2022. szeptember 17. – 01:02
frissítve
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
2015 szeptemberben adták át az új galyatetői turistacentrumot a felújított és megmagasított kilátóval. A helynek van egy Magyarországon eddig szinte teljesen ismeretlen eleme: egy úgynevezett bivakszállás, azaz inkább három egyszerű betonszoba a kilátótorony tetejében, 990 méteren. Kipróbáltuk, milyen az ország tetején aludni. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Lehetőségünk adódott elsőként kipróbálni Magyarország első, kilátóba épített bivakszállását Galyatetőn, a felújított Péter-hegyese kilátótoronyban, 990 méter magasan. Amellett, hogy érdekes kísérlet volt, egy kicsit úgy éreztem magam, mint az infokommunikációs kor Monte Christo grófja, akit a regényíró ebbe a high-tech, betonból épült If várába zárt be, hogy hálózsákba varrva várja a felszabadító reggelt.
Nem mintha nagy kényelmet vártam volna. Aludtam már a Cserepes-kői barlangszállás kemény deszkáján, sőt három napig a szombathelyi Garasin laktanya katonai fogdájának hideg linóleumpadlóján egy szál pokrócba csavarodva, de ott minden a helyén volt. A toronytető bivakszobájában ordítóan erős volt a kontraszt a ridegen csillogó fémajtó és hidegen szürkéllő betonfalak belső világa és a kinti, süvítő szélben, 360 fokban terpeszkedő hatalmas természet között.
Ezt az érdekes, de cseppet sem kellemetlen benyomást csak erősítette, hogy a kerek ajtón kilépve, a külső fémlépcső-spirált egy újabb elválasztó elem, egy acélszerkezetre húzott, rozsdamentes, kézi fonású sodronyháló borította. Kint néhány lépcső felfelé, és már fent is vagyunk a torony tetején. A kilátás teljes körű (köszönhetően a 13 méteres vasbeton magasításnak), az égbolt búra szerűen borul a szemlélődőre.
Mi estefelé érkeztünk, és az útra legurítottunk pár sört a galyatetői Vencel borozóban. Mint később kiderült, ez nagy hiba volt, de akkor még ezt nem tudtuk. A szálláshoz kaptunk egy lakatkulcsot, a kilátó ugyanis le van zárva éjszakára. A külső kapun bejutva át lehet lépni a pénzbedobós beengedőkapun (200 forint), a bivakvendégnek ugyanis nem kell kifizetni a kilátó pár száz forintos belépti díját.
A három bivakszoba egymás felett a torony legtetején, a vasbeton magasításban fekszik. Mi természetesen a legfelsőt választottuk. (Ez szintén hiba volt, mint később kiderült, erős összefüggésben az elfogyasztott sörmennyiséggel.) Egy újabb kulcs a kerek, hobbitlakszerű bejárati ajtót nyitotta, és már bent is voltunk a szállásunkon. Körülnézve a következőket láttam: puritán betonfalak, néhány színes üveggel fedett, különböző méretű, kerek ablaknyílással megszakítva, a földön egy alacsony farácsozat a hálózsákoknak, egy lámpa a plafonon, két kapcsoló, és két konnektor. Kész. Ennyi a berendezés. Aki, kényelmes, meleg hangulatú hálószobát akar, az ne ide jöjjön.
A konnektor valószínűleg a mobil- vagy laptoptöltőnek van, ugyanis a sasfészekben van wifi! Lehet naplementés csúcsszelfiket posztolni Facebookra, Instagramra a megfáradt nap végén. Ez már az infokommunikációs korszak egyértelmű jele. Szépen kiteregettük derékaljainkat és hálózsákjainkat a falapra, és felmentünk a kilátó tetejére.
Szép csillagos éjszaka volt, egyetlen hibával: dühöngött a szél, amit még sapkában sem lehetett sokáig bírni. Ezért kisvártatva visszamentünk a szállásra, elhelyezkedtünk, és szép lassan álomba merültünk. És most jön, hogy miért volt hiba sörözni, és a legfelső emeletre költözni.
