Feministaként ünnepelte mindenki, most a saját színésznői rombolják le a karrierjét

2021. február 20. – 14:22

Másolás

Vágólapra másolva

Joss Whedon talán Magyarországon nem számít annyira ismertnek, mint pár másik amerikai filmrendező, azonban az elmúlt 10 évben ő volt a mintapéldája annak a folyamatnak, amiben geekek és képregényrajongók kedvencéből valaki hollywoodi szupersztár lesz. Whedon egy sor kultikussá vált tévésorozat után kapta meg az első Bosszúállók film rendezését, ami hatalmas siker lett, és azóta válogathat a munkák között. Legalábbis papíron; mert egyébként meglepően keveset dolgozik ahhoz képest, mennyire keresett író, producer és rendező lett. Whedon önmagát mindig is feministaként határozta meg, és azzal vált szupernépszerűvé, hogy erős, menő, és összetett női főhősöket ír – akkor mégis hogy lehet az, hogy az elmúlt hetekben egy rakás olyan színésznő beszélt Whedon mérgező személyiségéről, akik éveken át együtt dolgoztak vele?

Joss Whedonnek viszonylag kézenfekvő volt, hogy a filmezésnél és forgatókönyvírásnál kössön ki. Nagyapja és édesapja is tévéműsoroknak és sitcomok írója volt, édesanyja regényíró, két bátyja pedig szintén forgatókönyvírással és filmezéssel foglalkozik. Whedon először a Roseanne és Parenthood sitcomokon dolgozott íróként, majd később szkript doktorként nagyobb filmeken. (A szkript doktor az, aki szerkesztőként gatyába rázza egy adott produkció forgatókönyvét, itt-ott igazít rajta, hozzáír, kihúz, de nem tüntetik fel külön a stáblistán.) Whedon így dolgozott a Twisteren, a Waterworldön és a Féktelenülön is. A '90-es évek végére az egyik legjobban fizetett forgatókönyvíróvá vált, és ugyan saját bevallása szerint egyáltalán nem volt velük elégedett, ő jegyezte az Alien 4-et, a Titan A.E-t, de dolgozott az Atlantisz – Az elveszett birodalom című filmen, és az első Toy Storyn is.

A geekek kedvence

1997-ben kapta meg az első saját tévésorozatát, a Buffy, a vámpírok rémét. Whedont az motiválta, hogy elege lett a hollywoodi horrorkliséből, hogy a csinos, törékeny szőke lány bemegy valami ijesztő helyre, ahol megölik. A főhőse, Buffy külsőleg megfelelt ennek a sztereotípiának, de Whedon a kezdetektől fogva erős női hőst akart, aki nem csak túlvilági démonokkal küzd meg, hanem a sajátjaival is. A sorozat ugyan nem lett kasszasiker, de elhivatott rajongói bázist alakított ki magának. Rengeteget dicsérték Whedont, hogy sikerült az unalomig ismert vámpíros tematikát egészen újszerűen feldolgoznia, és végre született egy fantasy sorozat, ahol nem csak maszkulin férfiak jelentették a hősöket, hanem összetett személyiséggel rendelkező női karakterek. A sorozatból készült több képregény is (Whedon később a Marvelnek is írt), illetve Angel címmel egy spinoff is. Ezt a két projektet a Firefly sorozat követte, ami mindössze egy évadot ért meg, mégis máig minden idők legjobb űrwesternjeként tartják számon. Pedig a Fox tévécsatorna mindent megtett annak érdekében, hogy a sorozat elhasaljon, kezdve olyan banális bakikkal, hogy rossz sorrendben adták le a részeket, illetve az egészet vígjátékként reklámozták, pedig valójában sokkal inkább drámai volt. Whedon a sorozathoz az amerikai polgárháborút vette alapul, a történet egy csomó olyan emberről szólt, akik vesztesként jöttek ki egy háborúból. Ahogy Buffy, úgy a Firefly is komoly rajongói bázist hozott létre maga körül, ma már abszolút kultikus sorozatként tekintenek rá, amely regény vagy képregény formában él tovább egészen addig, amíg valamelyik stúdió fel nem éleszti.

