2023. január 16. – 23:55
Valószínűleg már nincs olyan popkultúrát fogyasztó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy az elmúlt 10-20 évben a szuperhősök korát éljük a mozikban, ami főleg a Disney tulajdonában álló Marvelnek, illetve a Warnerhez tartozó DC-nek köszönhető. A két cég hosszú évtizedek óta a legnagyobb rivális a képregénypiacon, az ezredforduló után pedig mindez átterjedt a mozivásznakra is.
Az elmúlt években azonban a Marvel nagyon elhúzott a DC mellett, a Warner ezek után pár hete húzott egy váratlant: leigazolta A galaxis őrzői-filmek rendezőjét, James Gunnt, hogy rázza gatyába a saját szuperhősös univerzumukat. Gunn pedig megjött, és úgy felforgatta az addigi állóvizet, hogy a rajongók már most a lemondását követelik. Pedig ha van ma Hollywoodban valaki, aki Kevin Feige, a Marvel atyjának valódi kihívója lehet, az nem más, mint ő.
Már a kétezres évek előtt is voltak DC- és Marvel-képregényeken alapuló filmadaptációk, azonban a nagyon tudatos franchise-építés csak az ezredforduló után kezdődött. Amíg a Warner a Christopher Nolan-féle trilógiával dobott nagyot 2005 és 2012 között, a Disney a 2008-as Vasemberrel megágyazott annak az elképesztő multiplatformos kontentuniverzumnak, amelynek köszönhetően nemcsak több tucat egymásba fonódó mozifilmet raktak össze mindenféle Marvel-hősökből, hanem tévésorozatokat és kisfilmeket is.
Az, hogy a Disney ezt a nem mindennapi projektet képes ilyen régóta kézben tartani, leginkább Kevin Feige-nek, a Marvel agyának köszönhető, aki amolyan supervisorként fogja össze mindegyik projektet. Az ő feladata, hogy átlássa, hogyan kapcsolódnak majd történetileg egymáshoz a filmek és a sorozatok. Ez az, amivel a Warner hosszú évek óta csak szenved, és amiért James Gunn képbe került náluk.
Hiába volt óriási siker a Nolan-féle Batman-trilógia, a DC egészen 2013-ig várt azzal, hogy felvegye a versenyt a Marvel Cinematic Universe-szel (MCU), vagyis azzal, hogy olyan filmeket csináljanak, amelynek szereplői felbukkannak más produkciókban is, illetve egymáshoz kapcsolódnak a történeteik. A 2011-es Zöld lámpás elképesztő bukásnak bizonyult, pedig a stúdió titokban arra készült, hogy ezzel a filmmel, Nolan Batmanjével és a 2006-os Supermannel alapozzák meg Az Igazság Ligája-filmet, ami voltaképpen a marveles Bosszúállók DC-verziója. A csúnya blama után azonban újragondolták a projektet, Az acélemberrel elindították a DC Extended Universe-t (DCEU), a gyeplőt pedig Zack Snyder kezébe adták, vagyis az ő feladata lett átlátni és menedzselni a következő évek DC-filmjeit.
Ez a döntés azért is tűnhetett furcsának, mert képregényes vonalon hosszú ideje tartotta magát az a mondás, hogy amíg a Marvel inkább karcos és néhol kifejezetten sötét, addig a DC inkább egy eposzi, mesésebb, színesebb világot képvisel (mínusz Batman ugyebár). Kevin Feige és Joss Whedon azonban pont hogy egy könnyedebb, felszabadultabb, viccesebb hangnemet talált ki a Marvel-filmeknek, míg Zack Snyder ennek az ellenkezőjét képviselte: a DC-filmek kifejezetten sötétek, morózusak és túlontúl drámaiak lettek, aminek következtében hiába lett kasszasiker sok DC-film, a legtöbb meg sem közelítette a Marvel kritikusi és rajongói népszerűségét, legyen szó az első Öngyilkos osztagról, a Batman Superman ellenről vagy a 2017-es Az Igazság Ligájáról. Utóbbinak a munkálatai alatt azonban szörnyű tragédia történt: öngyilkos lett Snyder – és a filmjei producereként dolgozó felesége – 20 éves lánya, ami miatt a pár otthagyta a produkciót. Azt a produkciót, amely az egész DCEU csúcspontja kellett volna, hogy legyen.
Ekkorra a közvélemény is kezdett Snyder ellen fordulni, mert látható volt, hogy nagyon nem tart sehová az egész franchise. Innen, Magyarországról úgy tűnhet, hogy mindig is a Marvel volt a nagyobb kutya a bizniszben, pedig Amerikában képregényes vonalon meghatározóbbak és népszerűbbek a DC-képregények, Superman vagy Batman karakterével szinte csak Pókember tudta felvenni a versenyt eladásokban.
A fordulópontot a nem túl jó Batman Superman ellen hozta meg, azon belül is az a hírhedt jelenet, amikor Batman és Superman egymással verekedve jönnek rá, hogy mindkettőjük anyját Marthának hívják. De azt a mára mémmé váló részletet is lehetne említeni, amikor a (Snyder-féle) film előzetesében Joker halál komoly hangon annyit mond, hogy „egy társadalomban élünk”, mintha ez valami baromi sötét és mély gondolat lenne.
A Snyder család tragédiája miatt a Warner az egész MCU-t bedurrantó, az első Bosszúállókkal kvázi poptörténelmet író geekkirályt, Joss Whedont (Buffy, Firefly, Dollhouse) vonta be a projektbe az utolsó pillanatban, hogy fejezze be Az Igazság Ligáját. Ez a húzás olyan volt, mint amikor Figo a Barcelonából a Real Madridba vagy Pongó a Big Brotherből a Való Világba igazolt.
Whedon a kicsit gyengére sikerült Bosszúállók 2. után máig tisztázatlan okok miatt távozott a Marveltől, a DC pedig azzal a lendülettel el is happolta. Whedon miatt két hónapnyi pluszforgatásra volt szükség, a végeredmény azonban nem hozta meg a várt eredményt: Az Igazság Ligája se nem egy sötét Snyder-film, se nem egy vidámabb, viccesebb Whedon-film nem lett, néhol kifejezetten rosszul is nézett ki, és végül a Warner még 60 millió dollárt bukott is vele.
Mindezt úgy, hogy képregényes vonalon Az Igazság Ligája mindig is sokkal ismertebb és népszerűbb volt, mint a Bosszúállók. Nem véletlen, hogy Snyder rajongói addig ordibáltak az interneten, amíg a DC 2021-ben ki nem hozta az úgynevezett „Snyder-vágatot”, vagyis Az Igazság Ligájának azt a változatát, amelyet Zack Snyder készített volna eredetileg, ha nem vette volna át tőle a stafétabotot az utolsó pillanatban Whedon. Az a Whedon, akiről azóta kiderült, hogy elképesztően toxikus és abuzív módon bánt évtizedek óta a színészeivel, és annyian szólaltak fel emiatt az elmúlt években, hogy a geekek egykori királya mára kiírta magát Hollywoodból.
Miközben a Marvel sorra gyártotta a milliárdos kasszasikereket, a DCEU bármiféle vízióval rendelkező főnök nélkül maradt. Úgy, hogy a háttérben brutális tempóban kezdték el gyártani a filmeket, de Az Igazság Ligája bukása után azt lehetett érezni, hogy ezek a projektek csak muszájból készülnek el. Ilyen volt az Aquaman, a Shazam! vagy a mindegyiknél nagyobbat bukó Birds of Prey (Ragadozó madarak), amely annyira rosszul ment a mozikban, hogy útközben átnevezték Harley Quinn: Ragadozó madarakra, hátha Margot Robbie-val jobban el lehet adni.
Hát nem lehetett, ráadásul az anyacég Warnernél is elkezdődött egy kaotikus időszak. Jeff Bewkes vezérigazgatót 2018-ban John Stankey váltotta a Warner élén, akit egy évvel később Jason Kilarra cseréltek, hogy aztán 2021-ben megérkezzen a helyére David Zaslav. Az a David Zaslav, akinek a döntése következtében sorra tűnnek el az HBO Maxról a sorozatok az elmúlt hónapokban pusztán könyvelési okokból.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háttérben jelentős változások történtek, hiszen az AT&T nevű telekommunikációs óriás megvette a Warnert, majd később összeolvadtak a Discoveryvel (ezért is Warner Bros. Discovery a neve ma már a cégnek), de ettől még nem túl egészséges, hogy egy ekkora cégnek négy év alatt három vezérigazgatója volt. Meg is látszott a DC-filmeken, hogy elvesztették a kontrollt, és vízió nélkül kezdték el ontani magukból a filmeket. Közben viszont a Joker vagy a Robert Pattinson-féle Batman kifejezetten nagy sikert ért el a nézők és a kritikusok körében, és bátran ide lehet venni a második Öngyilkos osztagot is. Azt az Öngyilkos osztagot, amit James Gunn rendezett.
Gunn nagyon érdekes figurája Hollywoodnak, hiszen majdnem 50 éves koráig kellett várnia az igazán nagy áttörésre. Korábban kisebb-nagyon filmes és tévés munkái voltak színészként, rendezőként, íróként és zeneszerzőként, majd a kétezres években forgatókönyvíróként olyan megosztó produkciókon dolgozott, mint az élő szereplős Scooby Doo-filmek vagy a Holtak hajnala (amely egyébként Zack Snyder rendezői debütálása is volt egyben), majd rendezett horrorvígjátékot (a 2006-os Slither), illetve kis költségvetésű, erősen korhatáros szuperhősfilmet is (a 2010-es Super), 2012-ben pedig ő írta az egészen elborult Lollipop Chainsaw videójáték történetét is.
A Disney-nél valószínűleg a Super akadhatott be, ami nem lett nagy siker, viszont egészen sajátos humorral és elképzelésekkel dobta fel a műfajt. Meg is kapta A galaxis őrzőit rendezőként, ami akkoriban rizikós húzásnak tűnt. A galaxis őrzői még a Marvel-képregényekben is szinte obskúrusnak számít, azonban ekkor még az X-Men, a Pókember vagy A fantasztikus négyes jogaihoz nem volt hozzáférése a Disney-nek, így vállalták, hogy filmet forgatnak egy beszélő mosómedvéről, egy két lábon járó fáról és pár lökött űrlényről. A végeredmény elképesztő siker lett, Gunn karcos humora, erős popkulturális kikacsintásai és zseniális zenei érzéke pillanatok alatt a Marvel legértékesebb márkájává tette A galaxis őrzőit, Gunnt pedig a Disney igyekezett minél hosszabb időre magához láncolni. Érthető, hiszen Gunn is nagyon jól illeszkedett abba a vízióba, amit Feige annak idején kitalált, és aminek Joss Whedon mellett maga Gunn, a Russo testvérek és Taika Waititi rakta le az alapjait.
Alig egy évvel a szintén elképesztően sikeres A galaxis őrzői 2. után Gunnt utolérte a múltja. Donald Trumpot addig kritizálta hangosan Twitteren, amíg rászállt Mike Cernovich szélsőjobboldali konteógyártó, aki előtúrta a 2008 és 2012 közötti régi bejegyzéseit, amelyekben olyan témákon viccelődik, mint a pedofília vagy a holokauszt. Ez abban az időszakban volt, amikor az „eltörléskultúra” igazán beindult, és sorra ástak elő ismertebb emberektől régi posztokat, amelyek alapján a népharag azonnali megtorlást követelt. Miután több jobboldal felé húzó közéleti személlyel is történt hasonló, a Disney azonnal kirúgta Gunnt. Az előtúrt régi tweetek tényleg baromi ízléstelenek voltak, azonban szó sem volt bennük uszításról, rasszizmusról vagy nőgyűlöletről, egyszerűen csak nem nézett ki túl jól, hogy a Disney új fenegyereke pár éve AIDS-eseken és pedofílián viccelődött – még ha nem is konkrét személyeken vagy eseteken, hanem csak úgy általánosságban, ahogy például egy komikus szokott.
Nem véletlen, hogy elképesztően sokan álltak ki Gunn mellett a szakmában és a médiában, azonban a Disney hajthatatlannak tűnt, és hiába rendelték be a harmadik Galaxis őrzőit, Gunn sorsa mintha megpecsételődött volna. Aztán jött megint a Warner és a DC, és Joss Whedon után ismét elhappolt egy problematikus rendezőt. Hiába fogadta vissza szép csöndben a Disney Gunnt 2019-ben, és ezzel kvázi bevallotta, hogy hiba volt kirúgni a rendezőt, addigra már megegyezett a DC-vel, hogy ő rendezi a következő Öngyilkos osztagot, sőt Peacemaker címmel még egy minisorozatot is készít John Cena karaktere köré építve az HBO Maxra. A második Öngyilkos osztag pedig bomba jó lett, a Peacemaker meg talán még jobb, és itt lehetett látni, hogy mennyi potenciál van még Gunn humorában, pláne úgy, ha nem családi filmekhez kell azt igazítani.
Gunn ezután még leforgatta A galaxis őrzői elképesztően vicces karácsonyi különkiadását, illetve idén jön a harmadik mozifilm is, de ezzel egy időre biztos véget ért vele a közös munka a Disney-nél. Ugyanis 2022 végén a Warnert vasszigorral és még szigorúbb Excel-táblákkal vezető David Zaslav vezérigazgató felkérte Gunnt és Peter Safran producert, hogy legyenek a DC Studiosra keresztelt új stúdió társ-vezérigazgatói, akiknek a DC-filmek irányítása lesz a feladatuk. Vagyis pont az, amit Kevin Feige csinál a Marvelnél hosszú évek óta, és amibe Zack Snydernek egyszer már sikerült belebuknia.
Ez a húzás több tekintetben is remekül mutat papíron:
- Gunn közismerten óriási DC-rajongó, és már bizonyította, hogy egészen marginális karakterekkel is képes szórakoztató történeteket elmesélni;
- dolgozott már rendezőként és producerként több száz millió dolláros blockbustereken;
- Kevin Feige keze alatt kitanulhatta, mivel jár egy ilyen feladatkör;
- és még a Marvelt is meggyengítik azzal, hogy az egyik legkarakteresebb rendezőjüket vitték el.
Az már más kérdés, hogy Gunn és Safran meglehetősen nehéz feladattal áll szemben: a Warner a Discoveryvel való összeolvadás és David Zaslav feltűnése óta sorra hozza a megosztó döntéseket. Az HBO Maxról brutális ütemben tüntetnek el egyre nagyobb produkciókat A besúgótól a Westworldig, közben kidobtak a kukába egy már teljesen elkészült Batgirl-filmet. Mindemellett az is nehezíti a dolgukat, hogy pár éve az egyik legfelkapottabb fiatal színésznek számító Ezra Miller körül hónapokon át állt a bál, ami azért baj, mert ő játssza Flasht, a DC egyik legismertebb, legnépszerűbb szuperhősét.
És ha ez nem lenne elég, a DC-filmeket is egyre nehezebb követni, hiszen egyik oldalon ott vannak az olyan Dwayne Johnson által erőltetett förmedvények, mint a Black Adam vagy a már berendelt Aquaman 2., a másik oldalon viszont a DCEU-tól független Joker- vagy Batman-filmek kifejezetten sikeresnek számítanak.
Hogyan lehet ebből úgy koherens egészt létrehozni, hogy a káposzta is megmaradjon, de a kecske is jól lakjon? Vagyis hogyan tud Gunn és Safran ismét a Marvel nyomába eredni anélkül, hogy mindent a nulláról kelljen újrakezdeniük?
