Ezen a túrán nem mondhatja senki, hogy az oromig se látok. Hétvégi túraajánló a Farkasréti temetőtől az Ördög-orom panorámagerincén és a Rupp-hegyen át a Tűzkő-hegyig, és vissza.
A múlt héten ajánlott túrán messzi északról lehetett megvizsgálni Budapest látképét, ezen a héten dél felől nézheti meg a fővárost az, aki úgy dönt, hogy végigmegy a leírt útvonalon.
Nézzük, mit lehet látni:
- Budapest legszebb panorámagerincét, az Ördög-ormot
- Az Ördögszószék sziklakiállóját
- Kilátópontot, pihenőtisztást a Rupp-hegyen
- Egy egykori turistaházat (talán nyitva van)
- Panoráma- és relaxpontot a Tűzkő-hegyen
Dél-Budán egy közismert és három kevésbé ismert kitűnő kilátópont található. Ebből az elsőt, a Sas-hegyet a koronavírus-járvány idején ki is lehet húzni, mert a kilátó és az ösvények mind a járványhelyzet miatt bezárt látogatóközpont kerítésén belül vannak. A három másik pont azonban a járvány idején is szabadon felkereshető, sőt egy bő háromórás oda-vissza túra során, szépen egymás után megjárható.
Nem kell sokat gondolkozni, honnan érdemes indulni: a Farkasréti temető melletti Márton Áron tér adja magát. Autó sem szükséges, itt van a Széll Kálmán tér felől érkező 59-es villamos végállomása, tehát a startpont tömegközlekedve is jól megközelíthető. A térről a Törökbálinti úton, majd a Zsigmondy Vilmos utcán jutsz el az Ördög-oromra vezető emelkedő aljáig, de a legegyszerűbb, ha a zöld háromszög turistajelet követed. A turistajelzés felvisz egészen az Ördög-orom panorámagerincére, ami a turistairodalom szerint Budapest egyik leglátványosabb és legmeghatározóbb sziklaképződménye. Mégis kevesen ismerik.
A túraútvonal nagyítható térképe:
A több mint száz méter hosszú panorámagerinc legmagasabb pontja a 317 méter magas Ördögszószék, amire kiállva egy felhagyott malomkő-bánya sziklameredélye fölött egyensúlyozhatsz, de inkább ne tedd.
A XIX. század második felétől két nagy kőbányában fejtették az Ördög-orom kőzetét, a dolomitot: az erősen kovasavas, egynemű kőzetből malomköveket, a kevésbé kemény, repedezett részekből építőköveket faragták, írta 2004-es számában a szikla kőtani érdekességéről az Élet és tudomány. A Blum-féle kőbányában kitermelt malomkövek a XIX. század világhírű magyar malomiparában kimagasló minőséget képviseltek.
A panorámaösvényt végig biztonsági korlát védi. A kilátás szuper, jól látható a Sas-hegy, vagy távolabb a Gellért-hegy, szemben pedig, a Farkas-völgyön túl a Szabadság-hegy emelkedik. A völgy aljában, 10-15 méterrel lejjebb halad az Edvi Illés út. Az orom szélén nézelődők közül sokan nem tudják, hogy a lábuk alatt a sziklába vájva egy sötét labirintus húzódik.
Az Ördög-orom dolomitkőzetében alakították ki ugyanis a két világháború között azt az óvóhelyrendszert, amelynek három hajdani (ma már vasajtókkal lezárt) bejárata és felső szellőzőkürtője most is megvan. A kazamatáról Szépkilátás-videó is készült:
Kis személyes flashback: a nyolcvanas években kiskamaszként kétszer is behatoltunk az akkor még nyitott labirintusba. A járatokban nem volt valami romantikus a hangulat: nyirkos hideg és büdös ülte meg a sötét katakombát, sok szeméttel és a falra festett horogkeresztekkel tetézve.
Az Ördög-orom faunája és flórája olyan különlegesnek számít Budapesten, hogy Pénzes Antal 1942-ben megjelent Budapest élővilága című könyvében már természetvédelmi területnek javasolta a térséget, kiemelve a kékfehéres csüdfűt és természetesen a galambkék virágú szürkés ördögszemet. A terület lepkefaunájában kiemelkedően fontos a veszélyeztetett kis Apolló-lepke vagy a dongószender.
Mielőtt elsétálnál a panorámaösvény másik végéig, amit a Nőszirom utca határol, nézz át a völgy túloldalára. Ahol most elhanyagolt üres telek van, ott állt régen a híres étterem és élőzenés szórakozóhely: az Ördögorom csárda. A nagy múltú budai vendéglőnek ma már hűlt helye sajnos, de 1951-ben még ezt írták róla: „Hatalmas, árnyas kerthelyiségét kirándulók látogatják. Étlapjukon széles választékban szerepelnek a magyar konyha ismert ételei.” Szabó Lőrinc is sokat járt ide, számos vers fordítása készült az árnyas terasz nyugalmában.
A panorámagerinc közepe táján indul lefelé, déli irányba a zöld négyzettel jelzett turistaút, ami a Gazdagréti útnál véget is ér, de egy ügyes váltással a piros négyzetre áttérve az Ördögorom úton pár perc múlva már a Rupp-hegy lábánál, a természetvédelmi terület bejáratánál toporogsz. Nem kell itt sem nagy emelkedőre számítani, egy enyhébb (40 méteres szintkülönbségű) kaptató után fent is vagy a hegy tetején fekvő pihenőtisztáson.
A 257 méter magas csúcsponton egy úgynevezett vasasztalba (geológiai mérőpontba) applikált farúdon magyar zászló lengett régebben, most nem tudom, ott van-e még. A kopár, gyepes tisztásnak sajátos nyugodt hangulata van. Ha az Ördög-ormot kevesen ismerik, akkor ezt a helyet még kevesebben. Főleg környékbeliek sétálgatnak a padokkal megszórt kedélyes körösvényen a hegy tetején. Napos időben hosszan el lehet merengeni a padok valamelyikén.
Na persze, hogy ez a rész is a főváros budai oldalának egyik legértékesebb élőhelye, sőt egyenesen Dél-Buda botanikus kertjének is nevezik. A természetvédelmi oldalak szerint botanikai tekintetben igazi kuriózumnak számít az alig 8 hektáros erdőség. Északi oldalán a magasabb fákkal tarkított, sűrűbb erdők jellemzőek, hársakkal és tölgyekkel; a domb gerincén, valamint a déli és délnyugati oldalain a felnyíló karsztbokorerdők, lejtősztyepprétek, és dolomitsziklagyepek dominálnak. Az itteni flóra fajszáma megközelíti a négyszázat. Hatféle orchidea is él itt, de kitűnik közülük is szépségével és különlegességével a gérbics és a piros madársisak.
Távolabbra nézve, északra a Széchenyi-hegy vonulatát követheted a tekinteteddel, de jól látszik dél felé a távolban a Tétényi-fennsíkon álló víztorony fura betonkagylója is. A természetvédelmi egyesület által kihelyezett tábla arról tájékoztat, hogy a hegy a terület tulajdonosától, Rupp György budai polgárról kapta még az 1800-as években.
Rupp egyik fő műve az 1868-ban megjelent Budapest és környékének helyrajzi története, amiben érdekes névmagyarázatokat találni. A hegy melletti Pösingermajor városrész névadója például az 1688-ban itt letelepedett Pösinger Ferencz lgnácz, Buda török hódoltság utáni első bírája (polgármestere), eredeti foglalkozása szerint patikus. A mai Spanyolrét nevű városrész a Zichyek korában itt tenyésztett spanyol juhnyájaktól kaphatta nevét, míg a mostani Madárhegy városrész, korábban Seregélyes, még korábban (németül) Starentanz „az itt gyülöngni szokott seregélyektől vette nevét”.
A kis Rupp-hegy (szigorú földrajzi értelemben inkább dombhát) mellé az elmúlt évszázadokban folyamatosan kúsztak fel a gyümölcsösök, majd az üdülőtelkek a rajtuk emelt, szép lassan lakóházzá változó hétvégi házakkal, és amikor már teljesen körülvette az urbanizáció, szinte az utolsó pillanatban, 1977-ben védetté nyilvánították.
A Rupp-hegy tetejéről a piros négyzet jelű turistautat követve lejutsz az Ördögorom lejtő nevű útig. Az Ördögorom lejtő közepe felé a turistaút jobbra kanyarodik, megcélozva észak felé a közeli Frank-hegyet. Itt eldöntheted, hogy felkaptatsz-e 150 méternyi szintkülönbséget innen a turistajelek mentén a Frank-hegyi turistaházig egy jó frissítő enni-innivalóra, vagy kihagyva azt, továbbhaladsz egyenesen a 300 méterre levő Tűzkő-hegyig.
A 438 méteres magasságban álló egykori turistaház ma már inkább étterem és panzió (sőt szaunapark is működött benne), de belső terme megőrzött valamit a régi hangulatból, külső terasza pedig még mindig elég jó panorámával bír. A legutóbbi időkig működött, nem tudni, hogy a járvány betette-e az ajtót neki. (Úgy tudni, szállást már csak kivételes esetben adnak ki, a szaunát pedig előre foglalni kell, de ez az egyszeri túrázót már nem nagyon érdekelheti. Az biztos, hogy egy ideje eladásra hirdetik, potom 250 millió forintért.)
A ház ősét 1912-ben a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) Budai Osztálya szervezésében építették és menedékház jelleggel működött. A ház alapítója Kolacskovszky Lajos lelkes természetbarát és lelkes kommunista volt. A turistaházat – több, két háború között épült fővárosközeli menedékházhoz hasonlóan – gyári munkások építették önkéntesen, a természet élvezete mellett többek között azért is, hogy eldugottabb helyeken szervezhessenek illegális gyűléseket az akkoriban baloldalinak éppen nem nevezhető kormányok alatt.
Ha szerencsével jártál, és sikerült frissíteni az egykori turistaházban, visszaereszkedsz az Ördögorom lejtőig, aminek végében vár a túra utolsó állomása, a Tűzkő-hegy. A 278 méter magas hegy (domb) még eldugottabb, mint a két előző kilátópont. Már nem is Budapest területén, hanem a közigazgatási határon 50 méterrel túl, Budaörs külterületének legkeletibb zugában fekszik.
A hegy lényegében egy erdei ösvény egy kis fahíddal, és a végében egy fák árnyékában megbújó kis paddal, aminek viszont igen kellemes, Budapestre és Törökbálintra nyíló panorámája van. Aki el akar vonulni, nyugodtan üldögélni, meditálni, arra nagyon jó hely.
A 2,2 hektáros parkerdő tengelyében végigvezető 200 méter hosszú tanösvénynek négy állomása van. Az állomásokon elhelyezett táblákon sok mindent meg lehet tudni a hely történetéről, az ott talált Árpád-kori leletekről, a hegy növény-és állatvilágáról, illetve a hegyre mesterségesen telepített feketefenyves őshonos fafajokra (csertölgy, virágos kőris) cseréléséről. Az egyébként látványos és turisták által kedvelt feketefenyő csere nélkül is lassan kipusztul a Tűzkő-hegyen, és máshol is az országban. A pusztulás oka valószínűleg az elöregedés, az aszályos időszakok gyakorisága, és az erre még ráerősítő rovar- és gombafertőzés.
A Tűzkő-hegy a túra végpontja, innen visszafelé vérmérséklettől függően újra végig lehet menni a Rupp-hegyen és az Ördög-ormon a kiindulópontra, de lerövidíthető az út az Ördögorom lejtőn és a Lidérc-lépcsőn, vagy akár a Gazdagréti lakótelep felé is, a 8-as, 108-as és 139-es busz végállomásához tartva.
A teljes túra ormostul-hegyestül-turistaházastul is csak 10 kilométert tesz ki, összesen 430 méternyi szintemelkedéssel, ami pihenőkkel, frissítőkkel együtt is megjárható kényelmesen 4-5 óra alatt, azaz egy kellemes hétvégi délutáni sétát jelent. Fáradtabbaknak, kisgyerekeseknek, idősebbeknek résztúránként fel is darabolható.
Tipp: én be szoktam nézni a végén a Márton Áron térnél a patinás Auguszt cukrászdába egy E-80 tortára, aminek a fura neve nem egy élelmiszeradalékot jelez, hanem Auguszt Elemér cukrászmester 80. születésnapjára készítették, azért hívják így.
További túracikkek a Budai-hegységből:
- Leteszteltük az új kardiotanösvényt a Hármashatár-hegynél
- A törökbálinti Manóösvény, ahol a gyerekek izgalommal túrnak bele a faállatok gyomrába
- Teszteltük Budapest legújabb túraútvonalát a Tündér-hegyi kőfejtőnél
- Az Eldugott Kilátó a Budai-hegység napos oldalán
- Sorrento, az olasz fürdőhely Budaörs felett