Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Bölcső-hegyi kilátót múlt héten adták át, de a folyamatos rossz idő miatt még eddig valószínűleg nem sokan próbálták ki. A napokban elmentünk és megnéztük, érdemes-e felmászni a hegyre a Visegrádi-hegység legújabb kilátótornyához.
A kilátó a Lajos-forrás parkolójától közelíthető meg a legkönnyebben, de így a túraút annyira rövidke, hogy nem is érdemes kimozdulni érte a meleg lakásból. Ezért inkább három különböző hosszúságú, modulárisan bővíthető túrát szerkesztettünk hozzá, amikből természetesen a leghosszabbat jártuk be.
Fő túránk tehát 12,5 km hosszú, ami ebben a hamar sötétedő időszakban kényelmes tempóban simán egy egész napos programnak tekinthető. A kiindulópont a Dömör-kapu gépkocsiparkolója, amit autóval és úgy-ahogy (tavasztól őszig, hétvégeken) Volánbusszal is meg lehet közelíteni Szentendre irányából.
A Dömör-kapu (a szó oszmán-török eredetű, jelentése: vaskapu) nevezetes helye a Visegrádi-hegységnek, itt csobog ugyanis a térség egyik nagyobb, ha nem a legnagyobb vízesése, amit meglepő módon Dömör-kapui vízesésnek neveztek el. A közúti híd alatti 3-4 méter magas sziklákról kaszkádosan zubog le a Bucsina-patak (ma Bükkös-patak) vize. A vízesés esős időben bővebb vizű, de a legszebb formáját befagyva adja ki.
Miután a vízesést minden oldalról megcsodáljuk, és jól beáztatjuk a cipőnket, mehetünk is tovább a közeli zöld háromszög jelzésen felfelé. (A háromszög jelű utak mindig valamilyen csúcsra vezetnek, ebben az esetben háromra is.) Egy meredek kaptató után az út melletti kőbánya meredek szirtjén találjuk magunkat, ahonnan ösvény visz a hegyoldal ritkás erdejében a Kőrösi Csoma Sándor-emlékműhöz és pihenőhöz.
A Bükkös-patak völgyére néző, szép kilátású pihenő fő eleme egy andezitsziklából faragott obeliszk, rajta Marsai Ágnes szobrászművész Kőrösi Csoma Sándort ábrázoló domborműve. Az emlékmű felállítását a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium tanárai és diákjai kezdeményezték 1978-ban, innen a név. A domborművet időközben ellopták, majd pótolták.
Enyhe emelkedőn folytatódik az erdei ösvény a Lajos-forrásig. A hely sötét tónusú hangulatát elsősorban a Lajos-forrási turistaház bús düledékei adják. Az egykori virágzó Dréher vadászlakból lett volt Ságvári Endre turistaház ma a legrosszabb éveit éli. Újjáépítése egy darabig benne volt a turistaház-építési programban, aztán valahogy mégis kimaradt, talán túl nagy falat.
Ha a ház nem is, maga a Lajos-forrás, régi szerb nevén Dobravoda komoly (vízturisztikai) forgalmat vonz. A szépen kiépített, kis, zsombékos medencével körített foglalásból folyamatosan jön a víz, ami a környékbeliek szerint olyan finom (hisz régi nevének jelentése is Jóvíz), hogy szinte állandó sor van előtte, sokan 50-100 literjével viszik, óriásballonokban. Nyilván meg is kell kóstolni, ha egyáltalán odafér az egyszeri túrázó a kifolyóhoz.
A forrást elhagyva maradunk a zöld háromszög jelzésen továbbra is, az ösvény azonban kissé kaptatósabbá válik. Nem kell sokat lihegni, 15-20 perc alatt fenn vagyunk a Bölcső-hegy szűk csúcsán (589 m). A hegy nevét tükörfordítással képezték a szerb Kolevka (bölcső) névből, de sokan még ma is eredeti nevén emlegetik. (A szerbek 1700 körül telepedtek meg tömegesen Szentendrén és Pomázon, a török elől menekülve.)
Mivel a hegycsúcson elég szűkös a hely, csak egy kisebb, 2,4x2,4 méter alapterületű, hét méter magas, faszerkezetű, helyre kis kilátó fért ide, ami azonban éppen elég ahhoz, hogy a fák koronaszintje fölé emelve a nézelődőt, szép, 360 fokos körpanorámát adjon.
Szinte az összes fontosabb csúcs látszik, a Hármashatár-hegytől a János-hegyen keresztül a Pilis-tetőn át a Dobogókőig, a háttérben a Börzsöny és a Mátra figyel. 4-5 embernél több azonban már nem fér fel, ezért szép időben sorban állásra kell majd számítani. A cikk elején feltett kérdésre tehát a válasz: érdemes.
