Elképzelés nélküli helyettesítő tanár – a német futballkapitány bukásának háttere

„»Ő volt már minden: Játékos, edző, sportigazgató. Mindent megnyert: világbajnokságot, minden bajnoki címet a Bayern Münchennél, egészen a Bajnokok Ligájáig és a klubvilágbajnokságig. Egyéni díjakat is nyert: az év edzője, Európa legjobb edzője. És az embert még mindig Hansinak hívják. Nem lenne a tisztelet jele, ha Hans-Dieternek vagy Hansnak szólítanák? Németországban a papagájokat hívják Hansinak – ahogy a kutyákat is Bellónak. Hansi volt a neve a hatvanas évekbeli betyárfilmek színészének. A Hansi egy név a múltból. De nem, ő Hansi akar lenni. A privát email címében is Hansi szerepel. Vezetett vállalkozást, amely a nevét viselte: ‘Hansi Flick Sport und Freizeit’. Nem ‘Hans-Dieter Flick Sport und Freizeit’. Csak akkor hívom Hans-Dieternek, ha bosszantani akarom« – árulja el Dag Heydecker, a korábbi német szövetségi kapitány egyik legjobb barátja.

»Mindkét nagyapámat Hansnak hívták, apám is Hans volt, és neki volt az a szuper ötlete, hogy Hans-Dieternek hívjon. A Hansi teljesen rendben van, a játékosok így ismernek, én teljesen lazán veszem a dolgot« – mondja Hansi Flick.”

Günter Klein, a Münchner Merkur újságírójának kiváló monográfiájának nyitó sorai ezek, az ismeretlen ismerős Hansi Flickről, a német futballválogatottól váratlanul, történelmi bukásnak tekinthető eredménysor után kirúgott kapitányról (persze még a kirúgás előttről). De kicsoda ő valójában Flick, és mi állt a kirúgása hátterében? Erre keressük a választ a szövetségi kapitány karrierjét testközelből végigkövető német kollégák segítségével.

Kicsoda Hansi Flick?

A német futballtörténelem első menesztett kapitánya. Egy igazi szövetségi ember, aki a Bayern Münchennél valaha ígéretesnek induló karrierjét sérülések miatt már 28 évesen befejezte és az edzői szolgálatra tette fel az életét. A német futball a 2000-es évek közepén elindított, Raphael Honigstein által megénekelt felemelkedését Flick állomáshelyein és tevékenységein keresztül lehetett végigkövetni: Hoffenheimtől a Red Bull Salzburg gyors érintésén át a német válogatottig, ahol Joachim Löw segítője volt.

A világbajnoki cím egyik meg nem énekelt hőseként (csapatösszetartás, személyes kapcsolatok, pontrúgások) maradt előbb 2017-ig a szövetség kötelékében, majd a Hoffenheimnél húzott le egy évet a 2017-18-as szezonban segítőként. Utána már a Bayern Münchennél, Niko Kovač asszisztenseként dolgozott, ahol egy elveszett szezonból – a frankfurti 1-5-ös vereség és tíz lejátszott meccs után a Schalke és Freiburg csapataival voltak holtversenyben negyedikek, a szezon végén viszont 13 pont előnnyel nyertek újabb salátástálat – egy 6 trófeát hozó, földöntúli naptári évet produkált: veretlenül nyerték meg a Bajnokok Ligáját (ekkor volt 8-2-es Barcelona elleni meccs), Budapesten hódították el az európai Szuperkupát, Julian Nagelsmannt és Jürgen Kloppot előzve Flick lett az év edzője az UEFA-nál, az évet pedig a 2020-as klubvilágbajnoki címmel koronázták meg.

Mire Flick 2021 áprilisában bejelentette, hogy adott esetben szívesen elvállalná az Európa-bajnokság után Löw posztját a német kispadon, kis híján több kupát nyert (7) alig másfél év alatt, mint ahány meccset elvesztett (8). A mérlege egészen félelmetes volt a Bayernnél: 86 meccsből 70-et nyert meg, meccsenként átlagosan 2,5 pontot és 3 gólt szerezve. A későn megtalált siker szinte népmesei volt, noha alaposan megdolgozott érte.

A válogatottbeli kezdés is mesébe illően alakult, főleg a csalódást jelentő 2018-as, már a csoportkörben kiesést hozó vb-szereplés, illetve a 2021-ben rendezett, nyolcaddöntős kiesést jelentő Európa-bajnokság után. Flick úgy nyerte meg az első nyolc meccsét a német válogatottal, hogy 31-2-es gólkülönbséget produkáltak – igaz, nem különösebben erős ellenfelek ellen. Mindenesetre elkezdték az utat az akkor még majdnem 3 évre levő hazai rendezésű Eb felé,

Flick pedig olyat tudott, amit addigra már Löw régóta nem: hitet adni.

