2022. január 20. – 05:09
Arról mi is rengeteget írtunk már, hogy a Disney és a Marvel hogyan kezdte el a mozis piac után a streaminget is dominálni a saját szuperhősös produkcióival. Arról viszont meglehetősen kevés szó esik, hogy a nagy rivális Warner–DC páros mennyire lemaradt a versenyben az elmúlt években. Hiába költöttek dollármilliókat arra, hogy tartsák az iramot a konkurenciával, ez valahogy mégsem sikerült az olyan filmekkel, mint az Igazság ligája, a Batman vs Superman, az Aquaman vagy a Wonder Woman.
Valószínűleg éppen ezért hatott üdítően, ha hébe-hóba megjelent egy DC-film, ami egy kicsit elütött a többitől. Ilyen volt a Joker vagy éppen a 2021-es Öngyilkos osztag, amelyek csak szimplán jó és szórakoztató filmek próbáltak lenni, nem egy hatalmas közös mozis univerzum ikszedik felvonása. Utóbbi különösen azért volt nagy bravúr, mert az első Öngyilkos osztag a brutális marketingköltés ellenére is maximum közepes produkció volt, ami egy alapvetően vicces koncepciót próbált minél sötétebbnek eladni, és a bemutató után pár héttel már senki sem volt kíváncsi rá.
És itt jön képbe James Gunn rendező. Gunn meglehetősen érdekes figurája az amerikai filmes szakmának, hiszen kisebb írói és rendezői munkákat leszámítva az első igazán nagy dobása az első A galaxis őrzői-film volt 2014-ben. Gunn igazi későn érő típus, aki az 50-es éveire találta meg a számítását, azóta pedig az egyik legbiztosabb név, ha valaki szórakoztató filmet akar szuperhősökkel. Azonban Gunnt pár éve utolérte a szélsőjobbos Twitter-turkálás, és a karrierje elején posztolt pár ízléstelen poén miatt a Disney annak ellenére bontott vele szerződést, hogy gyakorlatilag neki köszönhető, hogy egy beszélő fa és egy fegyvermániás mosómedve lett a Marvel újkori történetének egyik legnagyobb sikere.
Gunn kirúgása már a maga idején is túlkompenzálástól bűzlő hiba volt a Disney részéről, és a saját identitását a konkurenciaharcban kereső Warner és DC gyorsan le is csapott rá – ahogy tette azt egyébként Joss Whedonnal is, miután őt is lepattintották a második Bosszúállók után. Gunn megkapta az Öngyilkos osztagot, és csinált belőle egy nagyon vicces, nagyon rá jellemző humorú szuperhősfilmet, amin végre lehetett nevetni anélkül, hogy az embernek meg kellett volna néznie még 15 másik DC-filmet, hogy értse, ki kivel van. Valószínűleg ezért sem véletlen, hogy a Disney visszacsalogatta magához, hogy csináljon még három Galaxis őrzőit (egy harmadik filmet, illetve két tévére gyártott produkciót), illetve producerként vegyen részt a negyedik Thorban is.
Az Öngyilkos osztag munkálatainak vége felé aztán beütött a Covid miatti lezárás, és Gunn csak úgy kedvtelésből elkezdett írni egy sorozatötletet, amelynek a középpontjában az új Öngyilkos osztag egyik legemlékezetesebb karaktere áll, a John Cena által megszemélyesített Peacemaker (Békeharcos). Az ötletet megvette a Warner, és be is rendeltek egy 8 részes évadot, mielőtt még Gunn visszatér a Marvelhez. Ez lett a Peacemaker, ami pont annyira vicces és szórakoztató, mint az új Öngyilkos osztag volt.
Peacemaker annyival lóg ki a jól ismert szuperhős archetípusok közül, hogy már az alapmotivációja is erősen megkérdőjelezhető. Örök esküt tett arra, hogy mindent megtesz a békéért, és ehhez kész bármennyi embert legyilkolni. A béke és az erőszak egyértelmű ellentéte miatt Peacemaker inkább egy zsánerparódia, de szerencsére pont annyira próbálja a sorozat komolyan venni a karaktert, mint az Öngyilkos osztag. A pankrátorszupersztárként ismert Cena továbbra is fantasztikus a kőegyszerű, a múltban élő, a modern gondolkodásmódra fittyet hányó hős szerepében. Szentül meg van róla győződve, hogy egy nemes célért harcoló hős, miközben a köztudatban egy rasszista, szexista, öntörvényű gonosztevőként tekintenek rá, akinek apja ráadásul egy régi vágású fasiszta.
Bevallom őszintén, már az Öngyilkos osztag előtt is kicsit szkeptikus voltam, hogy Dwayne Johnson után készen állok-e egy másik világhírű pankrátort színészkedni látni, de szerencsére csalódnom kellett. Az internetes körökben egyébként nagy mémkultusznak örvendő Cena gyakorlatilag egy élő akciófigura, akitől nyilván senki sem vár Oscar-díjas alakítást, de a Peacemaker karakteréhez pont egy ilyen fickó kellett. Annyira komikus, hogy mennyire kilóg Cena a hétköznapi emberek közül, hogy pont az teszi a Peacemakerben csodálatossá, ahogy egy hús-vér akciófiguraként csinál magából totál hülyét minden helyzetben, miközben a körülötte lévők egyre kínosabban érzik magukat. Cenának baromi jól áll, hogy egy letűnt kor hírnökeként próbál érvényesülni a mai világban, ahol már nem menő szexista poénokkal csajozni és a '80-as évek glam rockját hallgatni.
A sorozat története a Öngyilkos osztag után játszódik, és Peacemaker megint egy szedett-vedett bagázsba kerül, akikkel annyira titkos missziókban kell részt vennie, hogy még csak el sem árulják neki rendesen, pontosan mi a cél. De szerencsére a hangsúly ebben a sorozatban nem a hősködésen van, hanem abban, hogy egy enyhén szociopata, messiáskomplexusos gyilkológép hogyan érvényesül az életben. Hogy mennyire nem kell komolyan venni a Peacemakert, mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy a második epizód túlnyomórészt arról szól, hogy Cena egy kimerítő egyéjszakás kaland után visszamegy a nő lakására, hogy ellopja a lemezgyűjteményét, tele rettenetes hajmetál és glam rock zenékkel, amiket egyébként végig hallani az epizódokban. Ettől még inkább olyan érzete támad az embernek, hogy Gunn célja igazából az, hogy a modern korban értelmezze a '80-as évek akcióhőseinek kliséit és tesztoszterontól túltengő túlzásait. Az más kérdés, hogy ez a formula azért már nem hat annyira frissnek, elég akár a Cobra Kai sorozatra gondolni vagy a tavalyi Galaxis őrzői-videójátékra.
Az eddig megjelent három epizódot egyértelműen Cena karaktere viszi a hátán, és kicsit zavaró is, hogy egy másik antihős ismerősének a feltűnéséig a többi szereplőnek szinte a nevét sem érdemes megjegyezni. A szedett-vedett csapat többi tagjáról egyelőre nem derült ki, miért lennének érdekesek, azon kívül, hogy egyiküknek alacsony a vércukra, a másikuk pedig egy ismert DC-karakter lánya. Nekik csak annyi a funkciójuk, hogy felhívják a figyelmet arra, Peacemaker mekkora egy drabális idióta, majd ezen nagyokat nevet a néző. Az egyetlen kivételt talán Robert Patrick karaktere jelenti, aki John Cena apját alakítja: Auggie Smith egy régi motoros, aki az igazság sötétebb oldalán állt mindig, ráadásul fullosan rasszista, vagyis biztos nem lehet jófiú.
Rajta keresztül bontja ki egy kicsit jobban Gunn a főhős karakterét, hogy ne csak egy agyalágyult hústornyot lássunk, hanem egy valódi karaktert, akinek nem véletlenül alakult ennyire furcsán a személyisége. Cena és Patrick közös jelenetei kiemelkedők, bár a felszínen azok is szimpla ökörködésnek tűnnek, pedig valójában tökéletesen bemutatják, hogyan válhat valakiből ultraerőszakos „békeharcos”, ha a szülői elvárások túl nagyok vele szemben. Ezen kívül még Vigilante karakterét érdemes megemlíteni, aki egy nagydumás, alibi szagú antihős, és baromi jól illusztrálják vele, milyen lehet ebben a világban C-listásnak lenni.
A Marvelnél kicsit féltékenyek lehetne a Peacemakerre, ugyanis a családbarát Disney miatt Gunn itt tudja igazán kiélni a humora sötétebbik oldalát, amit olyan jól lehet érzékelni a 2010-es Super című filmjében is. Itt simán beleférnek rasszista poénok a rasszista karakterektől, ahogy a gyakran bohózatba illő erőszak is jóval viccesebb, ha nem kell a 12-es karikára gondolni. Egy csomó Marvel-filmnek (Galaxis őrzői, Thor 3, Bosszúállók, A Hangya) kifejezetten jó humora van, azonban egy bizonyos határt nem léphetnek át. A Peacemaker (és az Öngyilkos osztag) esetében ettől nem kellett tartani, ezért néhol egészen meredek, nagyon nem családbarát poénok is beleférnek, és ettől lehet igazán hangosan kacagni a képernyő előtt. Végre egy szuperhősös sorozat, aminek a humora felnőtt emberként kezeli a nézőt.
A DC-rajongóknak az is jó hír, hogy a sorozat kapcsolódik a filmes univerzumhoz, történik pár kikacsintás más karakterek (pl. Batman) felé, és azt is el tudom képzelni, hogy a cselekmény bizonyos részei majd más filmekhez is kapcsolódhatnak később. Viszont alapvetően nem ez a fókusz, hanem az, hogy minél hitelesebben bemutassák, hogyan reagálna a mai világ egy olyan fazonra, aki talpig szuperhősdíszben megy vacsorázni az étterembe. És John Cena annyira lubickol a szerepében, hogy már előre sajnálom, hogy mindössze 8 epizóddal letudják majd az egész évadot. Sebaj, majd bánatomban megnézem még ötezerszer a sorozat intróját.
Bár Gunn szívesen vállalná a folytatást, de egyelőre az HBO nem rendelte be a második évadot, ahogy John Cena sem egyezett meg a folytatásról. A sorozat egyébként az HBO Maxen látható, az HBO Góra nem került fel. A hazai HBO hírlevele szerint a Peacemaker hazai premierjéhez meg kell várni az HBO Max magyarországi indulását, ami valamikor idén történik meg, de pontos dátum még nincs.
