Egy nap van hátra a keddi amerikai elnökválasztásig, ahol eldől, hogy a demokrata Kamala Harris lesz-e az Egyesült Államok első női elnöke, vagy a republikánus Donald Trump tud 2020 után visszatérni a Fehér Házba egy újabb ciklusra. Több mint 76 millió amerikai már előzetesen leadta szavazatát, de az elnökválasztást mindössze hét csatatérállam fogja eldönteni, ahol nagyon szoros az állás a két jelölt között.
Cikksorozatunk első részében részletesebben is bemutattuk a sokáig demokrata bástyákként elkönyvelt, de Trump által 2016-ban átfordított, majd Joe Biden által visszaszerzett három rozsdaövezeti államot, Pennslyvaniát, Michigant és Wisconsint. Aztán pedig a nyugati napfényövben lévő Nevada és Arizona belső szerkezetét és társadalmi törésvonalait vettük alaposabban szemügyre. Mostani cikkünkben pedig az utolsó két állam, Észak-Karolina és Georgia következik, melyek korábban republikánus fellegváraknak minősültek, mára azonban egyértelműen csataterekké változtak.
Mind Észak-Karolina, mind Georgia és velük együtt az összes déli állam az 1960-as évek előtt stabilan a demokrata elnökjelölteket támogatták a választásokon. Ezt a választói tömböt úgy is hívták akkoriban, hogy a „Szilárd Dél” (Solid South), mivel 1876 és 1948 között itt szinte kizárólag a demokraták nyerték a választásokat. A polgárháborút északról egy republikánus elnök, Abraham Lincoln vívta meg, ráadásul az északi államok iparosai is a republikánusokat támogatták. A Demokrata Párt a polgárháború után sokkal inkább fehér felsőbbrendűségi pártként volt jelen az Egyesült Államok közéletében, mely a déli (konföderációs) államok feketéket diszkrimináló politikáját a polgárháború után is tovább folytatta.
Mindezt jelentős mértékben megváltoztatták 1960 után a demokrata John F. Kennedy elnök polgárjogi kezdeményezései, amelyekkel a jogaikban korlátozott fekete polgárokat akarta felemelni. Ennek hatására az integrációt elutasító, etnikailag konzervatív fehér népesség elkezdett elfordulni a demokratáktól. Ez olyan gyorsan ment végbe, hogy négy évvel később Lyndon B. Johnson és Barry Goldwater 1964-es küzdelmében a republikánus jelölt már csak a korábban a konföderációhoz tartozó államokban (és saját államában, Arizonában) szerezte meg a legtöbb szavazatot, úgy hogy ezeken a területeken 1877 óta nem nyert még republikánus elnökjelölt. Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok számos déli állama megkérdőjelezhetetlenül a Republikánus Párt fellegvárának számított, köztük egészen a 2008-as és a legutóbbi, 2020-as választásokig Észak-Karolina és Georgia is.
Észak-Karolina
Észak-Karolina 11 millió lakosú állam, most már 16 elektort lehet itt elnyerni. A legtöbben – 2,8 millióan – Charlotte-ban laknak, de jelentős a népessége a főváros (Raleigh) környéki „Kutatási Háromszögnek” (Research Triangle) is a maga 2,3 millió lakójával. Az állam népességének 63 százaléka fehér, 21 százaléka fekete. A fehér lakosság az állam nyugati részén, míg a fekete lakosság főként a Raleigh-től északkeletre fekvő területeken él.
Ez a különbség a választói magatartásban is megfigyelhető, mivel a vidéki térségek között azok számítanak a demokrata erősségeknek, ahol a fekete népesség alkotja a többséget. Ezen kívül azonban a város-vidék megoszlás is jelen van, a republikánus jelöltek rendre a vidéki térségekben szerzik a szavazataik többségét.
Barack Obama hosszú idő után, Jimmy Carter 1976-os győzelme után tudott újra demokrata jelöltként nyerni Észak-Karolinában. Nagyon szűk, 0,3 százalékpontos és 14 ezer szavazatos különbséggel győzött 2008-ban John McCain ellen. Észak-Karolina azóta billegő államnak számít, de 1-3 százalékpontos különbségekkel mindig a republikánus jelöltek kerekedtek felül. A csatatérállammá válása mögött a polgárjogi mozgalmak előtt északabbra menekült fekete népesség visszaköltözése, a nagyvárosok népességrobbanása és a jövedelemegyenlőtlenségek kiéleződése állhat.
