Amikor Szalai Ádám felébresztett, kivoltam rá, de legbelül tudtam, igaza van

„Nem hasonlítható az én focitanulásom Szoboszlai Dominikéhoz, Sallai Rolandéhoz, de tény, apám elvégzett egy edzői tanfolyamot, hogy jobban átlássa a játékot, és segíteni tudjon nekem Szombathelyen, ahol felnőttem. Nem érdemes párhuzamot vonni Dominikkel, Rolival, nem is szeretem, ha ezt megteszik. Apám fogtechnikus, anyám fogorvos, nem a fociból érkeztek, a focistákról nem volt túl jó véleményük, de mivel egy idő után azt érezték, hogy ez lesz az utam, mindenben támogattak. Aranyos volt apámtól, hogy így elmélyült a fociban, és végtelenül inspiráló is, mert tudtam, értem teszi. Előfordult, hogy amikor nem is játszottam egy kisebb sérülés miatt, apa vitte el a többieket egy meccsre” – így vallott a kezdetekről a 24-szeres válogatott Schäfer András, amikor Berlinben beszélgettünk vele.

A mentális tűrő- és állóképesség

Schäfer egy kis klubban, a Grundballban nevelkedett. 15 évesen került az MTK-hoz, 2017 áprilisában már be is mutatkozott az élvonalban, a kiesés után a másodosztályban alapemberré vált. Mélyebb gyökeret csak azért nem eresztett a hazai élvonalban, mert 2019. januárban egymillió euróért megvásárolta a Genoa. Egy olasz élvonalbeli ajánlatra nem könnyű nemet mondani, még ha azt azért sejtette is, hogy pokoli nehéz feladata lesz megállni a helyét, nem csak a lépcső nagysága miatt. Az olasz klubok ugyanis általában hatalmas, olykor negyvenfős kerettel dolgoznak. Az a félév rosszul sikerült, a Genoa a következőre kölcsönadta, a Chievónál pedig rögtön a tudomására hozták, mivel csak kölcsönben van, nem fog játszani. Mégsem lett azonban hosszú távra kiható törés a karrierjében.

„Nagyon jó alapot adott Olaszország nekem, hogy a mentális tűrő- és állóképességemet tesztelni tudjam. Mentálisan helyretett az az egy év. Akkor is éreztem legbelül, hogy megerősít, de utólag érzem igazán, mennyire hasznos volt. A mindennapok persze szörnyűek voltak, mert úgy nézett ki minden egyes edzés, hogy megmutatom a Genoa edzőjének, ki vagyok, éreztem is, hogy jó vagyok, de az edzőt nem érdekelte. Amikor nem voltam jó, azt viszont azonnal, kíméletlenül kiemelte. Akkor feltettem magamban a kérdést: minek vagyok én ott? Nem voltam boldog a bőrömben, nem láttam értelmét a csatának.

Anyámat felhívtam többször panaszkodva, 21 éves létemre sok pénzt keresek, de anya, rohadt rosszul érzem magam, hogy nem mutathatom meg, mit tennék a pályán éles helyzetben. Nem éreztem fairnek, hogy ezért pénzt vegyek fel.

Az volt a tanácsa, el kell viselnem, bár megalázó és igazságtalan, ez a fizetségem a helyzetért. Abban, hogy ne essek szét, ekkor is nagy szerepe volt a családomnak. Nem csak a szülőknek, a bátyámnak is. Ők a mindenkori támaszaim, ahogy ma már a barátnőm is.”

Schäfer az olasz kitérő után Dunaszerdahelyre került 2020 telén, ahol amint lehetett, bedobták a mély vízbe. A szlovák ligára eleve jellemző, hogy rengeteg fiatal van a pályán. Szép gólokat lőtt, beválasztották az idény legjobb csapatába. 2020. szeptemberben bemutatkozott a magyar válogatottban, és nem is lehetett kérdés, hogy 2021 nyarán ott lesz az Eb-csapatban. Pláne, hogy az utolsó felkészülési meccsen Ciprusnak ő lőtte a győztes gólt. Az Eb-n nyújtott átlag feletti teljesítménye, harcos és energikus játéka és a németek elleni találata sem volt elég azonban a nyári klubváltáshoz, télen viszont befutott az az ajánlat, amire várt.