A jelenlegi helyzet alapján úgy, hogy kirúgtak szinte minden ismert színészt ezekből a projektekből.
Safran és Gunn hivatalosan ugyan csak 2022 novembere óta vezetik a DC Studiost, de rövid idő alatt magukra haragították a rajongókat. A két filmes már elmondta, hogy három évre terveznek előre (ami jóval rövidebb, mint a Marvel akár 5-6 éves távlati tervei), azonban ezekbe a tervekbe nem fért bele Henry Cavill, vagyis a legutóbbi Superman. Cavill kirúgása azért különösen furcsa, mert nemrég még maga jelentette be, hogy távozik a netflixes Vajákból (ami gyakorlatilag csak miatta volt nézhető), cserébe hamarosan ismét láthatják Supermanként.
A DCEU-ban rengeteg kritika érte ugyan a Supermant, de abban szinte mindenki egyetértett, hogy a baltával faragott arcélű Cavill tökéletes volt a szerepre, és még a Black Adam végén is láthattuk pár pillanatra felbukkanni. Ezenkívül elkaszálták a harmadik Wonder Womant is, és noha a Wonder Woman 2. meg sem közelítette az első sikerét, Gal Gadot szintén tökéletes volt a szerepre. A DCEU-ban Batmant alakító Ben Affleck helyzete is kérdéses, bár róla Gunn elmondta, hogy mindenképpen számít rá rendezőként.
A DC-filmek jövőjével kapcsolatban egyelőre Gunn csak apró részleteket árult el:
- Safrannal egy koherens történetet akarnak elmesélni filmeken, sorozatokon, videójátékon és animációs produkciókon keresztül.
- Már írja az új Superman-film forgatókönyvét, amelyben a fiatal és tapasztalatlan Clark Kent igyekszik megtalálni a helyét a Daily Planet újságírójaként. Sem a színészt, sem a rendezőt nem árulta el, de azt elkotyogta, hogy ez lehet a DCEU 2.0 (ezt az elnevezést én találtam ki) kezdete.
- Gunn nem zárta ki, hogy Cavill visszatérhet a DC-be más szerepben.
- A kinevezése után Gunn első tweetje a Kingdom Come képregény borítója volt, ami a rajongók és a szaksajtó szerint minden idők egyik legjobb képregényes sztorija.
- Elvileg négy DCEU-film is megjelenik még ebben az évben (Shazam 2., A Flash, Blue Beetle, Aquaman 2.), és 2024-ben érkezik a Joker folytatása is. Egyelőre semmit nem tudni arról, hogy ezek mennyire részei Gunnék terveinek, de gyanús, hogy csak kiszórja ezeket a Warner, és imádkoznak, hogy elég pénzt keressenek velük.
- A Variety információi szerint J. J. Abrams (Lost, Star Wars, Mission Impossible) és Ta-Nehisi Coates (Fekete Párduc- és Amerika Kapitány-képregények) a háttérben egy fekete Superman történetén dolgoznak.
- Iparági pletykák szerint Gunn szeretné, ha a Robert Pattinson-féle Batman maradna a továbbiakban, és szerves részét képezné a DCEU 2.0-nak, de ezt később maga Gunn cáfolta a Twitteren.
- Szintén pletykák szintjén van arról is szó, hogy Jason Momoa a jövőben más szerepben bukkanhat fel a DC-filmekben: nem Aquamanként, hanem az antihős Lobo szerepében.
- A Black Adam-film akkora bukás lett, hogy még Dwayne Johnson ellenére sem terveznek belőle folytatást.
Egyelőre nagyon nehéz előre látni, hogy Gunn és Safran milyen víziót képzel el a DC-univerzumnak, mindenesetre az elmúlt évek blamái ellenére egyes rajongók már most leváltanák a párost, amiért megváltak Cavilltől és Gadottól. Ez Gunnt nem hatja meg, hiszen előre közölte, hogy nem lesz mindenki maradéktalanul boldog a jövőbeli tervei miatt.
