Csak semmi tiki-taka, itt a Flicki-flacka!

A Xavi Hernándezt nyáron váltó Hansi Flick vezetésével a Barcelona mind az öt bajnokiját megnyerve, plusz 13-as gólkülönbséggel négy ponttal vezeti a spanyol bajnokságot. Teszik ezt úgy, hogy a top 5 ligában ők rúgták a legtöbb gólt, noha az egész bajnokság legfiatalabb kerete az övék, 24 éves átlagéletkorral.

A Xavi által (a Barca pénzügyi gondjai miatt, kényszerből) elkezdett fiatalítást folytatva immáron nemcsak az Eb-győzelemmel véglegesen világklasszissá érő Lamine Yamal vagy a tavaly kiugró Pau Cubarsí nevét ismerhettük meg: Flick legalább ilyen bátran nyúlt a 17 évesen alapember Marc Bernalhoz (aki a Rayo Vallecano elleni hétgólos sikernél legalább egy évre kidőlt) vagy a szintén középpályás, 21 éves Marc Casadóhoz.

A „jó öreg” Hansi, akit épp egy éve rúgtak ki a német szövetségi kapitány posztjáról, igencsak beindult Katalóniában. Tulajdonképpen a Xavi-féle ideált jóval szervezettebb és megtervezettebb módon, az egyéniségek és a csapat közti harmóniát fenntartva valósítja meg:

• kisebb távolságokkal és jobban megszervezett labdás fázissal operál a kevesebb labdavesztésért, illetve optimális biztosítóvédekezéssel;
• Yamal, Raphinha, valamint Baldé és Koundé vezetésével finomhangolta a Barca presszingjét;
• keményebb és intenzívebb edzésekkel, szűkebb és labdaorientáltabb védekezéssel stabilizálta a védelmet;
• újrahasznosította a Xavi alatt megfáradt Lewandowskit (már négy gólja van a bajnokságban) és Raphinhát (mesterhármasával félúton a tavalyi hat góljától);
• miközben a felépülő Pedrivel és az egyetlen komoly igazolásnak számító, 55 millió euróért megszerzett Dani Olmóval megoldani látszik a tavaly túlzottan Frenkie de Jongra és a távozó İlkay Gündoğanra felhúzott középpályát (még ha Olmo a Girona ellen le is sérült, a hírek szerint csak egy hónapra);
• na és persze ott a tarthatatlan Lamine Yamal, aki a tavalyi öt gól, öt gólpassznak a hetven százálékánál (három gól, négy assziszt) jár az első öt forduló után.

Flick mindezt öt alapember nélkül érte el (De Jong, Gavi, Araújo, Christensen és most már Olmo is, akik legkorábban október–november környékén térnek vissza).

Az alábbiakban egy rövid Xavi-s kitérő után a bombasztikusan induló Flick-éra első néhány meccsét, a siker okait és tanulságait elemezzük.

Xavi, avagy egy előre bejelentett (edző)gyilkosság krónikája

Xavi Hernández vezetésével a Barcelona majdnem három idényen át hullámvasutazott: Ronald Koeman helyetteseként csak három ponttal szerzett kevesebbet, mint a Real, így maradt az ezüstérem. A második idényében a 13. fordulótól végig vezetve, sima tíz ponttal lett bajnok a Barça. Tavaly a Girona sokáig kitartó remeklése – mindkét bajnokin négy-négy gólt rámoltak be a katalánoknak – és persze az egész idényt egy vereséggel lehozó Real Madrid teljesítménye miatt esélyük se volt Xaviéknak.

Megtörtént az a szégyen, hogy trófea nélkül maradt a Barça, míg Xavi fejlődésregényét európai kudarcok (az Eintracht elleni EL-kiesés otthon 2022-ben, az MU elleni BL-kiesés 2023-ban), valamint hazai kupakiesések (négy góllal a Real Madrid ellen vagy éppen kettővel az Athletic Bilbao ellen) rontották el.

A Real elleni párharcokat tekintve is folytatódott a tendencia, az első hatból négy párharcot nyert meg, aztán a legutóbbi négyet elveszítette Xavi. Nagyjából január végére fogyott el nála a cérna és/vagy falta fel őt is a végletekig cinikus, Joan Laporta-féle futballkapitalista rendszer. A Villarreal elleni 3–5-ös vereséget követő felmondása után Xavi csapata, szinte megkönnyebbülve és az esélytelenek nyugalmával, 13 meccset abszolvált veretlenül.

Előre bejelentett lemondását Laporta és Deco tulajdonképpen addig nem fogadta el (illetve áprilisban még Xavi is visszavonta azt), amíg a jelöltek (Luis Enrique, De Zerbi, de főleg a Laporta által favorizált német trió: Nagelsmann, Tuchel, Flick) közül a legtöbben nem vállalták. Illetve, ameddig Xavi kifelé nem panaszkodott, amit végül a május 16-i, Almeria elleni meccs után végzetes hibaként megtett. Utána alig egy héttel már meg is egyeztek Flickkel, aki Katalóniában a 2020-as legendás 2–8-as Barça-vereség során még a győztes Bayern München edzője volt, és a felemás Xavi-éra kurtán-furcsán véget ért.

I. Flick számai és a védekezésbeli stílusváltás

A Flick érkezése óta az ötből öt meccsét megnyerő Barça 17 góljánál senki nem lőtt többet a top 5 ligában, míg meccsenkénti 3,4-es gólátlagát csak a PSG (4) múlja felül. A Real Madriddal összehasonlítva például így néz ki a Barça eddigi szezonja:

A Statsbomb összehasonlító radarján látszik, hogy támadásban 2,14-re ugrik az xG (várható gól) a tavalyi 1,76-hoz képest, majdnem néggyel több a lövés háromszor annyi kontrából, és jelentős a javulás a magas presszing utáni lövések tekintetében is Flickék javára:

Stílusügyileg nincs kérdés, Flick csapata Xaviéhoz hasonlóan dominálni és beszorítani akarja ellenfeleit. Ennek egyik mérhető mutatója a field tilt, azaz hogy mennyire borul fel a pálya. Itt +6,5 százalék a tavalyi ligaelső 63 százalékhoz képest, vagyis a Barça támadóharmadbeli labdaérintéseinek aránya a meccs összes utolsó harmadbeli labdaérintéséhez képest több mint 69 százalék. Jelentősen nőtt a dominancia minőségi helyzetekre váltása, vagyis a meccsenkénti xG 1,9-ről, 2,5-re növekedett. Mindebben sok a hasonlóság a Flick-féle 2021–22-es Bayernhez, ami 67,3-as field tiltet és 2,6-os meccsenkénti xG-t hozott össze.

Noha Xavi alatt az előrevédekezés és a letámadás intenzitásával nem volt gond (inkább ennek a fonákjával, azaz a minőségi helyzetek engedésével), Flick csapata majdnem ilyen aktivitást (átlagosan 8,3 passz után lépnek közbe, míg Xavinál 7,6) produkál, de jóval eredményesebben:

A Statsbomb radarjából látszik, hogy a pirossal jelzett idei Flick-féle Barça 30 százalékkal kevesebb xG-t és lövést, 35 százalékkal kevesebb kontrák utáni lövést és majdnem 50 százalékkal kevesebb tiszta lövőhelyzetet enged az ellenfélnek.

Ennek az egyik alapvető oka, egyben a Xavi alatt időnként szétszakadt csapat problémájának a megoldása a rest defense, azaz a biztosító védekezés, vagyis a német edzők állandó szókapcsolatával szólva „eine gute Restverteidigung”.

Érdemes megfigyelni a fenti tavalyi Xavi-csapatot ennek a szervezetlen biztosító védekezésnek a szempontjából. A Betis elleni meccs csak egy a sok közül (lásd még: Girona, Villarreal), ahol az optimálistól jóval eltérő módon oldotta ezt meg tavaly a Barça:

Ehhez képest már az első két fordulóban remekül kirajzolódik Flick szervezettsége. A biztosító játékosok közelsége miatt a Barça meglehetős magabiztossággal hiúsítja meg a Valencia és az Athletic Bilbao kontráit:

Szintén megfigyelhető a jóval magasabb védelmi vonal, átlagosan a saját kapujuktól 53,72 méterre avatkoznak közbe védőakcióval a katalánok. Ez a mutató öt méterrel veri a mezőnyt, míg a tavalyi 48,39 volt ( a 3. legmagasabb a La Liga-csapatok között), sőt még a félelmetes Flick-féle Bayern is csak 50 méteren avatkozott közbe átlagban:

Amíg Xavi magas intenzitású emberezéses letámadása eredményezett ugyan labdaszerzéseket, az ellenfelek rengetegszer jutottak nagy helyzetekhez, ha türelmesen ki tudták passzolni, vagy ha alábbhagyott a Barça nyomása.

Flick ezzel szemben egy magasabb védővonallal és egy kisebb játékostávolságokat betölteni igénylő opciós (zónaalapú, de át tudnak csúszni emberre) presszinggel áll fel. A csapat első vonala sokkal kompaktabb itt, Raphinha és Lamine Yamal labda elleni munkája (lásd például a vezető gólját a Girona ellen) sokat javult, illetve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Flick jobb rendszerben játszatja őket.

Egyelőre úgy tűnik, Flick csapata képes helyenként szenvedve is védekezni (lásd a Valencia elleni első félidőt), miközben például Hugo Duro gólja megmutatta, hogy a tavalyról jól ismert letámadási, átmenetbeli és boxvédekezéses gondok azért nem teljesen tűntek el.

II. A problémásnak elkönyvelt játékosok Flick alatt szárnyalnak

Szintén kiemelendő, hogy mindezt a proaktív védekezést például Ronald Araújo vagy Andreas Christensen és igazi klasszikus, nagy nevű védekező középpályás nélkül szervezte meg Flick. Itt is hatalmas, igazi vezérszerep hárul például a tavaly berobbant Cubarsíra, de a 17 éves Bernal vagy a 21 éves, eddig csak a második csapatban játszó, de hihetetlen intelligens Casadó is újabb bizonyítéka Flick nagyszerű csapatalkotói képességeinek.

Flick játékosokhoz való adaptivitása már Joachim Löw segédjeként, majd később a Bayernnél is legendás volt, ennek a védősorban talán a legnagyobb idei nyertese eddig Jules Koundé:

A 25 éves francia, aki pechjére a válogatottban és a Barçában is jobbhátvédet játszik az általa preferált belső védő poszt helyett, most harmadik idényében végre stabilan klasszis teljesítményt tud nyújtani. Amellett, hogy képes magasan fellépni (lásd a fellépéseit a szétszedett Girona legérdekesebb játékosára, Miguel Gutiérrezre) és persze a mélységet védeni, a támadásokat is támogatja: remek alákerüléseivel és Yamallal való kapcsolatával veszélyt jelent elöl is, hiszen idén már gólja és gólpassza, valamint tíz lövéskialakítása is van, például a Girona elleni gólpassza Olmónak.

Igencsak gondban lennénk, ha eddig idén házon belül a Barçánál ki kéne osztani egy legtöbbet fejlődött játékos díjat – előre szólok, hogy Lamine Yamalra nem ér voksolni –, hiszen a fiatalok, Cubarsí vagy Koundé mellett ott van a felépülő Balde, vagy a tulajdonképpen már majdnem szaúdi ligába igazoló Raphinha, aki hirtelen a Barça egyik legizgalmasabb játékosa lett.

És végül, de nem utolsósorban ne menjünk el Flick kedvence, Robert Lewandowski mellett. A lengyel világklasszistól a Bundesligát követők a 30–40 bajnoki gólt szokták meg, a Barça-drukkerek viszont a 19-et és a 23-at, amit az elmúlt két idényében összeszenvedett. Talán néha Xavi is joggal cserélte le a meccsenkénti 1,2–1,5 gólos átlagát ennek a felére lerontó 36 éves Lewát, sőt, a hírek szerint el is akarta passzolni valahová. No nem mintha Flick nem cserélné le, de a kettejük remek kapcsolata (bayernes évek, közös ügynök Pini Zahavi személyében) és ennek tervszerűsége, valamint új vezérszerepe mind-mind olyan döntések, amiket Flick meg tud húzni, és amiket Xavi nem tudott.

III. A spanyol válogatott újra a Barçára épül

Talán kevésbé meglepő a legkésőbb a spanyol Eb-győzelem óta ismertebb egyéniségek és világklasszisok – Pedri, Olmo, Yamal – gondtalan beilleszkedése a Flick-kirakóba. Előbbi kettőt igazából csak a sérülékenységük (és ugye az ezt kiváltó meccstúlterheltség) állíthatja meg, utóbbit – az egyetemes, de legalábbis a spanyol futball nevében – nagyon reméljük, hogy semmi.

Ahogy a Barcelona egyik legkiválóbb szakértője, Albert Blaya Sensat nagyszerű cikkében írja: „Lamine Yamal gyanúban született. Mint minden La Masia ifjúsági játékosnál, nála is az első a történet. Ahelyett, hogy elemeznék a játékost, és kivetítenék a lehetőségeit, kívülről méltatlan kétségekre ítélik egy részleges vizsgálatban. Mert amit keresnek, az a kudarc, a hiány, amit az egésznek kell venni. És Lamine-ról, aki anomáliaként jelent meg, azt kezdték mondani, hogy hiányzik a gól a játékából. Meg akartak tőle tagadni valamit, ami már megvolt neki, csak még nem tudta azt folyamatossággal kifejezni. Pedig olyan rövid idő alatt olyan sok lépcsőfokot égetett meg, és olyan gyorsan emelkedett, hogy miközben egyesek továbbra is hisznek az előítéleteiknek, a fiú de facto már a világ egyik legjobb labdarúgója.”

Azt, hogy mindez miképp mutat ideális esetben, legutóbb a tavalyi meglepetéscsapat Girona elleni 4–1-es vagy a Valladolid elleni 7–0-s meccsen lehetett látni:

Nyilván a szezon komolyabb része a héten kezdődött új Bajnokok Ligájával (ahol az első meccsükön egy nagy kapushiba után 2-1-re kikaptak Monacóban), illetve az október 23–27 közötti Bayern München és Real Madrid elleni meccsekkel indul be igazán. Az eddigi bombaforma alapján az addigi találkozók, még ha a Villarreal meglepően jól is kezdett, nem tűnnek megoldhatatlan feladatnak, és egyelőre Hansi Flick és a Barcelona kapcsolata álomszerűen indul.