Az Union-DNS, ami az egész világ csodálatát kivívta

„Nagy vonalakban tudtam, hogy van egy másik klub Berlinben a Hertha mellett, bár nekünk eléggé radar alatt volt a Hertha miatt, ahol Dárdai Pál és Király Gabi játszottak. Utánaolvasgattam, ez az olvasás beillett egy történelemórának. Magával ragadó az egész sztori. A szurkolók vért adnak, hogy a klub életben maradjon, társadalmi munkában építik a stadiont, fogják meg a talicskát vagy az ecsetet. Alkottak valamit a szabadidejükben. Nagyon szeretem az érzelmes, izgalmas háttérrel rendelkező csapatokat, itt mindent megkaptam.

Itt a VIP-ben csavarok, szerszámok vannak a falon, mintha egy műhelyben lennél, így őrzik meg a munkástradíciót.

Itt az öltöző is egészen más, mint máshol, megmaradt a puritánsága. Ennek a klubnak a szellemisége képes hatással lenni a mindennapokra. Emellett egy erdőben vagyunk, fák vannak mindenfelé. Varázslatos ez a hely, mintha nem is egy élvonalbeli csapat lenne, hanem mint egy mese. A szurkolás pedig egészen egyedi.”

Évről évre az egész világot bejárták azok a felvételek, amikor az Union-drukkerek karácsony előtt a stadionba mennek, gyertyát gyújtanak, beszélgetnek, és közösen énekelnek. Schäfer némettanára boldogan mesélte, hogy erre tudott jegyet szerezni, mert a sorsolásnál szerencsés volt. Egyébként 22 ezren férnek be a stadionba, a Bayern München ellen 60 ezer jegyigénylés volt, de általában is jellemző, hogy több ezren maradnak jegy nélkül.

Schäfer úgy érzi, jobb helyre nem is kerülhetett volna, ráadásul mindig külön kiemelik a küzdőszellemét, hogy nem ismer elveszett labdát, és egy pillanatra sem áll meg. Már a bemelegítésnél ujjonganak érte a tizenhatos sarkánál, hatalmas, sokszor névre szóló biztatást kap a szurkolóktól. „Azért is volt remek ez a transzfer, mert a stílusom, a profilom, úgy hiszem, jól illeszkedik az Unionhoz. Nem mondom magam közönségkedvencnek, de azt valahogy mégis érzi az ember, amikor egyedi bánásmódban részesül, noha én más egyebet nem teszek, csak játszom, önmagamat adom. A családomra is nagy hatással volt, amit itt tapasztaltak. Anya cuki unionos pulóvert, sálat kötött magának, szinte mindegyik meccsemre jönnek, mintha tudtunkon kívül, Vas megyében lett volna bennünk Union-DNS.”

Az első fél szezonja jól sikerült, Freiburgban belőtte az első gólját is. A következő, 2022–23-as idényben alapemberré vált, az Union pedig vezette a bajnokságot. Az Európa-ligában volt egy rossz meccse, amikor a Malmö ellen hibázott utolsó emberként, amiből gólt kaptak. Az akkori edző, Urs Fischer odament hozzá a meccs végén, és azt mondta, addig a hibáig ő volt a mezőny legjobbja, tudja, hogy ilyen még egyszer nem fordul elő vele, ezért úgy készüljön, hogy a következő meccsen is ott lesz a kezdőben, egy pillanatra se szomorkodjon, emelje fel a fejét, attól nem lesz jobb, ha lógatja.

„Leszúrást vártam, ez jött helyette. Tényleg nem lesz még egyszer ilyen hibám, de ekkor is éreztem, mennyire támogató ez a közeg. Mivel azt nem éltem át, milyen egy nagy klubbal a bajnokság élén állni, ennek élveztem ki minden percét. Egy nagy klubnál általános, hogy az első helyen vannak, nem mondom, hogy lelketlenné teszi ez őket, de nem szabadít fel bennük olyan érzelmeket, mint esetleg itt. Pláne magyarként, ilyen nem gyakorta adatik meg. Valami azt súgja, jobb egy ilyen kis klubbal az élen állni, és várni a következő ellenfeleket, kihívásokat.”

A törés, ami erősít

Aztán a tizennyolcadik fordulóban, 2023. januárban megsérült a Hertha ellen az Olimpiai Stadionban. Eltörött a sajkacsontja. Áprilisban visszatért, májusban megint le kellett cserélni, akkor még nem látszott elsőre, milyen drámaian hosszú ideig nem lehet a pályán. 2024. februárban tért ugyanis vissza, így a sikerrel megvívott Eb-selejtezőkről is lemaradt. Újratanult focizni – jelentette ki ma már érzelmek nélkül, de beavatott a feldolgozás nem rövid folyamatába.

„Egy játékos, egy átlagember nem is tudja, hogy van a sajkacsont, én sajnos anatómiailag aprólékosan megismerhettem a lábamnak ezt a részét. És ez a második kihagyás lelkileg brutál volt. Nem olyan jó 24 évesen azt hallani, hogy ebből már nem biztos, hogy lesz élfoci. A csonttal volt probléma, nem akarom részletezni, melyik részével, mert nem biztos, hogy jót mondok, és most már nem is lényeges. Az volt a fejemben, hogy papíron jönnek a legjobb éveim, nem igazán jó azt hallani, hogy nem is biztos, hogy jönnek. Nehéz felkelni minden reggel, amikor sérült az ember, nehéz mankóval menni egy taktikai értekezletre – mert az alap volt, hogy ugyanúgy a csapat része maradok.

Sokan mondják, hogy ennyi meg annyi pénzért a profi focihoz ez hozzátartozik, ezt el kell viselni. Csakhogy akkor nem azon gondolkoztam, miből fogok élni, hanem azon, hogy hogyan. Olyan szinten nem motiváló a pénz egy ilyen helyzetben, hogy tényleg az van a sor végén.

Amikor elmondta a doki a diagnózisát, aznap délután lenyomtam két edzést, és sírtam. Másnap hármat, és megint sírtam egy kicsit. Nem szégyellem, hogy emocionális vagyok, irigylem azokat, akik egy ilyen hír hallatán nem sírják el magukat. Azt hiszem, akik egy ilyen hír hallatán nem küszködnek a könnyeikkel, nem is szeretnek annyira focizni. Én meghalnék a pályán, nemcsak a csapatért, hanem a játékért is. A klub hozzájárult, hogy amíg sérült vagyok, menjek nyugodtan haza, otthon töltődjek fel, és ez telitalálat volt, mert ugyan gipszben volt a lábam, a testvéremmel tudtam mindennap reggelizni, ebédelni, és az baromi jó volt, mert ilyenre nem lesz sokszor lehetőség.”

Míg az előző szezonban a nüanszok velük voltak, a labdák többnyire befelé pattantak, az ideiben nem, az igazán melós, de a klubhoz illő bent maradás az utolsó meccsen, annak is a 92. percében jött össze. Azt mondta, ezek után 150 kilós szikla gördült le a szívéről. Euforikus ünneplést kaptak. A fogcsikorgatóan szenvedős szezon alatt a szurkolók egyszer sem fordultak a játékosok ellen, folyamatosan támogatták őket, még ha a vártnál lényegesen nagyobb hullámvölgyekben is voltak, és még az utolsó két fordulóra is edzőt kellett cserélni, a szezon közben érkező Nenad Bjelicától is megváltak.

Schäfer többször megcáfolta a korábban oly sokszor hallott sztereotípiát, amikor egy magyar játékos azzal védekezett, nem kedveli őt az új edző, azért maradt ki a csapatból. Nemcsak Fischer bizalmát élvezte, hanem az őt átmenetileg váltó a Marco Grotéét is, majd Bjelicáét, és a szezon utolsó két meccsére visszatérő Grote a két legfontosabb meccsen is őt állította a kezdőcsapatba, pedig van konkurencia, nincsenek bérelt helyek.

Nem is az Unionról beszélnénk, ha nem lenne még egy fontos kuriózum, amit Grote szerepvállalásakor meg kell említeni: a segítője az első edzőnő a Bundesligában: Marie-Louise Eta, aki játékosként BL-t nyert a Potsdammal. Schäfer megemeli a kalapját előtte, mert bátran felemelte a hangját, amikor belépett az öltözőbe, nem érezte feszélyezve magát a sok férfi előtt. Úgy értékelte, hogy pontosan annyira domináns tud lenni a szükséges helyzetekben, mint egy férfi.

A 2023-as negyedik és a 2024-es tizenötödik hely közt van valahol a helye az Unionnak, a jövő feladata az lesz, hogy ezt bebizonyítsák. Most legalább jobban megbecsülik az előző éveket, amikor az élmezőnyben voltak. „Utáltam egy részét ennek a szezonnak, amikor hajnal háromra visszaértünk Augsburgból egy kifejezetten peches és vesztes meccs után. Másnap ott állunk a pályán, akkor a focit is utálod. Aztán egy nap múlva, miután megemésztem, mi történt, visszatér a gyereki öröm, a labda öröme, ennyi idősen nem is lenne megbocsátható, ha nem így lenne.”

Schäfer szeretne diplomát szerezni, sok minden érdekli, de most még nem érzi, hogy maximálisan arra tudná fordítani az erejét, a figyelmét, annak pedig nem látja értelmét, hogy halasztgasson. Barátnője orvosi egyetemre jár, Berlinben végzi a gyakorlati részt, közvetlen közelről látja, hogy vizsgaidőszakokban napokon át 12-14 órát is a tanulásra fordít, neki ez most nem férne bele, mert a Bundesliga az edzéseken túl is sok kötelezettséggel jár.

A válogatott, ahol Szalai Ádám leszúrta

Schäfer a kihagyása alatt is érzékelte, mennyit változott és fejlődött a válogatott játéka, amikor a törökök elleni márciusi 1–0-s győzelemkor sírva fakadt – a végén elvettek tőle egy gólt –, sok érzelem szabadult fel belőle. Előbb viszont arra kérdeztem rá nála, elmondaná-e, mi hangzott el közte és Szalai Ádám közt, amikor az akkori csapatkapitány kritizálta.

„A konkrét mondatot nem mondanám el, nem is tudnám visszaidézni szó szerint, de nem is ez volt a lényeg. Akkor kivoltam rá, de legbelül tudtam, hogy igaza volt. Szimplán az volt a célja, hogy felébresszen, mert látta rajtam, mennyire harcos vagyok, és mégis olyan vagyok, mintha nem hinném el mindenkor magamról, hogy meghatározó, vezérjátékos lehetek. Ő viszont tudatta: elvárja ezt tőlem. Legyen olyan a testbeszédem, a kommunikációm, hogy magammal tudjam ragadni a társakat. Hogy merjek önmagam lenni, ne kishitű, hanem nagy lenni. Az én posztomon sokszor előfordulhat, hogy az ellenfél legjobbjától kell megszerezni a labdát, hogy én veszem fel a szabad labdákat, és ezek olyan apróságok, amik nagy löketet adhatnak a csapatnak. Sok gátat szakított át bennem az a beszélgetés. Nemcsak a válogatottban veszem ennek hasznát, hanem a klubnál is, hiszen amikor súrlódás van, segít az ilyen típusú őszinteség.”