Whedon munkásságát tipikusan több éves fáziskéséssel kezdte el a mainstream észrevenni, így a 2000-es éveket is nagyjából a radar alatt töltötte. X-Men-képregényeket írt, rendezett az Office-nak és a Glee-nek, illetve csinált egy éneklős szuperhősös online sorozatot (ez volt az egyébként zseniális Dr Horrible's Sing-Along Blog), amikor a streaming még a kanyarban sem volt. Belekezdett még a Dollhouse című sorozatba, amit hiába imádtak, nagyon alacsony volt a nézettsége, és a Fox csak azért adott neki még egy évadot, hogy a rajongók ne háborodjanak fel, hogy megint idő előtt kaszálják el Whedon egyik munkáját. Aztán megcsinálta a Ház az erdő mélyén című horrorkomédiát, hogy végül megtörténjen az a nagy áttörés, amire meglepően sokat kellett várni a tehetséges író-rendezőnek, aki keni-vágja az olyan geek témákat, mint a szuperhősök, fantasy lények és robotok. Vagyis mindent, amiről a 21. század hollywoodi blockbusterei szólnak. 2010-ben ugyanis megkapta a Marvel első gigantikus Bosszúállók-filmjének rendezését.

Joss Whedon a Bosszúállók forgatásán
Fotó: MARVEL STUDIOS / PARAMOUNT PICTU / COLLECTION CHRISTOPHEL VIA AFP

Whedon kiválasztása a Disney-Marvel hatalmas vállalkozására egyszerre tűnt kézenfekvő, mégis rizikós húzásnak. Addig a Vasembert leszámítva nem igazán nyerte el a nézők és a kritikusok tetszését az új Marvel-hősök felbukkanása, és ilyen helyzetben kellett Whedonnak egy olyan Bosszúállók-filmet csinálni, amelyhez hasonlóra vagy nem volt még példa, vagy kínos bukás lett a vége.

Hogy a fenébe csinál egy szűk rétegnek szóló tévésorozatokat gyártó, abban sem feltétlenül sikeres író-rendező egy olyan filmet, amiben együtt szerepel egy zöld szörny, egy északi isten, egy orosz kém, egy lila íjász, egy amerikai zászlóba csomagolt ember, és Robert Downey Jr? És úgy, hogy ez még jó is legyen, és indokolja a több százmillió dolláros gyártási költséget? És még kapcsolódjon is a Disney-Marvel 10 éves tervéhez, amelyben minden hős külön filmet kap, majd egyszerre is láthatók a képernyőn később?

A Disney nagyon merészet húzott Whedonnal, mert közismert geekként és képregényíróként komoly tapasztalata volt a témában, de soha életében nem dolgozott még annyi pénzből, mint amennyibe a Bosszúállók került. Ehhez képest az első Bosszúállók máig az egyik legjobb Marvel-film, és nagyon fontos szerepe volt abban, hogy ma már két tucat film és sorozat készült ebben az univerzumban. Whedon volt az is, aki James Gunnt ajánlotta A galaxis őrzői rendezésére, dolgozott kicsit az Amerika Kapitányon és a Thor 2-n, illetve megkapta a Bosszúállók 2 rendezése mellett az első „hivatalos” Marvel-tévésorozat, A Shield ügynökei készítését is. A geekek, nerdök és mindenféle popkult-kockák elaléltak, mert először lehetett azt érezni, hogy Hollywood végre észrevett egy olyan rendezőt, aki nem pénzért és muszájból csinál szuperhősös filmeket, miközben kicsit lesajnálja magát a műfajt is – hanem épp ellenkezőleg, ezen nőtt fel, ez az érdeklődési köre, ehhez ért, és ezért istenítik a rajongók is.

A Bosszúállók: Ultron kora viszont nem lett kasszasiker, kifejezetten gyengére sikerült, és sok hír volt arról, hogy Whedonnek egyre nehezebb volt együtt dolgozni a Disneyvel. Végül 2016-ban bejelentették, hogy többet nem dolgozik a Disneynek, és saját maga is arról beszélt, hogy túl régóta kell olyan fiktív világban alkotnia, amelyet nem ő hozott létre (mint például a Buffy vagy a Firefly esetében). Whedon el is tűnt egy időre, de ahhoz képest, hogy nem akart mások által kreált fiktív univerzumban alkotni, 2017-ben elvállalta az Igazság Ligája megmentését. Ez ugyebár a Marvel ősi riválisának a DC-nek (és a Warnernek) a Bosszúállókhoz hasonló vállalkozása, csak Vasember és Hulk helyett Supermannel és Batmannel. Whedonre azért volt szükség, mert az amúgy is sokat bírált rendező, Zack Snyder lánya öngyilkos lett a film készítésének utolsó fázisában, aki érthető módon teljesen öszeomlott. A helyére pedig Whedont kérték fel beugrónak, aki kicsit átírta a filmet, könnyedebbre, viccesebbre vette, de így sem sikerült megmentenie. Cserébe a Warner hamarosan kiadja az eredeti, Zack Snyder-féle változatot a rajongók unszolására. Most áprilisban pedig az HBO-ra jön Whedon The Nevers című, viktoránius korban játszódó, női szuperhősökről szóló sorozata, aminek a készítéséből 2020 novemberében szállt ki kimerültségre és a járvány miatt megnehezedett munkaviszonyokra hivatkozva.

