Papíron a Galaxis őrzői köré tagozódik a Marvel rövid időn belül kiadott második tévés különkiadása, amiben megtudjuk, hogy pár űrlény nulla előismerettel is képes átérezni a karácsony szellemét és jelentőségét úgy, hogy ez még vicces is tud lenni. Főleg, ha van mellé egy adag ropogósra sütött Kevin Bacon. A karácsonyi történet viszont sokkal inkább a rendező James Gunn diadalmenete, mint bárki másé.
Erről a különkiadásról lehetetlen beszélni a Csillagok háborúja hírhedt ünnepi különkiadásának említése nélkül, főleg azért, mert az azt imádó rendező, James Gunn olyan szinten nyomja az arcunkba a párhuzamot, hogy Chewbacca adja a másikat. Miről is van szó? 1978-ban, az Egy új remény sikerén felbuzdulva George Lucasék csináltak egy tévés különkiadást, ami tulajdonképpen egy varietéműsor volt sztárvendégekkel, az első filmbe be nem került, illetve forgatási jelenetekkel, dalokkal, animációs részekkel, az egészet pedig az fűzte össze, ahogy Chewbacca családja várja vissza a hős Wookie-t a Kashyyk bolygón az élet napi ünneplésre.
A dolog (nem meglepő módon) olyan bénán sült el, hogy soha többé nem adták le tévében, sőt, VHS-en sem adták ki. A kudarcot az is mutatja, hogy még az évtiezedek alatt kialakult kultstátusz ellenére sem tette fel a Disney a Disney+-ra mondjuk valamiféle önironikus kampány kíséretében, de szerencsére (?) az interneten elérhető azért (egyébként meglepően jó minőségben) a még 1978-ban, videókazettára rögzített verzióból. ((Abszolút duplazárójeles megjegyzés, de ebben a különkiadásban bukkant fel először a később pusztán a megjelenése miatt legendává váló fejvadász, Boba Fett.))
Na de vissza Űrlord, Drax, Mantis és a többiek kalandjaihoz. Az alapfeltevés az, hogy épp közeledik karácsony, a Galaxis őrzői pedig szeretnék meglepni valamivel a Gamora elvesztése miatt orrlógató Űrlordot. Ebből már kitalálható, hogy a sztori időrendben az eddigi Marvel-filmek mögé tagozódik be, de csak nagyon lazán, nincs semmi felülről jövő, nagy irányító erő, nincs az árnyékból felbukkanó obligát főgonosz, akit majd három másik filmben ismerünk meg.
A lényegében teljesen szabad kéz pedig kifejezetten jót tesz Gunn-nak, aki már a Galaxis őrzői első részében is megmutatta, hogy ha nem annyira kell betagozódnia sehova, remek dolgot tud kihozni a tág alapanyagból. Az ünnepi különkiadás is inkább Gunn dicsérete, bár sejtem, hogy a legtöbb kritikában majd Mantis és Drax párosát emelik ki, hogy milyen szépen lépnek előre a másodvonalból és viszik el a 40 perces minifilm első 20 percét a hátukon.
Ez persze így is van, a nagy, izmos űrlény továbbra is olyan dolgokon nevet, amiken nem kéne, a viccek meg elrepülnek a feje fölött, az antennás, nagy szemű másik űrlény pedig továbbra sem ért semmit. Ebben a felállásban amúgy pont 20 perc van még Kevin Bacon bevonásával együtt is, de Gunn ügyesen adagolja a már jól ismert stílusjegyeit, hogy sehol ne ragadjon be a történet.
A zene Gunntól elvárható módon tökéletes (Bacon érezhetően csak úgy írt alá, ha minimum egy dalt ő is előadhat), kapunk teljesen új, vicces karácsonyi dalokat, amikre tojáslikőrt kortyolgatva el lehet majd sózni a halászlevet, vannak tényleg őrülten vicces jelenetek, és van érzelem, egy teljesen klisé, a jelen formájában viszont valahogy mégis találó központi üzenettel: a legszebb ajándék a család, bármilyen formában érkezik is.
A karácsonyi különkiadással egyébként elvben most már végérvényesen, 110 százalék, cserkészbecsszó, hogy vége a Marvel Filmes Univerzum (MCU) úgynevezett negyedik fázisának, ami, hát, izé, olyan lett, amilyen. A karácsonyi kaland legalább pozitív lezárást ad ennek a mozis filmeket nézve inkább csalódást, a tévésorozatos vonalon viszont pár elég menő (de azért ott is néhány felejthető) dobást is hozó korszaknak.
Azzal, hogy nem kellett semmilyen külön történetszálba betagozódni, az MCU kapott egy új réteget – az október elején kijött Werewolf by Night után egy újabb remek darabot hoztak az ilyen különkiadások, amikből sokkal-sokkal több is jöhetne, hiszen csomó olyan karakter vagy épp sztori van a Marvelnél, akit/amit nem lehet a nagy történtefolyamba rendesen beépíteni, ellenben szórakoztató tartalom kihozható belőle.
Az egyébként tökre látszik a filmen, hogy Gunnék ezt a harmadik Galaxis őrzői-film és egyben a koronavírus-járvány közepén forgatták le, de ez nem ment a minőség rovására. És mivel a harmadik Galaxis őrzői-film lassan már jön is a mozikba (2023 májusában), Gunn pedig megy gatyába rázni a DC mozifilmjeit, nem is baj, hogy kaptunk egy ilyen feel good valamit, ami évente többször is feldobhatja a kedvünk.