Schäfer úgy látja, hogy annak a csapatnak van nagyobb esélye megnyerni egy meccset, amelyik dominál a középpályán. Neki tehát alapfeladata a játék olvasása, forgatni a labdát az egyik oldalról a másikra, de az is, hogy egy kósza labdát a kapu felé fordulva vegyen át a saját térfelén, és ezzel is ritmust adjon.

A válogatott 14 meccsen át volt veretlen, ami az írek ellen ért véget, ettől még tekintélyt parancsoló volt a sorozat, és sokan keresgélték a titkát. „Nem könnyű ezt belőni. Az összetartásokon mindig valami újat viszünk a játékba, amivel többé válunk. Melós brigád a miénk, és tudjuk, hol járunk, hol a helyünk. Úgy kell elképzelni, hogy mindenki tudja, mik az alapok, és az a három téglasor már szilárdan áll az épülő házban. Ezt a Mister folyamatosan sulykolja belénk, annak a három sornak mennyire fontos a jelentősége” – mondta Marco Rossi szövetségi kapitányra utalva.

„Vannak alapdolgok, amiket álmunkból felébredve is tudnunk kell. Mivel kevés időnk van egy-egy összetartáson, egy teljes egész negyedik sort nem tudunk rápakolni, nagyon dinamikusan nem lehet építkezni, de a ház, vagyis a csapat több lesz egy-egy téglával is. Ezeket a téglákat illeszti nagy precizitással a kapitány a csapathoz. Talán Jordan mondta, a bajnokságot nézők nélkül, az edzőteremben nyerik meg, ebből az analógiából az igaz ránk, hogy a szorgos munkát el kell végezni, hogy a nagy meccseken valami nem megszokott kijöjjön. És mindez remek légkörben zajlik, mindenki szeret találkozni a másikkal, irigység nélkül.

Alázatosak vagyunk. És ez nem abban merül ki, hogy belemondod a szót a kamerába, hogy mi bizony alázatosan készülünk. Ott kell lennie valamennyi edzésen, a pályán ezt kell sugároznunk magunkból.

Humorosak vagyunk, ekkor még inkább szembesülünk azzal, hogy a humor az egyik legjobb dolog a világon. De a humor és a vicc nem egyenlő a komolytalansággal.”

Mivel lekötötte az idejét a bent maradásért vívott harc, nem foglalkozott azzal, mi lesz Kölnben, a júniusi Európa-bajnokság első magyar meccsén Svájc ellen. Ő egyébként már nyert abban a stadionban, de Stuttgartban is, ahol a másik két meccs vár rájuk Németország és Skócia ellen.

Megerősítette, természetesen tovább akarnak jutni, de mindhárom találkozó élet-halál meccs lesz. A 2016-os Eb-n még az úttörőstadionban nézte a válogatottat, és akkor érezte meg, milyen energiákat képes felszabadítani itthon a foci, ezért tesz majd meg mindent ezúttal ő is.

„Fontos lesz az önbizalom: önmagunk és a másik tisztelete. Nem hatalmas dolog, amit egyénileg elértem, de én büszke lehetek rá. Ha majd Berlinből egyszer elszerződöm valahová, felemelhetem a fejem, mert nincs mitől megijednem. Mindig lesz, aki többet ért el, de nem érdekel, mert csakis önmagam tudása számít, és hogy azt minden esetben hozzam ki magamból. Ugyanez a helyzet a válogatottal. Az ellenfelek közt vannak, akik egyénileg többet értek el, de a következő 90 perc nem csak az egyénekről szól. De tudod, a nap végén az a legfontosabb, hogy Berlinben ezerszer jobb ember lettem, és a válogatott is hozzám tesz, és ki tudja, hol van még az út vége.”