A kilátótól a zöld háromszög útvonalon haladunk tovább a Bölcső-hegy déli szomszédja, a Nagy-Csikóvár felé, megmerülve közben a két hegy közötti nyeregben. A Nagy-Csikóvár (557 m) és kistestvére, a Kis-Csikóvár (475 m) egy szép gerincúton végigjárható a folytatásban. Sajnos kilátás nem nagyon élvezhető, mivel végig erdőben vezet az ösvény, de a fák mögött érezni, sőt néha meg-meglátni a nagy teret. A két csúcs között a Kis-Csikóvár teteje a hangulatosabb.
Nehogy azt higgyük, hogy a hegytetőn régebben valami lóistálló volt, a két hegy a Pallas lexikon szerint ugyanis a XV. században élt Chyko (Csikó) nemzetségtől vette nevét. A környéken birtokos Kalázy család kihaltával Pomázi Chyko János erőszakkal elfoglalta a vidék nagy részét, és a hegyen várat építtetett. A merészen kiemelkedő kúpon sokáig kőhányások és árkok tanúskodtak a Chyko-vár fennállásáról, de ma már nagy fantázia kell a felfedezésükhöz.
A hegycsúcsokról lefelé még mindig a zöld háromszög jelzést követjük a néha rögös-meredekké váló turistaösvényen. A hegy lábához leérve hangulatos erdei házikóba ütközünk: a Hubertus házba. Az erdei házat dr. Tiszolczy Lajos építette az 1920-as évek végén, az akkoriban Gazdák Erdejeként számon tartott területen, főleg pomáziak számára. 1944-ben a doktor zsidó származású kollégáját és lengyel feleségét bújtatta el itt az erdő mélyén a Gestapo elől.
Az államosítást követően a házat az Újpesti Természetbarátok üzemeltették Janda Vilmos kulcsosház néven, majd az elmúlt néhány évben visszakerült a pomáziakhoz. Mint egy, épp a tornácon szomorkásan söprögető embertől megtudtuk, a házért nemrég bejelentkezett az állam, még nem tudni pontosan, mi a szándék vele.
A Hubertus háznál letérünk a zöld háromszög jelzésről, és a sárga kereszt jelű turistaúton visszafordulunk a Lajos-forrás felé. Az út szinte végig szintben kanyarog a Csikóvár-hegyek oldalában a fák között. A Lajos-forrásnál a sárga kereszt jelű túraútról áttérünk a kék kereszt jelűre, azon folytatjuk az utat észak felé, a Zergevirág-forrás irányába. Az erdei útról többször kinyílik a táj, és láthatjuk a völgyet a szomszéd hegyekkel.
A Zergevirág-forrásnál nagy rét és szépen kiépített erdei pihenő vár, itt érjük el újra a Bükkös-patakot. Innen már nincs más dolgunk, csak követni a patak látványos medrében fel-alá kígyózó zöld kereszt túrautat a Dömör-kapuig. Végállomásunk előtt még egy erdei emlék mellett haladunk el: az út mellett észrevétlenül bújik meg egy faragott kő, cirill betűs felirattal.
A szerb felirat egy régi szerencsétlenségre emlékeztet a kalauzok szerint. Ez lehetett természeti csapás is, de van, aki vízimolnárok szerelemféltésből elkövetett gyilkosságához köti az emlékhely létesítését. A feliratból mindössze az derül ki, hogy a rajta szereplők régi híres szentendreiek, akik 1862-ben „felújították” az Ikon-követ.
További képek a túráról erre >>
Torz 8-ast formázó körutunk tehát a Dömör-kaputól indulva és ugyanide visszatérve összesen 12,5 kilométer hosszú, és 4-5 óra alatt kényelmesen bejárható. A szintemelkedés 500 méter. A túra rövidített, hat kilométeres, 1,5-2 órás változata a Lajos-forrástól indul, majd a Bölcső-hegy, Csikóvár-hegyek láncolat gerincét megjárva a Hubertus háztól a sárga kereszten tér vissza a Lajos-forráshoz.
A legkurtább verzió szintén a Lajos-forrástól indul, a zöld háromszög jelzésen áthalad a Bölcső-hegyen, de a Csikóvár-hegyek előtti nyeregben visszafordulva a piros négyzet jelű túraúton tér vissza a Lajos-forráshoz, alig három kilométeres, egyórás kört megtéve.
A túra nagyítható, böngészhető térképe szintekkel, itinerrel ide kattintva elérhető >>
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További Szépkilátás túrák a Visegrádi-hegységben:
