2024. október 29. – 22:00
Egy hét van hátra az amerikai elnökválasztásig – noha közel 50 millió amerikai már előzetesen le is szavazott –, amely minden elemző szerint hét csatatérállamban fog eldőlni. Cikksorozatunkban térképek segítségével mutatjuk be ezeket az államokat, elsőként három olyat, melyek korábban az úgynevezett „Blue Wall”, azaz a Kék Fal részeként sokáig a Demokrata Párt megkérdőjelezhetetlen bástyáinak tűntek: Wisconsint, Michigant és Pennsylvaniát. Ha nagyon szoros lesz a demokrata Kamala Harris és a republikánus Donald Trump küzdelme, akkor könnyen lehet, hogy utóbbin múlik majd az egész elnökválasztás eredménye. A Választási Földrajz elemzése következik.
A Kék Falnak azokat az államokat nevezték, amelyek 1992, tehát Bill Clinton megválasztása óta folyamatosan demokrata jelölteket támogattak az elnökválasztásokon. Ezek közé tartozik Connecticut, Delaware, Hawaii, Illinois, Kalifornia, Maine, Maryland, Massachusetts, Minnesota, New Jersey, New York, Oregon, Rhode Island, Vermont, Washington és a főváros körzete is.
A térképen is jelölt három állam viszont azért érdekes, mert 2016-ban Donald Trump még ha csak hajszálnyival is, de képes volt több szavazatot szerezni, mint demokrata ellenfele, Hillary Clinton. A legutóbbi elnökválasztás alkalmával azonban Joe Biden vissza tudta hódítani ezeket, amelyek kellettek is a győzelméhez. Most is ezekre az államokra fog a legnagyobb figyelem irányulni a csataterek közül.
Wisconsin
Wisconsin állam főleg a mezőgazdaságáról és az arra építő élelmiszeriparáról híres. Nem véletlen, hogy „Amerika tejtermékföldjének” is szokták hívni, de ismert még a különböző alkoholos italairól is, például a Miller központja Milwaukee-ban található. A hagyományos könnyűipari berendezkedés miatt az államban erősek a baloldali, akár szocialista hagyományok is, az 1901-ben alapított Amerikai Szocialista Párt székhelye is Milwaukee-ban volt, a város polgármesterét is sokáig ők adták.
A Demokrata Párt elnökjelöltjei 1988 óta folyamatosan hozták az államot, még ha többször szorosan is, mielőtt 2016-ban Trump át tudta fordítani Wisconsint. A magyarázat pont a fent is emlegetett mezőgazdasági és ipari múltban keresendő.
A Demokrata Párt ugyanis korábban az alacsonyabb jövedelmű, városi munkásság pártja volt. A baloldal viszont az 1980-as években szintén megkötötte a maga neoliberális alkuját, és az alacsonyabb hozzáadott értékű munkák Mexikóba, illetve Kínába telepítésének engedésével, valamint a kisebbségek jogegyenlőségének kérdésével való foglalkozással sokan úgy érezték, magára hagyta a hagyományos bázisát, a kékgalléros, fehér, középosztálybeli városi munkásréteget.
Ez a társadalmi csoport pedig rendkívüli mértékben megérezte a 2008-as ingatlanpiaci válságot, ahol az „amerikai álom” egyszerűen összeomlott a közepes jövedelműek számára. A Demokrata Párt ennek ellenére kétszer is nagyon magabiztosan győzött az államban, de ennek az is lehetett az oka, hogy elnökjelöltnek azt a Barack Obamát választották, aki a válság hatásai enyhítésének és a pénzpiacok megregulázásának ígéretével kampányolt.
Ezt az ígéretét azonban nem váltotta be, így amikor az állam polgárai választhattak a gazdasági-hatalmi elit részeként láttatott Hillary Clinton és a milliárdos háttere ellenére a fehér, munkásosztálybeli emberek megmentőjeként mutatkozó Donald Trump között, akkor nagyon szűken, de többségében mégis utóbbi került ki győztesen.
2020-ban azonban Biden indult a Demokrata Párt színeiben, aki maga is kötődik ehhez a vidékhez, a később taglalt Pennsylvania államban született. Így az a 20 ezer szavazat, ami a republikánusok felé billent 2016-ban, négy évvel ezelőtt már Joe Bidennek kedvezett.
A következő térképről azonban kiderül, hogy ezt nem feltétlenül a korábbi szavazóbázis visszaszerzésével érte el, hanem a kékkel jelölt, demokrata többségű megyék aktivizálódásának köszönhetően. Az olló ugyanis a legtöbb helyen kinyílt, hiszen ahol 2016-ban Trump kapta a több szavazatot, ott 2020-ban még nagyobb arányú győzelmet aratott, és fordítva. Biden csupán két megyét fordított át: a Madisontól északnyugatra lévő Sauk és a Green Baytől északra lévő Door megyéket.