Noha négy éve Trump győzött itt az elnökválasztáson, az azzal egyidőben tartott képviselőházi választásokon a demokrata jelöltek kapták a több szavazatot. Az Egyesült Államokban most kedden sem csak elnököt választanak, hanem a legkülönfélébb tisztségekről (főügyész, helyi és szövetségi törvényhozás, kormányzó stb.) szavaznak az amerikaiak. Többek között a szövetségi törvényhozás alsóházának 435 tagját is újraválasztják egyéni választókerületi rendszerben.
Észak-Karolinában 13 kongresszusi körzetet alakítottak ki, és ennek megfelelően 13 képviselőt küldenek a washingtoni képviselőházba. A 2020-as választáson viszont annak ellenére, hogy a demokrata jelöltek kaptak hajszálnyival több szavazatot, mégis a republikánusok nyertek nyolc körzetben. Ez részben annak köszönhető, hogy Charlotte-ban a republikánusok még csak nem is indítottak jelöltet, de a többi, általuk megnyert körzetben is nagyobb arányú győzelmet arattak a demokraták, mint a jobboldal a saját körzeteiben.
A szövetségi törvényhozás alsóházát kétévente újraválasztják, így vannak adataink 2022-ből is. Az akkori félidős választáson ugyan a várt republikánus előretörés elmaradt, és a szenátusban nem is tudták átvenni a többséget, de a képviselőházban sikerült több képviselői helyet szerezniük, mint a demokratáknak.
A republikánus jelöltek Észak-Karolinában is növelték a rájuk leadott szavazatok arányát, de ezúttal a demokrata jelöltek örülhettek, mivel a korábbi aránytalanság a körzetek újrarajzolásánál megszűnt. Az újrarajzolt körzetek eredeti verzióját az állam legfelsőbb bírósága gerrymandering miatt megsemmisítette, ezáltal kötelezve a döntéshozókat egy új, semleges kongresszusi körzeti beosztás elfogadására.
Mindenesetre Észak-Karolina a historikus adatokat és a mostani felméréseket is figyelembe véve nehéz terep a demokratáknak. Nate Silver adatguru modelljében Donald Trump 48,6-47,5 százalékra vezet Harrisszel szemben.
Georgia
A szintén 11 milliós Georgia állam lakosságának több, mint a fele egyetlen nagyvárosi térségben, Atlanta vonzáskörzetében lakik. Az állam az utóbbi évtizedekben nőtt ekkorára, mivel a II. világháború idején még csak 3 millióan laktak itt. A népességbővülés egyik legnagyobb célpontja pont a főváros, Atlanta volt, 100 év alatt megtízszereződött a lakosainak száma. Ezt nagyrészt a nagyon erős gazdaságának köszönhette, hiszen GDP-erőben az Egyesült Államok 11. és a világ 22. városáról beszélhetünk. Az állam népességének 53 százaléka fehér, 30 százalék feletti a fekete lakosok aránya, de az ázsiai és latinó hátterű társadalmi csoportok részaránya is meredeken emelkedik az állam gazdasági központjának globális jellege miatt.
A déli államokra jellemző politikai pálfordulás Georgiára is igaz volt, mivel 1964 és 2016 között csak háromszor tudott itt győzni demokrata jelölt: 1976-ban és 1980-ban Jimmy Carter, Georgia korábbi kormányzójának, 1992-ben pedig Bill Clintonnak sikerült behúznia az államot és elektorait. Azóta viszont Georgia a republikánusok megkérdőjelezhetetlen bástyájának számított, 5-10 százalékpontokat vertek a demokrata jelöltekre.
Ez 2020-ban megváltozott, amikor Joe Bidennek sikerült 0,23 százalékponttal és 12 ezer szavazattal legyőznie a hivatalban lévő Donald Trumpot. A szoros eredményt a korábbi elnök nem is nagyon akarta elfogadni és a Fulton megyei kerületi ügyész vádja alapján befolyásolni próbálta az állam választási eredményét. Így ehhez az államhoz kötődik a Trump ellen felhozott számos eljárás közül az egyik.
A következő térképre rápillantva könnyen megállapítható, hogy Georgia is végletesen polarizált. Míg Atlantában a demokrata jelöltnek sikerült a szavazatok 70-80 százalékát megszereznie, addig az állam vidéki területein Trump szerepelt hasonlóan jól.
Ebben kivételt képez az Augustától Columbusig terjedő sáv, ahol demokrata megyéket találunk. Ez egy nagyobb, a Mississippi állam nyugati részén és attól egészen Észak-Karolináig húzódó köríves sávnak csupán egy része. Ennek a mintázatnak geológiai és természetföldrajzi alapjai vannak, a krétakori üledéken nagyon jó minőségű fekete, csernozjom talajok alakultak ki. Ezeken a földterületeken aztán nagy farmgazdaságok létesültek, ahol a rabszolgatartás aránya jóval magasabb volt az 1800-as évek közepén. A rendkívül szegény déli állam vidéki térségeiben alacsony volt a társadalmi mobilitás, a fekete népesség aránya pedig ott maradt magas, ahol a rabszolgatartás volt a jellemzőbb. Az pedig a választási eredményekből is látszott, hogy a fekete lakosság továbbra is nagy arányban támogatja a Demokrata Pártot.
Mind az előbb említett vidéki sáv, mind az Atlanta-vidék ellentét még inkább kirajzolódik az állam szavazóköri adataiból a következő térképen. Az állam szavazóköreinek 15 százaléka olyan területet fed le (a sötétkékkel jelölt területek nagyrészt Atlantában), ahol Trump szavazót nagyítóval is alig találni. Ezzel szemben a vidéki terek jóval mozaikosabbak, de itt is van 152 olyan szavazókör, ahol a demokrata szavazók lényegében hiányoznak.
Annak ellenére, hogy 2020-ban Biden az elnökválasztáson elnyerte az államot, a képviselőházi választásokon a republikánus jelöltek kapták a legtöbb szavazatot és hoztak a 14-ből 8 körzetet. Meglehetősen aránytalan mandátumleosztás volt, hiszen 51-49-re tudtak győzni. Ennek az volt az oka, hogy Atlantában nagyon nagy aránnyal győztek demokrata jelöltek, míg vidéken a verseny sokkal szorosabb volt.
2020-ban rendhagyó módon mindkét szenátorukról is szavaztak a georgiaiak. A szenátorokat ugyanis hat évre választják, minden államból kettőt, mégpedig eltolt rendszerben, így egyszerre egy államban (terv szerint) csak egy szenátorválasztás van (kettő vagy négyévente). 2020-ra az egyik republikánus szenátornak David Perdue-nak a mandátuma épp lejárt, ő elbukta az újraválasztását az 50,6-49,4-re győztes demokrata Jon Ossoff ellen.
Georgia másik szenátora, a szintén republikánus Johnny Isakson 2004 óta töltötte be a tisztséget, így az ő mandátuma 2022-ben járt volna le. Egészségügyi okokra hivatkozva azonban 2019 év végén lemondott mandátumáról, így az ő helyére is választásokat kellett kiírni. Georgia államban a szenátorokat kétfordulós választási rendszerben választják, ennek értelmében az első fordulóban csak akkor dől el a választás, ha valamelyik jelölt a szavazatok több, mint 50 százalékát megszerzi. A pártok azonban ezt a választási fordulót használták fel az előválasztásra is, hiszen a saját előválasztási folyamatukról már lekéstek, így mindkét párt részéről több jelölt szerepelt a szavazólapon. A legtöbb szavazatot (32,9 százalékot) a demokrata Raphael Warnock zsebelte be.
A második fordulót január 5-én, egy nappal a Capitolium ostroma előtt tartották meg, ahol Warnock győzni tudott a szenátori posztot addig ideiglenesen betöltő Kelly Loeffler ellen. Warnock ezzel azok közé a szenátorok közé került, akiknek azonban a „rendes” választásuk a 2022-ben félidős választáskor volt. A demokrata szenátor meg tudta őrizni székét, annak ellenére, hogy ismét szükség volt második fordulóra.
Ennek ellenére a képviselőházban a republikánusok tudták növelni a támogatottságukat a félidős választáson, és egy kerületet át is tudtak fordítani, így az 52,3-47,7 százalékos szavazatarány 9-5-ös mandátumarányhoz vezetett. Az okok hasonlóak voltak a két évvel korábbihoz: az Atlantában található négy kongresszusi körzetet sokkal nagyobb arányban nyerték meg a demokraták, mint a republikánusok a vidéki kerületeket.
Biden győzelmét részben az eredményezte, hogy a városi lakosság nagyon magas arányban vett részt a választásokon, így az elővárosi térségek át tudták fordítani az állami eredményt. Ez a cikkben vizsgált két állam esetében különösen így van, a nagyvárosok választási részvétele sok mindent el fog dönteni kedden. Emellett az egyre növekvő latinó népesség választói viselkedése és a fekete közösségek aktivitása lesz a kulcs lehet ebben a két államban.
Az amerikai elnökválasztásról szóló cikkeinket, műsorainkat és a választási előzetes térképünket itt találják a mellékletünkben. A csatatérállamokban az állást lenti térképünkön is megnézhetik, ahol hexagonális nézetre is lehet váltani:
