Kis pénz, nagy foci: egy 100 ezer fős spanyol város csapata játssza idén Európa leglátványosabb futballját

Noha ők lőtték a negyedik legtöbb gólt a spanyol első ligában és május elején még holtversenyben a hetedik helyen álltak, a Girona tavalyi szezonját kevesen vették észre. Hogy mennyire alacsonyak voltak az elvárások és milyen kevesen hittek bennük, arról maga Sid Lowe, a spanyol futball egyik legjobb angol nyelvű szakírója így írt a Guardianen:

„A céljuk ebben a szezonban csak a túlélés lehet, mondták. Tavaly a 10. helyen végeztek, 39 ponttal lemaradva az élmezőnytől, és túlszárnyalták magukat. Aztán a középpályájuk központi figurája, Oriol Romeu a Barcelonához ment 3,5 millió euróért. »Nem tesznek nekünk szívességet« – mondta a klubtulajdonos. Elvesztették a legjobb góllövőjüket, Taty Castellanost; a legjobb szélsőjüket, Rodrigo Riquelmét; és a középső védőjüket, Santi Buenót. Mindhárman a 38 bajnoki mérkőzésből legalább 33-at játszottak az elmúlt szezonban. Hat játékos érkezett, kettő kölcsönbe, egy pedig ingyen, alig több mint 15 millió euróért, a fizetési limitjüket 51,98 millió euróban határozták meg. Hasonlítsuk ezt össze a Real Madrid 727,45 millió eurójával.”

Ehhez képest minden futballkedvelő felkapta a fejét, a hétvégi, Real elleni meccs előtt a top 5 ligát összevetve a kis katalán csapat gólok (18) és szerzett pontok (19) tekintetében is a legnagyobbak mellett feszített, sőt, a hetedik forduló után, Real elleni összecsapás előtt vezették is a spanyol bajnokságot. Mit tudhat a pályán Míchel edző legénysége, honnan ez a sok gól, milyen a játékuk és meddig tarthat a Girona csodája?

Míchel, a feljutási szakember

Először is emeljük ki a vezetőedzőt, az 1975-ös, madridi születésű Miguel Ángel Sánchez Muñoz alias Míchelt. Nem összetévesztendő az azonos nevű, korábbi 66 szoros válogatott szélsővel, noha a vallecasi Míchel is szélső középpályás volt, és 20 éves játékospályafutásának 359 meccséből 313-at a Rayónál töltött el. 2012-ben egyből az akadémián kezdett dolgozni.

2017-ben a 27. fordulóban a másodosztály 19. helyezettjeként vette át a vallecasi csapatot, amit aztán a 12. helyig vitt, majd a következő évben a Raul de Tomas, Fran Beltrán, Santi Comesaña-féle csapattal megnyerte a másodosztályt, a csapat történelme során először. Márciusban egy hétmeccses vereségi sorozat után elbocsátották, így a következő szezonban már a Huescát juttatta fel az élvonalba.

Sikerélménye ezután itt sem sok volt, januári kirúgásakor a csapata 18 meccs után 1 győzelemmel és 12 ponttal állt. Ezek után, nyáron vette át a Gironát. Az újabb feljutás egészen izgalmasra sikeredett, hiszen a hatodik helyről és négy sikertelen playoff után először jutottak ily módon fel, összességében a harmadik élvonalbeli szezonjukat megkezdve. Megtámogatva a City group által kölcsönvett (Castellanos, Couto) vagy finanszírozott (Oriol Romeu, Miguel Gutiérrez) játékosokkal, látványos támadófutballal a liga egyik meglepetéscsapatát rakta össze Míchel.

Az idény fénypontja a Castellanos négy góljával megnyert Real elleni meccs volt. Talán az utolsó négy meccsen szerzett egy pont miatt elmaradt európai kupaindulás miatt maradtak ekkor a radar alatt, noha a távozók mellé a Manchester City-csoporttól egy igazi box to box középpályás, Yangel Herrera és egy hipertehetséges szélső, Sávio is érkezett. A visszatérő Portu mellé pedig az ukrán ligában és a Konferencia Ligában 37 meccsen 29 gólt lövő Artem Dovbik jött a támadósorba. Hátul pedig az Ajaxszal horroridényt produkáló, majd Münchenben sem sok szerepet kapó veterán progresszív passzgép Daley Blind és a Barçából kölcsönvett Eric García is komoly erősítés. A csapat nyári játékosmozgása, az érkezők és távozók itt böngészhető.

„Edzőként mindig is az volt az elképzelésem, hogy igazi vezér legyek, de az első osztályban ez néha nehezebb. Amit teszek, az az, hogy úgy alakítom a helyzeteket, hogy a játékosom ne kerüljön kellemetlen helyzetbe. Ha a dominanciáról beszélünk, és a játékos mély blokkhelyzetben találja magát, akkor nem szabad, hogy kényelmetlenül érezze magát, ha nincsenek meg az eszközei, mert így nem tudja kihozni a legjobbját. Mindig próbálunk dominánsak lenni, de megértjük, hogy néha elő kell hoznunk a másik verziónkat, egy olyan csapatét, amelyik agresszívan védekezik, amelyik irányítja a párharcokat, és amelyik mély blokkban játszik. Amit nem szeretünk, de néha előfordul. Az első osztályban érezhető ez a nehézség.” – mondta egy interjúban.

Nézzük is meg, miképpen fest mindez a pályán, az eddigi meccseket, és külön a Real elleni 3-0-s vereséget elemezve.

Az Opta adatai alapján Stílusban a lassabban és sokat passzolva játszó csapatok közé tartozik a Girona, kicsit a Real Sociedadra hasonlít. Ezeknek a passzoknak azonban nagyon is tudatos céljuk van: megtalálni és kihasználni azokat a területeket, amiket az ellenfél nem tud levédekezni.

Mindenképp kiemelendő a hangsúly, amit az építkezésre fektetnek, a variációk és a bátorság amivel Míchel csapata ezt mindenki ellen igyekszik megvalósítani.

Paulo Gazzaniga kapus csatlakozott a 3-1-3-3 felálláshoz az első vonalban a Villarreal ellen, de hatalmas szerepe van a meginduló védőnek (Eric Garcia vagy adott esetben a befelé játszó szélső védők), míg baloldalon Daley Blind lassan több mint tíz éve megszokott mélységi passzjátéka uralkodik. Akár direkt módon Sávióhoz, akár felívelve Dovbikra (vagy Stuanira) vagy belőve területbe, jó látni a holland futball kiválóságának visszatérését.

Szintén pozitív csalódás Aleix García mélységi játéka (Oriol Romeuhelyén), nyomástűrése, taktikai intelligenciája és sokoldalúsága miatt szinte kiszámíthatatlan a Girona építkezése, és még az abszolút elit csapatok ellen is képesek állandó jelleggel kihozni a labdát és támadásokat építeni.

Kiváló példája az említett játékosfejlesztés-központúságnak, amit Míchel képvisel, az, ahogyan a szélsővédőit használja. Noha ez az utóbbi 6-8 év egyik legjellegzetesebb (Guardiolától eredő) taktikai trendje Philipp Lahmtól Olekszandr Zincsenkóig, Míchel remekül használja ki, hogy a jobbhátvéd Arnau Martínez a Barcelona-akadémia La Masia, míg a bal oldalon Miguel Gutiérrez a Real Madrid-os La Fábrica akadémiáján középpályásként nevelkedett.

Míchel jól adaptálta a trendet a csapatához (Blind és Eric Garcia valamint Aleíx García mellé nagyon illenek), és vállalja az ezzel járó kockázatokat, labdavesztésekből fakadó azonnali gólhelyzeteket, így végső soron nagyobb a hozama ennek a taktikai elemnek. Kiváltképp a 22 éves volt madridi Gutiérrez az, aki eminensen tűri a nyomást és talán az egész csapat legmeghatározóbb játékosa, a 19 éves Sávio mellett.

Ő lesz a következő nagy brazil szélső?

