Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Ennyi minden ilyen kis helyre összesűrítve nincs több Magyarországon. És nem Badacsony. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Múlt hét végén lementünk Gabival a Balatonra búcsúztatni a nyarat. Lellén éjfélkor egy jót fürödtünk a 15 fokos vízben, másnapra viszont egy kellemes, vénasszonyos őszi túrát terveztem. Hova máshova, mint a tanúhegyekhez, mert nyilvánvalóan ez a környék a Balaton egyik legszebb része.
Eredetileg a Szent György-hegy – Csobánc – Gulács háromszögelést terveztem, de másnap délelőtt elment az idő, és meg kellett állnunk a györöki Szépkilátónál is, ha már ez a blog neve. Először véletlenül rossz kilátóra mentünk fel Balatongyörökön, így keveredtünk fel a Garga-hegyi Bél Mátyás kilátóhoz.
A kilátó 221 méter magasan áll, és nagyon jól megszemlélhettük volna róla a megmászni tervezett tanúhegyeket, ha nem lett volna felhős-szottyos idő. Viszont lefele menet megálltunk egy pihenőhelynél, ahol sikerült egy egész jó hangulatú képet csinálnom.
Innen már csak pár száz métert kellett gurulnunk, hogy elérjünk a híres-neves Szépkilátóig. A kilátó valójában egy domboldal, néhány paddal, de a víz közelsége teljesen más perspektívába helyezi a tavat.
A környezet üvölt a sátorozásért, de sajnos a sátorok ki vannak tiltva a helyről. Mondjuk megértem, mert nyári csúcsidőben itt valószínűleg nyüzsögnek az emberek.
Na de ez még csak a kezdet volt. Felautóztunk a Szent György-hegyig, Kisapátiban akartam hagyni a kocsit. Sajnos navigációs képességeimnek köszönhetően természetesen teljesen máshol kötöttünk ki. Csakhogy, mint később kiderült, ösztönösen a Szent György-hegyi túrák legideálisabb kiindulópontjához, a Lengyel-kápolnához sikerült elkeverednünk, tehát egyáltalán nem sajnálom a dolgot.
A barokk kápolnát 1780 körül építette a Tóti-Lengyel család, innen a név. Nem messze tőle áll a Tarányi-présház, amit szintén ugyanebben az időben épített a család, mint ez egyébként teljesen látszik a hasonló elemekből. Neve viszont későbbi tulajdonosától, a Tarányiaktól származik. (Azóta a házat megvették, felújították, és 2020-tól vendéglő üzemel benne, társtulajdonos Rákay Philip. Frissítés: az éttermet közben bezárták, a legutóbbi hírek szerint 4 millió euróért árulták.)
A sárga jelzésen indultunk el a Vércse-szirt alatt. Azt gondoltam, hogy valami széles, szőlős melletti szekérúton fogunk sétálni, de a fenét. Szűk, sötét erdei ösvény vezetett tovább. Nem találkoztunk senkivel, ez itt nem a Badacsony, komolyan kezdtem jól érezni magam.
Az út mellett a GPS-es térkép jelzett egy görögkeleti templomot. Mivel eléggé meglepett, hogy itt a Balaton mellett ilyen templomba botlunk, benéztünk. Ahogy közelítettünk az épülethez, a közeli fészer mellől előjött egy faforgácsos reverendás pap.
Beszélgetésbe elegyedtünk vele. Kiderült, hogy Márton atyának hívják, bejárta korábban Európát, majd miután barátai felajánlottak neki egy lepusztult présházat, az az ötlete támadt, hogy templomot épít az alapjain. A tervekhez tanulmányozta a görögkeleti templomokat, és egy nagyon korrekt épületet tervezett és húzott fel a Szent György-hegy oldalában.
Már a templom belsejénél tart, most festi a freskókat. Mint mondta, néhány hívő fel szokott járni hozzá. Nem vagyok vallásos, de teljesen lenyűgözött ez az ember: 1. Ortodox templomot épít. 2. Egy présházból. 3. Saját kezűleg. 4. A katolikus Magyarország egyik legfontosabb borvidékének szívében. 5. A kétezres években.
A templomtól már nem volt messze a Kaán Károly kulcsosház, amiről korábban szintén nem is tudtam. Igazi, erdőmélye hangulatban, kissé lepusztultan áll az épület a hegy oldalában. (Az épületet azóta felújították.) A nyomokból látszott, hogy előző nap este vidám társaság sütött-főzött a tűzrakóhelynél, én is egyből megbántam, hogy Lelle helyett nem itt próbáltunk megszállni.
Némi tanakodás után elindultunk a háztól a térképen bazaltorgonákként jelzett képződmények felé. A bazalt roppant érdekes formákat tud kirajzolni, azt már tudtam somoskőújfalui túránkról, de azért ezek az oszlopok az ottani bazaltvízesést is lepipálták.
Itt döntöttem el egyébként, hogy egyáltalán posztot írok erről a kis rövid túráról, mert már sokadszorra lepett meg a hegy.
Hogy mik is ezek az óriási orgonasípok, arról egy tábla tájékoztatott, ami szerint a felszínen szétterült lávát a kihűlés során repedések járták át, amiket a fagy és a szél egyre tágított. A máig tartó mállási és aprózódási folyamat termékei az 1-2 méter vastag és 30 méter magas orgonasípok. Életük egészen addig tart, amíg az erózió az alapjukat is el nem pusztítja. Akkor sorra kidőlnek.
Itt most kell tartani egy rövid kitérőt, mi volt itt régen, milyen vulkánok működtek, és hogy is alakult ki a Balaton. A Tapolcai-medencét elöntő, félig sós vizű miocén tengert hozzávetőlegesen 11 millió éve váltotta fel a Pannon-tenger, amely a világtengerektől elzáródva fokozatosan kiédesedett, majd beltóvá alakult. Homokos-agyagos üledékeinek lerakódásával egy időben, nagyjából 4,5 millió éve kezdődött meg a táj mai arcát meghatározó tenger alatti bazaltvulkanizmus és 3 millió éve csendesedett el. A hordalékokkal feltöltődött Pannóniai-beltó medencéje addigra szárazzá vált és fokozatosan tovább emelkedett, aminek következtében megindult rajta a lepusztulás.
A laza üledékeket lemosta a víz, elfújta a szél, kialakult a tanúhegy jellegű táj. Azért hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól meg lehet figyelni. (Forrás: Wikipédia.hu)
A bazaltoszlopok aljából egy lépcsős ösvény a tetejükhöz vezet. Gabinak annyira megtetszettek, hogy le is pihent rajtuk nézelődni egy kicsit.
Innen egy nagyon szűk, tüskés bozótokkal szegélyezett ösvény vezet a Szent György-hegy lapos tetejére (415 m). A tökéletes kilátással bíró tetőn padok várják a nagy emelkedésben megfáradt túrázókat.
A tetőről egy könnyed ügetéssel visszaértünk a szőlős területre. A nap még utoljára nekidurálta magát, és szép sárga fénybe vonta az út mellett sárgálló présházat.
Szívesen ittam volna egy kis bort, hogy megkoronázzuk vele a túrát, de még haza kellett vezetnem majdnem 200 kilométert, így csak a látványt itta a szemem.
Annyira megtetszett a hely, hogy visszajövök még ide a gyerekekkel is jövőre. Sőt, kiszúrtam, hogy novemberben rendezik a Tanúhegyek nyomában 40 kilométeres teljesítménytúrát is, amin egyszerűen muszáj majd részt vennem.
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2015-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
További balatoni túrák a Szépkilátáson:
