Az ország egyetlen Kőkonyhája, ahol nagyszerű túrautat főztünk ki

Legfontosabb

2023. november 25. – 13:19

Az ország egyetlen Kőkonyhája, ahol nagyszerű túrautat főztünk ki
Irány a Kőkonyha, főzzünk ki egy jó túrát! – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A Somló-hegyen egyszerre megtalálható mindaz, amit a Badacsony szép panorámájú kilátója, a Szent György-hegy megkapó füves fennsíkja vagy Szigliget vára kínál, sőt, ezen túl a bazaltorgonák itt egy különleges kőkonyhát is rejtenek, a bor pedig minimum olyan jó, mint a badacsonyi borvidéken. Mint egy nagy természeti bevásárlóközpont, ahová összehordták a Balaton-felvidék összes hegyi jellegzetességét és látnivalóját.

Ha tömegközlekedéssel érkezünk, a túra a somlóvásárhelyi vasútállomástól indul az S (sárga) jelzésen. Kényelmesebb, autóval érkező túrázók megspórolhatnak két kilométernyi aszfaltúton sétálást, és felhajthatnak a hegyoldalban egészen a taposókút-dűlői kőkeresztig, ahol jól lehet parkolni.

A dűlő elnevezése nem véletlen. Itt van a közelben a Somló legmélyebb, mintegy 80 méter mélyre ásott kútja, az úgynevezett Taposó-kút. Ma már sajnos nem ad vizet, mert a II. világháború idején teledobálták mindenféle lommal, de az ipari műemlék szerkezetét később rendbe hozták, és ma is meg lehet nézni. Leginkább egy nagy mókuskerékre hasonlít, amibe anno beleállt a szomjas muksó, és tipró mozgással megindítva a nagy taposókereket akár egy 1 hektós hordót is ki tudott emelni.

Ha már a képzeletbeli vizünk megvan, használjuk is fel, amihez a túraúton továbbhaladva kétszáz méteren belül rendelkezésre is áll a Kőkonyha. Ne egy újabb ipartörténeti helyiséget képzeljünk el, bár nem kizárt, hogy a sziklakürtőt régen sütés-főzésre használták, hanem egy természeti jelenséget. Az útról egy kétoldalt bazaltkövekkel magasan kirakott füves ösvény vezet a Kőkonyhához egy szőlőültetvényen át, majd néhány lépcsőfok után beléphetünk a bazaltoszlopok által körbevett, felül nyitott, kisebb konyha méretű földes placcra. Az árnyas, hűvös Kőkonyhából az egyik repedésen keresztül elég jó kilátás nyílik a szőlőföldek felé.

Ha nem mondtam volna, még alig mentünk valamennyit, de számos pince vagy borterasz előtt haladtunk el. Ennek következtében már a túra elején virágossá varázsolhatjuk a hangulatunkat és a nem éppen zöldellő novemberi tisztásokat, de lehet, jobb ezt a körtúra végén megtenni, úgyis erre jövünk vissza.

Somló-hegy, kőkereszt, Taposó-kút, pince – Fotó: Tenczer Gábor / Telex, légifotó: Sztraka Ferenc Somló-hegy, kőkereszt, Taposó-kút, pince – Fotó: Tenczer Gábor / Telex, légifotó: Sztraka Ferenc
Somló-hegy, kőkereszt, Taposó-kút, pince – Fotó: Tenczer Gábor / Telex, légifotó: Sztraka Ferenc Somló-hegy, kőkereszt, Taposó-kút, pince – Fotó: Tenczer Gábor / Telex, légifotó: Sztraka Ferenc
Somló-hegy, kőkereszt, Taposó-kút, pince – Fotó: Tenczer Gábor / Telex, légifotó: Sztraka Ferenc

Az Antióchiai Szent Margit-kápolnánál fordulunk neki a hegyoldalnak a szőlőhegyi dűlőutakról. Rövid, mintegy 80 méternyi szintemelkedést magában foglaló erdei kaptató után felérünk a Somló első emeletére, egy széles, füves mezőre. A mező végében kisebb domb: az már a hegytető lesz a kilátóval, de kihasználjuk a lehetőséget, és elkanyarodunk balra (a Kitaibel Pál tanösvénnyel) együtt, hogy a lapály peremén, a bazaltorgonák szakadéka fölött tegyünk egy félkört. Így a kaszálórét szélén sétálva jobban élvezhetjük a déli panorámát is.

Persze a tanösvényt nemcsak a kilátás miatt alakították ki, hanem azért is, hogy bemutathassák a helyi önkéntesek által megtisztított és valamennyire rekonstruált, de mára bokorerdővel benőtt rompincék környékét. Régebben ugyanis a somlói szőlő aranykorában idefent is voltak ültetvények. Az 1888-as filoxéra-vész, majd az azt követő 60 év birtokátalakításai odavertek a borvidéknek, ami az utóbbi évtizedekben kezdett el újra éledezni. A fenti ültetvények azonban végleg elenyésztek azzal, hogy 1983-ban védett természeti körzetté vált a környék.

Kőkonyha és kaszálórét – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Kőkonyha és kaszálórét – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kőkonyha és kaszálórét – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Kőkonyha és kaszálórét – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kőkonyha és kaszálórét – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Bár az első szőlőtőkéket még a rómaiak dugványozták itt, a hegy mégse a szőlőről, hanem a somról kapta a nevét. Volt idő ugyanis, amikor még somfa borította a hegy tetejét, lankáit. Mielőtt szőlővel betelepítették volna, az egész hegy „somlott”. Ebből a szóból képződött a névadó Somló melléknév. Ma inkább melegkedvelő tölgyesek és gyertyános-tölgyesek alkotják a hegyi erdőt, gazdag aljnövényzettel, sajmeggyel vegyítve, az északi oldalon pedig inkább bükkösök (ez a hely állítólag tavasszal kiváló medvehagyma-lelőhely).

A hegyválli erdőben megbújó rompincék mellett elhaladva újabb rétre érünk ki, ahol épp siklóernyősök szállnak fel-le. Innen ismét be az erdőbe, és egy szintbeni félkör megtétele után ott is vagyunk a Somló egyik legnagyobb látványosságánál: a somlói várrom magyar viszonylatban egész szépen megmaradt falainál.

Az eredetileg a tatárjárás után épült királyi várnak az 1400-as évek végén, Bakócz Tamás püspök idején lehetett a fénykora. Ekkor készülhettek az erődítmény faragott ajtó-, ablakkeretei, ekkor húzták fel a szép boltíves és tornyos kápolnát. A mohácsi vész idején csak Somló vára tartotta magát a környéken, de kétszáz év múlva, a Rákóczi-szabadságharc után a vár stratégiai jellege végleg megszűnt, és az építmény állapota romlásnak indult.

Somlói vár, Kinizsi-szikla, kilátó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Somlói vár, Kinizsi-szikla, kilátó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Somlói vár, Kinizsi-szikla, kilátó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Somlói vár, Kinizsi-szikla, kilátó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Somlói vár, Kinizsi-szikla, kilátó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Még mindig a tanösvény jelén vagyunk, de a vár alatt megéri egy 300 méteres kitérőt tenni észak felé a P jelű túraúton a Kinizsi-szikláig. Ez a szikla, hasonlóan a bükkszentkereszti Boldogasszony kövéhez, egy híres személy ülepének a lenyomatát őrzi. Míg szentkereszten a legenda szerint Szűz Mária ült le pihenni egy kényelmesebb kődarabra, addig a Somlón Kinizsi Pál nehézkedett rá egy út menti sziklára, ami nehéz terhe alatt behorpadt. A kőülőkét természetesen kipróbáljuk: kényelmes, bár egy kissé hűvös.

A sziklától visszafordulunk, és fellépdelünk a hegy 431 méter magasan szétterülő tetejére. A tetőn áll a mintegy 4 méter magas Szent István-kereszt, és nem messze tőle az Írott-kői kilátóra hajazó Szent István-kilátó. A kilátóba 400 forintos belépő fejében lehet felmenni, de ha ez az ára annak, hogy az épület rendesen karban legyen tartva, akkor nem kell sajnálni érte ezt a pénzt. A tornyot Veszprém vármegye építtette 1938-ban, 10 ezer pengő költséggel, vörös bazaltkőből Medgyaszay István műépítész tervei alapján. Minthogy a torony a szigetszerűen emelkedő haranghegy csúcsán teljesen szabadon áll, tiszta időben tökéletes körképet élvezhetünk róla.

Mint a Somlói útikalauz (1989) írja: északra Kisalföld hullámzik, keletre a Bakony hegyei látszanak a Durrogós-tetőtől az uralkodó Kőris-hegyen át Kab-hegyig. Délkelet és dél felé a legérdekesebb a kilátás a Balaton Szigliget és Balatonederics között keskeny csíkban itt-ott felcsillanó vizére és a Balaton-felvidék bazaltkúpjaira: Agár-tetőre, Csobáncra, Gulácsra, a Halápra, a Badacsonyra, a Szent György-hegyre, valamint a szigligeti Vár-hegyre. A Balatontól jobbra a Keszthelyi-hegység nagyobb tömege terül el. Nyugaton ismét a Kisalföld, a magányos Ság-heggyel, mögötte a Kőszeg-Borostyánkői-hegység, jobbra a Sopron-Lajta-hegység. Ritkábban a Schneeberg és a Raxalpe is kivehető.

A Somló teteje a mostanában divatos szuverenitásvédelmi szempontból is érdekes, bár egy kicsit másképpen, mint manapság: 1991. június 30-án itt, a Somló-hegyen ünnepelte Antall József miniszterelnök a szovjet megszállás megszűnését, Magyarország visszanyert szabadságát. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy ugyan már 1991. június 19-én elhagyta az ország területét, de a két állam közötti egyezmény értelmében Magyarország szuverenitása június 30-án állt helyre.

Lefelé a naplementében – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Lefelé a naplementében – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Lefelé a naplementében – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A hegytetőről lenyargalhatnánk egyenesen dél felé, ahonnan elindultunk, de úgy döntünk, hogy nyugat felé ereszkedünk le (a P, majd a S+ jelzésen), majd a hegy szoknyáján, egy szintben haladó félkörben érünk vissza a kiindulóponthoz. Így is vagy száz méterrel a környező síkság felett sétálunk, és a kiválóan időzített naplemente elég káprázatos színekkel búcsúztatja a túrát. Az út végén természetesen jön a jutalom, bevásárlunk a nevezetes somlói juhfarkból, ami amellett, hogy finom bor, a régi helyiek szerint gyógyszer, anyatej és afrodiziákum is egyszerre. Nevét egyébként szőlőjének a juh farkára emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta.

Konklúzió: igaz, hogy a Somló-hegy külön, magában, a balatoni tanúhegyektől messze áll, de ezen a vulkáni hegyen egyszerre megtalálható mindaz, amit a környéken csak külön-külön láthatunk. Ahhoz hasonló szépségekkel találkozunk itt, amit a Badacsony szép panorámájú kilátója, a Szent György-hegy megkapó füves fennsíkja vagy Szigliget vára kínál, sőt, ezen túl a bazaltorgonák itt egy különleges konyhát is rejtenek, a bor pedig minimum olyan jó, mint a badacsonyi borvidéken. Mint egy nagy természeti bevásárlóközpont, ahol összegyűjtötték a környék összes jellegzetességét és látnivalóját. Csakhogy itt minden nap Black Friday van.

A túra nagyítható térképen:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.

Hasonló túrák a Szépkilátáson:

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!