Joss Whedon és felesége, Kai Cole a Glee 2010-es premierjén.
Fotó: KEVIN WINTER / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP

Feminizmus vagy manipuláció?

A Whedon-rajongás egyik kulcspontja, hogy szinte minden filmjében és sorozatában van egy vagy több erős, össztetett és egyedi női karakter. Karrierje során több olyan színésznővel is dolgozott együtt, akik legalább részben az ő munkájának köszönhetik a sikereiket, és indultak el a sztárrá válás útján. Felicia Day, Eliza Dushku, Summer Glau vagy Gina Torres mind azért lettek a geekek kedvencei, mert kiemelt szerepük volt különböző Whedon-projektekben. Maga Whedon büszke feministaként jellemezte mindig is magát sőt, arról is beszélt, hogy nagyban meghatározta a nőkhöz való viszonyát az egyetemi tanulmányai alatt megismert „méhirigység”, vagyis az a pszichológiai jelenség, amikor a férfiak irigyek arra, hogy a nők képesek gyereket szülni, ők meg nem. Az ebből származó frusztrációt olykor a nők verbális, érzelmi vagy fizikai bántalmazásában vezetik le. Később egyébként picit revideálta a gondolatait, és kisebb balhé lett abból, hogy a feminizmussal kapcsolatban megjegyezte, hogy nem kedveli a kifejezést, mert azt feltételezi, hogy nők és férfiak sosem lehetnek egyenrangúak és rendelkezhetnek ugyanazokkal a jogokkal.

Whedon vélt vagy való feminizmusát nagyjából ebben az időben, tehát a két Bosszúállók-film (2010 és 2015) között kezdték el megkérdőjelezni a rajongói. Miközben Hollywoodot hímsovinizmussal és nőgyűlölettel vádolta éveken át, és pozitív példaként hozta fel az Éhezők viadalát, mint egy blockbuster, ahol végre összetett személyiségű női főszereplő van, a Marvelnek készített filmjeiben nyoma sincs a rá jellemző női karakterábrázolásnak. Az eredeti Bosszúállók között mindössze egy nő szerepel, Scarlett Johanssen – a színésznőnek azonban nem volt egy emberi dialógusa vagy jelenete sem az első Bosszúállók óta, és ebben Whedonnek is komoly szerepe volt.

Az 1997-ben indult Buffy, a vámpírvadász főszereplői (balról jobbra): Alyson Hannigan, Sarah Michelle Gellar, Charisma Carpenter és Nicholas Brendon.
Fotó: ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 VIA AFP

Azonban a nőkkel való problémás viszonya egész sokáig nem derült ki. 2017-ben bilit végül Whedon egykori felesége, Kai Cole borította ki, egy letaglozó vendégpublicisztikában a Wrap felületén. Cole 16 évig volt házas Whedonnel, producerként több projektjén is dolgozott, és 1991 óta együtt voltak, vagyis jól ismeri a rendezőt. Az exfeleség többek között arról írt, hogy Whedon mindig büszke volt arra, hogy édesanyja feministának nevelte, és azért van annyi női barátja, mert jobban érzi magát velük, mint a férfiakkal. Ezért is élvezte annyira a Buffy forgatásait, hiszen javarészt női színészekkel dolgozhatott. Csakhogy Cole szerint ekkora csalta meg őt a férje először. A válásuk után ugyanis Whedon azt írta neki, hogy amikor a Buffyt vitte,

tele volt a stáb gyönyörű, nyomulós, agresszív nőkkel, és hirtelen úgy érezte magát, mint a mindenható producer, akinek a lábai előtt hever mindenki, mégsem tehet ezekkel a nőkkel semmit. Végül mégis összejött az egyik szereplővel, de sohasem derült ki, hogy pontosan kivel csalta meg a feleségét a forgatásokon.

Később azt is bevallotta a feleségének, hogy a következő másfél évtizedben számtalan szexuális és érzelmi afférja volt színésznőkkel, stábtagokkal, rajongókkal és barátokkal, miközben továbbra is házas volt. Cole szerint Whedon egyértelműen nem akart dönteni a házas élet és a különböző afférok között, ezért éveken át úgy lavírozott, hogy megmaradjon a házassága, de közben félre is tudjon lépni. Egy alkalommal azt írta a feleségének, hogy ebben a hollywoodi kultúrában ő még a normálisabbak közé tartozik, hiszen egyszerre várják el tőlük, hogy támogató társak és jól kereső férfiak legyenek, másrészről viszont hódítsanak és szerezzenek meg mindent, különösen ha szexről van szó. Ebből is látszik, hogy Whedon valamiféle áldozatszerepként tekintett arra, hogy félrelépett más nőkkel a házassága alatt, és az egészet Hollywoodra kente. Ami ennél is erősebb, hogy Kai Cole szerint Whedon tudatosan használta a házasságukat pajzsként, hogy őt hihessék a jófiúnak, aki küzd a nők jogaiért, aki hangos feminista, és akinek a munkái rácáfolnak a hollywoodi soviniszta szokásokra. Szerinte óriási hiba Whedont elismerni a feminizmusa miatt, hiszen ő maga az élő példa arra, hogyan manipulálja a nőket a saját érdekei által vezérelve. Hogy mennyire felkapott téma lett Whedon álfeminizmusa, az mutatja igazán jól, hogy évek óta működik egy mikroblog, ami kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a rendező munkásságát ízekre szedve mutatja be, hogy attól még, hogy valaki hajlandó a hollywoodi átlaghoz képest több dialógust adni női karaktereknek, még nem lesz feminista példakép.

Charisma Carpenter
Fotó: DIA DIPASUPIL / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / GETTY IMAGES VIA AFP

Kipakolnak a Buffy szereplői

Érdekes, hogy miközben Whedonnek a '90-es évek óta szinte folyamatosan problémái akadnak az aktuális munkáival kapcsolatban, valahogy sosem történt vele semmi. A korai tévésorozatai idő előtt elbuktak (kivéve a Buffyt és az Angelt), az első forgatókönyveire épülő filmekkel nem volt elégedett, majd később ott kellett hagynia azt a Marvelt is, ahol igazán ismert rendezővé nőtte ki magá. De árulkodó jel az is, hogy az idén megjelenő HBO-sorozatának is idő előtt kiszállt a munkálataiból. Hogy mennyire nehéz vele együtt dolgozni, azt jól jelzi Ray Fisher esete, aki még azelőtt kipakolt a rendező mérgező munkamódszereiről, hogy a Buffyban szereplő színésznők tették volna.

Fisher alakította Kiborgot, az Igazság ligája félig robot, félig ember szuperhősét, akinek ugyan minimális szerepe volt a filmben, de a tervek szerint később saját filmet kapott volna. Ehhez képest Kiborg karaktere hiába szerepelt volna az egyik DC-filmben, a Flash-ben, az utolsó pillanatokban úgy döntött a Warner és a DC, hogy mégsincs rá szükség. Bár itt fontos megjegyezni, hogy maga a színész is jelezte, soha többet nem hajlandó a céggel együtt dolgozni. Fisher korábban arról is beszélt, hogy amikor Snyder kiesése miatt Whedon vette át az Igazság ligáját, és több pótforgatásra volt szükség, a rendező sértő, megalázó, gusztustalan és amatőr módon bánt vele, és többször voltak nyíltan rasszista megnyilvánulásai. Az ügyet megpróbálta házon belül kivizsgálni a DC, de Fisher szerint az egészben ludas Walter Hamada, a DC feje is, aki a saját kollégáit igyekezett fedezni azzal, hogy a belső vizsgálat során folyamatosan hitelteleníteni próbálta Fisher állításait. Ez a belső vizsgálat semmilyen negatív eredményre nem jutott, sem a Warner, sem a DC nem perelte be Fishert az állításai miatt – ami a színész szerint egyáltalán nem véletlen. Mint a CBR cikkéből kiderül, a vizsgálat során meghallgatták azt a Charisma Carpentert is, aki nemrég arról nyilatkozott, hogy a Whedon mennyire megkeserítette az életét a munkája során.

