Roppant kellemetlen, de nem verhetetlen első Eb-ellenfelünk, Svájc

Szombaton a magyar fociválogatott is elkezdi szereplését a németországi Európa-bajnokságon. Bármi lesz is, az út, amin a csapat idáig elért, tiszteletre méltó: csoportelsőség és ezalatt 14 meccsesre nyújtott (később Írország ellen véget ért) veretlenségi sorozat. A szövetségi kapitány, Marco Rossi szerint már van veszítenivalónk, a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik szerint nincs. Mindkét vélemény igaz, minden gólnak örülni fogunk, de jó lenne pontnak, győzelemnek is.

Sorrendben harmadszor

A 2016-os és 2021-es Európa-bajnokságra is úgy jutott ki a magyar csapat, hogy az utolsó lehetőséget ragadta meg a részvételre, most viszont az elsők közt ért el a tornára. 2016-ban egy győzelemmel és két döntetlennel csoportelső lett az Eb-n Magyarország, az akkori válogatott viszonyítási pontot jelent azóta is, mert a sokszor megtépázott játékosok egészen más oldalukat mutatták meg. Három éve két döntetlennel és egy vereséggel búcsúzott a csapat, de Münchenben közel állt a szenzációhoz, a németek legyőzéséhez, egyúttal a továbbjutáshoz. 2016-ban átérezhettük, milyen felemelő egy jó rajt, mekkora biztonságot képes adni három pont az elején. 2021-ben azzal szembesültünk az Eb után, hogy egy vereség után is van esély, és talpra lehet állni.

Az előző két Eb-szerepléshez képest fontos előrelépés, hogy egy klasszikus vezérrel vág neki a csapat. Szoboszlai Dominik bármelyik rivális válogatottjába beférne, és még örülnének is nemcsak a képességének, hanem a társaira gyakorolt hatásának is. A beszédeit Marco Rossi is lefordíttatja, ahogy interjúnkban elmondta. 2016-ban Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs jó képességű játékosok voltak ugyan, de nem álltak Szoboszlai szintjén.

A válogatottban pillanatnyilag nyolc topligás játékos van, ami rekord, hatan várhatóan ott is lesznek a kölni stadionban szombaton. Marco Rossi úgy vezényelt le egy generáció- és szerkezetváltást – három védő mellett három támadó szellemű játékos van a pályán –, hogy az eredményesség nemhogy elmaradt, hanem azt még növelni is tudta. Mindeközben nézhető és élvezhető a focink, vannak begyakorolt akciók, az esetlegesség visszaszorult.

Általános vélekedés, hogy a csapat még így is felülteljesíti azt a szintet, ami elvárható lenne tőle. Eddig sokszor kutattuk a valós tudását, a valós helyünket, most egészen konkrét visszajelzést kapunk június 23. vasárnap estére, a skótok elleni, utolsó csoportmeccs végére. Most azonban még foglalkozzunk a szombattal.

Kellemetlen ellenfél, de vannak gondjai

Ha létezik kellemetlen ellenfél elsőre, akkor az épp a svájci csapat. Az ereje semmiképpen sem negyedik kalapos, mint ahonnan sorsolták még decemberben. Már csak azért sem, mert az előző két Eb-n a csoportkörben egyszer kaptak ki, és ők megverték az íreket márciusban Dublinban, akiktől mi ugyanott kikaptunk júniusban. Ha ezt a sorozatot épp a magyar csapat zárná le, az csak növelné a győzelem értékét. A svájci csapat tele van tapasztalt, jó kvalitású játékosokkal. A 32 éves Granit Xhaka az egész Bundesliga-szezonban veretlen maradt a Leverkusennel, egyedül az Európa-liga döntőjében kaptak ki.

Az ő fiatalon nagy sikert elérő, U17-es világbajnoki címet szerző, az országban csak aranygenerációnak nevezett korosztályának ez az utolsó esélye, hogy a felnőttek közt is kiemelkedjen. Xhaka mellett Ricardo Rodriguez is ott állt akkor a dobogó tetején. Velük egyidős Xherdan Shaqiri is, de ő nem volt ott a tornán. 2021-ben, miután a vb-címvédő franciákat búcsúztatták, hajszál választotta el őket attól, hogy elődöntősök legyenek: a spanyolok jobban rúgták a tizenegyeseket a negyeddöntőben.

Amíg nálunk nem kérdés, hogy Marco Rossi jól végzi a munkáját, Svájcban korántsem ennyire meggyőző Murat Yakin megítélése. Yakin onnan lehet ismerős, hogy a Grasshoppers–Fradi BL-meccsen az ő büntetőjét hárította Hajdu Attila 1995-ben. Edzőként Paulo Sousa lepte meg a Vidivel, de végül a Basel jutott tovább az EL-csoportból.

Yakin eddig nem talált rá arra a játékosra, aki képes lenne Breel Embolo pótlására. A Monaco centere sérülése miatt hónapokra kiesett, és a májusi visszatérése után sincs még top állapotban. Embolo nélkül vérszegényebb a csatársor, Amdouni az egyetlen vérbeli ék. Ő a Burnley-ben elfogadható szezont produkált, de messze nem annyira hatékony a kapu előtt, mint Embolo.

