Az előző körben Iránt 6-2-re kiütő Anglia már a második fordulóban bebiztosíthatja a továbbjutást, de nagyot léphet az első hely felé is a B csoportban, ehhez verniük kell az amerikai válogatottat. Élőben a mérkőzés.
Nagyon szépen járatták a labdát – megint a jobbon – az amerikaiak, a vége egy beadás utáni veszélyes lövés lett, de McKennie nem tudta leszorítani, így még a kaput sem találta el, fölé ment.
Éledezik az amerikai csapat, és vele a meccs is.
Futballközhellyel élve a meccs küzdő jellege dominált az első negyedórában, pici angol fölénnyel: az amerikai csapatnak a 17. percig nem volt kapura lövése, illetve az is fejes volt. Igaz, kaput, vagyis kapust találó kísérletig az angolok is csak egyszer jutottak, és komoly helyzetük is csak egy volt. Az amerikaiak az első nyolc-tíz percben nagyon jól megszervezték a középpályás védekezésüket, és az angolok a széleken se tudtak mögéjük kerülni. A labdabirtoklásban érezhető fölényük (58:28 százalék, a többi a nem eldönthető szituáció) így főleg meddőnek mondható. De a Reutersnek legalább sikerült egy ilyen látványos képet lőnie: Weston McKennie négy angol között.
Pulisic látta meg, hogy a jobbon elmehet egy amerikai támadás, Dest sprintelt is, de a tizenhatoshoz érve már nem volt elég pontos. Maradt a labda viszont az amerikaiaknál, de sokra beadásból sem jutottak.
Wright csúsztatott fejese ment mellé, de legalább történt valami.
A jobbszélen mentek végig, Saka remek középre adott labdája után jobb belsővel próbálkozott Harry Kane, egy védő viszont útját állta, így szöglet jöhet. Abból Stones próbált meg fejelni, de sem abból, sem picivel később Mount lövéséből nem lett veszély.
Nem mi némultunk meg, de egész egyszerűen eseménytelen az első öt perc.
Pont egy nagy amerikai ünnep, a hálaadás után esik a meccs, ma van odakint az óriási leárazásairól ismert Fekete Péntek, ami egyébként munkaszüneti nap, így az sem gond, hogy a keleti parton délután 2-kor, a nyugatin délelőtt 11-kor kezd a meccs. Akit érdekel, az biztosan nézni tudja munkakerülés nélkül is, hogy mit hoz a korábbi nagy birodalmi elszakadás meccse.
Érdemes lesz erre is figyelni, a mérkőzésre delegált venezuelai Jesús Valenzuela (akit ígérem, megpróbálok majd nem Jesus Venezuelának írnak, ha valamikor emílteni kell) esetében nem hogy nem ritka, de egészen gyakori, hogy 6-7 lapot oszson ki egy mérkőzésen.
Augusztus vége óta 9 bajnoki meccsen összesen 59 sárga lapot osztott ki, ezek közül 6 volt már második sárga tehát nem fél kiállítani, de 3-szor egyből pirosat mutatott fel. Ha hozzávesszük a nemzetközi teljesítményét, április kezdete óta 7 mérkőzésen 51 sárgát (egy ért másodikként kiállítást) és 3 pirosat osztott ki. Ez az említett 16 meccset nézve meccsenként majdnem 7 sárga lapos átlag.
Íme a két kezdőcsapat:
Anglia (4-3-3): Pickford – Trippier, Stones, Maguire, Shaw – Bellingham, Rice, Mount – Saka, Kane, Sterling.
Egyesült Államok (4-3-3): Turner – Dest, Zimmerman, Ream, Robinson – McKennie, Adams, Musah – Weah, Wright, Pulisic.
Remekül kezdte a tornát Gareth Southgate csapata, az Eb-ezüstérmes válogatott ugyanis 6-2-re ütötte ki Iránt még hétfőn. Irán aztán feltámadt, emberelőnyben, a hosszabbításban szerzett két góllal megverték Walest, ami azt jelenti, hogy egy győzelem ma már a biztos továbbjutást jelenti Anglia számára.