Az Egyesült Államok társadalmának polarizáltsága azonban a következő térképről mutatkozik meg igazán. A két nagyvárosban ugyanis számos olyan városrészt találunk, ahol Biden előnye 75 százalékpont felett volt (a térképen sötétkékkel jelölt részek), mely azt jelenti, hogy ezeken a helyeken alig találunk Trump-szavazót. Ezzel szemben a vidéki térségekben közel sem volt ennyire polarizált a társadalom.
Az Egyesült Államok elnökválasztásával egy időben számos más választást is tartanak, többek között a törvényhozás alsóházának, a képviselőháznak mind a 435 képviselőjét egyéni kerületi rendszerben választják meg. Minden állam lakosságarányosan kap bizonyos számú egyéni mandátumot, amely számmal megegyező választókerületből választják meg az államot a szövetségi törvényhozásban képviselő, Wisconsin esetében nyolc politikust. Az államon belüli szétszavazást jelzi az is, hogy mind szavazatszámban, mind egyéni képviselői helyek számában a republikánusok győztek Wisconsinban 2020-ban.
A republikánus képviselőjelöltek a szavazatok 51,4 százalékával megnyertek a nyolcból öt választókerületet, míg a Demokrata Párt csak a két nagyobb város (Milwaukee és Madison), illetve az úgynevezett Driftless terület 3-as választókerületét nyugaton.
A képviselőház képviselőit ráadásul nem négy, hanem csak két évre választják, ezért 2022-ben a félidős választásokon újra urnákhoz járultak az Egyesült Államok összes államában, így Wisconsinban is. Habár a várt republikánus hullám elmaradt, és a szenátusban nem is tudták átvenni a többséget, a törvényhozás alsóházába sikerült több képviselőt juttatniuk, mint a demokratáknak. Ehhez többek között Wisconsin állam eredménye is kellett nekik, ahol a szavazatok 55,5 százalékával a nyolcból hat kerületet húzott be a jobboldal, míg a Demokrata Párt jelöltjei csak a két nagyvárosi kerületben tudtak nyerni.
Nate Silver adatguru közvélemény-kutatásokat súlyozó modellje szerint Wisconsinban Kamala Harris előnye 0,4 százalékpont, így lényegében elhanyagolható. A két évvel ezelőtti választásokból is kiindulva nehéz verseny elé néznek a Demokrata Pártnál, de a historikus adatok alapján nem lehetetlen az állam 10 elektori szavazatának megszerzése. Mindazonáltal az államon belül a korábban már emlegetett Sauk és Door megyéket lesz majd érdemes figyelni a szavazatszámláláskor, mivel a legutóbbi két alkalommal ezek voltak a legközelebb az állam végső eredményéhez.
Michigan
A következő állam a Detroitnak is helyet adó Michigan, amely gazdaságszerkezetében annyiban tér el Wisconsintól, hogy itt már sokkal inkább az autóipar dominált. Wisconsinhoz hasonlóan itt is a Demokrata Párt által magára hagyott kékgalléros, fehér munkásosztály átszavazása okozta Donald Trump 2016-os győzelmét. A republikánus elnökjelölt sikeresen tudta megszólítani a vidéki területeken élő munkásréteget, akik korábban vagy nem szavaztak, vagy inkább demokrata jelölteket támogattak. Ezzel Michigan eddigi legszorosabb, mindösszesen 10 ezer szavazaton (0,23 százalékponton) múló eredményét hozták össze nyolc évvel ezelőtt.
Biden ehhez képest négy éve növelni tudta a részvételt a nagyvárosokban, így több mint 150 ezerrel gyűjtött több szavazatot, mint republikánus ellenfele, és majdnem 3 százalékpontos különbséggel nyert. Wisconsinhoz hasonlóan itt sem fordított át sok megyét, csupán hármat: a Grand Rapids városát is magában foglaló Kentet, az északnyugaton található Leelanaut és az északkeleti öböltől délre lévő Saginaw-t.
A szavazóköri adatokból látható, hogy a polarizáció Michigan esetében is inkább a demokrata szavazókra volt jellemző 2020-ban. Az állam szavazóköreinek 15 százalékából lényegében eltűntek a Trump-szavazók (a térképen sötétkékkel jelölt területek), míg a vidéki területek ebből a szempontból kevésbé – bár így is jelentős mértékben – polarizáltak.
