Az emberszabású majmok is imádják szívatni egymást, és nem is akarnak vele leállni

Az emberekhez hasonlóan az emberszabású majmok is szeretik poénból piszkálni, felidegesíteni, ugratni, cukkolni, szívatni a másikat, jutott erre egy nemzetközi kutatócsoport, miután 75 órányi videófelvételt elemeztek ki.

A kutatásban a San Diegó-i és a lipcsei állatkert emberszabásúit, gorilláit, csimpánzait, orangutánjait és bonobóit figyelték meg, és kiderült, hogy főleg a fiatalabb majmok a végletekig képesek játékosan provokálni fajtársaikat, gyakran pont az idősebbeket. A pimaszságban nem nagyon ismernek határt, és mindez néha agresszióba is átfordul.

A kutatók 142 olyan tisztán felismerhető esetet rögzítettek, amikor az emberszabásúak szándékosan piszkálták a másikat, a szívatás mesterei főként a fiatal, 3-5 éves korú majmok voltak.

A majmok csupa olyan dolgot műveltek, amit egy burleszkfilmben vagy egy általános iskola udvarán is láthatunk. Bökdösték egymást, vagy éppen meglökték a másikat és elszaladtak, egy tárgyat nyújtottak a társuk felé, majd visszahúzták azt, csiklandozták egymást, odatolták a képüket közelről a másik arca elé, vagy testrészeket rángattak. A szőrhúzogatás is előfordult, főleg az orangutánoknál, amiknek nagyobb a bundájuk.

A kutatók 18 különböző szívatási formát azonosítottak, több mint egyötödük a váratlanságra és a meglepetésre épített, gyakran hát mögül érkeztek az incselkedő akciók.

„Ez a játékos ugratás provokatív, szándékos és jellemzően egyoldalú. Többségében incselkedőtől származik, és gyakran az egész interakció során így is marad” – mondta a Guardiannek Isabelle Laumer, a konstanzi Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet munkatársa.

Az is kiderült, hogy a majmok szeretik, ha viccesnek találják a bosszantásukat, vagy legalább jön rá reakció. Ha ez elmaradt, az esetek 84 százalékában megismételték az akciójukat, vagy csavartak egyet a szemétkedésen, és még durvábbat húztak elő.

A bökdösődést életkorra való tekintet nélkül gyakorolták a megfigyelt majmok, de míg a fiatalabbak az ütlegelést és a hadonászást gyakrabban alkalmazták, addig a felnőttek kifinomultabb módszereket részesítettek előnyben, például a csiklandozást vagy tárgyak, ételek elcsenését.

A kutatók megjegyezték, hogy Jane Goodall és más terepi főemlőskutatók már évekkel ezelőtt is említést tettek a csimpánzoknál előforduló hasonló viselkedésformákról, de ez az új tanulmány az első, amely szisztematikusan tanulmányozta a játékos kötekedést.

„Az az érdekes, hogy hasonlóságot találtunk az emberi csecsemők ugratásával. Amikor az emberi csecsemők ugratják az anyjukat, hajlamosak az anyjuk arcára nézni, hogy reagáljanak. Ezt látjuk ezeknél az emberszabású majmoknál is” – mondta Lamer.

Azt még korábban rögzítették, hogy a csecsemők már nyolc hónapos korukban, mielőtt szavakat tudnának kimondani, képesek incselkedni. A feltételezések szerint ezzel a szülővel való kapcsolatukat próbálják erősíteni, ugyanakkor a szocializáció része is, felmérik velük a határokat.

Még tisztázásra vár, hogy miért szeretik ugratni egymást az emberszabásúak, de mivel az emberekhez hasonlóan szeretnek viccelődni, feltehető, hogy az ember és a majmok utolsó közös ősében is megvolt a humorra való hajlam.

„A kötekedésnek sok közös vonása van a viccelődéssel, és a játékos kötekedés a viccelődés kognitív előfutárának tekinthető. A viccelődés az emberi interakció fontos része, amely a szociális intelligenciára, a jövőbeli cselekvések előrejelzésének képességére, valamint a mások elvárásainak felismerésére és értékelésére épül” – írta a Phys.org.