Itt az idő kidobni a papírfüzeteket és magunkhoz ölelni az e-tintát

Néhány évvel ezelőtt megjelent a Facebookon egy reklám, ami azóta is kísért. Egy e-tintás tabletről szólt, ami elvileg olyan, mintha papírra írna az ember, csak nem kell újabb és újabb jegyzetfüzeteket vennie. Ez nálam két okból is betalált: egyrészt – bár azt hittem, az egyetem után nem kell majd ilyesmivel bajlódni – a munkám miatt viszonylag gyakran írok kézzel. Ha elmegyek egy eseményre riportot, esetleg interjút csinálni, mindig ott van velem a kis jegyzetfüzetem. Kényelmesen elfér a farzsebemben, és még a tollat is hozzá tudom gumizni.

A másik oka annak, hogy a reklám berántott, az, hogy nagy rajongója vagyok az e-tintának. Nagyjából 15 éve szinte kizárólag Amazon Kindle-ökön olvasok könyvet, és bár imádom az igazi könyveket, senki nem tud meggyőzni arról, hogy összességében jobbak lennének, mint egy e-olvasó. Csak azért, mert kellemes az illatuk és jól néznek ki a polcon, nem kell úgy tennünk, mintha bármennyivel is praktikusabbak lennének, vagy befolyásolnák egy amúgy is jó könyv élvezetét.

Egy nagy baj volt csak a reMarkable-lel. Piszkosul drága. Ha az ember akar hozzá egy tollat (és egy füzethez, ugye, nem rossz egy toll) és a legolcsóbb (de kényelmesnek egyáltalán nem tűnő) tokkal védené, akkor nagyjából 500 euróba (192 ezer forintba) kerül. Könyvszerű borítóval már 226 ezer forintnyi euró.

Csak egy füzet, semmi több

A Lenovo ugyanis bemutatta egy sajtóeseményen a Smart Paper nevű e-tintás tabletet, és én ott helyben tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Mintha direkt nekem készült volna: a bemutató videón jól nézett ki, volt benne egy csomó hasznos funkció, és nem tűnt méregdrágának se.

A tökéletes alkalom a tesztelésre most januárban jött el: kivittem magammal a Las Vegas-i CES techexpóra, ahol egy héten keresztül sokkal aktívabban kihasználtam, mint itthon, békeidőben bármikor tudtam volna. A Smart Paperen olvastam a repülőúton, azon jegyzeteltem egész héten (napi több órán át), és egyszer még hangot is vettem fel vele. Minden cikkem mögött, ami a CES alatt készült, ott áll a Smart Paper és néhány tucat kézzel írt, digitális jegyzet. Megbámultak az emberi önteltség szentélyében? Naná, de nem érdekelt, mert tök jó volt irkálni a tableten.

A tablet mögötti ars poetica már a dobozában is meglátszik: azt kapjuk, ami kell, se többet, se kevesebbet. Nem kell külön tollat vagy tokot venni, minden, ami a használathoz szükséges, benne van az alap árban (ez bolttól függően 150-175 ezer forint). De nem is kell ennél több. A borító mágnesesen csatlakozik a tablet hátára, a toll szintén mágnesesen csattan a 10,3 hüvelykes, fekete-fehér kijelző mellé vagy a tablet oldalára, és meg is vagyunk, mehet a munka.

Fontos kiemelni, hogy noha tabletnek hívom, valójában tényleg egy jegyzetfüzetről van szó. Nem nagyon lehet rajta a Facebookot vagy a TikTokot pörgetni, ez egy munkaeszköz. Ez egyébként az egyik nagy előnye is: sokkal kisebb eséllyel terelődik el a figyelmünk, mert nincsenek értesítések, nincs lehetőség mást csinálni, leginkább csak írni és olvasni lehet rajta.

Elméletben persze másra is használható:

• van rajta egy naptár, ami semmi másra nem jó, mint arra, hogy megmondja, milyen nap van. Komolyan, még egy szülinapot sem lehet beleírni;
• van egy óraalkalmazás, amiben a pontos időn kívül más városok óráját is be lehet állítani;
• van egy számológép, ami igazából mindent tud, amit egy számológéptől el lehet várni;
• van Google Drive a könnyebb fájlkezelésért;
• van WPS Office, ami egy kicsit olyan, mint a Microsoft Office, csak egy ilyen tableten elég rossz használni;
• van Firefox, hogy le lehessen tölteni más alkalmazásokat;
• és egy Ebook Reader e-könyvesbolt és -olvasó.

Ennyi, még alkalmazásbolt sincs, így hiába Android 11-es a tablet, hivatalosan nem nagyon lehet rá mást letölteni. Mivel minden könyvet az Amazontól veszek, ez elsőre elég bosszantó volt, de aztán rákerestem, hogy lehet letölteni a Kindle alkalmazás telepítőjét a netről, és gyorsan fel is telepítettem. Ezt elvileg nem szabad, a Smart Paper rám is szólt, hogy veszélyes külső helyről behúzni alkalmazásokat, de erre akkor kellett volna gondolnia, amikor nem eleve a legnagyobb online könyvesbolttal felszerelve jött. Utólag már ne okoskodjon.

Innentől kezdve a Kindle alkalmazás csodásan működött, pont olyan volt olvasni rajta, mint a Kindle-ömön, csak egy kicsit lassabban lapozott. Ha viszont máshonnan szokta beszerezni a könyveit, ne aggódjon! Simán rá lehet rakni EPUB, TXT, PDF, DOC, PPT, RTF és HTML formátumú dokumentumokat, csak rá kell dugni egy számítógépre vagy le kell tölteni hozzá a Lenovo Companion alkalmazást.

Egy jegyzetfüzetnél viszont az az igazán fontos, hogy milyen írni bele, úgyhogy elég az olvasásból, lássuk a lényeget!

Nem olyan, mint a papír, de máshogy jó

Nem szeretek tabletekre vagy telefonokra kézzel írni, mert bármilyen gyorsan követik is a tollhegyet, egyáltalán nem olyan, mint papírra írni. Annak ellenére, hogy egyébként mindegyik azt ígéri, hogy becsszó olyan. A Lenovo Smart Paper is megígéri ezt, de természetesen ezen sem pont olyan – viszont ilyen közel még nem jártunk hozzá.

Nem is vagyok biztos benne, hogy érdemes-e üldözni az igazi papírhatást. Egészen egyedi élmény, amikor gyorsan kell írni, és feszülten firkálva az ember belenyomja a toll hegyét a papírba – így akár évekkel később is látni, hogy ott valami nagy dolog történt. Ezt, amíg a gyártók nem fejlesztik ki a puha, de törhetetlen kijelzőt, egy gép nem fogja tudni visszaadni. Viszont azzal, hogy a képernyő nem tükörsima, és érezni, ahogy a műanyag hegy karcolja a matt kijelzőt, egy újfajta (jó, többéves, de sokkal újabb, mint a papír) írásélményt kapunk, ami nem sokkal rosszabb, mint a hagyományos. Inkább más.

Ha az ember beruház egy e-tintás jegyzetfüzetbe, érdemes felkészülni, hogy a gép pár töredékmásodperccel mindig le lesz maradva. Ez elsőre kicsit zavaró volt, de túltettem magam rajta, és pár perc után már fel sem tűnt. Nem pontosan olyan, mint egy igazi füzet, de nagyon jó volt bele firkálni.

Az egyik jópofa funkció a Smart Paperben, hogy megpróbálja átalakítani a kézírást nyomtatott szöveggé. Az a helyzet, hogy én saját magam számára könnyen olvashatóan, viszont nem túl szépen írok. Hogy több egykori tanáromat idézzem, kifejezetten rondán. Ettől függetlenül adtam a konvertálásnak egy esélyt, mert mégis kényelmesebb, ha elég egyszer leírnom valamit, nem kell még utólag be is gépelni. Hősiesen küzdött vele, de sajnos esélye sem volt a macskakaparásommal szemben. Persze nem könnyítettem meg a dolgát, mert ahogy kapkodva írtam, néha kihagytam betűket, és vagy egyáltalán nem, vagy csak utólag pótoltam őket, amivel sikeresen összezavartam a gépet. Viszont amikor lassan, óvatosan írtam, akkor nagyon jól működött. Ez valószínűleg akkor működne, ha olyan jegyzeteket alakítanék át, amiket előre megírok, amikor van időm.

Egy másik jópofa funkció, hogy képes hangot felvenni, miközben az ember jegyzetel. Ez kifejezetten hasznos interjúk, meetingek közben, mert nem kell aggódni, hogy az ember lemarad valamiről, de közben ott vannak előtte a jegyzetei, amikből puskázhat. Szintén meetingeken lehet hasznos, hogy egy gombnyomással meg lehet osztani a képernyőt arra alkalmas kijelzőkkel, például tévékkel, hogy mások élőben tudják követni, mit irkálunk.

A jó és a rossz

A tollat kifejezetten kényelmes fogni, és nagy előnye, hogy nem kell tölteni, mert elektromágneses rezonanciával ír. Nemcsak a jegyzetekben lehet vele írogatni, hanem például PDF-ekben is. Ha nem használjuk, jó erősen illeszkedik a kis vájatába, egyszer sem csúszott ki használat közben.

Az egész Smart Paper nincs fél kiló (408 gramm), de az elején kicsit kényelmetlenül nehéznek éreztem. Ez szerencsére megszoktam, és amúgy is indokolt, mert elég jól össze van rakva, jó anyagminőségűnek tűnik. Bár egészen vastag a káva a képernyő körül, nekem kifejezetten kényelmes volt bal kéznél a megvastagított rész, ahol írás közben a hüvelykujjamat pihentettem, ezzel stabilizálva a tabletet.

A kijelző jó nagy, és a fényerő képes alkalmazkodni a minket körülvevő fényviszonyokhoz. Emellett manuálisan a háttérfény hőmérsékletét is lehet alakítani, akárcsak a képfrissítési üzemmódot, amitől függ, hogy mennyi fantomelem marad a képernyőn például lapozás után.

Csak írásra és olvasásra használtam, leggyakrabban háttérvilágítás nélkül, így több mint egy hetet kibírt aktív használat mellett. Viszont a 10 wattos, USB-C-s töltő meglepően lassú volt, órákig tartott, mire teljesen feltöltött. Szerencsére ritkán kell tölteni, így ez nem eget rengető probléma.

Alapvetően nagyon megszerettem, de a Smart Paper azért egyáltalán nem tökéletes. Az egyik probléma az, hogy túl nagy. Kisebb, mint egy A4-es spirálfüzet, de mindenképp nagyobb, mint a kis jegyzetfüzetem, amit simán zsebre tudok rakni. Ugyanígy van a Kindle Paperwhite-omhoz képest is. Ha télen megyek valahova, de nem akarok táskát vinni, az simán belefér a kabátzsebembe. A nagyobb képernyő miatt hiába kényelmesebb a Smart Paperen olvasni, ha nem tudom táska nélkül magammal vinni.

Ezen kívül hiába van rajta böngésző és email app, ez tényleg csak egy füzet/könyvolvasó. Nehéz racionalizálni nagyjából 170 ezer forint elköltését valamiért, ami ugyanazt tudja, mint egy 500 forintos papírkupac, ami még csak nem is merül le. Mondjuk, az hamar betelik, könnyű elhagyni és egy komolyabb eső teljesen tönkre tudja tenni. Komoly dilemma.

Azt is el tudom képzelni, hogy ha valaki úgy vesz ilyen tabletet, hogy korábban nem találkozott e-tintával, zavarni fogja, hogy sokkal lassabban működik, mint a már megszokott érintőképernyős eszközök. Ugyanez igaz a felhasználói élményre. Simán lehet, hogy valakit zavar, hogy a megszokottal ellentétben egy kicsit dolgozni kell azért, hogy megtalálja a kedvenc alkalmazásait (vagy azért, hogy működjenek). Mondjuk, ha úgy használja, mint én, akkor elég egyszer vesződni a Kindle-alkalmazással.

Arról engem mindenképp meggyőzött, hogy akarok venni egy e-tintás füzetet. Nagy az esélye, hogy egy Smart Paper lesz az, mert a használata intuitív, és viszonylag kevés vesződség árán nagyon jó volt dolgozni vele. A kérdés ugyanaz, mint a könyv vs. e-olvasó vitában. Ragaszkodunk a megszokott, analóg verzióhoz, amiről azt gondoljuk, hogy hagyományos, tehát lelke van, vagy engedünk, és magunkhoz öleljük a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket.

Más szóval: továbbra is azt akarjuk, hogy az iskolába, egyetemre tízkilós táskával menjenek a diákok, mert minden tárgyhoz külön füzet kell – és ha az én gerincem háromba lett görbítve, legyen az övék is –, vagy elég egy Smart Paper, amin egyszerre több ezer füzet és tankönyv is elfér, és még csak attól sem kell tartanunk, hogy videókat néznek majd rajta?

(A Smart Papert a Lenovo magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön a teszt idejére.)