Gal Gadot pocsék egy szuperkém

Gal Gadot új, mégis poshadt akciófilmje azt állítja, hogy nem kell filózni azon, egy elnyomó algoritmus rossz-e, csak az a lényeg, hogy rossz kezekben ne kerüljön. Az mindegy, hogy bárkit meg lehet vele kukkolni, bármilyen digitális adatot elér, bármilyen esemény kimenetelét pontosan meg tudja jósolni, az a fontos, hogy csak a nagyobb jó érdekében használják, nem pedig azért, hogy mondjuk befolyásos embereket tegyenek el vele láb alól.

Az algoritmus maximálisan hasznos eszköz addig, amíg Gal Gadot-ból szuperhőst kovácsol azzal, hogy minden lépését egészen pontosan megmondja. A Rachel Stone: Mindent vagy semmit (eredeti címe: Heart of Stone) azt mondja, hogy fogadjuk el ezt a világrendet, minden jó, úgy, ahogy jelenleg van – ha valahova új vezérigazgató kerül, abból csak galiba lesz. Ennyire cinikusan még sosem érveltek egy világsztár főszereplésével amellett, hogy minden jó, ha így marad.

Főleg azért, mert a leginkább Wonder Womanként ismerhető Gal Gadot pozíciója a DC szuperhőseként eléggé megingóban van, ő váltig állította, hogy készülni fog a WW harmadik része, míg a képregény-univerzumot átvevő James Gunn szerint ilyenről szó sincsen. Nyilván nem ennek tudatában készült a Rachel Stone, de nehéz nem belelátni azt, hogy a film szerint a szinte szuperképességekkel rendelkező csodakém mögött álló óriási technikai háttér folyton veszélyben van, és nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy valaki megpróbáljon bármit is változtatni rajta. Miközben pont ezzel keres magának Gadot új utat, a hőskosztüm nélkül csak a helyét kereső, nemzetközileg ismert szupersztárként.

A kémműfaj lehetne logikus lépés neki, hiszen egyszer már a nagy számok törvénye alapján tényleg valaki újrázhatná a Bourne-széria sikerét. A Rachel Stone hiába tűnik úgy, hogy filléres thrillerregények alapján készült, valójában semmi irodalmi háttere nincsen, a főszereplőjét a levegőből kapták elő, és ami még rosszabb, minden jel szerint levegőből is formálták meg. Egy személytelen, illékony valami, amire nemhogy sorozatot, nemhogy filmet, de néha még egy-egy jelenetet sem lehet rendesen alapozni.

Amikor először találkozunk Rachel Stone-nal, az olasz Alpok egyik luxusszállodájában bevetésen van a brit titkosügynökség csapatával, pont egy nagyon gonosz fegyverkereskedőt próbálnak lekapcsolni (Van vajon másfajta? Léteznek nem gonosz fegyverkereskedők? Vagy őket simán üzletembereknek hívják?). A bevetés nem éppen úgy megy, ahogy kellene, a nézőnek pedig kiderül, hogy Gal Gadot nem egy elhibázott casting eredménye, nemcsak a csapat zöldfülű techszakértőjét játssza, hanem egy annál is jobban beépült szuperkém, aki a Charter nevű rejtélyes szervezetet szolgálja. A valami miatt a francia kártya kódneveit használó Charter lényege, hogy egy Heart (= Kőr) nevű algoritmust szolgál, ami mindent lát előre, a kőr kilences fedőnév alatt tevékenykedő Stone feladata pedig az, hogy egy közvetítővel együtt egyszerűen csak kövesse az utasításokat. Stone a film feléig nem is hoz saját döntéseket: ha a közvetítő azt mondja, ugorjon a kútba, főszereplőnk valószínűleg már tartaná is vissza a levegőjét. A Kőr egy ismeretlen, biztonságos helyen van, de természetesen ez nem akadályoz meg egy bizonyos nagyon gonosz embert, hogy megpróbálja megszerezni.

A nagyon gonosz ember – akinek a kilétét sokáig homály fedi – legfontosabb tulajdonsága az elvetemültsége mellett az, hogy szereti a régi dolgokat. Régi zenét hallgat, a hidegháború idején népszerű mérgeket használ, nem internetezik, talán mobilja sincsen, ő még a régi jó dolgokban hisz, nem csoda, hogy meg akarja kaparintani azt a techcsodát, amivel aztán két gombnyomással és a Különvéleményből lopott karmozdulatokkal mindent lehet művelni egyszerre. A Rachel Stone amúgy nemcsak a Különvéleményt nyúlja, hanem egészen merész húzásként a Mission: Impossible – Utóhatás atmoszférikus ugrását is, de annyira azért nem merész, hogy tényleg Gadot legyen a szkafanderben.

Sőt, annyira se merész, hogy megmondják Gal Gadot-nak, hogy általában véve alkalmatlan száraz humorú szuperkémnek. A Rachel Stone folyamatosan azt várja el tőle, hogy hitelesen el tudjon adni egy-egy vicces mondatot, amik úgy és olyan tempóval gördülnek ki a szájából, mint melaszba mártott csapágygolyók, lassan, de legalább nagyokat puffanva a földön. Gadot tökéletes választás volt a Wonder Woman Dianájának, a naivitás, a csodálkozás és az elszánt hősiesség keverékét jól tudja átadni egy fantasztikus környezetben – amikor viszont badass kémnek kell lennie, akkor mintha csak ideiglenes színész lenne a szerepre, amíg találnak mást.

A helyzetet az sem segíti, hogy a Rachel Stone vizuálisan kifejezetten fantáziátlan, az akciójelenetekben túl hangsúlyosak a kaszkadőrök (köztük a magyar Fülöp Enikő), így kitakart arcú szereplők vernek össze nem túl emlékezetes katonákat. Tom Harper rendező (Léghajósok) mintha nem tudna dönteni, hogy melyik megoldás a jó: egy drámai tengerparti ugrásnál kapunk egy nagytotált a látképről, egy sem előtte, sem utána nem használt GoPro-felvételt az ugrástól, de kapcsolat a kettő között nemigen van. A cselekmény keresztül-kasul cikázik a bolygón, Olaszországon, Szenegálon és Izlandon át, mintha nem tudná eldönteni, hogy pontosan hol is kellene végre azt a látványos finálét összehoznia, hogy aztán egy semmilyen pincében intézzék el végül a gonoszt.

De mire eljutunk, addig tutira belezavarodtunk a túlságosan is nyakatekert cselekménybe, ami nemcsak egy, hanem két gonosznak is ad tragikus háttértörténetet, csupa ismeretlen figurával teli háttértörténetet. Vagy megunjuk a szükségtelen kegyetlenségét, ahogy a kisebb szereplőket mészárolják benne. Vagy a mellékszereplők (köztük az ennél sokkal többre képes Jamie Dornan vagy Sophie Okonedo) közhelyekből eszkábált viselkedését. Vagy megunjuk Gal Gadot rezzenéstelen, érzelemmentes, de semmiképpen sem annak szánt alakítását. A Rachel Stone: Mindent vagy semmit amellett érvel, hogy igenis kell az az algoritmus, hogy meg tudják mondani, milyen döntéseket kell hozni a jó ügy érdekében. Ha ezt a filmet is ilyen algoritmus alapján hozták létre, akkor azt mondom, itt az ideje elpusztítani, hogy nyoma se maradjon.

A Rachel Stone: Mindent vagy semmit a Netflixen látható.