Michigan képviselőházi eredményei itt már közelebb voltak az elnökválasztáséhoz, így a legtöbb szavazatot a Demokrata Párt jelöltjei zsebelték be (49,6 százalékot) és a 14 kongresszusi körzet felét ők nyerték meg.
A félidős választásokon már eggyel kevesebb kongresszusi körzet járt Michigan államnak, mivel a népessége olyan mértékben csökkent a legutóbbi népszámlálás óta, hogy ez indokolttá tette a képviselők számának csökkentését. A környező államok egyébként szintén vesztettek egy-egy képviselői helyet, mivel a népesség inkább a déli államokban nő.
A megváltoztatott kerületi rendszerben a republikánusok vesztettek egy képviselőt, mivel a népességfogyás főleg az általuk uralt vidéki részeket érintette. Mindazonáltal a jobboldal előretörése Michiganben elmaradt, a Demokrata Párt tudta növelni a támogatottságát.
A csatatérállamok közül Nate Silver modellje Michigannek adja a legnagyobb Demokrata párti előnyt, de még az is csak 0,6 százalékpontos. Az előzetes szavazásról tudható adatok alapján azonban Kamala Harris itt lehet a legnyugodtabb. A szavazatszámlálás alkalmával a fent már említett három (Kent, Leelanau és Saginaw) mellett még Muskegon megyét is érdemes figyelni, ugyanis az elmúlt két választáson ezekben volt a legközelebb az állás a 15 elektort adó állam végső eredményéhez.
Pennsylvania
Az előző két állam sormintáját követi Pennsylvania is, habár korábban sokkal inkább tekintették csatatérállamnak, mint a másik kettőt, amihez a nagy népességéből fakadó sok elektori szavazat (jelenleg 19) is hozzájött. Ráadásul az állam belső szerkezete is sokkal tagoltabb, hiszen itt található a szövetségi állam fővárosáért sokáig pályázó, a környező térséggel együtt hatmilliós Philadelphia és az elővárosaival együtt két és félmilliós Pittsburgh, míg az állam középső, vidéki része sokkal inkább a fejletlenebb térségek közé tartozik.
2016-ban Donald Trump meglepetésre és csak nagyon kevés szavazattal nyerte meg az államot, és vele az akkor még 20 elektori szavazatot, olyan megyéket maga mellé állítva, mint a hagyományosan demokrata párti Erie vagy Luzerne. Joe Biden a városi és jelen esetben főleg a külvárosi népesség körében tudta növelni a támogatottságát, átfordítva két megyét: az északnyugati Erie-t és a Philadelphiától északra fekvő Northamptont. Míg Trump 44 ezer szavazattal nyert Clinton ellen, addig Biden közel 80 ezer szavazatos különbséggel győzte le a republikánus ellenfelét.
Az előzőekben megfigyelt polarizáció Pennsylvaniában is rendkívüli mértékű, annyi kiegészítéssel, hogy itt már a vidéki térségekben is bőven találunk olyan területeket, ahol demokrata szavazóval alig találkozhatunk. Ennek megfelelően az állam társadalma még polarizáltabb, mint az előző esetekben.
A képviselőházi választásokon is rendkívül kiélezett volt a két párt jelöltjei közötti küzdelem. Végül a republikánusok annak ellenére, hogy az elnökjelöltjük nem nyerte meg az államot, a szavazatok több, mint felét (50,6 százalékát) bezsebelték, ezzel kilenc képviselői helyet szereztek, ahogy a demokrata jelöltek is kilenc győzelmet ünnepelhettek 2020-ban. A nagyvárosi demokrata – vidéki republikánus törésvonal pedig az ezeket a győzelmeket ábrázoló következő térképen is jól látszik.
Pennsylvania körzeteinek száma is csökkent eggyel a 2020-as népszámlálás után, így csak 17-ben tartottak félidős választásokat 2022-ben. Összességében a szavazatok többségét két éve is a republikánus jelöltek kapták, ennek ellenére a demokraták kilenc, a republikánusok 8 körzetben tudtak győzni. Ez a kettősség abból fakadt, hogy két déli körzetben (a 13-asban és a 14-esben) nem is volt kihívója a hivatalban lévő republikánus jelöltnek.
Nate Silver modellje alapján Pennsylvaniában október végére rettentő szűken sikerült előnybe kerülnie Trumpnak, de ez csak hajszálvékony, 0,4 százalékpontos különbséget jelent. Miután ez továbbra is elhanyagolható különbség, így november 5-én bármi megtörténhet. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy Harris a cikkben bemutatott három állam megnyerésével be tudná biztosítani a győzelmét (ha minden olyan másik államban is nyer, ahol ő az esélyesebb), függetlenül a többi négy csatatérállam eredményétől.
