Egyik napról a másikra eltűnt a madárdal Vecsésen, hogy tarra vágták a csatornát

„Szinte mindennap rendszeresen járunk ki a határba. Múlt kedden is kint voltam, láttam, hogy dolgoznak a csatornánál, először azt hittem, csak a rézsűt kaszálják, de kiderült, a vízfelületen is mindent tarra vágtak. Síró madarakat hallottunk, majd másnap láttam, hogy egy nádirigó pár kereste a fészkét, a tőkés récék pedig árnyékot kerestek, a madárdal pedig megszűnt egyik napról a másikra” – mondta Lengyel Hajnalka, aki a Facebookon szerveződő Vecsési Madárles csoport alapító tagja.

A civilek nem tudják megbecsülni sem, hogy mennyi madárfióka és tojás eshetett áldozatul a munkálatoknak, szerintük a gépek felismerhetetlenségig ledaráltak mindent és a levágott anyag egy részét vissza is dobták a csatorna vizébe.

Mivel egyelőre beazonosítható fészekmaradványokat és tetemeket nem találtak, feljelentést sem tudnak tenni természetkárosítás miatt.

A Vecsési Madárles csoport nagyjából egy éve jött létre, a település természetszerető tagjai csatlakoztak hozzá, feltérképezték már a környék élővilágát, ismerik a fontosabb fészkelőhelyeket is. A csatorna, amelyet a helyiek Kispatakként is emlegetnek, fontos közösségi hely, sokan járnak ki az ott lévő tanösvényhez, futópályához, pihenőhelyekhez, de a kutyasétáltatók terepe is.

Mint a legtöbb budapesti agglomerációs településen, Vecsésen is rohamosan fogyatkoznak a természetközeli élőhelyek. Az M0-s megépítésével, a lakóparkok és raktárvárosok terjeszkedésével egyre nagyobb a beépített terület, a helyiek ezért is reagálnak érzékenyebben, ha egy megmaradt zöldterületet bolygatnak meg ilyen durván.

A Gyáli-csatorna nem állt természetvédelmi oltalom alatt, de a civilek sok védett madarat megfigyeltek már rajta, ott költ a guvat, a vízityúk, a nádirigó, a foltos nádiposzáta, de a berki tücsökmadár is. A fehér gólya, a nagy kócsag vagy a barna rétihéja pedig táplálékért jár a vízre. Mellettük béka-, gyík- és siklófajok gazdagítják a terület élővilágát. Most ezeknek a fajoknak változott meg hirtelen a megszokott élőhelyük, a prédaállatok búvóhelyet is nehezebben találnak.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy a Gyáli 1. főcsatornán 2011-ben körülbelül 25 kilométeres szakaszon rekonstrukciós munkákat végzett a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG), és ennek a projektnek fenntartási kötelezettségei vannak. Az OVF azt írta, a KDDVIZIG 360 kilométernyi csatornát tart fenn és a fenntartási munkák biztosítják a vízelvezetést, a folyamatos vízmozgást, utóbbival a vízminőség romlását is megakadályozzák.

„Az igazgatóság vagyonkezelésében lévő csatornaszakaszon Natura 2000 védettség nincs, azonban folyamatos egyeztetéseket folytatunk a területileg illetékes nemzeti parkokkal, hiszen nem a természet károsítása a cél, hanem az emberi élet és vagyonvédelem biztonsága, a jogszabályi kötelezettségek betartása mellett” – írták a Gyáli-csatornáról, ami szennyvíztisztító telepek tisztított szennyvizek befogadója is, így feliszapolódás és szervesanyag-terhelés jellemzi.

Hogy miért pont költési időszakban végzik a csatornafenntartási munkálatokat, azt nem indokolta meg az OVF és arra sem kaptunk választ, hogy a növényzet levágása után még milyen munkafolyamatok várhatóak. A helyiek viszont úgy tudják, a medret is kotorni fogják a vízügyesek. A területileg illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál is érdeklődtünk, hogy a munkálatok előtt egyeztetett-e a vízügy velük, de csak azt tudtuk meg, hogy a vecsési munkák miatt sok lakossági panasz érkezett a nemzeti parkhoz.

Bár a csatorna és közvetlen környezete nem áll védelem alatt és így korlátozni sem lehet tevékenységet, a természetvédelmi, az állatvédelmi és erdőtörvényből is levezethető a Magyar Madártani Egyesület szerint, hogy jogszabályellenes költési és szaporodási időszakban fás, bokros területek levágása.

A Vecsési Madárles csoport tagjai sem vonják kétségbe, hogy a vízügynek is érvényesítenie kell a szempontjait, nincs baj a mederrendezéssel, de azt szeretnék, hogy a költési időszakban ne nyúljanak máskor a területhez. Azt remélik, a mederkotrás már időben történik meg, a költési időszak után, de még kétéltűek és hüllők elvermelése előtt, valamikor július 15. és október 15. között. A civil csoport szerint az alapvető probléma az, hogy a környezetvédelem és a vízügy között nincs összhang és az érintett felek (civilek, vízügy, nemzeti park, önkormányzatok) nem kommunikálnak eleget, ami végső soron senkinek sem jó.

Lengyel Hajnalka hiányolja a következetességet is, régen nem végzett már kezelést a területen a vízügy, hiszen 6-8 éves nyárfákat is hagytak felnőni. „Vagy hagyjuk a természetet, vagy ne legyen ott semmi” – mondta.