárgyalni, és megállapodásokat kötnek a körzetekről. „Ez a legpozitívabb dolog, amit csak el lehet képzelni. Az ellenzéki pártok félre tudják tenni a személyes és pártérdekeiket, és engednek a másiknak, hogy legyőzzük a Fideszt. Ezt nem füstös szobaként írnám le, hanem az ellenzéki pártok önmaguk fölötti győzelmeként. Hosszú évek veszekedése és széthúzása után ez a hat párt egymásra talált, és épeszűen megy előre.”

Szabó Gábor pedig úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az ellenzéki pártok nagy érettségről tesznek tanúbizonyságot az előző választáshoz képest, hogy nem mindenhova erőltetik saját pártjuk jelöltjeit, hanem képesek mások mögé beállni. Valójában azt várják a pártoktól a választók Molnár Csaba szerint, hogy ne veszekedjenek, ne harcoljanak egymással, hanem állapodjanak meg. Ezt mutatta a 2019-es önkormányzati választás is, ahol több nagyvárosban és kerületben a pártok döntöttek a legalkalmasabb polgármesterjelöltről.

Miközben most többen számonkérik a pártokat az alkuk miatt, egy januári, a szokásosnál jóval nagyobb mintán (5 ezer fő) végzett közvélemény-kutatás (Bige László finanszírozásában) eredménye szerint

az ellenzéki szavazók 56 százaléka szerint a pártok vezetőinek kell dönteniük az egyéni képviselőjelöltekről, és a megkérdezettek 39 százaléka mondta csak azt, hogy az előválasztáson a választók döntsenek erről.

Molnár szerint ennek ellenére a pártok – köztük a DK is – kitartanak az előválasztás mellett, és a szavazókra bízzák a legalkalmasabb egyéni jelöltek kiválasztását.

Márki-Zay: Fájdalmas alkukba is bele kellett menni

Nem csak Hadházy kritizálja a pártalkukat. Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarország Mozgalom (MMM) miniszterelnök-jelöltje szerint nagy hibát követtek el a pártok azzal, hogy nem két fordulóban dönthetnek a választók az egyéni jelöltekről.

„Mi épp Fidesz választási rendszerében létrehozott egyfordulós lebonyolítás ellen küzdünk”

– mondta a Telexnek az MMM elnöke. „Az egyfordulós választás óriási teret ad a pártok közötti megállapodásoknak, és sok helyen már a nulladik fordulóban eldől így a verseny. Ellenzem, helytelenítem, nyilatkozatban kérte az MMM a pártokat, hogy tegyék kétfordulóssá a választásokat.”

Szerinte pont az lenne az előválasztás lényege, hogy mindenki megmérettesse magát, így a civilek is. A pártalkuk ugyanakkor sok helyen épp a Fidesz legyőzésére legalkalmas jelölteket lehetetlenítik el – tette hozzá. Az MMM-nek is bele kellett mennie fájdalmas alkukba a pártokkal, és elengedni egy-egy kevésbé esélyes civil jelöltjét, hogy olyan körzetekben megkapják a pártok támogatását, ahol szerintük nekik van a legnagyobb esélyük a győzelemre 2022-ben. „Ha kitartunk a rendkívül tisztességes és karakán álláspontunk mellett, hogy mind a 106 körzetben elindulunk, több körzetet is bukunk jövőre a Fidesz javára” – mondta Márki-Zay.

Információink szerint ugyanakkor a hat ellenzéki párt között nem merült fel komolyabban, hogy két fordulóban történjen meg az egyéni jelöltek kiválasztása, egyedül a Párbeszéd kezdeményezte ezt még a tárgyalások legelején. „Itt előbb volt a tyúk, mint a tojás. Az előválasztás alapjainak lerakásánál az egyfordulós választás volt a kiindulópont mind a miniszterelnök-jelölti, mind a jelölti szavazás esetében – fogalmazott Szabó Gábor. – Hosszas egyeztetés után sikerült azt elérni, hogy a miniszterelnök-jelölti választás kétfordulós legyen.”

Az fontosabb a pártok szerint, hogy a közös miniszterelnök-jelölt az ellenzéki szavazók jelentős részének támogatását bírja, hiszen az ő személyére építik majd fel a közös kampányt.

Egy erős országos kampánnyal pedig sokkal könnyebben beállnak az egyéni jelöltek mögé a szavazók, függetlenül attól, hogy melyik párthoz köthető.

Egy hónapjuk maradt az ellenzéki pártoknak, hogy megállapodjanak a még kérdéses körzetekről, július 26. után kell hivatalosan jelezniük indulási szándékukat a jelölteknek, aztán két hét alatt (augusztus 23. és szeptember 6. között) kell megszerezniük a megfelelő számú ajánlást. Ez a miniszterelnök-jelöltnél országosan húszezer ajánlást, egyéni jelölteknél pedig négyszáz helyi ajánlást jelent. Az előválasztás első fordulóját szeptember 18–26. között, a második fordulót pedig október 4–10. között rendezik. A pártok azt ígérik, hogy október 23-án már közös miniszterelnök-jelölttel és 106 közös egyéni jelölttel állnak ki a választók elé. Onnantól kezdve pedig már nem sok helyük lesz a pártalkuknak.