Biztos már sokan kitalálták: az éjszaka közepén fokozódó hólyagnyomás ébresztett. Kikászálódni a hálózsákból sem volt kedvem, nemhogy kimenni a szélbe, lelépcsőzni 30 métert, elmenni a 250 méterre levő wc-ig, és visszavánszorogni. De muszáj volt. Visszaérve lettem figyelmes arra, hogy a szoba jó szellős. Az ablakoknál és az ajtóréseken is behúz kissé a levegő.
Annak, aki fent akar aludni, jól fel kell készülnie. Először is arra, hogy a Galyatetőn eleve hűvösebb van, mint lent, a szobában természetesen nincs fűtés, ráadásul a cúg nem teszi lehetővé, hogy beleheljük a helységet. Az egész viszont egy jó meleg hálózsákkal kompenzálható, mint ahogyan tettük is. Reggel jó volt a friss, hűvös levegőben ébredni. Összepakoltunk, aztán még felnéztünk a tetőre egy jó reggeli csúcsszippantásra, mielőtt leköltöztünk volna. A mosdó és zuhanyzó 250-300 méterre van a toronytól a wc mellett, használatuk beletartozik az összesen 2000 forint/fős szállásdíjba.
Összefoglalva tehát: az biztos, hogy huzamosabb időre nem költöznék fel a kilátóba. Egy éjszakát eltölteni a bivakszállásban azonban extrém, kihagyhatatlan küldetés. Két dologról ajánlatos nagyon nem megfeledkezni: ne legyen sörivás, de legyen meleg hálózsák, kényelmes derékaljjal. Ha ez megvan, élvezni lehet a magyar bivakkilátót.
A 960 méter magasan álló Péter-hegyese kilátó 1934-ben épült, öt évvel megelőzve a galyatetői Nagyszálló átadását. Eredeti magassága 17 méter volt, 2013-ban még ronda vasketrec óvta a tetején a turistákat a kizuhanástól. A tetőteraszra rozsdás és rozoga belső csigalépcsőn lehetett feljutni, a kilátást több oldalról is akadályozták a környező fák koronái.
A kilátó átépítését Vass-Eysen Áron, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója tervezte. Emlékezete szerint rögtön megragadta a torony szép, négy az egyhez aránya. Az építészek fantáziája beindult, tudták, ahhoz, hogy a kilátót használhatóvá tegyék, meg kell magasítani. Először fatoldásban gondolkodtak, később pedig a belső csigalépcső folytatásában. Hamar kiderült azonban, hogy a lépcső már nem felel meg a mai építésügyi szabályzásnak (OTÉK), túl keskeny.
Ezért külső lépcsősorban kellett keresni a megoldást. Így találták ki a külső kettős lépcsőspirált (egy felkaptatóknak, egy pedig a lefelé érkezőknek), amit a kiszélesített acélszerkezetre húzott rozsdamentes, kézi fonású sodronyból készült hártyával borítottak. A torony belseje így felszabadult, és el lehetett benne helyezni a magasításhoz szükséges betongerendákat, valamint a föld alatt is egy erősebb alapot kapott az építmény.
A 13 méteres vasbeton magasítással, valamint az acélszerkezetes kiszélesítéssel megmaradt a torony négy az egyhez aránya is. Mint Vass-Eysen Áron mondta, szánt szándékkal döntöttek a manapság divatos látszóbeton mellett: fontos volt a korszellem megjelenése mellett az is, hogy időtálló anyagból készüljön a toldás. Menet közben jöttek rá, hogy a magasítással képződött három olyan belső helyiség a torony tetején, amiket jól ki lehetne használni. Így jött az ötlet, ha már úgyis túrázók használják a tornyot, legyen három puritán szoba, amit szállásként használhatnak.
Túrák további hazai kilátókhoz:
- Pikáns freskóval díszített, különleges kilátó a Mátrában
- Gigantikus fa szószék a Duna-kanyar fölött
- Az Erzsébet-kilátó ősverziója a Trónok harcába is beillett volna
- Kaptárba zárt panoráma: a boglári Atomium
- Új kilátópont a Bölcső-hegyen: kis torony nagy körpanorámával
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2015-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen itt megszállni.