Ray Fisher Kiborgként az Igazság ligájában
Fotó: ATLAS ENTERTAINMENT / CRUEL AND / COLLECTION CHRISTOPHEL VIA AFP

Ha valaki ismeri, milyen Whedonnel együtt dolgozni, az Charisma Carpenter, aki Cordelia Chase-t alakította a Buffyban, majd ő lett az egyik főszereplője az Angel című spinoffnak is, és azóta sem sikerült ennyire ikonikus szerepet találnia pályája során. Carpenter a Twitteren vallott arról, hogy gyűlölt Whedonnel dolgozni, aki a sorozatok végefelé nagyon megkeserítette az életét. Korábban a rajongók is spekuláltak arról, hogy az Angel negyedik évadában miért írták ki olyan durván és váratlanul Carpenter karakterét a sorozatból, és sokan valamiféle bosszúra gondoltak Whedon részéről. Carpenter teherbe esett a sorozat első évada alatt, és elmondása szerint a rendező konkrétan megkérdezte tőle, hogy megtartja-e a gyerekét, vagy elveteti – amihez értelemszerűen semmi köze egy rendezőnek, pláne nem ilyen formában. Ezután Whedon folyamatosan Carpentert csesztette a forgatásokon, kigúnyolta a vallásosságát, azzal vádolta, hogy szabotálja a műsort, majd miután megszülte a gyerekét, váratlanul kiírta a sorozatból úgy, hogy annak történetvezetési logikátlansága a rajongóknak is feltűnt.

Volt olyan, hogy Whedon hajnal 1-kor hívogatta a hathónapos terhes Carpentert, hogy menjen dolgozni, miközben az orvosa azt ajánlotta neki, hogy csökkentse a munkaidejét a terhessége alatt.

Carpenter bárminemű segítség híján egyedül maradt a problémájával. Ami nem csoda, mert elmondása szerint a rendező mindenkivel ilyen mérgező, agresszív kapcsolatot ápolt a stábban. Nem sokkal később több színésznő is kiállt Carpenter mellett, akiknek kulcsszerepük volt a Buffyban és/vagy az Angelben is. Amber Benson szerint a Buffy forgatásán toxikus volt a hangulat, és erről a vezetők tehetnek, bár nem nevezte meg név szerint Whedont. Eliza Dushku csatlakozott hozzá, és azt írta, hogy rengeteg kárt okozott az a műsor egyeseknek, és „sokan közülünk még 20 évvel később sem tudtuk ezeket rendesen feldolgozni”. Végül megszólalt Sarah Michelle Gellar is, aki magát a címszereplő Buffyt alakította éveken át. Gellar arról beszélt, hogy nagyon büszke arra, hogy a neve egybeforrt Buffy Summers karakterével, azonban nem akarja, hogy élete végéig egybeforrjon Joss Whedonével is. Ennél többel nem akarta kommentálni az esetet, csak annyit írt, hogy kiáll minden abuzív viselkedés túlélője mellett, és büszke mindenkire, aki felemeli a hangját ilyen ügyekben. Végül a Buffy testvérét játszó Michelle Trachtenberg is kiállt Carpenter mellett, aki még tinédzser volt akkoriban, de Whedon nagyon nem tiniként bánt vele. Annyira, hogy volt egy íratlan szabály a forgatásokon, hogy a rendező nem maradhat kettesben az akkor még kiskorú színésznővel. Végül egy férfi színész, David Boreanaz is megszólalt a stábból, és támogatásáról biztosította a felszólaló nőket, de később eltávolította az erről szóló bejegyzését.

Maga Joss Whedon az évek során nagyon ritkán reagált az őt érő vádakra, akkor is szóvivőn vagy ügyvéden keresztül, és mindig igyekezett tompítani az ellene felhozott vádakat. A mostani esettel kapcsolatban is néma maradt, de nem csak ő, hanem maga a Warner is, akik a Buffy óta alkalmazzák Whedont, legyen szó egy egyszerű spinoffról, százmillió dolláros szuperhősfilmről vagy a következő HBO-sorozatáról. Eddig ez bevált, mert hiába állt ki korábban vele szemben a saját egykori felesége vagy éppen Ray Fisher, Whedon ugyanúgy Hollywood keresett írója, rendezője és producere maradt, mint eddig. Most viszont azok a nők szólaltak fel ellene, akiknek részben a saját karrierjét is köszönheti – hiszen ha nincs Buffy, akkor Whedon sem lenne ott, ahol. Az pedig különösen érdekes kérdés, hogy

mennyire lehet feminista egy olyan férfi, akiről a hozzá legközelebb álló nő és vele éveken át együtt dolgozó női kollégái egyértelműen állítják, hogy traumatikus vele a közös munka?

Cikkünkhöz a Cut, a New York Post, a Vulture, a Wrap és a CBR cikkeit használtuk forrásként.