A múlt hét végét Balatonlellén töltöttük. Sokkal jobb szeptemberben, mint a kánikulai zsúfoltságban. Alapvetően nem is terveztünk túrát, de amikor észrevettem, hogy a város központjából induló sárga jelzésű túravonal egyenesen a borászatok felé halad a Kis-hegy oldalába, eldöntöttem, hogy követjük. Így született az első gasztrotúránk. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
A centrumból a Szövetség utcán sétáltunk ki a lakott rész határáig, majd a rendkívül céltudatos nevű Kishegyi úton folytattuk a szőlőültetvények között. Az út párszáz méter után átvitt egy közúti hídon az M7-es felett, és ismét szőlős rész következett. Nem volt meleg, de a nap olyan szépen sütötte a tőkéket, hogy megkívántunk egy kis innivalót. Az út mellett egy tábla irányított be a földre az első helyre, a Késa birtok – Mimi borteraszhoz.
A nyáron megnyílt, felújított épület nagy teraszán kényelmesen elfértünk a másik két vendéggel. Mivel nem akartunk rögtön az első vendéglőben teljesen eltelni, le kellett mondanom a báránycsülökről, így hideg kacsamájat rendeltünk. Gabi friss szőlőlevet ivott hozzá, én meg egy pohár erőteljes ízű, helyi rajnai rizlinget. A kiszolgálás kitűnő, az étel-ital jó, az árszínvonal (a következő helyekhez viszonyítva) kicsit magas volt. Jókedvűen indultunk tovább, láttam, hogy ihaj-csuhaj, ez már mindenképpen jó túra lesz.
A Kis-hegy lábához érve egy gémeskút mellett haladtunk el. A Gamási kút káváján egy hiánypótló táblát vettem észre, ami arról szólt, hogy milyen árnyalt üzenetek átadására használták régen a csikósok és pásztorok a kútgémet. Kezdve az olyan egyszerűektől, mint a „kész az ebéd”, vagy a „segítség baj van”, az olyanokig, mint hogy „jön a gazda, cserélj lovat” vagy hogy „megjött a rideg nő”. A rideg nő a neve ellenére nem volt különösebben elutasító természetű, ugyanis a leírás szerint a ruhafoltozás, -mosás mellett szerelmi szolgáltatásra is rávehető volt.
Mint egy alapos néprajzi tanulmányban leírták: a régi betyárvilágban különösen nagy jelentősége volt ezeknek a kútgémjelzéseknek, hiszen ezek segítségével tájékozódtak a jobb sorsra érdemes szegénylegények a pusztákon mozgó hatósági emberek hollétéről. Ezt a jelrendszert olyan tökéletességre vitték, hogy segítségével pontosan behatárolhatták a pandúrok mozgását.
A Gamási kút mellett egyébként 1055 és 1417 között két község létezett. Fel- és Algamás népei az ősi nemességükre hivatkozva sokáig nehezményezték a közeli apátság folyamatos, a szőlőművelési kötelezettségre és adófizetésre vonatkozó zaklatását, aztán 1417-ben elszakadt a cérna, és 20 kilométerrel beljebb költöztek Somogyba, és megalapították a mai Gamás falut.
A gémeskút mellől kétméteres löszfal mentén kaptattunk fel a következő pihenőig, a Pócz pincészet vendégházáig, ahol két éve, amikor erre tévedtünk, friss vargányából főzött levest ehettünk. Most sajnos nem volt konyha, így csak egy pohár könnyed helyi olaszrizlinget fogyasztottunk.
Mivel már elég virágos volt a kedvem, a Kis-hegy teteje felé tartva elmentünk a Hegyi Borterasz, majd a Majthényi Présház, Borozó mellett, hogy azokat majd visszafelé ejtjük útba. A présház mellett nagy volt a készülődés: másnap rendezték meg a Fuss neki terepfutó-versenyt, ami egy részén ugyanazon az útvonalon halad, mint a sárga jelzésű turistaút.
Csakhamar beértünk az erdőbe, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy a térképen belengetett balatoni panoráma annyi volt, amit az útról addig láthattunk (nem sok). Közös megegyezéssel még felmentünk a fák között a hegy lankás tetejére, aztán majdnem visszafordultunk a turistaúton.
Szerencsére azonban észrevettem, hogy az erdős hegyhát nyugati fele elég világos, tehát valamilyen kilátásra lehet számítani arrafelé. Letértünk egy jelzetlen erdei útra, ami kivitt az erdő széléig, és nagy örömmel nyugtáztam, hogy a hegyoldalban felkúsznak idáig a szőlőtáblák, megnyitva a panorámát észak és nyugat felé. Az erdőhatáron vezető úton indultunk el visszafelé, és egyre jobban fellelkesedtem a Balaton felé kitáruló kilátáson. A tó csíkján túl az északi part legszebb része látszott a Keszthelyi-hegységtől a Tanú-hegyeken át a Kab-hegyig.
Még a nap is úgy sütött, hogy a legjobbat hozza ki a felhős, de tiszta horizontból. Nem is értem, miért nem hozták ide ki a turistautat. Igaz, a futóverseny nyomvonalát legalább keresztülvezették ezen a hosszú panorámateraszon.
Az út egy kerítésnél ér véget, itt egy erdei ösvényen tértünk vissza a sárga turistajelzésre, ahol Lelle felé vettük az irányt. Visszaúton a Majthényi Présház udvaránál álltunk meg egy pohár borra (Pinot Noir), de valahogy nem volt kedvünk sokáig maradni. A Présház mellett egy szépen helyrehozott, 1758-ban felszentelt barokk kápolna áll, amit Szent Donátnak, a szőlősgazdák védőszentjének tiszteletére emeltek.
Utolsó állomásunk lefelé menet a Hegyi Borterasz volt, ahol úgy döntöttünk, hogy meg is ebédelünk. A hely azonnal elnyerte tőlünk a Leghangulatosabb Megállópont címet, amit az étel (erdei gombaleves, szarvaspörkölt speclivel, azaz pirított nokedlivel) és a bor (Légli Blanc, valamint egy dél-balatoni merlot-shiraz) elfogyasztása csak megerősített.
Kellemesen eltelve és jókedvűre borozva magunkat sétáltunk vissza Lellére. Az oda-vissza 11 kilométer hosszú túra egyáltalán nem fárasztó, inkább csak gerjeszti az étvágyat, majd visszafelé kicsit levezeti az evést-ivást. A 168 méteres szintemelkedés sem öli meg az embert ekkora távon, viszont biztosítja a magasságot a jó kilátáshoz.
A túra részletes térképe ide kattintva elérhető.
Azt el kell mondani, hogy a borteraszok árai nem éppen a legolcsóbbak. A gasztrotúra a gyomor telerakásával arányosan fogyasztja a pénztárca vastagságát, erre vagy rászánja valaki a pénzt vagy nem. Mindenesetre csak a panoráma kedvéért is érdemes felmenni a Kis-hegyre, sőt bár ezt nem vártuk meg: a naplemente látványa se lehet semmi a hegyről.
Túrák további hazai kilátókhoz:
- Az Erzsébet-kilátó ősverziója a Trónok harcába is beillett volna
- Pikáns freskóval díszített, különleges kilátó a Mátrában
- Kaptárba zárt panoráma: a boglári Atomium
- Tesztalvás a galyatetői kilátó betonbivakjában
- Új kilátópont a Bölcső-hegyen: kis torony nagy körpanorámával
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2020-ban jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.