Sávio vagy Savinho, azaz Sávio Moreira de Oliveira 13 éves kora óta korosztálya egyik legnagyobb tehetsége. Alig 16 évesen mutatkozott be Minas Gerais állam legendás Clube Atlético Mineiro csapatában, ahol 60 millió eurós kivásárlási záradékot tartalmazó szerződést írt alá. Ehhez képest 6+6,5 millióért, meglehetősen diszkont áron írt alá az akkor még másodosztályú francia fiókcsapat Troyes-hoz, majd adták kölcsön rögtön a PSV-hez. 18 évesen, első európai évében Xavi Simons és Cody Gakpo mellett nem sok esélye volt, de a Ruud van Nistelrooy alatt széteső eindhovenieknél semmi sem volt ideális. Miután Rodrigo Riquelmének tavalyi gironai kölcsönszezonja elég volt ahhoz, hogy az Atlético Madrid visszahívja, a katalánoknak kellett egy szélső, így a City-csoport ismét nagyon megsegítette őket.

Sávio a CAM-nél és a PSV-ben is jobbszélsőt játszott, a Gironában azonban inkább a baloldalon szerepel, hiszen Viktor Cihankov vérbeli tükörszélső, aki a félterületben is otthon van. Ezzel szemben a 19 éves brazil alapvetően a vonal mellett érzi jól magát és legtöbbször kifelé cselez, inkább előkészítőként, ami ideálisnak tűnik, lévén, hogy Brazíliában nem volt különösebben eredményes, és a befejezésein is bőven van mit csiszolni.

Alapvetően ő egy nagy volumenű előkészítő és labdafelvevő (Blind előszeretettel passzol neki, miután Miguel Gutiérrez belép középre), emellett hihetetlen lendülettel képes az átmenetekben a labdát előrevinni. Nem hátrány persze, ha van célpontja a beadásainak, és Míchel csapatának átgondoltságát mutatja, hogy Dovbik vagy Stuani, de a beérkező Yangel Herrera is alapvetően a boxba beérkezve érzik jól magukat. Pont a Real ellen igazából idén először nem ment Sáviónak, csak egy jó csele volt, 78 perc alatt egy lövéshez járult hozzá, de amúgy a progresszív labdacipelésben, a megkísérelt és a sikeres cselek tekintetében is a top tízben van európai szinten.

A Girona azonban más módon is képes veszélyt kreálni, elég csak az említett szélsővédőkre, vagy Aleíx Garcia elképesztő 61 progresszív passzára gondolni. Emellett Cihankov vagy a rutinos Portu és Yan Couto képesek akár a padról csereként beállva tíz perc alatt megfordítani a meccset, mint pl. a Villarreal ellen.

Ennyi erősség után nézzünk egy-két gyenge pontot a Girona játékában, szemléltetve a hétvégi 0-3-mal a Real Madrid ellen.

Mit csináltak a labda és a Real ellen?

Míchel kezei alatt a Girona igyekszik szituatíve magasan letámadni. Nagyjából átlagban a 11. passzonkénti közbeavatkozással (PPDA) a mezőny aljában tanyáznak ebben a statisztikában, de főleg gyengébb ellenfelek ellen képesek hatékonyan labdát szerezni és gólt lőni.

Ugyanakkor, mind a Sociedad, mind a Villarreal elleni első 25 perc jól mutatta, hogy egy labdabiztos és szélesen játszó ellenfél milyen könnyen tudja a Girona középpályáját szétszakítani és a védekezésbe való átmeneteknél a védtelenségét kihasználni. Emiatt sokszor kényszerülnek 4-1-4-1-es mély blokkba, ami azért sem ideális, mert a box védekezésük (ennyi támadó szellemű védővel) átlag alatti.

Azért a fenti stílusjegyek és néhány ellenfélspecifikus ötlet miatt a Girona az első 20 percben dominált. A Real ellen is. A hazaiak két komoly lehetőséget (Herrera, Cihankov) is kialakítottak Joselu vezető gólja előtt:

• Jobbhátvédben a szélességet tartó, igazi labdacipelő és jól cselező Couto kezdett a befelé játszó Arnau Martínez helyett, így Bellinghamnek nagyon sokat kellett visszazárnia vele.
• A balszélső Cihankov a félterületben játszott, tulajdonképpen Camavingával szemben. Ebbe a zónába Yangel Herrera és Dovbik is besegítettek beváltásokkal, Kroosnak és Nachónak rengeteg gondja akadt ezekre reagálni.
• A másik oldalon a madridi nevelésű Miguel Gutiérrez a szokásoknak megfelelően tükörbalhátvédet játszott, beindulva a Sávio vonaljátéka által nyitott félterületbe (Carvajalnak nem lehetett egyedül hagynia őt), így Tchouameni és Valverde folyamatosan ki kellett, hogy segítsék Rüdigert.
• Nem csoda, hogy a vendégeknek nem volt emberük felérni a presszinghez (és Kroos pl. erre már régóta nem alkalmas) hiszen 7-8 embert kellett mozgósítani a gironai támadó hatoshoz. A hazaiak így könnyedén kipasszolták Viniciust és a tehetetlen Joselut vagy a falból kiugró Kroost, és vittek végig akciókat pl. Dovbik helyzeténél a 23. percben.
• A madridi szurkolóknak nyilván nem újdonság, hogy Ancelotti alatt ismét, ezen a szinten elképzelés nélküli volt a labda elleni játékuk.

Az más és az eredmény szempontjából jóval lényegesebb kérdés, hogy 1-2 felíveléssel Joselunak, Bellingham és Vinícius gyorstámadásos cipeléseivel, a Diniz-féle relacionalista labdabirtoklással (Kroos diktálta a ritmust), majd Bellingham csodálatos gólpasszával és Tchouameni fejesével aztán gyakorlatilag 3 perc alatt lerendezték a Gironát. A hazaiknak ezt követően Eric García szöglet utáni fejese volt az egyetlen lehetőségük a meccsen, az ötvenedik percben.

Helyszíni szakvélemény

Alberto Bosch jelenleg az ukrán válogatott vezető elemzője és a Ferencváros volt asszitensedzője Szerhij Rebrov szövetségi kapitány mellett. Bosch nemrég Gironában hospitált a csapatnál, és ott volt a Real elleni meccsen is. A spanyol szakember megosztata gondolatait a Telexszel Míchel csapatáról:

„Míchel kiváló edzőnek tűnik, különösen a támadásokat elemezve. Lenyűgözött, hogy mennyi lehetőségük van a felépítésben, sokféle megoldást adva a játékosoknak a labdával való előrehaladásra. Jó, ha vannak ilyen variációk, és a játékosok elég okosak ahhoz, hogy gyorsan megértsék a játékot. Míchel kifejezetten sok figyelmet szentel a játékosai állapotára. Számos tényezőt figyelembe véve hoz döntéseket: fáradtság, meccsterheltség, ki van jobb formában. Szintén nagyon fontos az adott meccsekre kidolgozott aprólékos terve, ami mindig az adott ellenfélhez igazodik, de közben a stílusából nem nagyon ad fel. Például amikor a Real Madrid ellen a belsővédő David López visszalépett a másik két belső védő közé. Így egy másfajta hármas védőlánncal kezdett, hiszen Blind és Eric nagyon jól látja a támadás indítását, míg Miguel Gutiérrez jött befelé, mint Arnau a Villarreal ellen, de a jobb oldalon.”

Ancelottiéknak a végén tulajdonképpen minden összejött, a Girona pedig látványosan nem volt szerencsés. Noha a kórházba szállított Portu nem szenvedett súlyos sérülést, a másik szélső Cihankov a hírek szerint egy hónapra kidőlt. Míchel a meccs előtt és után is a realitás talaján maradt:

„Elmondtam a játékosoknak, hogy ennek fájnia kell, és hogy ez logikus. Olyan csapat vagyunk, amely sok mindent jól csinál, de néha még ez sem segít az ilyen szintű ellenfelek ellen. Ma fáradtak voltunk, mert nekimentünk az ellenfélnek, de egyénileg és kollektíven is nagyon jók. Ennek ellenére sok mindent jól csináltunk, és mi egy olyan csapat vagyunk, amelynek minden meccsen küzdenie kell, mert zsinórban harmadik szezonban is a Primera-ban kell maradnunk.”

Nos, ez így BL-helyen állva kicsit költői álszerénységnek is tűnhet.