Kevesen gondolták, hogy ez volt a maximum, hiszen a következő 17 meccséből csak négyet tudott megnyerni a német válogatott – Omán, Peru és Costa Rica mellett az Európa-bajnoki cím után kísérletező és teljesen kicserélődött olasz csapatot verték 5-2-re 2022 nyarán a Nemzetek Ligájában.

A gondokat mi is láthattuk a magyar válogatott ellen játszott két meccsen, de akkor még a balszerencse, az angolokkal, olaszokkal megterhelt erős csoport, meg az, hogy a Nemzetek Ligája annyira nem számít, még elfogadható volt kifogásnak. Sőt, talán még a kínos vb-kiesés is idetartozik – nehéz olyan csoportmeccset találni, ahol nem Joshua Kimmichék voltak a jobbak, de a milliméterek és Japán megdöntötte az ismert Lineker-axiómát, miszerint a végén mindig a németek…

Az azóta a katari vb-n látott német szereplésről szóló, épp a múlt héten megjelent All or Nothing: Germany dokumentumfilm-sorozat szinte kifogyhatatlan forrása lett a futball-Twitter mémgyárosainak:

A sorozat a követhetetlen libáktól a folyamatos későkig (Armel Bella-Kotchap és Julian Brandt), a fókuszálatlanságtól Kimmich dominanciáján át a One Love kapitányi szalag teszetoszaságáig egy meglehetősen szétesett és hitehagyott csapatot mutat be, ahol Flick egy helyettesítő tanár tehetetlenségével próbál rendet tartani és vezetni. Az egészben talán egyedül Niclas Füllkrug, az akkor még a Werder Brement erősítő csatár az egyetlen pozitívum.

Az eredményt, vagyis Flick kirúgását persze ismerjük, de fontos adalék azért, hogy a vb óta a legutóbbi öt meccsből négyet elvesztő kapitány idén szeptemberre lényegében ultimátumot kapott. A Japán elleni háromgólos hazai vereség pedig a végállomást jelentette. A miértekről és az idáig vezető folyamatokról először Constantin Ecknert, az ESPN, BBC, Times és Spielverlagerung szakértőjét kérdeztem.

Miért nem működött Flickkel a válogatott, és mi vezetett idáig?

Flick valóban észszerű kinevezés volt, de a válogatottnak nem csak egy jó öltözőmenedzserre volt szüksége, hanem olyasvalakire, aki képes egy igazi újjáépítést végrehajtani. Flick nem tűnik olyan típusú edzőnek, aki felforgatja a dolgokat és drasztikus döntéseket hoz. A Bayernnél sem így tett, amikor átvette Niko Kovač helyét. Sikeres inkább amiatt volt, hogy kisebb, de hatékony változtatásokat hajtott végre. A válogatott 2021-ben pedig sokkal mélyebben volt, mint a Bayern két évvel korábban.

Flick megváltozott volna kapitányként?

A Bayern játékosai szerették őt, mert nagy szabadságot adott nekik, és alapvetően magukra hagyta őket. De lehet, hogy ezzel időnként túl kényelmessé tette számukra a munkát, mert a mostani generáció hajlamos azt gondolni, hogy ők nagyon okosak, és nincs szükségük sok útmutatásra. Egy bizonyos ponton túl viszont már nem tudott kapcsolatot teremteni a csapattal.

De ez talán azzal is összefügghet, hogy a válogatottnál és körülötte is elég furcsa lett a légkör. Nem úgy tűnik, mintha a német mez viselése különösebben büszkévé tenné a játékosok egy részét. Ez visszavezethető a marketingben bekövetkezett változásokra, a csapat Die Mannschaftként való címkézésére és az új rajongás kialakulására. Alig van már valaki, aki harcol a válogatottért. A csapat létesítményeiben és a lelátókon is a jó hangulatról szól minden, bár ez különösen csak akkor válik problematikussá, ha az eredmények ennyire rosszak.

Milyen hibákat követett el Hansi Flick?

Szokásává tette, hogy a válogatott meccseken taktikai formációkat váltogatott. Folyamatosan változtatta a játékosállományt, például Niklas Sülét a nyári meccseken mellőzte, majd szeptemberben kezdővé tette. Olyan játékosokat is kipróbált szokatlan szerepkörökben, mint İlkay Gündoğant a balszélen, mintha folyamatosan kétségbeesetten keresne megoldásokat. Soha nem volt az az érzésem, hogy Flick pontosan tudja, hogyan kell Németországot hatékony labdabirtokló csapattá tenni…

Még közelebbről követte Flick munkásságát Sebastian Wessling, aki majdnem 2 évig a Westdeutsche Allgemeine Zeitungnak tudósított a válogatottról, különböző helyszínekről. Át is adjuk neki a szót:

„Végül is Flick alatt a fejlődés sportszakmailag katasztrofális volt. Senki sem emlékszik rá, de az első 8 meccsén zsinórban szerzett győzelmek rekordját állította fel, azóta viszont csak lefelé mentünk a lejtőn. Még a vb előtt, a Magyarország elleni meccsek sem voltak túl jók, Omán pedig – az egész utazással együtt – katasztrófa volt. A menetrend miatt csak egy hetük volt a felkészülésre, és azt választották, hogy Ománban töltsék ezt a hetet?

Aztán a vb-n Flick taktikai hibákat is elkövetett: lecserélte a Japán elleni meccs addigi legjobbját, İlkay Gündoğant, aki helyett Leon Goretzka állt be, csak azért, mert Goretzkának is akart tapasztalatot adni. Mintha szét akarta volna osztani a játékperceket úgy, hogy minden középpályásának örömöt szerezzen és elkerülje a nehéz személyi döntéseket. De mint láttuk, ez visszafelé sült el a Japán elleni meccsen.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy azon a meccsen a németek elég szerencsétlenek voltak, utána Spanyolország ellen vitathatatlanul jobbak voltak, majd Costa Ricát szétzúzták. A végén a legnagyobb pech az volt, hogy Japán legyőzte Spanyolországot, ami a német kieséshez vezetett. De még ha igazat is adunk nekik – miszerint pechesek voltak a vb-n –, onnantól kezdve vitathatatlanul romlott a helyzet, minden egyes meccs rosszabb volt, mint az előző. A csapat szétesett és ezt a minap, a Japán elleni barátságos meccs második félidejében is lehetett látni: nem egy egységes csapat volt kint a pályán. Mintha nem akartak volna nyerni, mintha nem is érdekelte volna őket a meccs.

Így a végén már senki sem volt meggyőződve arról, hogy Hansi Flick az az ember, aki ezt meg tudja fordítani. Ráadásul soha nem lehetett érezni, mit akar, és nem igazán tudta megmagyarázni, mi is volna a terv. Nem igazán tudta megmagyarázni, hogy miért teljesített alul a csapat, csak ugyanazokat a mondatokat ismételgette: hogy meg van győződve a saját útjának helyességéről, hogy ő a megfelelő ember a csapat élén, hogy a felkészülés remekül sikerült. De talán nem volt elég kommunikációs képessége ahhoz, hogy ezeket az elképzeléseket közvetítse, vagy talán ezek az elképzelések egyszerűen nem voltak olyan nagyszerűek.

Tulajdonképpen a két év alatt, amíg Bundestrainer volt, sosem sikerült igazán átadnia az elképzeléseit arról, hová akarta vezetni a csapatot. Nem tudta elérni, hogy a csapat viselje az ő Handschrift-jét (kézjegyét, szignóját, a szerk.), ahogy németül hívják, vagy kidolgozni valamiféle meccstervet arról, hogy az edző milyen játékot szeretne. Így végül is teljesen logikus volt, hogy véget vetettek a Flickkel közös munkának, mert nem maradt remény arra, hogy 9 hónappal a németországi Európa-bajnokság előtt – ami mondanom sem kell, a német szövetség számára egy rendkívül fontos esemény – megfordítja a dolgokat. Ez nem csak sportszakmai okokból, hanem pénzügyileg is fontos, hiszen a szövetségnek szüksége van a pénzre, amit az Eb-n való szerepléssel keresnek, és mivel néhány nagy szponzori szerződés megújítás előtt áll, a sikerre is szükségük van, méghozzá gyorsan! Tehát Flickkel kapcsolatban egyszerűen nem volt reményük arra, hogy megtörténik a nagy változás.

Ő maga is – ezt a világbajnokságon vettem észre – megváltozott, kezdett ideges lenni és gyakran rossz hangulatba került, így nekünk újságíróknak sem volt olyan jó partner. A rosszkedvűsége miatt már a vb-n is gyakran kapta fel a vizet, és ez azután is folytatódott, olyannyira, hogy Flick körül már egyáltalán nem volt jó a hangulat. És ahogy a dokumentumfilmből is kiderült, a csapaton belül ugyancsak nehezen tudta megvalósítani az elképzeléseit, többé-kevésbé tehetetlen volt. ”

Mi volt a különbség a Bayernnél annyira sikeres Hansi Flick és a válogatottnál leszereplő kapitány között?

A kérdésre nem olyan könnyű válaszolni, sokat gondolkodtam rajta. A feladatok alapvetően különböznek – ez nyilvánvalónak tűnik, de szerintem ezt még Flick sem látta igazán az elején. Klubedzőként állandóan a csapat körül vagy, de válogatott edzőként 2-3 hónap alatt csak nagyjából 2 hetet láthatod a játékosokat, tehát nem sok időd van a srácokkal dolgozni. Ám Flick legnagyobb erőssége még klubedzőként is ez a közeli hozzáférés volt. Mindenki iránt empatikus volt, jól tudott csapatot építeni – de ehhez egy kulcsfontosságú elemre van szükség, ami nem más, mint az idő. Idő, amit a játékosokkal tölthetsz, és nem csak néha „odaküldik őket a klubok” hozzád.

Tehát a Bayern-edzőként szerzett erősségeit nem igazán tudta (a poszt adottságai miatt nem is lehetett) felhasználni úgy, ahogy erre szövetségi kapitányként szüksége lett volna. Nem volt igazán jó abban sem, hogy valamiféle egységes látásmódot dolgozzon ki a csapat számára – ami egy edzőként nagyon is szükséges, mert sokkal koncepciózusabban kell dolgozni – és talán nem ez volt a legnagyobb erőssége. Szóval ez lehet az egyik oka annak, hogy nem működött.

A Bayernnél is az volt az előnye, hogy azt a Niko Kovačot követte, akinek a távozását üdvözölték a játékosok. Olyan volt, mint egy kollektív megkönnyebbült sóhaj a csapat részéről és Flick ezt ki is használta. Ráadásul Kovač alatt nagyon defenzíven kellett játszania a Bayernnek, holott ez alapvetően nem az, amit a csapat szeretne, ők támadni akarnak, és mivel Flick ezt lehetővé tette számukra, imádtak alatta játszani. Ideális konstelláció volt számára, hogy Kovač után érkezett és megvalósította az elképzeléseit, amit a játékosok követtek.

A válogatott szintjén a dolgok mindig bonyolultabbak, és még sokkal nagyobb feladat, mint a Bayern edzőjének lenni – ezt szerintem Flick talán alábecsülte. Például abban, hogy nem látta, mekkora súlya volt minden egyes szavának – és ehhez a szerephez kellett volna alkalmazkodnia, ami nem mindig sikerült.

Végszóként a Flick-szakértő Günter Klein egy, a menesztés után a Deutschlandfunknak adott interjúban így válaszolt arra a kérdésre, hogy

Megváltozott-e Flick az általa ismert, 9 évvel korábban a világbajnok csapat asszisztenséhez képest?

Günter Klein: „Álommunka volt számára, hogy szövetségi kapitány legyen. A karrierje egy fantasztikus, rég várt lendületet kapott. Embersége és kemény munkája által megbízható asszisztensből komoly vezetőedzővé vált. Mintha ez egyfajta megerősítést, személyiségének markánssá válását eredményezte volna. Igyekezett egyfajta jellemet, karaktert kialakítani, kontúrokat kapni. Megszólalt politikai ügyekben, könyvet írt – meglehetős részletességgel tárgyalva a felesége betegségét. Vagyis több akart lenni, mint a jó Hansi.

És most valahogy el kell indulnia a jelentéktelenségbe visszavezető úton.”

Németországnak és a német szövetségnek kilenc hónappal a hazai Eb előtt viszont egyelőre valahogy a jelentéktelenségbe való süllyedés ellen kell küzdenie, például a hihetetlen vb-győzelmet arató kosárválogatottal szemben.

Ezt kedd este meg is kezdték a legutóbbi vb-n döntős franciákkal szemben, ahol a válogatott mellé januárban sportigazgatóként beszálló Rudi Völler, a pár hete utánpótlás-igazgatónak kinevezett Hannes Wolf, valamint az Unterhachingtól kiszálló Sandro Wagner vezette őket – 2-1-es győzelemre. Közben pedig gőzerővel megy a kapitánykeresés.