Kamala Harris történelmet írhatna első női amerikai elnökként, de erről nagyokat hallgat

Az Egyesült Államok első női elnökét választhatják meg kedden az amerikaiak, ha Kamala Harrisnek sikerülne győznie a republikánus Donald Trumppal szemben, de ez a történelmi eshetőség fel sem merül a demokrata elnökjelölt kampányában. Harris nem beszél erről, mint ahogy arról sem, hogy az első indiai származású és az első fekete nő lehet, aki beülhet az elnöki székbe. Ezzel éles ellentétben áll Hillary Clintonnal, aki nyolc éve az első női jelöltje volt a két nagy amerikai párt egyikének, és 2016-os választási kampányának központi elemévé tette, hogy történelmet írhat, mint az első nő, aki áttöri az üvegplafont, és elnök lesz.

Harris úgy tűnik, inkább egy másik történelmi jelölt stratégiáját követi. Barack Obamáét. Az Egyesült Államok első fekete elnöke a 2008-as kampányában kifejezetten odafigyelt arra, hogy ne hangsúlyozza származását, és azt, hogy milyen óriási jelentősége lehet győzelmének. Nem volt rá szüksége, hiszen mindenki nagyon is jól látta. Obama ehelyett inkább programjáról beszélt, főleg arról, hogyan akar minden amerikai elnöke lenni, és Harris is pontosan ezt a példát követi.

Sokszorosan első

A jamaicai apától és indiai anyától származó Harris több évtizedes politikai és ügyészi karrierje alatt már hozzászokhatott ahhoz, hogy „első” lett. Az első fekete nő volt, akit megválasztottak San Francisco kerületi főügyészének, majd Kalifornia állam első női, az első fekete és az első ázsiai származású főügyésze lett, végül pedig az Egyesült Államok első női alelnöke 2021-ben. Emellett 2021 novemberében majdnem másfél órára az Egyesült Államok első női megbízott elnöke is volt, miután Joe Biden ideiglenesen átruházta rá az elnöki hatalmat, amíg ő egy orvosi beavatkozáson esett át.

Ezek a történelmi lehetőségek azonban korábbi kaliforniai kampányaiban sem merültek fel soha, amikor ügyészi pozíciókért és a szenátori helyéért szállt ringbe. Brian Brokaw, aki Harris 2010-es kaliforniai főügyészi kampányát vezette, a Washington Postnak augusztusban azt mondta: „Olyasvalaki, aki karrierje minden egyes pontján valamilyen – vagy egyszerre több – módon is első volt, de erről mindig csak mások beszéltek, és ő ritkán, vagy soha nem említette meg”. Sőt, gyakran úgy tűnt, hogy idegesíti, amikor ez szóba került.

Egy 2017-es interjúban Harris kicikizte azokat a riportereket, akik kaliforniai ügyészi ideje alatt arról kérdezgették, hogy milyen első nőként dolgozni a pozícióiban: „Azt mondtam nekik, hogy »nem igazán tudok válaszolni a kérdésre, mert mindig nő voltam, de biztos vagyok benne, hogy egy férfi is ugyanolyan jól el tudja végezni a munkát«”. Rose Kapolczynski demokrata stratéga, aki Barbara Boxer szenátor négy választási kampányát is levezette Kaliforniában, a Postnak arról beszélt, hogy Harris ügyészi kampányai mindig is arról szóltak, hogy milyen munkát végezne, és arra fókuszáltak, hogy mennyire alkalmas a feladatra. „Ez az üzenet az, ami Donald Trump ellen is működik” – tette hozzá akkor.

A megrepedt üvegplafon

Harris kampánya ebből a szempontból éles ellentétben áll Hillary Clinton 2016-os elnökválasztási kampányával, ami központi elemévé tette a tényt, hogy az Egyesült Államok első női elnökét választhatják meg az amerikaiak, áttörve „a legmagasabb, legkeményebb üvegplafont”. Clinton egyik kampányszlogenje az angol nőnemű névmást használó „Vele vagyok” azaz „I’m with Her” volt, és azzal próbálta feltüzelni a demokrata szavazókat, hogy megválasztásával történelmet írhatnak.

Amikor hivatalosan is megválasztották a Demokrata Párt elnökjelöltjének a konvenció elején, az elnökjelölő gyűlés rendezői is nyilvánvalóvá tették, hogy annak milyen nagy jelentősége van. A képernyőkön egymás után villantották fel a korábbi amerikai elnökök képet, majd széttört üvegcserepek mögül előbukkanva jelent meg a New Yorkból bejelentkező Clinton, aki közölte, hogy „az eddigi legnagyobb repedést raktuk az üvegplafonba”.

Clinton még a ruhaválasztásával is ezt üzente, amikor a szüfrazsett mozgalom színére utalva teljesen fehér ruhát viselt, amikor a gyűlés utolsó napján hivatalosan is elfogadta pártja jelölését. Még a választási eredményváró buliját is egy olyan manhattani központba szervezte, aminek üvegplafonja volt.

Harris a Chicagóban tartott jelölőgyűlésen a jelöltséget elfogadó beszédében sem tért ki a jelöltsége történelmi jelentőségére, és a gyűlés más résztvevői sem nagyon koncentráltak ilyen kérdésekre.

Barack Obama példáját követi

Hillary Clinton helyett Harris ebből a szempontból inkább Obama kampányát utánozza, aki a két nagy párt első fekete elnökjelöltjeként írhatott történelmet, majd pedig mint az első fekete, akit elnökké választottak. Ő ugyanis ezt a tényt nagy odafigyeléssel egyáltalán nem hangoztatta kampánya alatt. „Obama 2008-as kampánya nem arról szólt, hogy történelmet ír. Hanem arról, hogy mit fog tenni az amerikai emberekért, hogy hogyan segít főleg a középosztélybeli családok életének javításáért” – mondta az al-Dzsazírának Mike Nellis, Harris 2020-as kampányának tanácsadója.

„Nem beszélt arról a tényről, hogy »ha elnökké választanak, akkor én leszek az első fekete elnöke az Egyesült Államoknak«, hiszen mindannyian tudtuk” – mondta az NPR-nak Debbie Walsh, a Rutgers Egyetemen működő Center For American Women and Politics kutatóintézet vezetője. David Axelrod, Obama kampánystratégája a Washington Postnak arról beszélt, az volt az elméletük, hogy „ingyen megkapjuk” azt, hogy Obama lehet az első fekete amerikai elnök, hiszen „mindenki láthatja, nem kell térképet rajzolni ahhoz, hogy rájöjjenek”.

Egyben Axelrod elmondása szerint nagyon is odafigyeltek arra, hogy ne idegenítsék el a jelölttől azokat az embereket, akik kirekesztve érezhették volna magukat, ha Obama származására helyezik a hangsúlyt. A kampánystratéga hozzátette, hogy a választások nem a jelöltről szólnak, „hanem mindenki másról”, és arról, hogy az emberek azt érezzék, hogy a jelölt kapcsolódik hozzájuk, és „értük fog dolgozni”.

„Kamala ugyanilyen kampányt folytat, ami nem róla szól, hanem arról, hogy »így foglak segíteni téged«” – mondta Nellis. A kampánytanácsadó hozzátette: „Időpocsékolás lenne kampánya történelmi részéről beszélni, mert nyilvánvaló, mindenki látja és tudja”. Tom Perez, a Demokrata Párt egykori vezetője az NBC Newsnak pedig kijelentette, hogy „nem hiszem, hogy emlékeztetnie kell az embereket arra, hogy ő egy fekete nő”.

Amikor erről kérdezték az NBC-nek október végén adott interjújában, Harris kijelentette, hogy „nyilvánvalóan nő vagyok”, de hozzátette, hogy szerinte „az embereket igazából az érdekli, hogy el tudod végezni a munkát, és olyan terved van, ami őket helyezi a középpontba”. Majd hozzátette, hogy „soha nem feltételezem, hogy a neme vagy a származása alapján kéne vezetőt választani az országban”.

Ezzel ellenfele, Donald Trump támadásait is semlegesíteni tudja, aki megpróbálta ráirányítani a figyelmet Harris női mivoltára, hogy megnyerje magának az emiatt tétovázó férfiak szavazatait – mondta az NPR-nek a Clinton kampányában dolgozott Karen Finney, hozzátéve, hogy a választók nem arról akarnak hallani, hogy Harris nő, hanem arról, mint fog tenni az életük javításáért.

Miközben Harris nem nagyon beszélt erről, az ellenfele oldaláról rendszeresen támadták a neme miatt is. Trump azt is kijelentette, hogy ha Harrist megválasztanák, a külföldi vezetők nem vennék komolyan, csak ránéznének, és „azt gondolnák, el sem hisszük, hogy ilyen szerencsések vagyunk”. Közben viszont vannak olyan támogatói is Harrisnek, akiknek kifejezetten fontos, hogy történelmet írhat: egy georgiai nő azt mondta az NBC-nek, hogy az elnökségnek „egy női kézre” lenne szüksége. A nők jogai, az abortusz kérdése pedig Harris és a demokraták kampányának központi eleme kezdettől fogva.

Ahogy azt Nancy Pelosi demokrata politikus, a képviselőház egykori elnöke egy Axelroddal folytatott beszélgetésen a Chicagói Egyetemen elmondta, az, hogy Harris lehet az első női elnök „csak hab a tortán, de nem maga a torta”. Azt is hangsúlyozta, hogy „ez könnyeket csal a szemembe, de nem hoz voksokat a szavazóurnába”.