Ezt a helyzetet sokan elemezték, kifejtette markáns véleményét a korábbi svájci válogatott Kubilay Türkyılmaz is, aki egy időben garancia volt a gólra, most pedig újságíró a Blicknél. Levezette, hogy a bajnokságban sok az idegenlégiós, különösen ezen a poszton, a klubok pedig ahelyett, hogy nevelnének egy jó centert, inkább vásárolnak. Hiányolja a koncepciót a játékból, a védekezést stabilnak tartja, de a támadóharmadban sokkal többet várna a játékosoktól. A középpálya elsőrangú (Widmer–Xhaka–Freuler–Ndoye), a gyilkos ösztön viszont hiánycikk a tizenhatoson belül – írta.

A másik téma, ami megosztja a svájciakat, az Xherdan Shaqiri szerepeltetése, vagyis éppen annak hiánya. Eddig Yakin többnyire nem számított rá kezdőként. Shaqiri már nem fiatal, 32 évesen a hetedik nagy tornájára készül, de azt mulatságos felvetésnek gondolta, hogy ne lenne fizikailag olyan állapotban, hogy végigbírjon egy teljes meccset – Yakin márpedig épp ezzel indokolta, hogy a sorozatterhelésben már nem annyira jó az Amerikában légióskodó klasszis. Shaqiri ezzel mintegy üzent is a kapitánynak, hogy ki kellene próbálni őt 90 percen át. Yakin ugyanakkor eddig hajthatatlan volt. A mostani Eb-szereplés a kapitányról is döntést hoz, ezért neki sem mindegy, mit ér el a csapata. A korábbi Union Berlin-edző, a svájci Urs Fischer jelenleg munka nélküli, kézenfekvő megoldás lehet a folytatásra, ha Yakin nem úgy teljesít, hogy marasztalják.

Azt, hogy a svájciak mennyire készülnek a magyarok elleni meccsre, jól jelzi, hogy Király Gábornál is járt egy újságíró Szombathelyen, és Puskás Ferenc nagyságát is méltatták a legutóbbi cikkekben. A szurkolóik messze nem annyira optimisták most, mint három éve vagy 2016-ban.

Magyarországnak persze elsősorban nem a riválissal kell foglalkoznia, hanem önmagával, azzal, hogy egy jó indulás mekkora többletet adhat. Az alapcsapat összeállt, a kapuban várhatóan Gulácsi Péter kap helyet, és a selejtezőkön végig védő Dibusz Dénes roppant szimpatikusan azt mondta egyszer, amikor a kapuskérdés került szóba, őt is elgondolkodtatná, ha edző lenne, hogy ha visszatérne egy ilyen rutinnal rendelkező kapus, akkor nem mellette tenné-e le a garast.

A védelem közepén Willi Orbán helye megingathatatlan, Lang Ádámmal szeret játszani, a másik oldalán feltehetően Dárdai Márton kap lehetőséget. Mivel Nego kisebb sérüléssel bajlódik, a középpálya jobb oldalán Bolla Bendegúz pótolhatja, aki június elsején nyerte meg a svájci kupát a Servette-tel. A középen Nagy Ádám mellett Schäfer András játszik, a bal szélen Kerkez Milos. A támadó hármasban pedig Szoboszlai mellett ott lesz Sallai Roland, elöl pedig Varga Barnabás.

Az összeállításban eddig sem voltak nagy titkok, inkább azt kutatták a riválisok, miért és hogyan képes folyamatosan magas szinten teljesíteni a csapat, mik azok az automatizmusok, amik megteremtik a kohéziót, hogyan gyorsul a labdakihozatal, hogyan válik mintaszerűvé és tervezetté egy-egy támadás felépítése. Szoboszlai nyilván a kulcs, biztosan szívni fogják a vérét, a Bolognában játszó Freuler lehet az, akivel sokat ütközik majd a középpályán, gyaníthatóan ő próbál majd belépni azokba a passzsávokba, amik árulkodók a magyar csapatról az eddigi felvételek alapján.

Az is biztos, hogy Marco Rossi készül valami újdonsággal; nem lehet úgy kimenni egy Eb-re, hogy csak a sablont játssza egy csapat, mert ezen a szinten olykor tíz elemző is figyeli a csapatok játékát. Rossi minden egyes nyilatkozatában kiemelte, hogy a földön kell járni, erre pedig jó példa, hogy az elmúlt két évben több gólt lőttünk meccsenként, mint ahány nagy helyzetünk volt, és kevesebb gólt kaptunk, mint ahány nagy helyzetet kialakított az ellenfél ellenünk. Ez a tétel még akkor is igaz, ha júniusban az írek két helyzetből két gólt lőttek.

Most is egy olyan forgatókönyv a valószínűbb, hogy többet lesz az ellenfélnél a labda, a magyar csatároknak kevesebb lehetőségük lesz a kapu előtt, de ha azokat értékesítik, akkor a svájciak stabilitása kikezdhető. Ahogy Schäfer András mondta valamikor a szezon közepén, minden pillanatát élvezni kell egy ilyen Eb-meccsnek, a kezdő sípszótól a hármasig, és értékelni a lehetőséget, mert ez egy olyan ajándék, amit sok korosztály nem élhetett át a múltban.